Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Táborhely

Today at 4:41 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 23, 2017 8:09 pm


A kastély bejárata

írta:Admin
Pént. Júl. 21, 2017 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Noah William Morgan

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Művészterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: Művészterem   Pént. Jan. 13, 2017 3:38 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
moderátor
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Jan. 09.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
45
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
őrző
✥ KERESEM... :

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Pént. Jan. 13, 2017 5:46 pm


to Renata

Egy-két-há, egy-két-há. Jó fél órája gyakoroltam ezt a művészterem tánc-padlózatán, melyet én kértem, hogy linóleummal fedjenek le parketta helyett a jobb csúszásfelület érdekében, mikor felfedeztem, hogy létezik ilyen hely.
A nemrégiben lelépett gyakorlótársam eleinte kiröhögött, mikor meglátott a kiképzőteremben egyedül táncolni, és még zsarolt is, hogy kiteregeti egy-két titkomat a fivérem előtt, ha nem leszek hajlandó táncolni vele a legközelebbi bálon.
Jó, egyet még kibírok valahogy, amennyiben hajlandó lesz nem elviccelni az egészet. Legutóbb is, mielőtt elment Aro-felvigyázni, túlpörgetett a félfordulatnál, ergo, elcsúsztunk és kiestünk a ritmusból.
Szerencsére most nem ömlött a könny szememből, mint ahogy egy jó ideje folyamatosan. Legalábbis az első – sikertelen – átváltoztatásom óta. Egyszerűen nem jöttem rá, hogy miért nem bírtam ellenállni a vérnek, miért… miért szúrtam el az életem. Megöltem. Egy ideje már inni se nagyon ittam, jó néhány étkezést kihagytam, de arra vigyáztam, hogy ebből baj ne legyen.
Csak ki kellett hevernem a kudarcot, és minden visszaáll majd magától a régi rendbe. A tánc és a gyöngyfűzés is jó figyelemterelő-eszköznek bizonyult, egész addig, amíg váratlan társaságot nem kaptam.
 – Renata – biccentettem felé. Vehette akár köszönésnek is, ha úgy óhajtja.
- ;; -
***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Szer. Jan. 18, 2017 12:07 am




Hazel & Renata

be a fearless bastard and an emotionless bitch

Nem éreztem magam kiegyensúlyozottnak aznap este, mikor a művészterem felé vettem az irányt, de hosszú hetek óta először a sötétség sem uralkodott el rajtam. Nem vált kezelhetetlenné legalábbis. Mindig akadt tennivaló, Aro rengetegszer elégedett volt velem, sokat láttam rendkívüli gonosz, valahogy mégis lágy mosolyát, ami borzasztóan összezavart. Én sosem voltam képes kinyilvánítani az érzéseim, mosolyogni is egyedül Hector láthatott talán. Még a mesteremre sem villantottam bűbájos Jane-mosolyokat, mert egyrészt nem éreztem szükségét hogy bájologjak vele, elég volt tisztelnem, ő biztosan tudta, hogy elégedett vagyok az itteni életemmel, bár a különös démonjaimról még ő sem tudott. Egyedül én. Kifejezéstelen arccal sétáltam végig a folyosón, közben még mindig azon rágódtam, hogy egy olyan vérprofi és velejéig romlott vámpír, mint Aro képes a mosolygásra minden apróságon, akkor én miért nem? Az agyammal nyilván volt valami probléma, amiért ennyire érzéketlen voltam, de ez általában nem zavart. Szerettem, hogy mikor a halandóknak hevesen dobog a szíve, én nem érzek semmit, még izgalmat sem. A táplálkozás számomra nem volt több szükségletnél. A vadászatot természetesen élveztem, de mikor Heidi beterelt egy csordát közénk, inkább az unottság öntött el. Akár az emberek, akik gyorséttermekbe járnak és kész kaját esznek. Ennyi erővel akár vértasakokat is szolgálhatnának fel ezüst tálcán. De sosem panaszkodtam emiatt, nem láttam értelmét, a többieknek aligha volt kifogásuk ellene, én pedig nem voltam olyan, mint a társaim, ez mindenki számára egyértelmű volt. Arra számítottam, hogy senki nem lesz a teremben, ide jóformán senki sem jár, de már hónapok óta nem jártam itt, egyedül a szobámba mázoltam a vásznakra. A zene stílusa valahogy borzasztóan ismerősnek tűnt, de abban a pillanatban nem érdekelt annyira, hogy továbbgondoljam és megpróbáljam rákényszeríteni az elmém hogy felidézze. Valószínűleg amúgy sem érdemleges az információ. Az illető illatát sem éreztem, s nem törtem magam, hogy orromba szökjön az ismerős aroma, helyette csak nagy lendülettel feltéptem az ajtót. Dühös voltam, mert egyedül akartam tölteni egy kis időt, ahhoz viszont túl elszánt, hogy hátat fordítsak és a lakrészembe menjek helyette. Nagy meglepetésemre Hazelt pillantottam meg, ahogy furcsa mozdulatokat tesz a roppant furcsa zenéjére. Gondolhattam volna. Az egész klánból egyedül neki volt ilyen elcseszett ízlése, mind a zene, mind a tánc terén. Idiótán nézett ki, a zene pedig dobhártyaszaggató volt, na nem a hangerő, mintsem a dallam miatt. Ritkán botlottam bele, főleg a kis termemben, rendszerint elkerültük egymást, a mai nap kivétel volt és egyáltalán nem töltött el örömmel. Bár az öröm nem szerepelt a hangulatlistámon, ahogy sok más állapot sem. Megköszörültem a torkom, miután átléptem a küszöböt hangtalanul, s a biccentésre válaszképpen csak oldalra billentettem a fejem és végigmértem a nőt. - Nem lehetne mindezt... zene és mozgás nélkül? - kérdeztem rá azonnal, belecsapva a közepébe és kicsit sem volt bűntudatom miatta. Sőt, azt sem tudtam milyen érzés a bűntudat, még sosem volt vele dolgom.

