A sárkány véreként született páratlan szépséggel. Már egészen kisbaba korában is csodájára jártak, mennyire gyönyörű Marokkó hercegnője, ami az évek múlásával csak fokozódott, mígnem átváltozásával teljesedett ki tökéletesen. Magas, fehérszőke hajú, csillogóan kék szemű, törékeny testalkatú nő. Bőre alapvetően halvány kreol árnyalatú, de vámpírlétének köszönhetően ez aligha látszik. Ruházatában megtartotta a 15-i századi korahű öltözetet, általában nagyon elegáns, de nem a mai értelemben véve, és csak akkor öltözik modern ruhákba, ha feltétlenül muszáj, egyébként köpeny alá rejti akkor is, ha az emberek között jár.

Uralkodónak született, és ez abszolút visszaköszön jelleméből, és viselkedéséből. Nagyon büszke, erős tartása van, ugyanakkor tud alkalmazkodni is, még ha annyira nem is szívesen teszi. Gyorsan, és könnyen tanul, nem ragaszkodik a múlthoz, ezt elengedte Valar halálával, aki az első, és egyetlen igaz szerelme volt.
Gyakran kevés érzelmet mutat, hiszen nincs különösebb szüksége kifejezésére, az erejét ritkán használja annak teljességében, "teljesen kikapcsolni" azonban nem tudja, tehát alapvetően mindig, mindenki vonzónak találja, még Jane is, aki kifejezetten irígy rá, de nem ő az első, akiből ilyen ellentétes érzéseket vált ki. A testi gyönyöröknek nem hódol, még ha esetleg ágyba is bújik valakivel, ez általában más célt szolgál, mintsem a lelket melengetné: testi vágy, vagy valamilyen más cél, azonban ritkán enged bárkit ennyire messzire, akitől akar valamit, mert a képességét egyszerre éli meg áldásnak és átoknak.

Ő a Volturi "szakácsnője", vagy "emberfutára". Ő szállítja az élelmet. Szíve szerint válogatna, de nem mindig teheti ezt meg, sőt, az utóbbi időben szinte egyáltalán nem, így csak annyit tehet, hogy enyhíti a halálba menő nők és gyermekek fájdalmát képességének köszönhetően. Kifejezetten szexista és férfiellenes, habár ez erős ellentétet képez benne, mert az igazi férfiakat kedveli és elismeri.

Perzselő nyár volt, olyan forró, hogy a levegő is szinte lángra lobbant tőle. Azon a nyáron anya nem szült gyermeket a világra azon a száraz, sivatagos marokkói vidéken. Heidi mégis előkerült valahonnan, a világra meresztette égszínkék szemeit, és üvöltött, ahogy a torkán kifért, hiszen ezt csinálják az újszülöttek. Ma is, tegnap is, öröktől fogva is. A széles kapu kitárult, és kilépett rajta ő. Az anyja, aki a terület királynője volt, bánatában sétálni indult. Megint vérzett, és tudta jól, mit jelent ez. Egyetlen fia két éves lehetett, és ő előtte is, azóta is minduntalan próbált teherbe esni, de hiába. Akkor látta meg őt, mintha az Istenek küldték volna, lehajolt a gyermekért, és ahogy a karjaiba vette, az elhallgatott. Attól a pillanattól kezdve egymáséi voltak, anya, és gyermeke.

A sárkányok vére. Ezt mondták neki, ezért születhetett akkor, amikor ember nem szült gyermeket. Persze ez a legenda a falak között maradt. Nem tudhatták meg, hogy a gyermek nem az övé, és kinézetre tökéletesen illeszkedett is a tejfölszőke családba. Így cseperedtek a gyermekek egymás mellett, egyikük mit sem sejtve arról, hogy a testvére valójában nem az igazi testvére. Egyébként sem számított volna, legalábbis Heidi ezt gondolta. Az ő nagy és erős bátyja az oltalmazója az örökmindenségig, hiszen ez már csak így megy testvérek között, a szüleik pedig mégjobban vigyáznak mindkettejükre...

