Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Tárgy: Ház körüli havas terület Csüt. Júl. 21, 2016 6:50 pm
***
Irina Denali
I CARE TOO MUCH ✥ vegetáriánus
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Aug. 01.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1024. Feb. 29.
✥ KOR :
1000
✥ LAKÓHELY :
ϫ Denali ϫ
✥ FOGLALKOZÁS :
ϫ film- és színi kritikus ϫ
Tárgy: Re: Ház körüli havas terület Szomb. Aug. 06, 2016 12:14 pm
Kate & Irina
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Tisztában voltam azzal, legalábbis egy részem biztosan, hogy Kate jót akart nekem, amikor el akart rángatni itthonról, mégis biztosan éreztem, semmi értelme nem lenne, ha vadidegenekkel lennék körülvéve. Az elkeseredettség összekeveredett valamiféle tagadással, ez az érzés pedig elfeledtetett velem minden jóérzést és pozitív dolgot, ami megmaradt még nekem. Valójában… sosem éreztem még ennyire elveszettnek magamat. A testvérem üvöltése ébresztett erre rá. Igaza volt, kétségtelenül igaza volt, mindenben, amit mondott, mert ha még a családomat is ellöktem volna magamtól, semmim sem maradt volna ebben az életben. Rá kellett jönnöm, hogy valójában nem veszett el minden számomra. Voltak még, akik szerettek, szívből, s tényleg csak egy keskeny ajtó választott el tőlük. Kénytelen-kelletlen, de beismertem, mennyire elrontottam mindent. Szükségem volt arra, hogy mellettem legyenek, ám azzal nem törődtem, hogy Tanyának és Kate-nek is szüksége van és lesz az én törődésemre. Elfelejtettem, figyelni rájuk, elfelejtettem, hogy még ha nem is vérszerinti, de igazi testvéreim ők. - Sajnálom – nyögtem Kate vállába, miközben ő is átölelt engem egyik kezével, míg a másikkal nyugtatólag simogatta a hajamat. – Sajnálom, hogy így bezárkóztam, de úgy éreztem, nem jobb, ha rátok zúdítom a fájdalmamat – mondtam, amikor már kissé eltávolodtam a nőtől, hogy a szemébe nézhessek. Láttam rajta, hogy ő is zokogna, ha tudott volna, és azt hiszem, ő is tudta rólam, hogy ugyanígy voltam. Meg is könnyebbültem kissé. Talán már korábban el kellett volna mondanom, ami a lelkemet nyomta. Talán. Egyáltalán nem voltam ebben annyira biztos. Most mégis segített, tudtam, hogy átlendültem a legmélyebb ponton. Kate ajánlatát hallgatva arról, hogy forgassuk fel és fosszuk ki Tanya gardróbját, amíg ő nincs idehaza, akaratlanul is felnevettem, bár csak röviden, mert még fojtogatta a torkomat a láthatatlan sírás. - Jól van, menjünk. Úgy is régen szortírozta ki Tanya a ruháit – mondtam egy lassan erősödő mosollyal az arcomon. Megöleltem újra őt, szorosan, éreztetve vele, mennyire hálás vagyok neki, hogy kizökkentett. Mert megtette. A veszekedésünk kicsit magamhoz térített. – Gyere! – megfogtam a kezét és a ház felé indultam el, magammal húzva Kate-et is.
"nem kell egyedül élned a világban" ϫ enjoy the ride ϫ 333 Az előzményeket pedig itt találod! coded by JC
Kate Denali
I CARE TOO MUCH ✥ vegetáriánus
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1000. Apr. 30.
✥ KOR :
1024
✥ LAKÓHELY :
Denali
✥ FOGLALKOZÁS :
Hol ez, hol az. Főleg testőrködés. ;)
Tárgy: Re: Ház körüli havas terület Szomb. Aug. 13, 2016 6:09 pm
- De jobb, hidd el, hogy jobb. Azért vagyunk, hogy mindig ott legyünk egymásnak, amikor csak szükségünk van a másikra. Hisz testvérek vagyunk. Miránk mindig számíthatsz. Akármikor! - feleltem határozottan, eltökélten, miközben Irina haját és hátát simogattam, és öleltem a húgomat. Annyira örültem neki hogy megnyílt előttem, és végre valahára beszélni kezdett hozzám. Újra. Úgy mint régen, mint azelőtt, hogy jött egy férfi az életébe, és távozott is belőle, még ha akaratuk ellenére is. Tessék, ez a baj a férfiakkal, ha egyszer a szívünkbe engedjük őket, akár akarják, akár nem, bármikor összetörhetnek minket, és jóvátehetetlen károkat okozhatnak bennünk. Persze, megéri kockáztatni, gondolom... megéri a boldogságért, de mégis, szenvedni látni a testvéremet... az pokoli. Bárcsak ne kellene ezt éreznie és átélnie. A szívem bele tudott volna szakadni, amiért neki rossz, és bármit megtettem volna, hogy újra boldognak lássam. - Na ugye - mosolyogtam, boldogan a beleegyezése hallatán. - Mi csak jót teszünk vele, ha megcsináljuk helyette - helyeseltem, s közben jót mosolyogtam a gondolaton, hogy Tanya mit fog vajon tényleg szólni, hogy mi kipakoljuk a cuccait a szekrényéből. De hát... ő dobbantott itthonról, és hagyta őrizetlenül a ruháit, vessen magára. És már csak azért is megéri tesztelni Tanya tűréshatárát, mert így, eme cselekedet kapcsán legalább abban biztos lehetek, hogy Irinát végre sikerült kissé kimozgatni a bánatából, és a bezártságából. Végre itt van velem a húgom, és még egy kis mosolygásra is sikerült rávenni azon felül, hogy beszéljen velem, és eltöltsön velem egy kis időt. Ezt én boldogan könyvelem el sikernek, és úgy hiszem ezért Tanya is boldog lehet majd, szóval ha emellett ki akar netán akadni a szekrénye iránti támadásunk miatt, hát... üsse kavics, elviselem a dolgot. Megéri. Irina mosolyáért simán. Örömmel követem a testvéremet befelé, irányba fordulva nővérünk szobája felé.