***

*Akarsz egy tippet, hogyan érezd magad totálisan nyomorultul? Nagyon egyszerű a dolog. Fogj ki valakit bevésődésre, aki láthatóan nem érdeklődik irántad, de épp csak annyira nem, hogy te még azért hiányold a dolgot. Merthogy ugye ő irányítja a kapcsolatotok jellegét, tehát annyira fontos vagy neki, hogy magához akarjon láncolni, hogy ilyesmit érezz, de annyira nem, hogy ténylegesen viszonozza az érzést. Megvan? Jó. Akkor utána nézd végig, ahogy bevésődésed tárgya - a lány, aki életed értelme és világod középpontja és akiért bármit megtennél - laza mozdulattal búcsút intsen neked a reptéren, amikor elutazik Európába egy éves cserediák-programra.
Na. Ez történt velem.
És a falka még csodálkozott, hogy levert voltam mostanság. Na jó, nem csodálkoztak, lévén totálisan látták és értették a szitut, de akkor is. Kicsit magam alatt voltam, hol ingerült és harapós, hol meg szimplán dögfáradt. A mellkasomban permanensen égett és húzott Claire hiánya, dupla járőrözéssel és a kocsmában dupla műszakokkal addig fárasztottam magam, amíg már nem maradt erőm álmodni - mert ott csakis Claire szerepelt, senki más -, és úgy általában...
Kis híján letarolom a csajt, annyira nem veszek épp tudomást a környezetemről. Ilyen a rossz farkas, tankönyvbe illő. Kis híján keresztülesem a saját lábamban, amikor végre feleszmélek rá, hogy hoppá, esetleg mégsem vagyok annyira egyedül. Bosszús, felfelé irányuló fújással igyekszem lassan nyírásra szoruló hajtincseimet kifújni a homlokomból, és végigmérem az illetőt, aki volt olyan peches, hogy keresztezze ma utamat.
- Hm? Hogy mi? - A szipogás álcája alatt nagyot szippantok a levegőből, és így megállapítom, hogy farkassal van dolgom. Nos, egy gonddal kevesebb, csak éppen rohadtul nem rémlik nekem, mint ismerős, és egyáltalán, a mi falkánkban Leah az egyetlen nőstény, nem? Vagy megint lemaradtam valamiről? Mondjuk, nem lenne meglepő, totál nem vagyok képben, a falkagyűléseket rendszeresen kihagytam mostanság, mindenki érdekében. Ő viszont tudja az én nevem. Más helyzetben talán kínosan érezném magam emiatt, de most... bosszant, persze, de nincs bennem annyi kraft, hogy szarul is érezzem magam. Veszek egy mély lélegzetet, és mosolyt kényszerítek magamra - az erőfeszítés inkább vicsort szül, de legalább a szándék megvolt. - Szóval, te ki a fene vagy? - Oooooké, udvariasságból karó, de csak kicsúszott a számon. Közben fejemmel intek, menjünk tovább, ha csak tátjuk egymásra a szánk az úton, az feltűnő, és a jó kisfarkas nem kelt feltűnést. Közben a fejemben feldereng, mintha Jake agyalt volna ezen a kiscsajon, már amikor épp nem a drágalátos Nessie volt a gondolatai között... de mit is gondolt róla? Hát, azt már nehezemre esne felidézni. Nem rosszat, az biztos.*

Quil&Gwendolyn

A másik ordas nagyon nem úgy festett, mint aki éppen barátkozni akart, úgyhogy inkább hátráltam egy lépést, tuti ami tuti. A végén még leharapja a fejem, vagy lenyel keresztben meg egészben, mint a mesékben szokta. Én még túl kicsi voltam és fiatal a halálhoz, igyekeztem elkerülni a túl veszélyes szituációkat.
- Öh… Gwendolyn. Gwendolyn Wrigthon – mutatkoztam be. Ja, igen, Quil még nem látott, csak én láttam a tagokat Leah, Sam és Jake fejében. – Helló, Extra Édes Srác.
És ó, te jó ég… ilyen égést még nem pipáltam. Így merüljön el az ember lánya a gondolataiban, élő tankönyvi példa, hogy engem nem szabad követni. Fülem hegyéig pirultam, próbáltam összehúzni magam minél kisebbre. Csak nem sértettem meg.
- Bocsi… nem akartalak bántani. Csak… - ahj, miért oolyan nehéz a fiúkkal beszélni? Hiszen aranyosak, főleg a mieink, Pault kivéve. Ő ijesztő, de biztos elmúlik a félelem, ha jobban megismerem, hogy milyen.
Azt a nonverbális jelet felfogtam rögtön, és jó kisku… farkas módjára követni is kezdtem a város felé.
- Nem csoda, ha nem hallottál még rólam, új vagyok itt. És a falkában is. Port Angelesből jöttünk ide a befogadó-családommal – és már megint járt a szám, úgy szégyelltem magam, de szörnyen ideges is voltam, és nem akartam tovább idegennek tűnni a szemében. Kár, hogy ő ki volt csukva, hogy a rokonom legyen, legalábbis Leah elmélete szerint. – Eddig csak háromszor változtam át. Az első sem történt olyan régen, tavasszal.
Nyugi, kislány, higgadj le, nincs most váltásruha nálad… aj, ez nagyon kínos.
De legalább Quil tényleg helyes. És édes. Kár, hogy szomorú, szerettem volna jobb kedvre deríteni.