Frederico tizenöt éves volt, amikor elvesztette szüleit, és árvaházba került. Fél évig élt ott, ami alatt rossz társaságba keveredett és megszökött az intézetből, onnantól kezdve utcagyerekként tengette napjait. Szökött társaival együtt pitiáner lopásokból tartották fenn magukat. Épp egy ilyen, balul elsült balhé alkalmával került a Volturi kezére tizenhét évesen. Mivel a klán a kiöregedett vagy engedetlen szolgáikat rendszerint lelkiismeretfurdalás nélkül elfogyasztják vacsorára, kapóra jött nekik a fiatal és életerős Frederico. Szolgálataiért cserébe szállást és ellátást kapott, bár nem éppen hálás amiért megfosztották a szabadságától, de mára már beletörődött a sorsába. Jobb napjain még szeret is szolgálni, bár a takarítást szívesen testálja át a fiatalabbakra, az idők során vezetőpozícióba került. Azt túlzás lenne állítani, hogy elégedett az életével, de ő sem immúnis a kastélyban lakó gárdatagok képességeire, ő is kötődik a klánhoz. Jó kapcsolatot ápol a kastélyban raboskodó félvérrel, Charlotte-al, bár ezt a leányzó őrzője, Santiago nem feltétlenül nézi jó szemmel.