Heather Queen

Tárgy: Heather Queen Vas. Szept. 25, 2016 12:52 am

Heather Queen

You don't own me
I'm not just one of your many toys

FAJ

ragadozó vámpír (Volturi fogoj)

SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM

New York, 14/9/1990

HOZZÁTARTOZÓK

Jackson Fool (JJ), halottnak hitt szerelme

CSALÁDI ÁLLAPOT

bonyolult

ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE

1/1/2016

TEREMTŐ

JJ

KÉPESSÉG

Másoló - képes bármilyen mozdulatot leutánozni, amit lát.

TITULUS

Bad Girl

PLAY BY

Margot Robbie

Jellem és Küllem

Heather 1990. szeptember 14-én született. Jómódú szülők egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. Imádott mozogni egészen kiskorától kezdve, érdeklődő és nyílt volt a világra, az iskolában jól tanult, és nagyon sokfajta sporttevékenységben részt vett.
10 évesen elrabolta az új táncedzője. Az első évet társaság nélkül egy pincébe zárva töltötte. Rettentően megviselte ez az időszak, hiszen fogalma sem volt, egyáltalán túléli-e ezt, nem tudott senkihez szólni, csak a könyvek voltak a társasága. Aztán JJ, akit mindig is szívből gyűlölt, elkezdett időt tölteni vele valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Többet kapott enni, kapott ruhákat is, valamint oktatóvideókat a mozgásigényének lekötéséhez. Ekkor rájött, hogy nem akarják megölni, így innentől kezdve nagyon sok féle módot kitalált, amivel próbált kijutni onnan, fizikailag kiszabadulni és elmenekülni is természetesen, rábeszélni is, de mindhiába. Egyre jobban gyűlölte a férfit, és ezt egyre inkább próbálta titkolni is. Hatalmas tudást halmozott fel a sokféle különböző könyvből amit elolvasott a pincében, továbbá az oktatóvideókból megtanult nagyon sokféle harcművészetet is.
16 évesen rájött, hogy használhatná a szexualitását is a férfi ellen, megpróbálta hát elcsábítani annak ellenére, hogy minden porcikája tiltakozott. A férfi sokáig ellenállt, majd amikor még 10 év eltelt, végre beadta a derekát.
Ekkor született meg Queen. A régi személyiségből egy új személyiség született a vámpírrá válásával egy időben, aki rajongott JJ-ért. A sok okoskodás, hogyan juthatna ki, hogyan csábíthatná el fogvatartóját, végül egészen szétszakította a jókislányt, és előbújt legvadabb énje, aki tökéletesen és visszavonhatatlanul szerelmes volt JJ-be. Vámpírként az is világossá vált, hogy különleges képesség birtokában van: képes lemásolni a mozdulatokat. Újszülöttként kiszabadult végre a börtönéből, de nem azért, hogy hazarohanjon, nem, esze ágában sem volt elhagyni teremtőjét. Inkább felfedezni, szórakozni indultak, amit imádott, ekkor szerezte be baseball ütőjét is, ami elválaszthatatlan társa. Egészen merész, felfoghatatlanul vad és hirtelen, megállíthatatlan és hátborzongató személyiség vált belőle, akinek nem számított az emberi élet, de miután a Volturi elkapta, és bebörtönözte Olaszországban, JJ-t megölve, már a saját élete sem. Nem fél a fájdalomtól,talán még élvezi is, mert valami változatosságot visz a változatlanba, a szürkeés sivár napokba és éjszakákba. Az öröklét bárkinek túl hosszú lenne, akinek rabként kell megrohadnia egy cellában annak tudatában, hogy az egyetlen lény, akit szeret, nincs többé.

