Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Isabel Raymond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
17
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1995. May. 25.
✥ KOR :
22
✥ LAKÓHELY :
port angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
eladó - port angeles/ajándékbolt

TémanyitásTárgy: Isabel Raymond   Szomb. Aug. 20, 2016 2:55 am



Isabel Raymond

Most először érezte, hogy joga van a saját szenvedélye és nem mások kedve szerint élni. Joga van tévedni is... és mersze is volt, hogy felborítson maga körül mindent.



FAJ
ember
SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM
 1995. 05. 10.
HOZZÁTARTOZÓK
Geoffrey Raymond(édesapám) - Sokat van távol otthonról, de a kapcsolatunk ettől függetlenül tökéletes, nem egy szokványos apa-lánya viszony. Apu egyszerre képes tiszteletet és szeretetet kivívni még belőlem is, talán ő az egyetlen ember, akihez szorosabb érzelmi viszony fűz, végtére is minden lánynak az apja az első szerelme - számomra pedig mindig ő marad az egyetlen férfi, akit mindennél jobban szeretek. Még édesanyámmal sem olyan jó a kapcsolatom, mint vele, azt hiszem a legtöbb tulajdonságom apámtól örököltem.
Clarissa Raymond(édesanyám) - Apámhoz hasonlóan ő sincs sokat otthon, gyakran elkíséri az üzleti útjaira, bár gyakran unszolnom kell, s csak azért érti meg, miért, mert apám is kedveli a magányt. Egy felelősségteljes, határozott asszony, nyilván emiatt lettem én is talpraesett. Emellett gondoskodó, megértő, igazi anya figura, csakhogy épp ő tiszteletben tartja a magánszférámat, egyáltalán nem tolakodó.
Damien Brice - Ő az a vámpír, akit nem tudok hova tenni, akiről nem tudom leírni, milyen kapcsolatban áll velem. Valamiféle pártkapcsolat szerűség, azt hiszem... Teljesen magába bolondított, mellett gyakran eltűnik a racionális énem, képes elvenni az eszem és kihasználni, hogy képtelen vagyok gondolkodni a közelében. Egy szadista dög, akitől nem áll távol a fizikai és érzelmi bántalmazásom, mégis képes volt elérni, hogy teljesen a rabja legyek. Hát hol fair ez velem szemben, kérem?

CSALÁDI ÁLLAPOT
ezt inkább kihagynám... (de annyit megsúgok, hogy a szívem nagyon is foglalt)
ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE
mikor megpillantottam a vámpírom, a világom pedig a feje tetejére állt - kicsit más ember lettem, csak hogy érthető legyen
KÉPESSÉG
racionális gondolkodás - legalábbis eddig ez volt
TITULUS
angel with a haunted heart
PLAY BY
Claire Holt



Jellem és Küllem
Hosszú, szőke hajam az első, ami feltűnő rajtam, anyámnak köszönhetően dús, egyenes szálak alkotják a hajkoronám, amit igencsak büszkén viselek. Amióta az eszemet tudom, nem lett túl nagy mennyiség vágatva belőle, színét is őrzöm, mintha létfontosságú volna szőkesége. De hát, egy lánynak igenis fontos, hogy meg legyen elégedve a külsejével, különösen a hajával, ha már itt tartunk... Emellett a ragyogó, és felettébb érdekes szempár ékesíti az arcom, ami egyébként enyhén kislányosnak fest le engem, pedig szüleim szerint túlzottan érett vagyok a koromhoz. Nem mintha hátrányként jegyeznék fel a tizennyolc éve íródó kis számlámra, ám sokszor érzem azt, hogy nincs igazuk. Érdekessége színében rejlik, ami hol kéknek, hol zöldek tűnik, s néha még szürkébe is vált, mintha valamiféle hangulatvilágítás bújna meg szivárványhártyáim mögött.
Ajkaim teltnek mondanám, mint a legtöbb embernek, alsó ajkam duzzadtabb, mint a felső, amit a rúzs, és a szájkontúr ügyesen el tud rejteni. S itt jön képbe, hogy a smink nem áll távol tőlem, magabiztosabban érzem magam tőle, ám olykor sokkal jobban esik, ha természetesen, festék nélkül jelenhetek meg akár otthon, akár házon kívül. Öltözködés terén is hasonló módon gondolkodom, nem mindig az eleganciára törekszem, olykor a kényelem az első nálam. A kinézet persze számít, mint már korában is rávilágítottam, de talán sokkal inkább háttérbe szorul, mint a kényelem. Kinézhetsz baromi jól egy ruhában, de ha nem érzed jól magad benne, nincs nyert ügyed. Nehéz dolga van egy magam fajtának, egyik próbafülkéből a másikba rohangálok különböző színű, és szabású ruhákkal, ha ez kell ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelőt, nem igazán bánom. A munkából meg tudok takarítani annyit, hogy el tudja látni magam néhány apróbb dologgal, amikre szükségem lehet, így kevésbé kell a szüleimre támaszkodnom.
Alakommal - úgy, ahogy - meg vagyok elégedve(bár van rajtam némi felesleg itt-ott), magasságom valahol az átlagos, és a magas között található, nagyjából százhetven centi. Az egyszerű ünneplő ruhákat ki nem állhatom, ha már szépen, csinosan kell felöltözni, adjuk meg a módját, ugyanis mint a legtöbb átlag lány, a csillogás engem is lenyűgöz. Nem mondhatom, hogy gyönyörű, vagy átlagos felüli, csodálatos kinézettel rendelkezem, de ha már szüleim "alkottak" ilyenné, azt hiszem, nem sok okom van panaszkodni.

