Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Tengerpart

Vas. Jún. 25, 2017 4:08 pm


Út a belváros felé

Vas. Jún. 25, 2017 1:59 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Szer. Jún. 21, 2017 5:38 pm


Konyha és étkező

Hétf. Jún. 19, 2017 11:42 pm


Carlisle irodája

Hétf. Jún. 19, 2017 11:20 pm


Park

Szomb. Jún. 17, 2017 11:27 pm


2017. május-június

Kedd. Jún. 13, 2017 10:07 am


Régi útszakasz

Csüt. Jún. 08, 2017 10:31 pm


Adalind Damours

Hétf. Jún. 05, 2017 3:42 pm


Helena Damours

Hétf. Jún. 05, 2017 2:59 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Pént. Júl. 22, 2016 4:59 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Apr. 28.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1547. Jul. 20.
✥ KOR :
469
✥ LAKÓHELY :
nincs állandó lakhelye
✥ FOGLALKOZÁS :
menekülés és túlélés

TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Vas. Máj. 28, 2017 1:58 am






To: Wyatt


Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévö köteléket, elszakad.

Hogy mit gondolok az emberekről? Azt, hogy csak arra jók, hogy megegyük őket. Vagyis a vérüket. Másra aligha nem. Gyengék, könnyen befolyásolhatóak, nem jók semmire. Tulajdonképpen kissé szégyelltem, hogy egykor közéjük tartoztam. Szánalmasak voltak egytől-egyig, de a vámpírlét… valahogy ebben éreztem azt, hogy önmagam lehetek. Kiteljesedtem. Menekülés ide vagy oda, mégis jobb volt élni, mint meghalni akkor és ott a szüleimmel, barátaimmal együtt. Egy valami zavart, de azt hiszem, azon sem változtattam volna. És ez pedig Wyatt volt. Igen, átváltoztattam. Igen, azt akartam, hogy velem legyen. De valahogy olyan más lett minden. És végül magamat mentettem, feláldozva őt. Sokat gondoltam rá az elmúlt időben és talán ez vezetett ahhoz, hogy először felkeressem Rick barátomat, majd fogjam magam és besétáljak az oroszlán barlangjába. Hát ez Volterra.
Tudatosult bennem, hogy hamarosan megpillanthatom a várost, ahol feltehetőleg Wyatt van. Bár fogalmam sincs, miért reménykedtem ebben. Semmi garancia nem volt rá, hogy még életben van. Mi van, ha akkor, aznap, amikor elmenekültem, megölték őt?
Autóval indultam útnak, de a határhoz érve lelassítottam a járgányt. Egy picit megingott a nagy elhatározás, miszerint besétálok a tiltott területre. Leállítottam az autót az út szélén. Késő éjjel volt, nem igazán volt egy teremtett lélek sem a környéken, hacsak nem bujkált… Előszedtem a mobilomat, hogy megnézzem, hány óra, és ahogy felnéztem, megpillantottam egy közeledő autó fényét. Még csak ötletem sem volt, kivel találom szembe magam, de próbáltam bízni abban a hatalmas szerencsémben és elhinni, hogy nincs akkora pechem, miszerint olyan tagokkal kerülök szembe, akik elől pont sikerült meglógnom. A kormányra raktam a kezem, kissé megszorítottam és így hajoltam előre, hogy jobban lássak. Az autó pedig elhaladt lassan mellettem és megpillantottam Wyattet… Még engem is ledöbbentett, hogy valóban él és valóban itt van. Alig hittem a szememnek.



From: Skyler Montbrai


287 szó ❀ béna kezdő, bocsi *-* ❀ Dream ❀ kredit




The best things in life aren't things
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://silhouettefrpg.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. May. 03.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
6
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1545. Mar. 30.
✥ KOR :
472
✥ FOGLALKOZÁS :
tipikus Volturi melók

TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Kedd. Máj. 30, 2017 2:58 am