5 éves volt, amikor kitört a lázadás. Anya a tábornok kezébe nyomta őket, és elmenekítette. Mindkét szülő életét vesztette a harcban, és csak egy maroknyi, a családhoz hűséges ember maradt, akik vigyáztak rájuk, és nevelték őket, távolabb az otthonuktól, de nem feledve azt. Sosem feledve, hiszen küldetésük volt - meg kell bosszulni a vérontást, és vissza kell szerezni a trónt. A családon belül. Ez nagyon fontos volt, hogy az uralom a családon belül maradjon. Ez lebegett a szemük előtt 5-10-15 évesen is. 5 évesen is, amikor elmenekültek. 10 évesen is, amikor a bátyja először "játszott" vele, lényegében megerőszakolva a lányt. 15 évesen is, amikor is ugyanez a bátyja a nagyobb jó érdekében eladta őt egy barbár horda vezérének.

Valar hatalmas ember volt, és nagyon ijesztő. A követői joggal tartottak tőle, ugyanis a legutolsó ellenfele torkát puszta kézzel tépte ki. Heidi kérlelte a bátyját, álljon el az alkutól, de Hugo hajthatatlan volt, így hamar belátta, hogy jobban jár, ha elfogadja a sorsát. Így lett egy másik nép uralkodónője is.

Az emberek egy elhivatott, csupszív, következetes, jóságos nőt ismerhettek meg vezetőjükként, hiszen természetesen befogadták zokszó nélkül. Valarról hamarosan kiderült, hogy nem is olyan veszélyes, ha szerelemről van szó, kint tudja hagyni az aggressziót az emberei, és főként ellenségei között. Heidi mérhetetlenül megszerette, és elképzelni sem tudta, hogy valaki más lehetne élete társa. Az intimitás működött közöttük, még annak ellenére is, hogy sok más nőhöz hasonlóan ő is átélt korábbi traumákat, és megrontatott, amiről máig nem beszél.

Azonban az Istenek nem szántak nekik túl sok időt együtt, csupán pár évet. Bátyja ugyanis azért adta el őt, hogy visszaszerezze a királyságát, ebben pedig Valarnak esze ágában nem volt segíteni, amire Hugo is hamar rájött, és látszólag beletörődve állt tovább, hogy aztán néhány év elteltével visszatérjen, és kegyetlen bosszút álljon. Önmaga volt, és mégsem, a bőre csillogott az Istenek ajándékaként, akik ezzel is mindenki tudomására akarták adni, hogy őt jelölték meg földi helytartójuknak és parancsolónak. Hugonak még vámpírként is meggyűlt a baja az erős, harcedzett Valarral és seregével, akiket lemészárolt egytől egyig, állítása szerint azért, mert Heidi nem állt ki mellette, amikor ő követelte egykori hazájuk trónját. A nagy vérengzésben persze Heidinek is nekiesett, majd valahol a vérmámortól megszédülve otthagyta félholtan elégni a tűzben a többi tetemmel.

Azonban nem volt szerencséje, Heidi életben maradt. Mi több, átalakult. Erősebb, vérszomjasabb, és szépségesebb volt, mint valaha. Azt gondolta, az Istenek most neki kedveznek, és testvére keresésére indult.

Más volt, mint eddig. Nehezen bírta a tűzforró napot, alig látott saját bőre csillogásától, több réteg ruhát szerzett, arcát is rendszeresen elfedte, és hihetetlenül gyorsan haladt előre. Az is hamar világossá vált számára, hogy vérszomja mennyire nem retorikai túlzásként értendő, és hogy nem csak bátyjáig terjed. Lemészárolt egy kisebb, közelében állomásozó osztagot, eszét vesztve kezdett vérengzésbe, majd miután rájött, mi történt, arra szánta idejét és energiáját hónapokon keresztül, hogy mérsékletet tanuljon, miközben Hugot próbálta felkutatni, továbbra is eredménytelenül, mígnem egyszer csak meghallotta, hogy Hugo királlyá koronázására készülnek egykori hazájában. Azonnal arra is vette az irányt, de fogalma sem volt, hogyan fog kellő közelségbe kerülni hozzá, csak annyit tervezett, hogy elrejtőzik olyan távolságban, hogy megfigyelhesse az embereit, majd kieszel valami stratégiát.

Hónapokig rejtőzködött és tervezett a királlyá koronázás után. Hugo vérszívó hadsereggel tartotta sakkban és tizedelte embereit, olyanokkal, mint ő maga. Nem kíméltek se asszonyt, se gyermeket. Csak azt nem vette észre, hogy a katonái szépen sorban kémekké váltak. Hűségüket Heidi mellett tették le, aki első pillantásra annyira vonzó volt, hogy megbabonázta őket. Képtelenek voltak neki ellenállni, itták a szavait, óhaja a legfontosabb parancs volt számukra. Nagyon kellett vigyáznia, mit ejt ki a száján, mert azonnal igyekeztek azt teljesíteni, legyen szó bármilyen hajmeresztő dologról. Mindannyian valamiféle transzállapotba kerültek Heidi hatására, ami jóval túlmutatott a jelenlétén. A többségük forró szerelembe esett, és csak Heidi tiltásának köszönhető, hogy vissza tudták magukat fogni attól, hogy egymást mészárolják le.

Egyre több és több területet szerzett a bátyja Afrikában, mivel egyre több magához hasonló rémet teremtett, Heidi pedig egyre több helybéli emberét fordította ellene, míg nem egy nap vándorok érkeztek. Heidi azt gondolta, ha már úgyis halálsorra kerülnek mind az idegenek, legalább annyira elterelik a figyelmet, hogy Hugo közelébe férkőzhessen, így kihasználta ezt a felfordulást. Ez a sereg azonban felülmúlta várakozásait, ugyanis ők is vérszopók hada voltak. Magukra Volturiként utaltak, és hihetetlen mértékű pusztítást végeztek, Heidi könnyen Hugo közelébe jutott ezáltal, aki a trónteremben rejtőzött.

Mezítláb lépkedett végig a márvány padlón, és többszöri felszólításra sem hajtotta le a csuklyát. Több száz vámpír követte őt, Hugo emberei, aki kétségbeesetten hadonászva próbálta őket felszólítani, hogy állítsák meg a betolakodót, és vonják kérdőre. Senki sem hallgatott rá. Már egészen közel járt hozzá,amikor lehajtotta a csuklyát, mivel a bátyja menekülőre fogta volna. A nevének kiejtésére megdermedt. Heidire emelte szemeit, mintha most látná csak először igazán, aztán hajbókolni kezdett. Heidit azonban ez nem érdekelte, nem érdekelték az üres szavak, amik arra utaltak, hogy mennyire káprázatosan gyönyörű, hogy királynőjévé akarja tenni. Csak a bosszú érdekelte, miközben akkurátusan elválasztotta egyes végtagjait a testétől, majd odavetette a saját katonáinak, hogy marcangolják szét, végül felégette az egész kastélyt, és kisétálva lett arra figyelmes, hogy a Volturi vámpírjai mindezt végignézték, Demetrivel az élen. Heidi vámpírjait valamilyen érthetetlen módon elválasztották tőle, nem láttak é snem hallottak,ám a különleges vonzalom nem szűnt, így viszont könnyedén tudtak vele beszélni. Demetri sem maradt közömbös irányába, és azt állította, a királyi család már hallott róla, és szeretettel várják Olaszországban. Heidinek persze nem állt szándékában távozni, de ők készségesen felhívták rá a figyelmét, hogy itt mindenkit halálsorra küldenek, mivel Hugo túl messzire ment, és veszélyeztette a Volturi hatalmát Afrikában azzal, hogy önmagát kiáltotta ki királynak, és saját szabályokat alkotva diadalmaskodott. Nem maradt tehát választása.

Úgy döntött, nagyon óvatos lesz, de megpróbál nyitottnak látszani. Aro azonnal a szívébe zárta, nem is tehetett volna mást. Képtelenségnek bizonyult, hogy a Volturit elhagyhassa, így az örzőik közé állt, természetesen kiemelt helyet elfoglalva. Nyelveket tanult, elsőként persze az olaszt, különböző harcmódokat sajátított el, és megtanult bánni a képességével.

Szeretne visszatérni a hazájába, és bár vonakodva, de be kell vallania, hogy a Volturi klántól nagyon jó és nagyon rossz uralkodói stratégiákat is eltanult. Aro természetesen látja, hogy a szíve máshova húzza a gyönyörűséget, és hogy milyen ellentétes gondolatokkal viseltetik iránta, de nem tud ellene mit tenni, Heidi képességének köszönhetően, csakis egy dolog biztos: nem tudja elengedni.