Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
Nem tudom mi lehet jobb annál, mint otthon ülni, hát bóklászni és felfedezni a világot. Végtére is Volterrában sem voltam még így ma Itália felé veszem az irányt. Kora reggel már talpon vagyok és pár holmit dobok a sporttáskámba. A fényképezőgép ezúttal nem marad otthon, az út hosszúnak tűnik ám kocsival gyorsan megjárja az ember, vámpír, félvér... Ugyanakkor rájöhet az érző lény, hogy konkrétan totál egyedül van és senki sem várja. Itália hatalmas és immár kíváncsi vagyok, hogy kik a vámpír vezetők. Persze nem megyek túl közel a kastélyhoz, de messziről is csodálhatom amíg elég bátorságot nem szedek össze, hogy bemutatkozzam. Egy közeli hotelban szállok meg és fél óra múlva már járom az utcákat. Amíg a szalonban a renoválás folyik nem tudok semmit sem csinálni. Már rég besötétedett mikor a temető felé vettem az irányt. Belépve tudtam, hogy egy kis magányt kaphatok, így a dédanyám sírja felé vettem az irányt, tudomásom szerint valahol itt van eltemetve. Ő még nem tudta mik azok a vérszívók, erre félig az vagyok, biztosan nem lenne elragadtatva tőle. A sír mellett letérdeltem és egy gyertyát halásztam elő a kabátzsebemből. Viszont elfelejtettem, hogy öngyújtó nincs nálam. Felvont szemöldökkel csettintettem egyet és mutatóujjamon apró láng gyulladt melyben meggyújtottam a gyertyát és a viaszt a sírkőre csepegtetve odaragasztottam a gyertyát. Aztán körbenéztem, sűrű köd telepedett a temetőre még a kabátot is összehúztam magamon ahogy átfújt a jeges szél. Kíváncsian tekintettem magam elé, a gyertya még mindig égett.
Miután kaptam egy fülest Felix-től, hogy a városba érkezett egy újabb félvér, nem is igazán agyaltam túl sokáig a dolgon, tudtam, hogy mit kell tennem. Mostanában szerencsétlen módon, már nem vagyok benne biztos, hogy én vagyok Aro nagy kedvence, főleg miután itt van a mi "drága" Isabellánk, akinek a képességeivel megvédhetjük az egész kastélyt. Szóval ahhoz, hogy újra Aro kegyeibe kerüljek, kénytelen vagyok tenni is valamit. Ennek a legegyszerűbb módja, ha valami olyasmit adok neki, amire nagy szüksége van. Tudni akarok minden új vámpírról, vagy félvérről aki a városba érkezik, hogy aztán leelenőrizhessem, mit tud a Volturinak szolgáltatni. Szóval hát ezzel a lendülettel indultam el megkeresni a lányt. Szerencsére Volterra nem bizonyul olyan nagynak, hogy órákon át kelljen kutatnom, így könnyen rátalálok a kiszemeltre. Kissé meglepetten nézem a kis jelenetet, ahogy könnyedén meggyújtja a gyertyáját. Ezzel már tudom, hogy ő nem átlagos, talán Aronak tetszene s bevenné a kis gyűjteményébe. Lassan indulok meg a nő felé, nem akarom hogy idő előtt meghallhasson, szóval igyekszem némán lépkedni, majd mikor mögé érek, megszólalok. -Nocsak, nocsak! Mit látnak szemeim... - Gunyoros kis vigyor csúszik arcomra. - Csak nem eltévedtél Volterrában? - Meredek rá a vörös szemeimmel, miközben felteszem neki a kérdést. Bevallom, kissé az volt a célom, hogy majd ráijesztek, bár nem tudom, hogy ezzel mennyire jártam sikerrel. - Én Jane Volturi lennék, na és benned kit tisztelhetünk, félvér? - Persze az megeshet, hogy látott már valahol és pontosan tudja ki vagyok, de nem szeretnék felesleges köröket futni, szóval inkább biztosra megyek, hogy tudja kivel áll szemben. Már csak azért is szükség van erre, hogy megadhassa nekem a kellő tiszteletet, és ne gondolja, hogy egy egyszerű vámpír vagyok.
Kezdőlap