Épphogy megérkeztem Ukrajnából, ahol elhárítottam egy kellemetlennek ígérkező vámpírkrízist, máris újabb megbízást kaptam. Nem mintha zavarna, hogy ide-oda rohangálok, mert remekül kikapcsol, nem hagy elmerülni a gondolataimban. Már évszázadok óta nem vagyok fáradt, szóval még azt sem mondhatnám, hogy lassan kidőlök az állandó utazásban. Azzal meg miért lenne problémám, hogy világot látok, és még a képességemet is bevethetem, ezáltal önfejlesztést tartva? Nincs semmi okom a panaszra. Már pattanok is a kocsiba, hogy elvégezzem a rám bízott feladatot. Ezúttal nem kell túl messzire mennem, San Miniato-ból érkeztek hírek, miszerint valaki uralomra akar törni, de nem tudjuk, ki az pontosan, azonban van valaki arrafelé, aki sok mindennel tisztában van, és belőle kell szépen kiszednem mindent, amit csak tud. Jó érzés használni az erőmet, pláne mióta egyre gyorsabban jutok hozzá a keresett információkhoz. Régebben még elég béna voltam, és olykor órákba telt, hogy ráérezzek az egészre, de ma már ez megváltozott. Tudom irányítani, a legtöbbször pedig percek alatt megvagyok. Most is akár fogadnék arra, hogy rekordidő alatt befejezem a vallatást, és hasznos dolgokat fogok megtudni.
Már Volterra határánál jártam, amikor egy parkoló autót láttam meg az út szélén, ám nem különösebben foglalkoztam vele. Ám a szemem sarkából egy pillanatra odatekintettem, és azt hiszem, életemben nem tapostam még ennyire durván a fékbe. Pár méternyire sikerült megállnom, de odáig még nem jutottam el, hogy az autóból kiszálljak. Egyelőre a délibáb lehetősége is fennáll. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Skyler. Mégis mit keres itt? Már ha tényleg őt láttam. A fenébe is, bárhol felismerném, még egy túlzsúfolt utcán is. Tudom, hogy ő az. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy a kocsiból kiszállva gyorsan ott teremjek az övé előtt, hogy még véletlenül se legyen ideje elhajtani, ha esetleg ezt tervezte volna. Most, hogy farkasszemet nézek vele, már végképp kétségtelen a dolog. Valóban itt van. Lassan az autó mellé lépek, és bekopogok az ablakon.
- Szabad lesz? - És már be is ülök. Csak udvariassági kérdés volt, eszemben sem volt megvárni a válaszát. Most nem ő dirigál. Anno szó nélkül lelépett, még magyarázatot sem adott, én pedig nem nyugszom, míg nem tudom meg, miért hagyott el csak úgy. Legfőképp pedig kiderítem, mennyire ment el az esze. Mármint mégis mi a francot keres itt Volterra közelében? A klán ennek nem fog örülni, ha tudomást szereznek róla.
- Jól van, Sky. Úgy gondolom, itt az ideje egy kis beszélgetésnek. Hogy utaztál? Na meg persze ki ne maradjon a legfontosabb kérdés: miért vagy itt? - És ha most azzal jön, hogy miattam jött, hamar leszek kénytelen dönteni, hogy dühös legyek vagy szimplán csak kiröhögjem. Az biztos, hogy egy szavát sem hiszem el. Ha annyira hiányoztam volna neki, már rég megkeresett volna. Így nálam az ilyen dumák nem fognak célt érni. Emellett ha jobban belegondolok, akár a képességemet is bevethetem rajta. Bár amilyen bravúrosan és lelkiismeretfurdalás nélkül hagyott faképnél anno, azt is megkockáztatom, hogy mint minden érzelemre, az őszinteségi rohamra is immúnis.

Skyler & Wyatt
It’s been a while baby since I’ve seen you around

lesz ennél jobb reag is, ígérem

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Apr. 28.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1547. Jul. 20.
✥ KOR :
469
✥ LAKÓHELY :
nincs állandó lakhelye
✥ FOGLALKOZÁS :
menekülés és túlélés

TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Kedd. Máj. 30, 2017 3:38 am


Wyatt & Skyler

" Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévö köteléket, elszakad."