hellóó
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
moderátor
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Jan. 09.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
45
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
őrző
✥ KERESEM... :

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Szer. Jan. 18, 2017 10:36 pm

to: Renata
If the Heaven exists, than I should be one of the fallen angels

Renatával nem mondhatnám, hogy jó viszonyt ápoltunk, sokkal inkább semmilyet. A legszükségesebb információkkal tisztában voltam, ami személyét illeti, hogy ő Aro lelkes tanítványa, s legalább olyan mély érzéseket táplált mestere iránt, mint én a teremtőm felé.
Ilyen szempontból semlegesnek ítéltem meg, s a kedvéért leállítottam az edzésem, amelyet amúgy sem láttam jónak sokáig egyedül fojtatni. Hiányzott a másik fél által adott jó adag lendület a forgásokhoz, s egyedül gyakorolván tényleg furcsán, mi több, bizarr lehetett ez annak szemében, ki nem értékelte a tánckultúra eme nemes művészetét, amelyben szívesen időztem.
Nem kívántam olyan zenét kapcsolni, mely modern, esetleg túl érzelmes, úgyhogy inkább hagytam is az egészet.
– Lehet – feleltem szűkszavúan. Pont akkor járt le a hangfelvétel, amit nagy nehezen megszereztem egy romániai kiruccanás során – szigorúan szabadidőmben, máskor nem is.
Jóllehet, nem ismertem túlságosan a nőt, annyi bőven elég volt, hogy sejtsem, nem érdemes ellenségemnek tudni őt, sokkal inkább a magunk oldalára kell billenteni a mérleget.
Egyáltalán nem sértett meg, aki közelről ismert, az rendelkezett az adattal, mivel lehet engem igazán felmérgesíteni, ámbátor ez nem az a lehetőség, amit ajánlanék. Egy rossz szó az általam szeretett, kedvesnek tartott személyekről, s az illető bizony kénytelen lesz búcsút venni a fejétől, vagy, ha azt nem is, minimum egy lesújtó pillantással „jutalmazom”.
A festőnőt egyébként se szívesen láttam, hobbija okán. Akit én szerettem holtáig, ő is festett. Lenyűgöztek a munkái, de már sajnos nem élt, s Renata emlékeztetett arra, hogy mindez miattam alakult úgy, ahogy. Mert vámpír vagyok. Pedig épp ezt akartam olyannyira elkerülni, hogy könnyem útjára eredjen az elvesztett halandó emlékére.
Nem is értettem, miért próbáltam meg a halandók tetszését elnyerni, mikor ők úgyis csak belém rúgtak, még tulajdon halandóságom idején is. Ennyi nagyszerű teremtmény között, akik közé tartozhattam, teremtőmnek köszönhetően, igazán szükségtelen lett volna ez a malőr, ami az én „énekesemet” illette.
Így jártam. Ez van.
– Lehetne, hogy nézzem, amíg fest? – el kellett volna mennem, és valamivel elterelni a gondolataim, de nem akartam, hogy a hűlt helyemre térjen vissza gyakorlótársam az Aro-felügyeletből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Szomb. Feb. 18, 2017 1:55 pm




