Kinézetre nem különböznek alakváltó "társaiktól", hatalmas, bundás bestia képében jelennek meg átváltozásukkor, de ők csak és kizárólag teliholdkor képesek az átváltozásra. Szemük színe olyan, akárcsak emberi formában, bundájuk pedig hajszínükkel megegyező árnyalatban pompázik. Képesek részleges átváltozásra; karmot növeszthetnek, fogaik is élesebb lesz, de erre csupán az erős és idősebb farkasok képesek, s igencsak kimeríti őket.

Erősebbek az alakváltóknál, de szervezetük hasonlóan működik. Több ételre van szükségük, mint a halandóknak, ugyanakkor a nyers hús is vonzza őket, különösen akkor, ha jó ideje nem fogyasztottak már.
Ösztönlények, közelebb állnak egy farkashoz, mint egy emberhez, ettől függetlenül van emberi oldaluk is, ugyanúgy éreznek, de cselekvéseiket sokkalta inkább a bennük élő állat határozza meg.

A farkassá válást az ő esetükben nem a vámpírok jelenléte váltja ki. Képesek az átváltozásra egy bizonyos kor után, ami igencsak változó. A körülmények nagy hatással vannak erre, ha valakit stressz, vagy trauma ér, hamarabb kiválthatja az első átváltozást, de nagy átlagban a kamaszkor kezdetekor történik az ominózus változás. Maga a folyamat lappangásszerű, s csupán apró jelek utalnak a változásra. Az első jel a testtömeg és magasság változás, melyet dührohamok követnek - a testhőmérséklet drámai emelkedése mellett. Az első átalakulás nem feltétlen teliholdkor történik meg, de mindenképp a növekvő hold ideje alatt. Később már csupán teliholdkor képesek az átváltozásra, így ezek a lényeknél az átváltozás nem függ az érzelmektől.
A leszármazottak közül mindenki örökli a gént, nincsenek kivételek fiúk, lányok között sem, viszont nem tudnak lemondani az átváltozásról, ez örök életre szól, egészen a halálukig kitart.

Nem halhatatlanok, viszont elpusztításuk a gyors regenerálódásuk miatt koránt sem egyszerű. A lőtt és szúrt sebek, sérülések hamar begyógyulnak, megölni nem lehet őket velük, kivéve ha a fejet elválasztják a törzstől. Viszont a vámpírok és a saját fajtársaik harapásokkal és tépésekkel képesek megölni őket. Az ezüst sem halálos, sőt még csak nem is ártalmas számukra, ez egy hatalmas tévhit.

Kevésbé függnek a falkától, mint az alakváltók, de ők is szeretnek csapatban mozogni. Egymás gondolatait hallják bundás alakban, s képesek az alakváltókkal is gondolati síkon kommunikálni, de csak akkor, ha ők kezdeményezik. Kötődés is van a falkabéliek között, így könnyedén egymás nyomára bukkanhatnak. Manapság már csak egyetlen falka létezik, hiszen a Volturi és a vámpírok csaknem kiirtották az összeset.

Nem képesek rá, bennük nincs meg ez a gén, vagy késztetés, ha úgy tetszik. Kevésbé függnek a partnerüktől, mint a halandók, a magányos farkas kifejezés kitűnően tükrözi személyüket, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek testi/lelki szükségleteik.