A fékezés hangja meglepett. Kiszúrt. Igazából bőven elég volt, hogy láttam. Jól van, túlélte, hogy én hátrahagytam. Ez tényleg több volt, mint amit akarhattam volna. Nem volt kedvem történetesen beszélni vele, mert biztos voltam benne, hogy a múltat még bőven fel fogja hánytorgatni. Erre pedig egyikünknek sem volt szüksége, de legfőképpen nekem nem. Indítottam hát a kocsit, de mire felemeltem a fejem, ott állt közvetlenül a járgány előtt. Hunyorogva, bosszúsan követtem a szememmel, ahogy az ablakhoz lép, majd beengedi magát. A szemeimet forgattam.
- Persze, ülj csak be, Wyatt. Ha akarod, a személyi sofőröd leszek. Hova lesz az út? – Ironizáltam, miközben a fejemet is megráztam és a szemeimet forgattam. A párkányra könyököltem úgy két másodpercig, de a kérdéseire felerősödtek a menekülési ösztöneim. Mégis mit képzeltem, mit akarok majd tőle?
- Hűha. Nézzenek oda, valaki de felkészült. Talán tudtad, hogy váratlanul majd meglátogatlak? – Na jó, igazából látszott rajta, hogy ő legalább annyira meglepődött a találkozásunkon, mint én magam. – Köszönöm a kérdésed, remekül utaztam és ha megbocsátasz, folytatnám is. Csak eltévedtem. Eszemben nem jutott volna Volterrába menni, azért ennyire ostobának ne nézz. – Morrantam, majd vállat vontam és végre teljesen felé fordítottam a fejem.
Elmondani nem tudom, milyen érzés volt őt annyi év után újra látni, méghozzá teljes életnagyságban és látszólag semmi baja nem volt. Ugyan úgy néz ki, egy karcolást sem lehetett látni rajta, bár ez egyáltalán nem volt meglepő, hisz vámpír volt, a vámpírok pedig sebezhetetlenek. És ami a legfontosabb, azt hiszem, a vonzerejéből sem sikerült lefaragni egy kicsit sem. Piros pontot neki. Vettem egy mély levegőt, majd felhúztam az „én vagyok Skyler Montbrai és engem nem érdekel senki, lenézek mindenkit” álruhámat. A szemeimet forgattam, az egyik kezemmel meg leállítottam végre a motort, hogy ne járjon feleslegesen.
- Nos, nem hittem, hogy túlélted. Pont te, aki, valljuk be, roppant életképtelen voltál akkoriban. Megesett rajtad valamelyik agyament Volturinak a szíve? Lefogadom, hogy valami ostoba ribanc vett a pártfogásába. – Megnyaltam a szám. Igazából csodáltam és egyben örültem is annak, hogy túlélte. Mindig, valahol mindig bűntudatom volt, amiért elhagytam, csak épp senkinek, de legfőképp neki nem akartam ezt bevallani. Oh, és hoppá, arra a kérdésre, hogy miért vagyok itt, elfelejtettem válaszolni. Ha újból nem kérdez rá, én nem mondok egy szót se. Tulajdonképpen nem is lett volna mit mondanom. Az igazat nem akartam az orrára kötni. Hónapok óta azon dolgoztam, hogy felkutassam és addig eszem ágában sem volt erre a hülye helyre jönni.
Aprót sóhajtottam, majd ellágyultak az arcvonásaim.
- Na és te, hova készültél? A világért sem tartanálak fel. Menj, intézd a dolgod, valószínűleg komoly elfoglaltságaid vannak, amibe a múltad elveszett darabkái már nem férnek bele. – Kacsintottam felé és megbiccentettem a fejem. Vártam, hogy menjen vagy maradjon… nem tudtam, mi fog történni.



449 szó || Dream || gyors-reag *-*
***



The best things in life aren't things
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://silhouettefrpg.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. May. 03.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
6
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1545. Mar. 30.
✥ KOR :
472
✥ FOGLALKOZÁS :
tipikus Volturi melók

TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Szer. Jún. 14, 2017 12:18 am