Hazel & Renata

be a fearless bastard and an emotionless bitch

Igyekeztem kizárni a teremben tartózkodó vámpírnőt, s miközben őt néztem, a gondolataim egész máshol jártak. Nagyon elkalandoztam, s azon töprengtem, vajon Aro mit lát a gondolataim mögött, mikor megérint és beveti rajtam a képességét? Marcushoz hasonlóan én is szerettem ilyen módon megosztani vele a gondolataimat, de csak ritkán merengtem el rajta, vajon a gondolatok mögé is lát, vagy csak a felszínesen érzékeli őket? Nem mintha számított volna, teljesen megbíztunk egymásban és szerettem úgy gondolni, több van köztünk puszta mester-tanítvány viszonynál. Mélyebb, legalábbis. Egyetlen másodperc alatt vetettem el ezen elmélkedést, és fátyolos tekintetem kitisztult, végre észrevettem ki is áll előttem, nem csak a semmibe révedve bámultam a nőre. Hazelt sosem értettem, persze nem is akartam senkit sem megérteni. Ahogy azt nem értettem, Jane miért vigyorog olyan rajongással a mesterünkre, vagy Bella miért gyűlöli annyira, hogy megbecsülik őt a képessége miatt, úgy azt sem értettem, Hazel miért olyan távolságtartó mindenkivel. Én magam is az voltam, de ez olyan megszokott és természetes volt számomra, hogy fel sem foghattam más miért tesz így. A haszontalannak vélt képessége vagy a túl emberi viselkedése miatt... nem tudtam és nem is érdekelt. Csak abban voltam biztos hogy sem őt, sem mást nem akartam ott látni a teremben. Csak biccentettem, mikor felelt a kérdésre és kifújtam a levegőt, amikor véget ért a zene, habár észre sem vettem hogy visszatartottam. Ha feszélyezve éreztem magam, gyakran megfeledkeztem az emberi szokásokról, mint a levegővétel vagy a pislogás. Megtanultam újra az összes ilyen mozdulatot, tökéletesítettem, hogy ne keltsek feltűnést, de gyakran megfeledkeztem róluk, mivel egyikre sem volt igazán szükség. Robotszerű mozdulatokkal készítettem elő az egyik sarokban álló festővásznat és hozzá a kellékeket, oda sem figyelve a nőre, mert amíg csönd van és nem ugrál bolond ember módjára, nem sok vizet fog zavarni. De amint meghallottam a hangját, meglepetten fordultam hátra, szemöldököm felfelé ívelt, ajkamat viszont összeszorítottam zavaromban. Hogy mi? Nem sok kellett, hogy a kérdés kicsússzon a számon, de sikerült magamban tartanom, s helyette csak furcsán méregettem a nőt. Ilyen kéréssel még senki nem fordult hozzám. - Már miért akarnád nézni? - szaladt ki belőlem a kérdés, tényleg értetlenül álltam az események előtt, nem a lelkébe próbáltam gázolni. Fel nem fogtam ép ésszel miért akarja bárki is nézni a festés folyamatát. Mindenesetre már azelőtt vállat vontam, hogy felelhetett volna, jelezve, hogy nekem aztán oly mindegy, amíg nem liheg a nyakamban azt csinál amit akar. A vászon felé fordultam és ecset helyett az ujjamat mártottam a vörös festékbe, és húztam egy csíkot az addig üres, tátongó felületre.

hellóó
©


A hozzászólást Renata Volturi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Máj. 03, 2017 2:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
moderátor
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Jan. 09.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
45
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
őrző
✥ KERESEM... :

