Szeretnivaló, gondos apa és férj. Egy határozott ember, aki odafigyel másokra. Az a típus, aki belép egy szobába és rögtön kiszúrja, ha valakinek problémája van, ha valakit bánt valami, amit általában rögtön szóvá is tesz. Jószívű, de ez nem jelenti azt, hogy vajból van a szíve, vagy hogy nem képes a ridegségre. Emberfüggő, azt szoktam mondani, hogy miképp viselkedik. Sosem tőle függ, nem egy hangulatember, a viselkedése a másik embertől függ, teljes mértékben. Viszont van egy olyan énje, mint nekem, egy távolságtartó, visszahúzódó, kissé különc figura is képes lenni. Kissé munkamániás, bár egész érthető egy olyan embertől, aki vámpírokra vadászik, ha pedig nem azzal foglalatoskodik, utazik és üzleteket bonyolít le.
Apu egy vámpírvadász társaság feje, amiről édesanyám tud, de én semmit sem sejtek. Épp úgy, ahogy ő sem sejt semmit arról, hogy egy vámpírral randizom. És a randizás még elég enyhe kifejezés, hiszen a vámpír egy szadista ragadozó, aki számtalan embert, főként nőt mészárolt már le, hogy saját szomját és gyilkolási vágyát oltsa. Nem tudom, melyikük járna rosszabbul, ha végül összetalálkoznának, de a szüleimet mindenesetre féltem tőle, bár a szívemet sikerült elrabolnia. Sokan van távol otthonról, de a kapcsolatunk ettől függetlenül tökéletes, nem egy szokványos apa-lánya viszony. Apu egyszerre képes tiszteletet és szeretetet kivívni még belőlem is, talán ő az egyetlen ember, akihez szorosabb érzelmi viszony fűz, végtére is minden lánynak az apja az első szerelme - számomra pedig mindig ő marad az egyetlen férfi, akit mindennél jobban szeretek. Még édesanyámmal sem olyan jó a kapcsolatom, mint vele, azt hiszem a legtöbb tulajdonságom tőle örököltem.
A későbbiekben természetesen bonyolítani akarom a kapcsolatukat, fény derülhetne a titkokra, s mivel Isabel egyszer a közeljövőben vámpír lesz, adott is a bonyolult szál teljes mértékben (;