Tizenhat vagyok, még formálódik a személyiségem. Hétfőn lázadok, kedden olyan vagyok, mint akit megevett a világ összes unalma, szerdán elviselhetetlenül morcossá válok, amit csütörtökre kialszom és glória kerül a fejem fölé. Péntekenként pörgök, mint a búgócsiga, szombaton én vagyok a lelőhetetlen tánckirálynő, majd vasárnap mormotát játszom. És a következő héten minden nem hogy elölről kezdődne, de valami egészen új dolgokat vagyok képes produkálni.
Szeretem a könyveket, iszonyatosan gyorsan olvasok és eléggé mindenevő az étvágyam. Ám mielőtt még elhíresülne rólam, hogy stréber könyvmoly vagyok, hadd jegyezzem meg, hogy imádom a bulikat is, bolondulok a divatért és képes vagyok egy egész napot végigbeszélni a sztárokkal kapcsolatos pletykákról.
Könnyen megsértődöm és nehezen engesztelődöm ki, bár legtöbbször már csak azért is játszom a sértődöttet, hogy elérjek valamit. Ilyen szempontból tipikus nő(kezdemény) vagyok, Quilen szoktam gyakorolni azt, hogy milyen amikor valakit az ujjam köré csavarok. Talán szégyellnem kellene magam emiatt, de egyáltalán nem teszem. Elég, hogyha jól szórakozom azon, ahogy duzzog, nem igaz?
Szeretem a hajamat fonatba rendezve hordani, vagy éppen hagyni, hogy természetes hullámokban omoljanak le szabadon tincseim. Mivel fonott hajjal alszom, így szinte sosem egyenes a hajam, a hajvasalást nem kedvelem, bármennyire legyen divatos mostanában. Vagyis.. épp hogy kiment a divatból, bocsi, van ez így.
Csapongó jellemmel rendelkezem, ezzel szemben a külsőm mindig makulátlan, ha szakadt farmer van rajtam azt is annak rendje és módja szerint viselem, minden kiegészítőm passzol a viselt holmijaimhoz, sose lóg ki a lóláb. Nem tartom magam szépnek, de jólesik, ha mások annak tartanak. Szerintem ez így természetes.

Egészen kicsi voltam, amikor megpecsételődött az életem, s még csak nem is tudtam róla. Még most is igen nehezen fogadom el, hogy van valami, amit nem értek - mert valami bűzlik Dániában, egyre jobban -, pedig arra nagyon odafigyeltem egész életemben - az első "miért?" kérdésemtől számítva - hogy ne legyenek nyitott kérdéseim. Mégis fura ez az egész. De őszintén szólva jelen korszakomban egy cseppet sem érdekel senkinek a lelki üdve a magamén kívül. Pláne nem Quilé.

Duzzogva vágom le magam a földre, törökülésbe. Persze használhatnám a kanapét, de inkább magam alá húzok egy párnát, semmint ezt megtegyem. szeretek a földön ülni, s ma egyébként is büntetlenül megtehetem, szoknya helyett rövidnadrág van rajtam.
- Most mégis mi a jó fene bajod van? - húzom fel az orromat, fintorog még a hanglejtésem is. Ha tekintettel ölni lehetne, akkor Quil most esett volna holtan össze. - Egyáltalán nem csinált semmit, amiért így kellett volna viselkedned vele.
Történetesen nem értem a pasikat. Peter csak egy srác az osztályból, elmentünk sétálni, nagy cucc. Éppen csak egy kicsit fogta meg a fenekemet, semmi veszélyes nem volt benne, nem is volt túlságosan rámenős.
- Még csak le se kapott. És egyébként is. Mi közöd hozzá?! - marok egy utolsót. Hanyatt vetem magam a földön, felhúzom térdeimet, a fenekem alól a párnát mellkasomra vonom, a plafont vizslatom szikrákat szóró tekintetemmel.
- Megkukultál vagy mi van?

Az ágyamon hasalok, tollvéget rágva meredek a naplóm üres lapjaira. Új napló, betelt az előző füzet, így mindig nehezebb valamibe belekezdeni. Amíg nincs egyetlen betű sem a füzetekben, addig kicsit szentségtörésnek érzem, hogy beléjük írjak akármit is.
Oldalra nyúlok, hogy felhangosítsam a zenét, amit épp hallgatok. Valahogy ha üvölt a fülembe a ritmus, akkor jobban megy a koncentráció. Kérdés, hogy akarok-e egyáltalán koncentrálni most valamire.

Kedves naplóm!

Quil az idegeimre megy. Peter nemkülönben. Annyira elegem van belőlük, hogy nem is akarok írni róluk. Inkább lejegyzem, hogy Melissáról kiderült: terhes. Szerintem ez tizenhat évesen gáz, ő csak parázik attól, hogy mit fognak szólni a szülei. Állítólag a pasijának ez tökre rendben van. Mondjuk az is igaz, hogy vagy tíz évvel idősebb nála a srác. Pfujj, undi! Idősebb pasival én aztán soha!
Basszus, itt van Leah! Mennem kell. Majd írok még.

Bevágódom a Mary-Sue ajtaján, tisztára, mint valami szélvész. Tudom, hogy Quil dolgozik most, szóval úgy döntök boldogítom egy kicsit.
- Hello! Örülsz nekem? - szegődök mellé, s ha nem tol el, akkor egy cuppanós puszit is kap az arcára. Rémesen karót nyelt tud lenni. Összeköthetnénk Sethtel. Egyik se rendesen a bátyám, de mindkettő engem akar kishúgként nevelgetni. Meg tudok vadulni tőlük, úgy amúgy.
- Nagy hírem van, akarod hallani?
Nem vagyok benne biztos, hogy igen lenne a válasza, de ettől még folytatom.
- Peter megcsókolt.
~Én pedig betörtem az orrát~ jönne a folytatás, de épp most kell összetörnie egy poharat valakinek. Valakinek? Elkerekednek szemeim.
- Lyukas a markod, Quilie, vagy mi van?
Azt hiszem, hogy a lényeget ma megint nem sikerül elmondanom. Inkább keresek egy felmosót, vagy mi a nyavalyát.