Ironikus hangszíne valójában zene füleimnek. Olyannyira, hogy még egy szinte láthatatlan mosolyt is megengedek magamnak. Ugyanakkor a dühömet nem lehet méretekben kifejezni. Amikor ránézek Skylerre, egyszerre akarom szorosan magamhoz ölelni és a fejét letépni olyan erővel, mint ahogy anno ő rántotta ki a szívemet a mellkasomból. Mert igen, szerintem ez írja le a legjobban, mit éreztem pontosan, amikor se szó, se beszéd, lelépett. Most annyira szürreális, hogy egy kocsiban ülünk. Megint érzem azt a jóleső gyomorgörcsöt, mint amikor még egyszerű halandókként együtt lógtunk, én pedig féltem elmondani neki, hogy beleszerettem. Ehelyett csak élveztem a társaságát, az érzéseimet pedig megtartottam magamnak. Sokáig bánkódtam, hogy ilyen pipogya voltam, de így utólag...nem is tudom. Bár tényleg lényegében tőrrel döfködte a szívem, még a felszívódása után is sokáig, sőt előfordulhat, hogy máig sem sikerült teljesen kihevernem, de mindent összevetve...azt hiszem, jobb volt nekem nélküle. Legalább az önmagam nyugtatgatása végett komolyan át kell gondolnom ezt az opciót is. Ami azt illeti, a legjobb lenne végre tényleg el is hinnem, hogy az életem Skyler-mentesen milliószor élvezhetőbb, még így is, hogy a Volturi csicskája lettem. Mondjuk legalább tartozom valahova. Azért ez is egy fontos szempont. De elég az agyalásból, ideje a hangomat hallatni, mert a fenébe is, kit akarok átverni? Rohadt régóta szerettem volna - ha máshol nem, tudat alatt - kettesben lenni vele, hogy el tudjunk beszélgetni.
- Nahát, de rendes vagy. Épp San Miniatóba készültem, de a te kocsid amúgy is kényelmesebb. Elvihetsz nyugodtan. Nincs túl messze. Kb. 50 kilométer. Adjak térképet? Vagy tudod használni a GPS-t? - Nem restellem széles vigyorral megküldeni a szavaimat. Nyilván így leplezem csak, milyen nagy hatással van rám, hogy több évszázad után ismét láthatom, de valamilyen szinten baromi jó érzés, hogy ha már egyszer nem tudom eldönteni, megcsókolni akarom-e jobban vagy a Volturi elé vinni, legalább a szarkazmust használhatom fegyverként anélkül, hogy komolyabban ártanék neki. Azt hiszem, ez a lényeg. Nem is igazán akarom bántani őt. Megbántani ellenben...na, ez már más téma. Arra mondjuk rá is szolgált. Csintalan mosoly jelenik meg a szám szegletében, még a szemöldököm is önkéntelenül felszalad a kérdését hallva.
- Várj csak...eltévedtél? Az imént azt mondtad, engem jöttél meglátogatni. Vagy nagyon nem vagy tisztában a szándékaiddal, vagy egyszerűen semmit sem változtál. Sosem tudtad eldönteni, mit akarsz pontosan. Mindenesetre jó érzés, hogy engem kutattál. Csak nem ezzel foglalatoskodtál az eltelt évek alatt? Mert akkor nem sok szabadidőd volt. Tudod...nem akarok beleszólni, de megspórolhattad volna a keresésembe feccölt időt, ha...nem is