175 cm magas, ami az ő korában igen magasnak számít. Azt mondják, hogy ez még csak a kezdet... húsz éves korára elérheti akár a 180 cm vagy még attól feljebb is. Általában évfolyamtársai fölé magasodik, de ez nem minden szempontból rossz... lányok terén nem. A lányok szeretik a magas pasikat. Szerencsére.
Szőke haja mindig tökéletesen belőve, ez az egy dolog az, amire cinkes, szóval meg ne próbálja bárki is megborzolni, vagy csak hozzáérni! Grrr... belegondolni is rossz.
A tökéletes hajhoz, égszínkék szemek párosulnak, amelyek nagyon illenek az arcvonásaihoz. Szemeivel szinte minden érzelmét ki tudja fejezni ha akarja. Vonásait apjától örökölte, mint azt igazi anyja elmondta neki, általában hófehér a bőre és arca kicsit beesett.
Mindig stílusosan öltözik. Imádja emígy a divatos cuccokat, szereti a kockás ingeket, a farmernadrágot. Kiegészítőket ritkán hord, ha mégis akkor napszemüveg és nyaklánc, semmi több.
Még egészen vékony, rövid a haja, de az első átváltozása után valószínűleg kicsit izmosabb lesz és kikerekedik a maga módján, a bundája pedig egészen világosbarna árnyalatot vesz majd fel.



Nagyon magabiztos, mindig tartja magát ahhoz a dologhoz, amit kijelölt maga előtt. Tipikus tinédzser fiú, aki nem akarja még teljesen lekötelezni magát, rengeteg mindent szeretne kipróbálni, de ez mellett mindig szerelmes. Éretlen még valamilyen szinten, de hát a korából nem is kell másra számítani. Nem mindig tudja mi a jó és a rossz, mindenbe benne, aztán pedig ha kell vállalja is a felelősséget a bajért, amit okozott. Mindezek mellett igazán jó tanuló annak ellenére, hogy nem mutassa ezt ki, mert az rontana az összképén. Nehezen lehet feldühíteni, de ha sikerül akkor viszont haragja sokáig tart és nem szokott ő lenni az, aki bocsánatért esedezik. A piszkos munkát mindig mással rendezteti. Egyébként nagyon kedves és lehet vele beszélgetni valamint hülyéskedni is, mindig vannak jó ötletei.
Nagyon könnyen barátkozik, sok jó ismerőse van. Sokszor tud ironikus lenni, de azért inkább kerüli a bonyodalmakat. Nem mintagyerek azért ő sem, a pia és az egyéb kísértések kezdik magukhoz hívogatni és ő kezd belenézni a nagybetűs életbe. Főként, hogy a nevelőszülei körülbelül tesznek rá, most pedig hogy belecsöppent Forks rejtélyeibe, hamar megváltozik majd az élete és a szemlélete is.

A nap sugarai tökéletesen megvilágították az egész helyiséget. Még egy kicsit élveztem is, ahogyan a fény visszaverődik az egyes dolgokon ebben a nagyon jól felszerelt, tökéletes szobában. Mindennek megvolt a helye, a rendben nem szabadott felbomlania, mert akkor a mostohaanyám biztosan kiakad és a pokolba taszít az ordításával. Ennek ellenére kisebb koromban mindig szeretettel pakoltam arrébb a cuccokat, és sokszor szemfülesen azt hazudtam, hogy a bejárónő tette, nem pedig én. Azt pedig hozzá kell tennünk, hogy ki ne hinne egy édes kisfiú szavának?
Összeszedtem magam és a cuccaimat, majd elindultam. Az első nap az új iskolában, sosem szerettem... hiszen mindig, minden új helyen meg kell felelnem az ottani elvárásoknak, hacsak nem akarok én is kitaszított lenni. Ezzel a pofival pedig naná, hogy nem leszek! Lassan lesétáltam a lépcsőn és mivel tudtam, hogy már senki nincs itthon, ezért rögvest a kijárathoz vettem az irányt. Sokan mondják, hogy már biztosan megszoktam az első napokat, de nem értik. Rossz érzés mindig költözni és mindig beilleszkedni. Utálom ezt, szeretnék már végre egy helyen maradni. Itt pedig azt hallottam, nem olyan rosszak a feltételek. Kinyitottam az autót, beültem és mivel a hétvégén sikerült felfedeznem kicsit a várost, már tudtam, hogy hová kell mennem. Körülbelül 15 perc kocsikázás várt rám, hiszen egészen kint a város szélén egy kertvárosi házikóban -inkább kúria- költöztünk. Nem bántam, hogy eddig tart az út, legalább átvettem magamban a helyzetet.
A parkoló szinte tele volt már. Kint lézengtek a diákok, néhányan szemükkel engem követtek. Leparkoltam egy szimpatikus helyre, aztán kiszálltam az autóból és a laza napsütés miatt felvettem a napszemüvegemet is. Halovány mosolyt eresztettem a tőlem nem messze tartózkodó, kuncogó lányok felé. Tisztában vagyok az adottságaimmal és mindenhol így kezdődik. A bejáratig sem jutok el, amikor már két magasabb, kigyúrtabb csávó áll az utamba, először komoly arcot vágva. Leveszem a szemüvegemet, kezemet pedig a magasabbik felé nyújtom.
- Antonin vagyok. - Azok ketten összenéznek, elnevetik magukat, én pedig egy félmosollyal nyugtázom a dolgot. Egy pillanatra sem nézek magamra le, végig tartom a kontaktust, de nem tudom, mit nevetnek. Végül az, akinek nyújtottam a kezemet közelebb lép, jól megszorongassa azt és át is ölel.
- Tudjuk új fiú, tudjuk! Csak szívattunk. Na, gyere, körbevezetlek. - ,Megkönnyebbülve léptem át az iskola bejáratát. Ennyire könnyen még sosem sikerült beilleszkednem sehová. Reményekkel telve vártam a további fejleményeket. Üdvözöllek Forks, úgy érzem jól ki fogunk jönni egymással.