Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Táborhely

Today at 4:41 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 23, 2017 8:09 pm


A kastély bejárata

írta:Admin
Pént. Júl. 21, 2017 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Noah William Morgan

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Szökőkutas korzótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: Szökőkutas korzótér   Pént. Júl. 22, 2016 4:38 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTéma: Re: Szökőkutas korzótér   Csüt. Szept. 15, 2016 12:50 am




Gerard & Renata

welcome to nobody cares!

Egy nyugodt, lusta nap terült el mögöttem, s kicsit besokalltam Caius paranoiájától, el kellett szakadnom a kastélytól, dolgom úgy sem volt. Időközben beesteledett, sötétség borult a városra, ilyenkor már bujkálniuk sem kell a hozzám hasonlóknak. A város főtere volt a kedvenc helyem éjszaka, a madár sem járt már arra, a szökőkutakat pedig ki ne szeretné? De jómagam nem a vízcsobogás és a szép szobor miatt jártam oda, sokkal inkább az ébenfeketének tűnő víz varázsolt el, ami olyasmi volt, mintha egyenesen háborgó, feneketlen mélységű, sötét lelkembe nyertem volna bepillantást. Órák hosszat képes voltam bámulni a mozdulatlan vizet, amit egy-egy lecsorduló, becsapódó vízcsepp megzavart. Megálltam a szökőkút pereme mellett és letelepedtem rá, felhúzott lábakkal, térdeimre fektetett karjaimmal egész lazának tűnhettem távolról, de nálam merevebb vámpír aligha létezik. Egy szobornak is tűnhettem volna, ha nem nézzük fekete öltözékem és a piros dzsekit, amit viseltem. Az egyik zoknim félig lecsúszott a térdemről a vádlim közepéig, míg a másik tökéletesen a helyén maradt. Néhány kósza szőke tincsemet az arcomba fújta a gyenge szellő, ami átrohant a főtéren, de mindezeket leszámítva tökéletes voltam külsőre, mint mindig. A lelkemben viszont hatalmas vihar tombolt, nem meglepően, általában akkor is zavart voltam, mikor nyugodtan tűntem a felszínen, vagy mikor én magam is azt gondoltam, hogy teljes nyugalom uralkodik rajtam és bennem. Csak akkor értem el azt az állapotot, mikor a művészettel foglalkoztam, olvastam róla, vagy ecsetet ragadva mesterművet kreáltam. Egy darabig még ücsörögtem, a lelkemet összevetve a sötétnek tűnő - számomra kevésbé - vízhez, de egy idő után, talán túl későn, mozgásra lettem figyelmes. Nem fordultam meg, de egy-egy léptet, egy-egy moccanást megneszelve füleltem, vártam, hogy az illető elmenjen, hiszen eddig még soha senki nem közelített meg ezen a helyen, kivéve a klánom tagjait, de az illat nem ért el hozzám, így nem tudtam kiféle-miféle bújik meg mögöttem a sötétben. Egy hozzám hasonló sem bujkálna előlem, fölösleges volna, már tudomást szereztem az idegen ittlétéről, a kérdés már csak az volt, ki vetemedik arra és kockáztatja a saját életét, csak hogy megzavarjon. Minden idegszálam megfeszült, ahogy türelmetlenül vártam, mit lép az illető, elmegy, vagy megközelít... újra és újra a levegőbe szagoltam, de a szél egész másfelé vitte az illatot, mígnem végre az arcomba kúszva hátracsapta a hajam, s ekkor megéreztem. Egy halandó. A vacsora elég kielégítő volt, két halandó is jutott egy főre, így az éhség nem uralkodott el rajtam, de azért végignyaltam felső ajkamon, ahogy hihetetlen gyorsasággal felálltam és megfordultam. Nem szomjaztam vérre, főleg ha itteni lakos volt, az esetben nem is bánhattam volna, de erről szó sem volt - nem vadászni érkeztem, így tökéletesen tudtam uralkodni magamon. A torkom enyhén kapart, de még a mérgem sem áradt szét a számban, csupán vártam, immár türelmesebben, hogy felbukkanjon az ember, s igyekeztem eldönteni, mit kezdek vele, ha nem turista. Játszani még szabad, ha elég óvatos vagyok, hogy ne áruljak el túl sokat magamról!