tudom...ja, igen, persze! Ha nem hagysz el. - A vigyor még mindig az arcomon terpeszkedik, azonban a hangom érezhetően keményebbre váltott, ahogy mondatról mondatra haladtam előre. Annyira gyönyörű, a rohadt életbe. Így nehéz lesz előtérben tartanom a szarkasztikus énemet, és tettetni, hogy nem sebzett meg mondhatni halálosan, amikor köddé vált. Amikor leállítja a motort, a szemem sem rebben, sőt ha ez fizikailag lehetséges, még szélesebbre húzom a mosolyt a képemen.
- Most mi van? Nem úgy volt, hogy kocsikázunk egyet? - Csak költői kérdésnek szánom, hiszen egyébként is tudtam, hogy nem mennék vele sehova. Már csak azért sem, nehogy meglássanak minket együtt, aztán beköpjenek a Volturinak. Nem is magam miatt aggódom, Skylert jobban féltem. Nem válaszol a kérdésemre. Egy kicsit közelebb hajolok hozzá, és a vonásait fürkészem. Talán csak még jobban az agyamba akarom vésni, ha esetleg ezután újabb négy évszázadig nem találkoznánk. Ismét felveszem a pimasz mosolyt.
- Édesem, még ha igazad is van...hatalmas mázlim volt. Ugyanis az akkori életképtelen énem különleges képességgel rendelkezett, ami a Volturi hasznára vált. És lám-lám, még mindig alkalmas vagyok arra, hogy vámpírokat gyűjtsek be büntetésre a klánnak. Ribanc vett volna pártfogásába? Hmm...még az is lehet. Könyörgöm, mondd, hogy féltékeny vagy. - Megengedem magamnak, hogy hangos nevetésben törjek ki. Véletlenül se higgye, hogy a lábai előtt kúszom, és ha netán a hangsúlyomból nem jött volna rá, hogy továbbra is a szarkazmus útján lépkedek, így minden bizonnyal egyértelművé tettem számára.
- Van egy rossz hírem, ha az lett volna a terved, hogy hamar lekoptatsz. Ugyanis elárulom, nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem. A feladatom még várhat, most sokkal fontosabb az, hogy...van-e valami konkrét célod, amiért ilyen közel merészkedtél Volterrához. Meg akarsz halni, vagy mi van? - Azt hiszem, most először voltam komoly az eltelt pár perc során. Az aggodalom kicsit átcsúszott az álcámon, és csak remélni tudom, hogy nem feltűnően. Igen, féltem őt. Sőt komolyan kezdem úgy érezni, hogy halálvágya van. Vagy erről van szó, vagy ott a másik lehetőség... Az életét is kockáztatná azért, amiért ide merészkedett. És valami azt súgja, hogy nekem nagyon is közöm van ehhez. 99,9 százalékban biztos rólam van szó. Csak mondja már ki végre. Szuggerálom őt, ezzel válaszra bírva. Türelmetlenül várom, mit fog mondani, hiszen a többi vámpírnál ez mindig hatott, és bizonyára belőle is kiszedem a képességemmel az igazat. Addig biztos nem mozdulok innen, míg nem kapok érdemleges választ. Tulajdonképpen egyáltalán nem akarok mozdulni mellőle. Csak ezt még magamnak is nehéz beismerni, az ő orrára pedig végképp nem kötöm. Hadd tapogatózzon sötétségben az érzéseimet tekintve.

