"Bár a klánt hárman vezetik, mégis Aro az, aki kiemelkedik közülük. A legtöbb parancsot ő adja ki, ha pedig valamiről megvan a saját véleménye, bevet mindent, hogy a másik két vezetőt meggyőzze róla. A természetfeletti világban gyűjtögetőként ismerik, hiszen megszállottja a képességgel megáldott vámpíroknak, a legtehetségesebbeket pedig szereti a saját kastélya falain belül tudni. Hatalmas hírnévre tettek szert, a legtöbben félik őket, amit ők ki is használnak, talán még túlzásokba is esnek, hogy bizonyítsák, nem  véletlen keringenek róluk rémtörténetek. Aróban talán egyedül a gyűjtögetése  tartja a lelket, ez akadályozza meg, hogy az őrület szélére kergesse a semmittevés, de egyedül az ördög tudhatja csak, mi jár a fejében, már ha nem maga ő maga az ördög."
Nem általad teremtődtem, de mindent bevetettél annak érdekében, hogy csatlakozzam a klánodhoz. Amióta bekerültem a Volturiba, téged védelmezlek, afféle személyes testőrré váltam, aki ideje nagy részében melletted található meg. A képességem az évszázadok alatt tökéletesre csiszoltam a segítségeddel, s egyáltalán nem bánom, hogy a közvetlen közeledben kell lennem, sőt, kifejezetten ínyemre van a közelséged. Te egyelőre még csak nem is sejted, hogy érzéseket(?) táplálok irántad, bár az a helyzet, hogy én magam sem tudom, hogy valóban így van-e, vagy csak rajongok. Egy vámpír, aki megtagadja az érzéseit és teljesen érzéketlenné válik, egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy mikor újra érezni kezd, az valóságos-e, vagy sem. Mindenesetre némi változást tapasztalok magamon, ami egyre csak eluralkodik majd rajtam a jövőben, az pedig, hogy meddig fajul, egyedül rajtad múlik, drága mesterem.