Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
Mindig is szerettem szórakozni, csakhogy az utóbbi időben a szórakozás egészen mást jelentett nekem, mint egykor. Nagyrészt vámpírok üldözéséből állt, vagy épp bunyóból, kötekedésből, például borzasztóan imádtam mások agyát húzni, szórakozni velük. Bulikba és táncolni ritkán jártam, bár valójában szerettem. A nővéremmel sokat járok el, vele normálisnak érezhetem magam egy kis időre, olyankor az alkoholt nem arra használom, hogy elnyomjam a gyilkolási vágyat magamban. Nem csak arra. Mellett inkább egyfajta kellék az ital, ami rásegít a jó hangulatra. Most viszont a másik opció játszik, borzasztóan feszült vagyok, legszívesebben átharapnám valaki torkát vagy egyenesen az ütőerére csapnék óriási mancsommal. Hogy a fiútól mit akarok, még magam sem tudom. Fiatalabbnak tűnik nálam és nem az a rámenős fajta.
Hancúrozás tehát nem biztos, hogy lesz, valahogy kétlem, hogy abba az irányba menne az ismerkedés, de talán attól függetlenül is érezhetem jól magam vele. Egy kicsit elszabadulva az őrülettől, a feltételezhető elmebajomtól, a vámpíroktól, Derektől, s legalább az új srácon sem agyalok, akit a rezervátumban ismertem meg. A kikapcsolódás még egy olyan - valószínűleg velejéig romlott - személynek is kell néha, mint amilyen én vagyok. - Nehéz napom volt. - jegyzem meg nagyot sóhajtva, mert tudom, hogy ha nem így teszek, akkor alkoholistának titulálnak, vagy valami még rosszabbnak. A csapos is elfordítja a fejét, nem néz rám úgy, mintha lökött lennék, pedig hé! Neki csak jól jön, ha így gurítom le az italokat... Azért egy csúnya nézést még elkap tőlem, de azután Edwinre emelem a pillantásom. - Az édesapád után kaptad a neved? - kérdezem és meglep, hogy egy ennyire átlagos kérdéssel elő tudok rukkolni. Úgy tűnik ez a szerepjáték jobban megy, mint hittem. Nem mindennapi néven mutatkozott be, bár mindig is kedveltem a nem mindennapi dolgokat. Talán Edwin nevű pasassal még sosem találkoztam, mondjuk úgy általában emberekkel sem találkozom, vagy nem szívesen. - Egy sört elfogadok. Igyekszem majd nem lehúzni az egész üveggel! - jegyzem meg vigyorogva, mert baromira tudom élvezni, mikor ennyire ledöbbennek valamin velem kapcsolatban. Plusz ha a mosoly mindig szimpatikusabbnak tüntet fel mindenkit, többek között engem is, így könnyebb játszanom a szerepet, amibe kezdek egyre inkább belejönni. Már csaknem élvezem és tényleg kikapcsolódásként gondolok rá, mintsem egyszerű ivászatként. Pedig a tervem eredetileg az volt, hogy elüssem az időt, hogy tompítsam a gyilkolási vágyat, de a fiú egyre érdekfeszítőbb - vagy talán csak maga a színlelelés, ami az elején feszültté tett. Egyik szemöldököm felszalad, ahogy megemlíti a nővérét és hogy tényleg tilosban jár, ez igencsak meglep, kicsit meg is ijeszt. - Ugye nagykorú vagy? - ha nem is huszonegy, de tizennyolc már biztosan van, borzasztóan remélem, hogy nem csak idősebbnek néz ki a koránál. Mert félreértés ne essék, nincs bajom a fiatalabb korosztállyal, de ha az ember együtt iszogat egy kiskorúval, annak komoly következményei lehetnek, a végén még én kerülnék miatta bajba! De igyekszem ezt nem kimutatni, csak a meglepettséget. - Utálnám, ha én venném el az ártatlanságodat. - biccentek a söre felé és megint előveszem azt a pimasz mosolyt, amit nem sokan láthatnak az arcomon, s ami elárulja, hogy valójában nagyon is élvezném. Kezdem azt hinni, hogy valahol mélyen mégis lapulnak bennem érzelmek, nem csak egy üres kagylóhéj vagyok, aki ösztönösen végez cselekvéseket - mint mosolygás, nevetés, miközben belül egyáltalán nem érzem magam képesnek minderre. Hazudnék, ha azt mondanám nem érezném jobban magam, ha nem kellene vigyorba torzítani az arcom, mint egy kicseszett Joker utánzatnak, s inkább irthatnám az "agyaras" népséget. De a fiú eltereli annyira a figyelmem, hogy csak az alkohol égető melegségét érezzem, így a természetes ösztöneim eltompulnak, következtetésképpen a farkas is elszenderedik bennem. - Ez azért meglep. Nagyon helyes vagy. - nézek mélyen a szemeibe, ha nem fordítja el a fejét, van aki zavarba jön az ilyesmitől, de én egészen másképp működök, mint a legtöbb (normális) ember. Nyíltan kimondom a legtöbb esetben, ami gondolok. - Ha ez megnyugtat én sem sűrűn járok el szórakozni. És nem, nem itt lakok, de innen nem messze, Forksban. Jártál már ott? - mivel próbálom fenntartani a látszatot és kicsit jól érezni magam, nem elég, ha csak félvállról válaszolgatok, fenn kell tartanom az érdeklődést. Azt pedig akkor a legegyszerűbb, ha kérdésekkel bombázom az illetőt, de meglepő módon ez most nem esik annyira nehezemre. Ritkán beszélgetek ennyire ártatlan emberekkel, mint amilyennek ő tűnik, mert általában unalmasak, de ő valamiért nem untat. Bizonyára az agyamra ment az egyedüllét és a vámpírok társasága...
Kezdőlap