Skyler & Wyatt
It’s been a while baby since I’ve seen you around

szeretlek ám   

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Apr. 28.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1547. Jul. 20.
✥ KOR :
469
✥ LAKÓHELY :
nincs állandó lakhelye
✥ FOGLALKOZÁS :
menekülés és túlélés

TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   Szer. Jún. 21, 2017 5:38 pm


Wyatt & Skyler

" Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévö köteléket, elszakad."



Nem tagadhattam, jó volt látni őt. Látni, hogy minden rendben van vele, jól van, éli a kis életét és úgy éreztem néhány pillanatra, hogy hiba volt idejönnöm. Talán csak a háttérben kellett volna maradnom és úgy megnézni, mi újság vele. De hát, nem tudhattam biztosra, hogy itt lesz. Nagyon spontán ötlet volt, hogy elinduljak Volterra felé, de itt kötöttem ki és láss csodát, itt egy Wyatt. Az én kocsimban ráadásul. Nem is értettem, miért akar annyira beszélgetni velem. Jó, ha jobban belegondolok, érthető volt. Utált, amiért elhagytam. Ez az érzés jogos is volt, de végeredményben, nézzük csak meg, hol tart most. Úgy láttam, meg van becsülve és megvan mindene, amire csak szüksége lehet. Így hát, az utálatát igazán eláshatta volna jó mélyre. A válaszára hunyorogva megráztam a fejem.
- Humor bonbont ettél, mielőtt elindultál Volterrából? – A mosolyára igyekeztem nem figyelni túlzottan. Azt hittem, hogy az évek alatt minden érzésem eltűnt iránta. Ha viszont így lett volna, Rick képessége hatással lett volna rám. Tudat alatt lehet, ezért is jártam vissza hozzá időről-időre. Így mindig megbizonyosodhattam róla, hogy nem felejtettem el érezni. Nem felejtettem el szeretni Wyattet. De ez annyira nyálas! Nem akartam szerelmes lenni, de nem tagadhattam, hogy az életem nagy meghatározója Wyatt Volturi volt. Azaz, most már Volturi. Atyaég, mi volt az eredeti családneve? Már nem emlékeztem rá.
Kissé belezavarodtam a saját mondandómba, így az újabb szavai villámcsapásként értek, de ez persze nem látszott rajtam. Na igen, először a képébe vágom, hogy őt jöttem meglátogatni, majd közlöm, hogy csak eltévedtem… gratulálok, Skyler, ez szép öngól. Végighallgattam, még a szidását is, ami arra irányult, hogy elhagytam őt. Nem akartam bocsánatot kérni, az nem volt éppen az én műfajom, sőt. Őt kezdtem fürkészni, az arca vonásait, a tekintetét.
- És ha azt mondom, hazudtam? Sosem kutatnálak téged, hisz nem véletlenül hagytalak faképnél, nem? Odadobtalak téged, mint egy ártatlan bárányt a farkasok elé, hogy széttépjenek.
A mosolya egyre inkább elvonta a figyelmem, így inkább előrenéztem, hogy kibámulhassak az ablakon és nézhessem az üres, kihalt utat magunk előtt. Hát, csodás.
- Nem, veled nem megyek sehova. – Vetettem oda a kérdésére mintegy válaszként, de nem néztem rá továbbra sem. A kormányról is elvettem a kezem és sóhajtottam egy nagyobbat. Ahogy közelebb hajolt, egyből ránéztem kérdőn, amolyan: „mi van, mit akarsz?”ként.
Azonban a további szavaira összepréseltem az ajkaim. Úgy hangoztak a szavai, mintha féltékennyé akart volna tenni. És lám, még fel is hozza. Felnevettem.
- Mi? Én? Te megőrültél. Miért lennék féltékeny? Ha te megelégszel egy-két ribanc társaságával, hát, az téged minősít és nem engem. Nem vagyok féltékeny. – Nyeltem egyet és igyekeztem megtartani a mosolyom, de őszintén szólva, nehéz volt. Tényleg összejött valakivel? A nevetése is… a szemeimet forgattam.
- Hát, pedig pont az a célom. Sipirc, ez az én autóm. Ott a sajátod. – Böktem el a fejemmel a másik autó felé jelentőségteljes pillantással, de a további szavaira újra nyitottam a számat.
- Ne tégy úgy, mintha aggódnál értem. – Felnevettem. – Ismersz már, nagylány vagyok és megoldom a dolgaim akkor is, ha bizonyos áldozatokkal jár… - A mosolyom elhalványult. Hirtelen úgy éreztem, hogy minden őszintén ki akar törni belőlem.  Bár először olyan érzésem volt, mintha hányingerem lenne. Jézusom, Wyatt a képességével akar hatni rám? Ne már! Próbáltam ellenállni a késztetésnek, de a szavak végül nem maradtak bennem.
- Egyáltalán nem célom meghalni, elhiheted. Lehet, hogy néha őrült vagyok, de a halálvágy távol áll tőlem. Sőt. Én vagyok a túlélő, Wyatt. Elfelejtetted? – Vigyorogtam rá. – És hogy miért jöttem? Mi a célom? Annyi volt, hogy megtudjam, mi van veled. És most már tudom. – Elhalkultam, majd odahajoltam hozzá, a mellkasára tettem a kezeimet, aztán kicsit az ajtó felé toltam meg.
- Jöhet a búcsú… és engem ne szuggerálj! Borzalmas érzés, hogy nem tudok hazudni! – Fakadtam ki, majd visszahúztam a kezeimet és elfordultam tőle. Olyan lehettem most, mint egy duzzogó kislány. Nos, valahol az is voltam. Régen Wyatt ereje sehol sem volt, nem lett volna képes engem arra szuggerálni, hogy igazat mondjak. Most meg…? Nem, ez így nagyon nem jó.
- Oké, tiéd a kocsi, én majd megyek gyalog. – Menekülni akartam, hogy ne szedjen ki belőlem még több infót. Sietősen kinyitottam az ajtót, kiszálltam és elindultam visszafelé sietős léptekkel, vissza sem nézve. Az járt a fejemben, hogy minél távolabb vagyok Tőle, annál jobb lesz. Ide sem kellett volna jönnöm.



708 szó || Dream || szívem  
***



The best things in life aren't things
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://silhouettefrpg.hungarianforum.com
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: A Volterrából be- és kivezető autóútvonal   

Vissza az elejére Go down
 

A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: A város falain kívül-