475 szó | remélem így megfelel ^^ | ♪ castle |  öltözék
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
30
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1983. Jan. 13.
✥ KOR :
34
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
rendőr

TémanyitásTéma: Re: Szökőkutas korzótér   Vas. Nov. 13, 2016 11:35 pm



Renata & Gerard


WORDS: 406 ;; MUSIC: rise

" I won't just survive
You will see me thrive
Can't write my story
I'm beyond the archetype
I won't just conform
No matter how you shake my core "


Végre úgy érzem, annyi idő után legalább némi előrelépés történt a privát nyomozásomban. Messze vagyok még persze attól, hogy megtaláljam néhai szeretett feleségem gyilkosát, attól pedig még inkább, hogy hathatós bosszúra is képes legyek ellene, de már legalább van valami elképzelésem, hogy merre induljak el. Kicsit kevésbé sötétben tapogatózom és ez is valami. Jól jött az a véletlen találkozás az erdei úton azzal a Leah Clearwater néven bemutatkozó alakváltó nővel. Bár először nehezen értettünk szót (ami az én esetemben aligha újdonság az utóbbi években), de elég sok értékes információt megtudtam. Többek között arról a rezervátumbeli könyvtárról is, ami több információt tartalmazott és valószínűleg hitelesebbeket is, mint amit korábban bárhol találtam. Innen tudok a Volturiról is, ami miatt egészen Olaszországig utaztam.
Bár semmi kedvem vámpírokkal csevegni, többet kell megtudnom. Tulajdonképpen szemtől szembe tudtommal csak egyszer találkoztam egy képviselőjükkel, jobban mondva egyszerre kettővel, de az is kis híján az életembe került. Csak egy utamba kerülő farkas miatt nem hagytam ott a fogamat. Most mégis muszáj erre sort kerítenem. Nem tudom, ki ölte meg az én Amymet és a végére akarok járni. Talán épp közülük valaki. Minden, amit tudok a gyilkosról, hogy egy szőke hajú nő, aki ránézésre a húszas évei végén járhat. Ez persze mind csak találgatás. A kor, a hajviselet és effélék. Annyi bizonyos, hogy egy nő, ezt valószínűleg még ők sem tudják váltogatni.
Nem véletlen hát, hogy mindenképp ki akarok ügyködni egy találkozót a Volterra egyik női tagjával, aki állítólag szőke hajú és ránézésre fiatalnak tetszik. Nem lehetek persze biztos benne, hogy ő a gyilkos, akit keresek, nem is feltétlenül így nézek rá, de benne van a pakliban, hogy úgy mondjam. Annyira nem volt összetett a dolog, hiszen mint halandó, nem tudhatnék róluk. Az éjszakában követem a kiszemeltemet, ahogy egy szökőkút szélére telepedik. Egy ideig csak messzebbről szemrevételezem a nőt. Ránézésre olyasminek tűnik, mint a személyleírás szerinti nő, aki megölte Amyt. Bár azt egy részeges csöves adta, akár tévedhetett is. Majd elválik. Határozott léptekkel indulok meg végül a nő felé. Épp akkor, számomra követhetetlenül gyorsan áll fel és fordul velem szembe, mikor odaérek hozzá és megszólítom.
- Jó estét! Pár napja költöztem a városba és kissé eltévedtem. Tudna nekem segíteni? - bár szívélyestől messze áll a hangom, annyira mogorva sem vagyok, mint általában szoktam. Úgy értesültem, a Volterra nem ölhet meg helyi lakosokat, csak turistákat, ezért van szükségem némi színjátékra, hazudozásra a kilétemről. Na meg így nyerek egy kis időt, hogy felmérjem néhai szeretett feleségem potenciális gyilkosát is.


