Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Tárgy: Út a belváros felé Csüt. Júl. 21, 2016 2:09 pm
***
Gwendolyn Wrigthon
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. May. 14.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
Tárgy: Re: Út a belváros felé Csüt. Május 18, 2017 3:00 pm
Quil & Gwendolyn
Szokás szerint egyedül lófráltam, rám jobb egyelőre nem kölyköket bízni. Hétvége volt, így nevelőanyám jobban oda tudott figyelni a kicsikre (igen, nekem akkor is kicsik maradnak, nekem jogosan, hat év a korkülönbség köztünk, azért az elég nagy), és én szabadon sétálgathattam, felfedezhettem ezt a parányi kisvárost. Örültem, hogy ide költöztünk, és itt találtunk is olyanokat, akik végigjárták már azt a rögös utat, amit én, és túl is élték, többé-kevésbé ép ésszel. Egyelőre még gyáva kis messziről vakkantgató példány voltam, ami az ismerkedést illeti. Még mindennek új szaga volt, még a srácoknak is, korábban nem nagyon barátkoztam az intézetben, ahol felnőttem, egy rakás dolgot bizony meg kellett szokni. A megszökést semmiképpen sem választottam volna, most, hogy esélyt kaptam az újrakezdésre. A családra – szülőszerűségek, testvérfélék, haverok, cimborák. Miért tolnám el önkezűleg a jövőm? Szép, hogy nem teszek ilyet. Legalábbis törekszem rá, hogy jó döntéseket hozzak. Egyelőre, legnagyobb örömömre nem éreztem ingert rá, hogy át kéne alakulnom, és reméltem, hogy előbb-utóbb már magam is tudom uralni ezt az egészet. Szükségem van a falkára. Egyedül ezt nem lennék képes kezelni.
Albínó farkasként azonban nem igazán álltam a magabiztosság szikláján, sőt, féltem, hogy nem fogadnak el, ha kilógok a sorból túlságosan is. A hajamat még nem vágattam le, nem is terveztem, frászt is kapnék, ha meg kéne szabadulnom tőle. Majd úgyis megtapasztalom, mi kényelmes, egyelőre még nem gebedek meg a hosszú, dús bundámtól. Komolyan szerettem volna letenni valamit az asztalra azért, hogy értékes tagja legyek a csapatnak, és ne egy felelőtlen, idióta kölyköt lássanak bennem, akivel nem lehet bírni, és hisztis, satöbbi-satöbbi. Az alkalom arra, hogy ezt véghez is vigyem, a vártnál gyorsabban kínálkozott aznap - Öh… helló… Quil, ha jól emlékszem – köszöntem félhangosan, és csak fohászkodtam az ősökhöz, hogy talán meghallotta bizonytalan nyökögésem, amit kedvességnek szántam. Fenébe az antiszoc hajlamaimmal… remélem, minél előbb feloldódok, különben ez kínossá is válhat. Na, eegen, a neveket sem ártott megjegyezni, ki kicsoda. Samet és Jacobot már hellyel-közzel ismertem, bár inkább csak úgy mondanám, hogy megjegyeztem. Az ismerem elég túlzó kifejezés lett volna egyelőre.