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Kedd. Márc. 07, 2017 3:18 pm

to: Renata Smile

Renata, hogy is mondjam, majdnem olyan volt, mint én, csak hasznos és láthatóbb. A pajzsunk. Viszont őt se láttam még soha mosolyogni, bár én kezdtem rászokni, amióta több inger is ért, amióta kimozdultam helyenként önszántamból, nem csak képletes értelemben vett rugdosásra hagytam el a hőn szeretett szobámat.
Ajkamba haraptam, ahogy előkerült a kérdés: miért is szeretném? Hisz Ő már nem fog feltámadni ettől, s ugyanúgy mardosott az önvád, hogy megöltem. Hogy nem voltam rá képes.
- Szeretem nézni, ahogy egy üres vászonból igazi műremek lesz – feleltem kitérve, mert még mindig kissé friss volt az érzés, de már kezdtem helyreállni.
Múlt a hatása.
- És te miért szeretsz festeni? Miért épp ezt választottad? – kérdeztem vissza, terelve magamról a „fényt”. Sose szerettem előtérben lenni, így örültem is valamelyest az „Alec szolgája” szerepnek.
Ahogyan a vászonra rákerültek az első festéknyomok, az első árnyalatok, én úgy figyeltem, egyre feszültebben.
Vártam, hogy mi lesz a vége, mivé állnak össze ezek a különféle színek, kicsit hasonló érzéssel töltött el, mint amikor gyöngyöt fűztem. Sok kis apró, látszólag jelentéktelen, vagy helyenként pluszba nagyobbak, fényesebbek együttese az a forma, ami aztán a végén kialakul különféle eszközök segítségével. Szerettem a művészetet, s egyetértettem a mesterekkel, hogy igen is fejleszteni, pártolni kell a tehetséges művészlelkeket, el ne vesszen az a kincs, amit nyújtani tudnak.
Talán ha jobb korba születtem volna, én is vihetném valamire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
14
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Vas. Máj. 14, 2017 11:07 pm




Hazel & Renata

be a fearless bastard and an emotionless bitch

A sötétség körbevett, befogadott és azt az ürességet kínálta fel nekem, amire szükségem volt. Szerettem az érzelemmentességet, olyan könnyed és egyszerű volt, mintha lebegtem volna, nem nyomta teher a vállaimat, vagy gond a befeketedett, romlott lelkemet. Mikor festettem, ez az érzés mindig eluralkodott rajtam, ezt szerettem benne a leginkább. Nem kellett gondolkodnom, nem kellett senkinek megfelelnem, bár itt a Volturi körében általában nem kellett. Ámbár Hazel... mellette furcsán éreztem magam, mint egy szörnyeteg, egy torzszülött, a gonoszság megtestesítője. Nem éreztem sem könnyedséget, sem a jóleső, ismerős sötétséget. Feszült lettem a közelében, zavart és ezer meg ezer érzelem kavargott bennem. Jó, csak néhányat éreztem és azok között is inkább a düh és az idegesség bújt meg, de az utóbbi időben éreztem, nem voltam már kőből, s nehezebb volt figyelmen kívül hagyni a zavaró... érzelmek kavalkádját. De mindezt nem a nővel akartam megosztani, sőt, valójában senkivel, ő mégis itt volt és ahelyett, hogy elhagyta volna a termet, csak tovább bosszantott. Egy robbanásra kész bomba voltam, s látszólag ő még csak nem is sejtette. Az első kérdésén igyekeztem nem felrobbanni és beteríteni mindent a haragommal, de nehezemre esett. - Érdekes. - jegyeztem meg szárazon. Hogy őt egyáltalán miért érdekelte, hogy mások festenek, fel nem tudtam fogni, én nem szerettem nézni ha valaki olyat csinál, amihez én nem értek, mert az a valami általában nem érdekelt. Nem érdekelt a tánca, ezért nem ültem le és bámultam, ő miért néz engem festés közben? Nagyon pipa lettem, egyre haragosabb és haragosabb, mígnem a szám szélét kezdtem rágcsálni, nehogy nekirontsak. De csak rontott a helyzeten, hogy be nem állt a szája. Nem akartam hogy kérdezzen, azt sem hogy a tíz mérföldes körzetemben legyen, de ő nem tágított, én pedig... nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Abban a pillanatban, ahogy a kérdések végére ért, vámpírsebességemet és a meglepetés erejét használva felpattantam, Hazel nyaka köré fontam ujjaimat és a terem falához suhantam vele. Nem kentem fel rá, inkább csak nekinyomtam és sötét szemekkel meredtem egyenesen az ő szemeibe. Ha megpróbált küzdeni vagy mozogni, bevetettem a képességem ellene, hogy még véletlenül se tudja, mit akart véghezvinni. - Tényleg nehezedre esik békén hagyni az embert?! - tört ki belőlem egy kiabálásszerű hang, és tovább szorongattam a torkát, minden erőmet bevetve, épp csak nem reccsent kőkemény bőre. - Csak egy kis magányra vágytam, de nem, neked feltétlenül itt kell lenned, igaz? Az idegeimen táncolni a hülye, ízléstelen zenéddel és a kérdéseiddel! - amint befejeztem a kitörésem, villámokat szórtam tekintetemmel, úgy meredtem az ő pillantásába. Néhány másodperc elteltével lazítottam a szorításomon és már a képességem bevetése sem érdekelt. Megpillantottam saját magam az ő skarlát szemeiben, és egy furcsa, ismeretlen érzés kerített hatalmába. Meghökkentem a saját kiborulásomon, s olyannyira ledöbbentem, hogy csak álltam ott, enyhén a nyakát fogva ha még nem szabadult ki és meredtem a semmibe, üveges tekintettel, félig elnyílt ajkakkal.