NOTES: Bocsi a késésért, nem láttam eddig a reagodat
CREDIT

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTéma: Re: Szökőkutas korzótér   Pént. Jan. 13, 2017 3:32 pm




Gerard & Renata

welcome to nobody cares!

Nagyon gyanús volt a férfi, mégis szerencsés, hiszen nem vadászat közben futott össze velem, nem is éhesen, akkor gondolkodás nélkül haraptam volna át a torkát. Még pislogni sem lett volna ideje, így viszont megúszta a halált. Legalábbis a váratlan, hirtelen, fájdalommentes halált. Ha egy pillanatra is fenyegetést mutat az irányukba, szenvedni fog, méghozzá nem is akárhogyan. Az én stílusom sosem volt gyengéd, de rengeteget tanultam Hectortól és a többi kínzásra szakosodott vámpírtól a kastélyban. Tudtam hogyan kell még egy halandót is újra és újra megkínozni, anélkül hogy belehalnának a sérülésekbe, a titok csak annyi volt, hogy nem szabadott túl sokáig a mérget a szervezetükben hagyni, illetve időben el kellett állítani a vérzést. Már pörögtek a képek a fejemben, miként fogom életben tartani a fickót, miközben a halált kívánja majd amit nem kap meg, mikor megszólalt. Közeledő lépteit hallva éppen akkor vetem be a képességem, mikor túl közel merészkedne, így jó pár méterre tőlem áll meg, anélkül hogy sejtené, módosítottam az akaratát és nem léphetett túl közel hozzám. Oldalra biccentettem a fejem és megpróbáltam felmérni, az igazat mondja-e. Kételkedtem benne, de biztos nem lehettem semmiben, az is lehet, hogy igazat szólt, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogom megjáratni vele a poklok poklát, ha fenyegetésnek vélem. Itteni lakos vagy sem, ha bajt hozhat ránk, vesznie kell. Ezt Aro is meg fogja érteni. Azonban még nem nem tettem semmit ennek az érdekében, csupán végigmértem a pasast, majd barna tekintetén pihentettem meg a szemeimet. Ha nem lett volna korom sötét és közelebb álltam volna az utcai lámpákhoz, láthatta volna vérvörös íriszeim, de így legfeljebb egy fekete szempárt észrevételezhetett. - Üdvözlöm! A legjobbtól kért segítséget. - jelentettem ki határozottan és egy jól begyakorolt műmosolyt villantottam rá, ami egyáltalán nem különbözött egy boldog ember mosolyától, sőt. Ragyogó, tökéletes, fehér fogaim kivillantak, talán még a halovány hold és az utcai lámpák fénye is megcsillant rajtuk, ennél szebb mosolyt fogorvos sem csinálhatott volna, miközben szemeim ugyanúgy ragyogtak. - Merre tart, hova szeretne eljutni? - tettem fel a kérdést bűbájosan, mint egy segítőkész helyi lakos, aki úgy ismeri a várost mint a tenyerét. S ez a része legalább még igaz is volt.

bocsi a késésért    
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
30
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1983. Jan. 13.
✥ KOR :
34
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
rendőr

TémanyitásTéma: Re: Szökőkutas korzótér   Hétf. Márc. 27, 2017 5:53 pm



Renata & Gerard


WORDS: 474 ;; MUSIC: rise

" I won't just survive
You will see me thrive
Can't write my story
I'm beyond the archetype
I won't just conform
No matter how you shake my core "