Egyszerű, visszafogott lánynak tartom magam. Ennek ellenére igencsak a szavak embere vagyok, képes vagyok megértetni magam az emberekkel, meggyőzésben is otthon vagyok, apám mindig azzal viccelődik, én vagyok a családi ügyvéd. Határozottságom is köszöni szépen, jól van, a magának való, túlontúl átlagosnak hitt lányban megvan minden, ami a "túléléshez" szükséges. Az előbbi szavak is azt bizonyítják, mennyire félre lehet ismerni az embert, valamint, hogy ezt mennyien meg is teszik, ha rólam van szó. Rám néznek, és azt hiszik, apuci és anyuci lánykája megkap mindent, amit csak akar, elég egyet szólnia, és minden az ölébe pottyan, megszólalok, és azt hiszik, lökött vagyok, amiért felelősségteljes, és érett viselkedés jellemez, de csak kevesen tudják, milyen érzelmek bújnak meg bennem, s a titkomról senki sem tud, ezért nevezzük titoknak. Ahogy a mondás is tartja, amiről két ember tud, az már nem titok, s én hiszek is ennek a feltevésnek, nem véletlen hát, hogy megtartottam magamnak, hogy tudok olyan dolgokról, amikről az emberek 99 százaléka nem. Ahelyett, hogy pocsékul érezném magam, sokkal inkább vagyok izgatott, hiszen olyan dolgokban van részem, amiről más még álmodni sem mer, és mert rám talált a szerelem, amit ugyan nem így képzeltem el, de nem tagadhatom, valamilyen szinten - igen, egy morbid, mazochista szinten - még élvezem is. Nem csoda hát, ha nem ismernek sokan, ha titkolózom. Egyedül azt bánom, hogy a szüleimnek hazudnom kell, és nem mondhatom meg, hogy van egy férfi az életemben, aki történetesen egy vérnek élő vámpír... Nem szívesen vallanám be, mibe keveredtem. Én nem az a típus vagyok, aki belemegy mindenféle hülyeségbe, amit a tinédzserek nagy része űz, a bulik, az őrültségek nem nekem valók, néha napján iszom csak, akkor is mértékkel, csak annyi alkoholt gurítok le a torkomon, hogy kellemesen, mámorosan érezzem magam. Én inkább vagyok az a fajta fiatal, aki már most tudja, miként kell viselkednie, aki nem a hibáiból tanul, aki már azelőtt tudja, mi a jó, s mi a rossz, hogy butaságot művelne. Egyszóval, a visszafogottság az, ami tényleg jellemez. A legtöbb helyzetet higgadtan tudom kezelni, ha pedig kikelek magamból, és dühbe gurulok, annak jó oka szokott lenni. Nem tartom magam társasági lénynek, csupán azért, mert jobb szeretek olykor egyedül lenni, mint másokkal, de mégis van pár olyan ember, akit fel tudok sorolni, ha a szeretteimről van szó, és akikre szükségem van. Az egyetlen olyan dolog, amit még én magam is furcsának, szokatlannak, és rendkívül hülyeségnek tartok, az az élethez, a halandósághoz való ragaszkodásom. Teljesen értelmesen átgondolva, nem találom jó ötletnek, hiszen egy vámpírt szeretek, aki nem halhat meg egykönnyen, aki még sok és sok évtizedig, vagy évszázadig élni fog a Földön, s én nem akarok vérszívóvá válni. Egyáltalán nem rám jellemző döntés, de ez az egyetlen, amit fel tudok róni önmagam ellen. Szomorú, és értelmetlen, de igaz, valós, és valamilyen szinten... érthető is.