Történet

1990. szeptember 14-én születtem. A szüleim mindig azt mondták, ez volt életük legboldogabb napja, ahogy minden szülőnek, felteszem. Azt mondták, mindig fejlettebb voltam a kortársaimnál, mert nagyon sokatfoglalkoztak velem. Főként a mozgás ment jól, kúszni-mászni és járni nagyon hamar megtanultam,még egy éves sem voltam. Azt mondták, amikortól elindultam, onnantól kezdve meg sem álltam. Sportolni vittek, hogy az örökmozgásomat lekössék, meg táncolni, meg ami csak eszükbe jutott, szinte szó szerint meg sem álltam egész nap.

10 éves voltam, amikor egy új tánctanárt kaptunk. Azt mondta már az első nap, hogy páratlan tehetség vagyok, és azonnal el kell vinnie Los Angelesbe, hogy bemutasson a Nemzeti Balettintézet igazgatójának. Felhívta az anyukámat is, beszélt vele, ő nagyon örült a hírnek, és már indultunk is.

Hazugság volt az egész. Egy óriási hazugság. Anyának valami mást mondott, ebben biztos vagyok, mert ő sosem engedett volna el egy idegennel, már tudom. Fogalmam sincs, hová vitt, mármint földrajzilag. Csak azt tudom, hogy pincébe zárt. 16 évre.

Rettentően furcsa férfi volt. Kezdetben azt hittem, hogy valamilyen jós, mert mindig tudta, mikor próbálok megszökni, és megakadályozott. Sokszor csak ült csendben, és figyelt, mint aki nem tudja, mihez is kezdjen velem, amíg én képtelen voltam nyugton maradni, amit nem is várt el, sőt. Táncoktató videókat vett nekem, meg különböző harcművészeteket oktató anyagokat. Nem félt attól, hogy felhasználom ellene a megszerzett tudást, rettentő magabiztos volt. Persze esélyem sem lett volna ellene... nincs az a harcművészet, amivel egy ember képes legyőzni egy vámpírt.

Távol tartott magától, tanulmányozott, elbűvölten figyelt, mégis törődő volt az első év után - addig csak életben tartott, annyi ételt adott amivel túlélhettem, annyi kontaktot létesített, amit muszáj volt, de volt, hogy napokig-hetekig nem láttam. A könyvek lettek a társaságom, és elhatároztam, nem adom meg neki azt a boldogságot, hogy megőrülök.
Rengeteg módszert próbáltam, amikor rájöttem, hogy nem fog megölni... ami azért időbe telt. Élve kellettem neki, és ezt kihasználva próbáltam a fizikai erőmet bevetni, a harcművészeti előnyömet, megszökni nappal vagy éjszaka, vagy amikor a postás csengetett, de semmi nem használt. Megpróbálkoztam hát mentálisan hatni rá, hisztiztem, napokig sírtam vagy épp kiabáltam, de ezek nem használtak. Úgyhogy elkezdtünk beszélgetni. Gondoltam ha eljátszom, hogy kedvelem, beveszi majd, lazít a pórázon, és megszökhetek.

Nem tudom, melyikünk kavarodott bele először a mentális harcba. Nagyon furcsa, érdekes, iszonytató és mégis lebilincselő elmét ismerhettem meg, amit magamnak sem akartam sokáig bevallani. Persze egy pszichopata szociopatáról beszélünk, aki az emberiség utolsó rothadó aljas mocsadéka. Ugyanakkor fájó szívvel, de be kell vallanom, hogy intelligens, bánatomra.

16 éves lehettem, amikor először vettem észre, hogy máshogy néz rám. Akkor jött le a pincébe, amikor épp átöltöztem, és érzésem szerint túl sokáig tartott neki elfordulni. Erről a könyvekben olvastam, hogy van ilyen. Ezzel együtt új távlatok nyíltak meg előttem, és egy új lehetőség arra, hogy végre megszökhessek.