Tisztában vagyok azzal, hogy az életemet teszem kockára azzal, hogy találkozom egy vámpírral. Szemtől szemben, életemben először. Illetve ez csak félig igaz, végtére is volt már szerencsém egy vámpír vörösen izzó szemeibe nézni, mikor az éppen a nyakamat szorongatta. Akkor nem sokon múlt, hogy ott maradjak és ha nincs ott az az alakváltó, biztosan úgy is lett volna. Most pedig nem lesz senki és semmi, ami útját állhatná ennek a vámpírnak, ha az életemre törne. Még sincs bennem félsz. Rendőrként eleve arra képeztek ki, hogy ha kell, ne féljek szembenézni a halállal. Egyébként is, mikor elvették tőlem Amyt, mindent elvettek. Nincs már okom tartani a haláltól. Válaszok és bosszú. Ezt akarom. Bármi áron.
Épp ezért, minden különösebb aggodalom nélkül szólítom meg a szökőkútnál utolért, szőke hajú nőt. Akár Amy gyilkosa is lehet. Akár. Persze nem tudhatom biztosan, de nem vethetem el a lehetőséget. Valahol mélyen bujkál még bennem az egykor volt precíz rendőrnyomozó, nem fogom csak azért elkönyvelni őt a keresett gyilkosnak, hogy a bosszúmnak arcot adjak, amibe egyébként sok elkeseredett, igazságtételre szomjazó hozzátartozó beleesik. Számításba veszem, mint lehetséges "gyanúsítottat", de nem áll szándékomban túl korán ítélkezni. Viszont válaszok, bizonyosság nélkül nem is távozom. Nem azért utaztam ennyit.
A főnököm pártolta, hogy szabadságot vegyek ki és elutazzak Olaszországba. Nem is értem, miért reménykedik még, hogy visszakapja azt a munkaerőt, aki egykor voltam. Ha tudná, hogy ide is ugyanaz a megszállottság hozott, ami már évek óta motivál...
Ahogy megszólítom a nőt mikor felém fordul, reakciói igencsak megfejthetetlenek. A hangja, kedvesnek, udvariasnak, segítőkésznek hat, de már csak a vámpír mivolta miatt is fenntartásokkal kezelem ezt. Bár a sötétség nem válik épp az előnyömre, mivel a tekintetét, a mimikáját nem láthatom rendesen, ami segíthetne jobban eligazodnom a szándékait, valós reakcióit illetően, valahogy mégsem szeretnék ennél közelebb menni hozzá egyelőre. Különben sem árt óvatosságból némi távolságot tartanom. Nem mintha ő ne hidalhatná azt át olyan gyorsasággal, hogy időm se legyen reagálni. Ezzel tisztában vagyok, de vállalnom kell a kockázatot, amit legfeljebb valamelyest minimalizálni tudok. Mégis megéri ez nekem. Nincs túl nagy ár nekem ebben a kérdésben. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért úgy döntök, egyelőre még nem fedem fel magam.
- Az igazság az, hogy nem jut eszembe a pontos cím. Egy ismerősömet szeretném meglátogatni, aki régebb óta él itt. Az óvárosban lakik. Arra biztosan emlékszem, hogy említett valami középkori építésű kastélyt a közelben... Ha esetleg azt lenne kedves megmondani, merre találom? - természetesen hazudok, de úgy, hogy azzal akár feszíthetem is a húrt, hiszen nem véletlenül írtam le félig-meddig a Volturik állítólagos rezidenciáját, de épp csak annyira konkrétan, amennyire akár hiteles is lehet, hogy egy új lakos ismerje minden hátsó szándék nélkül. Nem véletlenül kísértem a sorsot, hiszen fontos, hogy felkeltsem az érdeklődését, de épp annyira, hogy ne akarjon rögtön megölni. Muszáj vagyok pengeélen táncolni, ha el akarok érni valamit. Itt most más lehetőség nincs számomra. Kockázat nélkül nincs nyereség.


NOTES: Bocsi a késésért!
CREDIT

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: Szökőkutas korzótér   

Vissza az elejére Go down
 

Szökőkutas korzótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: A város falain belül-