Történet
Előttem állt, teste a falnak préselte az enyémet, keze a nyakamra kulcsolódott finoman, míg másikkal gyengéden cirógatta arcom. Értetlenül, kissé riadtan meredtem a szemeibe, nem tudtam feldolgozni a kettős érzelmeket, amiket az ő arckifejezéséről olvastam le, és amik bennem keletkeztek a látványra. Hűvös ujjai érintésén megborzongtam, egész testem libabőrben úszott, a fejbőröm pedig bizsergett az idegességtől. Mindeközben a nyugalom is elárasztott, amiért ilyen közel tudhattam őt magamhoz. Soha ezelőtt nem érintett még így, nem nézett a szemeimbe ilyen nyíltan, nem kapkodta a levegőt, annak ellenére, hogy szükségtelen számára a halandókat éltető oxigén. Reszkettem, remegő kezem lassan csúsztattam a mellkasára, hófehér nyaka, és felsőtestének egy része kikandikált a sötét pulóverből. Gyönyörűnek találtam, ahogy már a legelső alkalommal is. Nem számított, hogy gyilkosságot követett el, nem ítéltem el amiatt, amit nap, mint nap tesz. Abban a pillanatban, ahogy megláttam őt, véres ajkakkal, skarlát színben úszó szemekkel, egy női holttesttel a karjai közt, megtanultam élni ezzel, az életem részének tekintettem a férfit, jóllehet csak néhány másodpercig láttam. Aztán egy suhanás, és egyedül találtam magam a sikátor végében, levegő után kapkodva öleltem át saját testem, néhány kósza, elszabadult hajtincsem tarkóm, és nyakam nyirkos bőrére ragadt. A levegő belém szorult, valahol a tüdőm és a torkom közt félúton megakadt, és nem szándékozott kikívánkozni onnan jó darabig.
Az emlékektől összerándult a gyomrom, a lehető legapróbbra zsugorodott, a torkomban pedig gombóc növekedett, elzárta a nyelőcsövem, így a számban összegyűlt nyál miatt úgy éreztem, fuldoklom. Kezét elvette az arcomról, csuklómra tekeredő ujjai éreztették velem mennyire dühös. Szorítása oly erős volt, könnyeket csalt a szemembe, de egy szót sem szóltam, tűrtem a fájdalmat, mert a lelkemben az űr, melyet rettegésem szült, hogy valaha elveszíthetem Őt, sokkal pusztítóbb volt számomra. - Menj el, Isabel! - A parancsoló, rideg szavak sem ijesztettek el, a könnyeimet lenyelve ráztam meg a fejem, és amennyire csak tőlem telt, határozottan a vörösen izzó szemekbe meredtem. Látta rajtam, én bizony nem tágítok, így eleresztett, ám el is lökte magát tőlem, olyan erővel, hogy hátam újra a falnak csapódott. Hátat fordított nekem, és mélyen magába szívott egy adag levegőt. - Tűnj innen! - Haragja most már sokkal töményebben sújtott, szavai hatalmas és erős kezek voltak, amik arcul csaptak, szinte érezhető volt a fájdalom, ami bennem tombolt, olyannyira, hogy nem törődtem semmivel, előrébb léptem, és a karjára kulcsoltam az ujjaim, mintha halandó erőm elegendő lenne, hogy itt tudjam tartani. - Nem! - Ezúttal rajtam volt a sor, hogy dühös legyek, és egyáltalán nem érdekelt, mit fog tenni velem ez a lépésem után. A dühöm sokkal elsöprőbb volt, mint bármi, amit eddigi életem során éreztem, egyedül a szerelem felett nem tudott győzedelmeskedni, amit a férfi iránt éreztem. Gyakran befészkelte magát a gondolat a fejembe, miért küzdök ilyen erősen, miért ragaszkodok ilyen mértékben hozzá, egyáltalán miért szeretem, de a vége mindig ugyanaz lett. A nagy semmi. Erre nincs magyarázat. Egyes érzelmek túl bonyolultak és kacifántosak, hogy megfejtsük az okát, egyszerűen csak el kell dönteni, ellene, vagy mellette küzdesz. Ennyi a dolgod, s ha az élet mutat az irányodba egy kis kegyességet, valóra válik mindaz, amit elterveztél.
