Ha annyit írok, hogy ízig-vérig rosszfiú vagy, az mindent elárul, ugye? De amúgy tudom, hogy engem szeretsz, nagyon is, már-már mániákusan, és én szintúgy téged, annak ellenére, hogy a múltammal együtt téged is magam mögött hagytalak, szóval ne utálj annyira, kérlek.
Amúgy, ha elolvasod a történetemet, akkor elég sok mindent megtudhatsz magadról, rólam, a családunkról, és az eddigi életünkről.
De a lényeg, hogy a családunk ideje korán széthullott, mi ketten pedig, magunk mögött hagyva halott apánkat, anyánkat, és mostohaapánkat, új életet kezdtünk. Hogy el tudj tartani, az alvilágban kerestél, és kaptál munkát, és azóta sem váltottál, csak feljebb léptél a ranglétrán, amit én majdnem széttiportam. Azóta sem tudom, hogy te mit tettél, vagy éppenséggel veled tettek-e valamit, egyáltalán keresel-e engem, csak remélhetem, hogy nem esett bajod, és, hogy egyszer még fogunk találkozni, így vagy úgy.

Nagyon várlak, és rengeteg ötletem van, amit szívesen megosztok majd veled, amint megérkezel. <3