hellóó
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
moderátor
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Jan. 09.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
45
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
őrző
✥ KERESEM... :

TémanyitásTéma: Re: Művészterem   Csüt. Máj. 25, 2017 10:29 pm

Renata&Hazel



Az arcom egy unalmas fintorba rándult. Már megihiiint! Ezt alig tudtam elhinni. Komolyan, kiborító, hogy ennyire nincs kreativitásuk a társaimnak, mindig falra hánynak, mint a borsót szokás.
Nem vagyok én fali kárpit!
- Lennél szíves lerakni? Nem vagyok falikárpit, Alec sem falra való dísznek teremtett – kértem meg udvariasan, és ezt még tényleg egész normális hangnemben kértem tőle. Bőghettem is volna, de szerencsére Renata közelében valahogy nem tűnt valószínűnek, hogy a képességem aktív üzemmódba lépne, úgyhogy lehetséges, mostantól többet fogok a társaságában tartózkodni, és elviselem azt a nem túlságosan biztató tényt is, hogy egy érzéketlen kődarabbal van dolgom. Én is ilyen voltam egy időben. Kegyetlen, könyörtelen, nem számított, hogy vámpír, vagy ember esett a csapdámba. A Könnyek Angyalának szárnya rebbenését mindenki megsínylette, aki csak kicsit engedett önön balgaságának.  
- Először is, vámpír vagy. Ezerszer inkább tartózkodnék a társaságodban jelenleg, mint bárki máséban… pláne emberében. Melletted úgy néz ki, az átkom nem tör felszínre, úgyhogy jobb lesz, ha hozzám szoksz. Olyan akarok lenni, mint te. Érzéketlen. Nem akarok érezni, csak baj van az érzésekkel – nagy levegőt vettem, és némán fohászkodtam, hogy ha lehet, nyaktörés nélkül ússzam meg ezt a merészséget, amit el mertem most követni Aro tanítványával szemben. – Másodszor: ne néz hülyének. Szerinted én ilyen vackot hallgatnék önszántamból? Nem az én ötletem volt, hanem mélyen tisztelt vadász-úré, de így jár, aki fogad vele és veszít. Valahogy csak túlélem, és remélhetőleg soha többé nem kell hallgatnom…
Hát ja, most lebuktam, ez van. Ha nem röhög ki, komolyan mondom… nem, inkább mégse. Demetriből tanulva jobb, ha nem fogadkozom, úgyis olyan jót röhögött rajtam a sors, hogy rendszerint engem állított a vesztes oldalra, és köszönöm szépen, nem kívántam ennél is nagyobb idiótát csinálni magamból. - Sokáig bambulsz még így, vagy le is raksz a földre? Kezd az idegeimre menni ez a falvédősdi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: Művészterem   

Vissza az elejére Go down
 

Művészterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: Volturi kastély-