Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
Mikor reggel felkeltem annyira megkívántam a pizzát, hogy egész nap csak az járt a fejemben. Mire végre eljutottam odáig a tennivalóimmal, hogy megengedjem magamnak, hogy teljesítsem is a vágyam a telefonért nyúlok. Miközben kicsörög, kitekintek az ablakon, ahol látom, hogy eszméletlen jó az idő. Mielőtt felvennék, le is rakom, és úgy döntök, hogy besétálok a közeli pizzériázóba. Felkapok mindent és mivel egyedül vagyok, ezért magam után be is zárom az ajtót és már a fülembe is dugom a fülhallgatót. Az utcán szerencsémre nem találkozok ismerősökkel, így nyugodtan el is jutok az étteremig. Pechemre nem figyelek és szépen bele is ütközök egy lányba, akire rá is borítom a pizzát. - Uh, ne haragudj. Nem vettelek észre. - Húzom el a számat, ahogy végig nézek rajta. Biztos most pipa, így felkészülök a pofonra és arra, hogy kiabálni fog, megszégyenítve itt mindenki előtt. Lehet, hogy ez volt az utolsó látogatásom itt. Az azért feltűnt, hogy pár kíváncsi szempár minket figyel, még valakik kuncogtak is ezen a "koccanáson". - Veszek neked egy másikat. - Fel is ajánlom egyből, mielőtt lendülne a keze, hátha megenyhül ettől. Bár nem tudom, hogy milyen állapotban most, lehet, hogy nem úszom meg ennyivel.
Az ember azt hinné, hogy ha van egy klubja akkor buli és szórakozás az élete. Mondjuk ez részben így is van, de a beszerző körutak, amiket a szállítóknál kell lebonyolítani, nagyban megnehezítik az életemet. Többek között most is az egyik beszállítómnál voltam, akivel sikeresen összerúgtam a port és akinek fogalma sem volt róla milyen veszélyeket rejtett ez a találkozó. Általában jól megy, hogy uralkodjak magamon, de mivel egy pirinyócskát temperamentumosabb és hevesebb természet vagyok, mint az átlag, ezért néha meg kell magam erőltetnem, hogy ne legyen belőlem egy négylábú szőrcsomó, olyanok előtt akik előtt nem kellene. De mivel ezt most sikeresen megúsztam, és már elég régen ettem valamit – úgy két órával ezelőtt – így, engedélyezek magamnak egy kis nassolást. Amit az egyik kedvenc helyemen viszek véghez. Isteni Hawaii pizzát csinálnak. Azért még ölni is képes lennék, de komolyan. Na jó annyira azért nem, de tény és való, hogy a környéken az övék a legjobb. Éppen ezért is vannak náluk mindig olyan sokan, hogy szinte lépni alig lehet, akár csak most. Ami pedig a „koccanásunkhoz” és a ruhámon díszelgő hatalmas pizza folthoz vezetett. - Tudom, nem vagyok egy nagydarab, de azért a lábad elé nézhetnél, mielőtt rászabadítod magad a világra. – csattantam fel harciasan, miközben leszedegettem a felsőmről a ráragadt feltétcafatokat. Szegény srácnak esélye sem lenne, ha nem egy nyilvános helyen lennénk, és nem haladnék jó úton a „dühkezelési” problémáim – Azt hiszem ezzel a jelzővel illetett az egyik beszállító, amikor kis híján leharaptam a fejét, egy téves szállítólevél miatt. – orvosolásában. Így csak néhány kínos pillanatot okoztam neki, de semmi többet. Még akkor sem, ha éppenséggel ez volt a kedvenc felsőm, ami nem mellesleg méregdrága volt. - Az a minimum, de ha már itt tartunk, akkor a tisztítást is veled fizettetném ki legszívesebben. – morranok rá. majd a minket néző lánykára nézek és hozzá intézem a következő szavaimat. - Te pedig edd a pizzádat és ne velünk foglalkozz. Amit megeszel, az legalább látszik rajtad. – mosolyogtam rá amolyan grimaszos mosollyal, miközben megfogtam a „támadóm” karját és elkezdtem magammal húzni az egyetlen szabad asztal irányába. - Jules! Még egyszer az előzőt. Köszönöm! – szóltam oda a pultos lánynak akit szinte már ezer éve ismerek, majd újra a kis Pizza gyilkosomhoz fordultam, miután letelepedtünk. - Bocsi, ha az előbb túlreagáltam a dolgot, csak a mai nappal kezd tele lenni a hócipőm. Úgyhogy nyugi. Alapjáraton nem szokásom embereket enni. – engedtem meg felé egy kedves mosolyt, majd egy pici hatásszünet után folytattam. - Egyébként Faith vagyok. – nyújtottam felé a kezem udvariasan.
A kezdés nem sikerül túlságosan jól, még bocsánatot kérek és még ki is fizetem, amit tönkre tettem. Bár úgy néz ki, hogy ezeknek az ajánlatoknak nem igazán örül, ami teljesen elbizonytalanít. Talán jobb lenne, ha hozzávágnék egy húszast és sarkon fordulva elrobognék egy másik pizzázóba, hogy rövidre zárjam ezt a beszélgetést. - Mondtam, hogy sajnálom. - Vonom fel az egyik szemöldökömet, hiszen bocsánatot kértem tőle. Nem is értem miért fújja fel ennyire a dolgot, elvégre ki fogom fizetni a pizzáját, és ha még akarja, akkor meg is hívom egy másikra, amit akár meg is ehetünk miközben beszélgetünk. Talán attól lenyugodna, bár lehet, hogy inkább magamra szabadítom vele a poklot. - Gyere át, és kimosom neked. - Rántom meg a vállaimat, csak hogyha ez megnyugtatja, akkor tényleg kimosom neki. De szerencsére annyira nem lett pizzaszószos, hogy egy zsebkendővel és forró vízzel ne lehetne eltávolítani, legalább annyira, hogy ne legyen feltűnő, ragacsos és ne kenje szét magán. Eltekintek én is oldalra, hogy kivel kezd el kiabálni és olyan hangnemet megengedni magának, ami elég undorító. - Húú, miért vagy ennyire bunkó? Rossz lábbal keltél? - Ráncolom össze a homlokomat, mert szerintem azért ez túlzás. Meglep, hogy belém karol, de hagyom magam és oda is megyek vele a pulthoz. Amint kikéri a sajátját, még magamnak is kérek egyet. Plusz még egy szeletet is, mert arra gondoltam, mielőtt ide bejöttem, hogy eszek is mielőtt hazaviszem a nővéremnek a doboz pizzát. - Ez megnyugtató igazából. Már tényleg azt hittem, hogy ilyen vagy. - Sóhajtok egyet, halvány mosolyt is megengedve magamnak, mert az előbb nagyon is úgy tűnt, hogy meg fogok halni egy véletlen baleset következtében. Letelepedésünk után, elfogadom a kezét és finoman megrázom, amolyan üdvözlésképp. - Edwin. - Mutatkozok be én is, ha már ő megtette. Nem tudok egyszerűen még kiigazodni rajta, mert 5 perccel ezelőtt kész oroszlán volt. Most pedig teljesen normális. - Amúgy te mit csinálsz? Tanulsz vagy dolgozol? Mert nagyon is feszült vagy. - Döntöm oldalra egy kicsit a fejemet, hogy egy nagyon sablonos kérdéssel indítsak. Sajnos más egyszerűen nem jut eszembe, ezért talán kezdésnek megfelel.
Kezdőlap