Tárgy: Re: Út a belváros felé Hétf. Jún. 05, 2017 10:13 pm
Gwen & Quil
*Akarsz egy tippet, hogyan érezd magad totálisan nyomorultul? Nagyon egyszerű a dolog. Fogj ki valakit bevésődésre, aki láthatóan nem érdeklődik irántad, de épp csak annyira nem, hogy te még azért hiányold a dolgot. Merthogy ugye ő irányítja a kapcsolatotok jellegét, tehát annyira fontos vagy neki, hogy magához akarjon láncolni, hogy ilyesmit érezz, de annyira nem, hogy ténylegesen viszonozza az érzést. Megvan? Jó. Akkor utána nézd végig, ahogy bevésődésed tárgya - a lány, aki életed értelme és világod középpontja és akiért bármit megtennél - laza mozdulattal búcsút intsen neked a reptéren, amikor elutazik Európába egy éves cserediák-programra. Na. Ez történt velem. És a falka még csodálkozott, hogy levert voltam mostanság. Na jó, nem csodálkoztak, lévén totálisan látták és értették a szitut, de akkor is. Kicsit magam alatt voltam, hol ingerült és harapós, hol meg szimplán dögfáradt. A mellkasomban permanensen égett és húzott Claire hiánya, dupla járőrözéssel és a kocsmában dupla műszakokkal addig fárasztottam magam, amíg már nem maradt erőm álmodni - mert ott csakis Claire szerepelt, senki más -, és úgy általában... Kis híján letarolom a csajt, annyira nem veszek épp tudomást a környezetemről. Ilyen a rossz farkas, tankönyvbe illő. Kis híján keresztülesem a saját lábamban, amikor végre feleszmélek rá, hogy hoppá, esetleg mégsem vagyok annyira egyedül. Bosszús, felfelé irányuló fújással igyekszem lassan nyírásra szoruló hajtincseimet kifújni a homlokomból, és végigmérem az illetőt, aki volt olyan peches, hogy keresztezze ma utamat. - Hm? Hogy mi? - A szipogás álcája alatt nagyot szippantok a levegőből, és így megállapítom, hogy farkassal van dolgom. Nos, egy gonddal kevesebb, csak éppen rohadtul nem rémlik nekem, mint ismerős, és egyáltalán, a mi falkánkban Leah az egyetlen nőstény, nem? Vagy megint lemaradtam valamiről? Mondjuk, nem lenne meglepő, totál nem vagyok képben, a falkagyűléseket rendszeresen kihagytam mostanság, mindenki érdekében. Ő viszont tudja az én nevem. Más helyzetben talán kínosan érezném magam emiatt, de most... bosszant, persze, de nincs bennem annyi kraft, hogy szarul is érezzem magam. Veszek egy mély lélegzetet, és mosolyt kényszerítek magamra - az erőfeszítés inkább vicsort szül, de legalább a szándék megvolt. - Szóval, te ki a fene vagy? - Oooooké, udvariasságból karó, de csak kicsúszott a számon. Közben fejemmel intek, menjünk tovább, ha csak tátjuk egymásra a szánk az úton, az feltűnő, és a jó kisfarkas nem kelt feltűnést. Közben a fejemben feldereng, mintha Jake agyalt volna ezen a kiscsajon, már amikor épp nem a drágalátos Nessie volt a gondolatai között... de mit is gondolt róla? Hát, azt már nehezemre esne felidézni. Nem rosszat, az biztos.*
Gwendolyn Wrigthon
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. May. 14.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
Tárgy: Re: Út a belváros felé Vas. Jún. 25, 2017 1:59 pm
Quil&Gwendolyn
A másik ordas nagyon nem úgy festett, mint aki éppen barátkozni akart, úgyhogy inkább hátráltam egy lépést, tuti ami tuti. A végén még leharapja a fejem, vagy lenyel keresztben meg egészben, mint a mesékben szokta. Én még túl kicsi voltam és fiatal a halálhoz, igyekeztem elkerülni a túl veszélyes szituációkat. - Öh… Gwendolyn. Gwendolyn Wrigthon – mutatkoztam be. Ja, igen, Quil még nem látott, csak én láttam a tagokat Leah, Sam és Jake fejében. – Helló, Extra Édes Srác. És ó, te jó ég… ilyen égést még nem pipáltam. Így merüljön el az ember lánya a gondolataiban, élő tankönyvi példa, hogy engem nem szabad követni. Fülem hegyéig pirultam, próbáltam összehúzni magam minél kisebbre. Csak nem sértettem meg. - Bocsi… nem akartalak bántani. Csak… - ahj, miért oolyan nehéz a fiúkkal beszélni? Hiszen aranyosak, főleg a mieink, Pault kivéve. Ő ijesztő, de biztos elmúlik a félelem, ha jobban megismerem, hogy milyen. Azt a nonverbális jelet felfogtam rögtön, és jó kisku… farkas módjára követni is kezdtem a város felé. - Nem csoda, ha nem hallottál még rólam, új vagyok itt. És a falkában is. Port Angelesből jöttünk ide a befogadó-családommal – és már megint járt a szám, úgy szégyelltem magam, de szörnyen ideges is voltam, és nem akartam tovább idegennek tűnni a szemében. Kár, hogy ő ki volt csukva, hogy a rokonom legyen, legalábbis Leah elmélete szerint. – Eddig csak háromszor változtam át. Az első sem történt olyan régen, tavasszal. Nyugi, kislány, higgadj le, nincs most váltásruha nálad… aj, ez nagyon kínos. De legalább Quil tényleg helyes. És édes. Kár, hogy szomorú, szerettem volna jobb kedvre deríteni.