Titkai voltak. Mindig nagyon éber volt, tudta, amikor szökni akartam. Sokszor éjszaka sem pihent, ezt csak abból tudom, amikor én sem tudtam aludni. És nem változott a kinézete... úgy értem ruhákat persze váltott, vagy máshogy fésülte a haját, de az sosem nőtt hosszabbra egy bizonyos hosszúságnál, és nem azért, mert mindig levágta volna. Ugyanúgy nézett ki, mindig. És sminkelt, hátborzongató maskarát öltött magára, talán soha el sem tüntette. Nem változott a bőre sem, nem lett ráncosabb, egyszerűen nem öregedett, és nem sérült meg bármilyen erősen ütöttem vagy bármilyen kemény tárggyal próbálkoztam. Nem volt fájdalomérzete sem.

Hosszú ideig tartott és óvatosnak kellett lennem, mert tudtam, hogy a szexualitás a legerősebb fegyverem, és ha túl egyértelművé válik akkor lebukom, és nem veszthettem megint, nem lehetett, hogy ismét győzzön. Erre az egy lapra tettem fel mindent.

Hozzám ért. Egy csók erejéig, de hozzám ért. Ebből tudtam, hogy működik a tervem, és hogy a bőre hihetetlenül hideg. Ettől kezdve még jobban próbálkoztam, persze közben évek röppentek tova, értékes évek. Sokáig nem csókolt meg újra, sőt alig nézett rám, depersze voltak igényei, amiket elfojtott ugyan, de időnként előbukkantak.

Már a huszas éveim közepén jártam, amikor végre eldöntötte, hogy elárulja az igazságot: hogy gyengéd érzelmeket táplál irántam, és hogy tud egy módot, amivel örökké együtt lehetünk. Megcsókolt.

Végre felébredtem mellette. Kinyitottam a szemem, és a szemeibe nézhettem, először. Nem volt már senki és semmi, nem létezett külvilág, csak ő és én.

Végre nem állt többé ellen a kísértésnek, és már az a kisostoba fruska sem állt közénk, akinek minden vágya az volt, hogy elszakadjon attól, aki számomra az életet jelentette. Érte érdemes volt élnem, és imádtam is minden percét. Hamarosan átalakultam, és meggyőződhetett róla, hogy nincs értelme bezárnia. Ugyanakkor azt mondta, különlegesebb vagyok, mint sejtette. Az örökmozgásom nem volt véletlen. Vámpírnak születtem, különleges képességgel - minden mozdulatot le tudtam utánozni, amit csak láttam. Remekül szórakoztunk együtt, végre kimehettem és a magamévá tehettem a világot, vele.

Egészen addig, amíg el nem jöttek értem ők. A Volturi. JJ az ellenségük volt,és úgy döntöttek, velem leckéztetik meg. De akár azt is mondhatnám, engem leckéztetnek meg vele, vagy állítanak le az életről. Azt állítják, vége van.

Nem tudom, mennyire hihetek nekik. Semennyire. De mi van akkor, ha ez igaz. Ha ő nincs többé. Általa vagyok, és nélküle semmi. Leginkább itt, Olaszországban nem. Nem is értem, miért akarnak ennyire maguk között tudni. A főbolond az oka mindennek. Őt kellene megölnöm.

user: Heidi ✥ kor: 27 év ✥ multik: Edward Cullen és Heidi Volturi✥ tapasztalat: 10 év

Tárgy: Re: Heather Queen Csüt. Okt. 06, 2016 8:12 am

Heather Queen

Üdvözöllek a fórumon!

Nagyon kíváncsi voltam már erre a karakterre, igyekeztem soronkövetni mit hozol ki belőle és nem leptél meg hogy egy fantasztikus és nem kevésbé hátborzongató történetet kerekítettél ide. Szépen felépítetted ezt az őrült nőszemélyt, a lap olvasása után nem maradt bennem kérdés vagy kétség, hogy újabb színfoltttal gazdagodik lelkes kis társaságunk.
Remélem, majd valamelyik Volturi sorban álló karakterem megnyer egy játékra a jövőben, addig is nem tartalak fel:

ELFOGADVA!
kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat és irány a játéktér!

» Heather Queen cellája

Heather Queen

Heather Queen

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés