Mindig is pörgős volt, aki mellett nem lehet unatkozni. Az a fajta férfi, akiért bomlanak a nők, de ezt soha nem használta ki. Tiszteli a nőket, a falkát, a közösséget, és még mindig a családom részének tartom, hiába változtak meg köztünk a dolgok. Fontosak vagyunk egymás számára, de a kapcsolatunkat újra kell pozicionálni, ami jelentős problémát okoz.
Ennyit várnék el, a többit a megalkotóra bízom.
Ha a gyökereidet nézzük, három generációval vissza kell tekintenünk a múltba. Az apád vámpír volt, az anyád pedig farkas, aki megszült téged, majd belehalt. Az akkori alfa nevelt fel téged, az apám nagyapja, aki ugyan nem fogadott be a falkába, de nem is tagadta meg tőled, hogy velünk élj.
Ha ez számít neked, én mindig is úgy tekintettem rád, mint egy falkatagra, nem csak azért, mert mellettem álltál, hanem mert eléggé ismertelek ahhoz, hogy tudjam, sosem ártanál a halandóknak. Állatok vérével tápláltad magad, s még így is vetekedett az erőd a falka többi tagjával. Sajnálatomra ők nem mindig bántak veled kesztyűs kézzel.
Átváltozásom után sokan azt várták, hogy beléd vésődök, de ez nem történt meg, fordítva sem. Ennek ellenére fittyet hányva a lehetőségre, hogy bármikor megtörténhet, együtt voltunk, és igazán jó párost alkottunk mi ketten. Minden téren. Aztán egyszer csak jött valaki, és mintha ezt az egészet elvágták volna. Szerettelek, most is szeretlek és számítok a tanácsaidra, számítok a barátságodra, de engem már más éltet. Mindketten tudtuk, hogy ezzel számolnunk kell, megtörténhetett volna akár fordítva is, de most ezzel a helyzettel kell megbirkóznunk.
Úgy érzem, cserbenhagytalak téged, bánt a dolog és ez egyértelműen kihat a falkában nyújtott teljesítményemre is. Hogy veled mi a helyzet, azt csak te tudhatod. Megbeszéltük, hogy nem fogunk neheztelni a másikra, hogyha ez megtörténik, hiszen józanul átgondolva biztosak voltunk abban, hogy a mi időnk egyszer csak le fog járni… Azzal viszont nem számoltam, hogy talán benned lelek újabb ellenségre, és ezt mi bizonyítja jobban, minthogy legutóbb vörös szemű farkasként pillantottalak meg. Ez pedig csak egyet jelent, felrúgtad az egyetlen szabályt és embert öltél. Talán ezért, talán más miatt, de mindenképp kiváltotta valami azt a változást, ami arra késztetett, hogy eltávolodj tőlem és a falkától. Élvezed, hogy nem tartozol ezért elszámolással és mégis hasznosnak érzed magad. Végre a magad ura vagy. Vagy mégsem? A Port Angeles-i testvériség legújabb tagja vagy. A hibrid, akinek a mérgét felhasználhatják a vámpírok kiirtásához. Mikor Ramon akart volna mikroszkóp alá venni, ahhoz nem fűlött a fogad, most viszont nem zavar, hogy kihasználnak. Vagy csak elnyomod ezt az érzetet, hogy új családod körében múlasd az idődet. De vajon meddig bírod? És.. Ugye tudod, még ha a helyzet nem épp úgy alakult, ahogy mi terveztük, mindig melletted állok és mindig a családom tagja leszel?!

/Gyere gyorsan, és ha itt vagy, mindenképp vágj hozzám egy pm-et! :3