Neki nem kellett sokat erőlködnie, hogy valóra váltsa ami megfordult a fejében. Falnak szoruló testem derekamnál fogva húzta magához, ajkait keményen, durván tapasztotta az enyémekre, és meglepetésemre élveztem durvaságát, tetszett, hogy küzd az érzései ellen, s ugyanakkor haragudtam is rá, amiért nem képes megadni magát nekem. Valódi férfi, aki azt hiszi, gyengeség, ha kimutatja, amit érez. Ugyanakkor... ez talán a fajnak tudható be, amivé oly régen változott. Ő egy vámpír, és ezen senki, és semmi nem változtathatott már, csupán a Halál. De belegondolni abba, hogy a másvilágra kerül, megszűnik létezni ezen a világon, túlzott fájdalommal járt számomra, belegondolni is borzasztó volt. Elvetettem hát a gondolatokat, és nyakára kulcsoltam a kezem. Ám ő ebben a pillanatban lefejtette magáról karjaim, a hátam mögé feszítette őket, és olyan erősen nyomott a falhoz, hogy éreztem, amint a ruhám a tégláknak súrlódik, s még hallani is lehetett, miként taszít a hűvös akadálynak. Egy idő után felszisszentem, tudtam, horzsolások keletkeztek a bőrömön, de ostoba módon nem tartottam fontosnak. Féltem, elmenne, ha megpróbálnám eltaszítani magamtól, valamint az az eshetőség is megfordult a fejemben, bántana, és egy minimális félelem volt bennem, minden szeretetem ellenére. Így hát hevesen csókoltam, és nem toltam el magamtól, körmeim nyakába mélyesztettem, amennyire csak márvány bőre engedte, s ez olyan
keménynek bizonyult, hogy meg sem érezte a próbálkozásom, hogy ártsak neki. Képtelen lettem volna rá, mindig azt vallottam, én nem tudnám megtenni, de a forró hangulat, és a düh, ami most először bennem tombolt, így akarta, és nem tudtam változtatni rajta. Bántani akartam, azt akartam, hogy érezze, amit én, szenvedjen, ahogy én, velem együtt élje át a keserédes élmény, és ne hagyjon magamra, végig itt legyen velem, érezze a nyomort, és küzdjön, harcoljon a szerelmünkért. De meghátrált, ahelyett, hogy az élet, és az érzelmek térdre kényszerítették volna, ő hátra lépett, elengedett, ami szörnyen fájt, a könnyek ismét a szemembe szöktek, végtelen folyásba kezdtek, s most tényleg azt hittem, hogy nem tudom majd abbahagyni a sírást. Meg fogok fulladni a fájdalomtól, a könnyektől, belehalok ebbe a szerelembe, nem élem túl, nem én, nem bizony... Leguggoltam, a falnak támasztottam egyik tenyerem, míg a másik az asztalnak feszült, és zokogtam, egymagamban, jöttem rá pár perccel később, ugyanis ő már nem volt ott.


user: uknowthat✥ kor: 21 ✥ multik: rly? ✥ tapasztalat: közel 5 év

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Re: Isabel Raymond   Szomb. Aug. 20, 2016 2:59 am



Isabel Raymond

Üdvözöllek a fórumon!


Lena Volturi írta:
Ó jaj, mit is mondjak... Bármennyiszer olvastam el a lapot, bárhogyan kerestem és kutattam, egyszerűen nem találtam benne egyetlen apró elírást vagy bakit sem. Személy szerint én vagyok az az admin, aki imád kötözködni, de nem rosszindulatból, csak azért, hogy lássam mennyire élik bele magukat a userek a szerepbe. Te kedvesem.... Te azon userek közé tartozol, akik tökéletesen tudják érzékeltetni a karaktert és annak hangulatát, s most is azt vettem észre, hogy szinte látom magam előtt az érdekesre sikerült történetet, amit egyébként még olvastam volna akár órákig.
Gratulálok, tényleg lenyűgöztél az elsőtől az utolsó szóig. Nadee nem foglak agyon dicsérni, inkább azt mondom;;  
ELFOGADVA!
kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat és irány a játéktér!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com
 

Isabel Raymond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alkotás alatt :: Elfogadott karakterek :: Emberek-