Agresszív: Ugyan ez nem az a jellemző, ami mindig előjön belőlem, de sajnos ez is bennem van. Még az apám miatt, aki arra próbált nevelni, hogy egy kegyetlen gyilkológép legyek számára. Néha előjön belőlem a régi nevelés, és kissé durvább vagyok a kelleténél. Igaz, ezt igyekszem elfojtani, vagy, ha az nem megy, akkor igyekszem elkerülni mindenkit, hogy ne rajtuk vezessem le a dolgot. Ez az a tulajdonságom, amit gyűlölök. Szeretném, ha egyszer csak valahogy eltűnne belőlem, de eddig hiába próbálkoztam bármivel is, az agresszivitás konokul ragaszkodott hozzám, mint kisgyermek a kedvenc játékához.
Békés: Az agresszív után ez a szó kicsit furcsa lehet, hiszen a kettő szinte egymás ellentéte. De mi magunk is lehetünk ellentétek, hiszen szerethetjük egyszerre a keserűt és az édeset is. Gondolom lehet érteni mire célzok. A nyugalmamat már magam alakítottam ki, ezzel kompenzálva mind azt a rosszat, amit még Xavier tanított meg. Igyekszem mindig higgadt maradni, és csak akkor, csakis akkor gondolkodni, amikor nem uralkodik rajtam semmilyen érzelem. Na meg ritkán keveredik veszekedésekbe, hiszen annak semmi értelmét nem látom. Az értelmes vita még elmegy, ahol kulturáltan megy a dolgok megvitatása. A többiből inkább kimaradok.
Cél-orientált: Ha valamit kitűzök magam elé, hogy elakarom érni, akkor csak arra koncentrálok. Amit csak tudok, megteszek a célom érdekében, amíg el nem érem, vagy rá nem jövök, hogy nem érdemes tovább küzdenem érte. Amit szeretnék megvalósítani, számomra nagyon fontos, de ennek ellenére megtanultam már elengedni a dolgokat.
Direkt: Általában nem szoktam nagyon tartogatnia  véleményemet, mindig elmondom miről mit gondolok, viszont ezt mindig igyekszem nem bántón csinálni. Sosem felejtem ki az én véleményem szerint, vagy szerintem kifejezést, hogy még véletlenül se lehessen azt hinni rólam, egy bunkó állat vagyok. Szerény személyem szerint fontos, hogy ne sértsük meg mások nézeteit, és próbáljuk meg őket elfogadni. Végül is, nekünk se tetszik, ha belekötnek a dolgainkba, nemde?
Haragtartó: Nagyon nehéz engem megbántani, úgy igazából, ami nem csak ilyen kis sértődés, mely csupán csak pár napig tart. Viszont ha ez valakinek mégis sikerül, akkor az nem fogja a megbocsájtásomat kapni, az biztos. Talán ez a makacsságomnak is köszönhető, de annak is,hogy nem vagyok hajlandó egy bokszzsák lenni, akár tettekkel, akár szavakkal. Velem nem lehet megtenni mindent. Amikor valakinek mégis megbocsájtok, a dolgok nem fognak a régi kerékvágásba vissza menni, hiszen attól még, hogy bocsánatot kérsz egy tányér leejtéséért, nem lesz olyan, mint egykoron.
Jószívű: Alapból mindenkivel igyekszem kedves lenni, mert valahogy ez tűnik helyesnek. Nem is esik nehezemre így viselkedni, csak úgy jön alapból. Meg, hát tudom milyen az, amikor az ember egy jó szót se hallott már isten tudja mióta. Mindig belegondolok, hogy, nekem mindig jól esik a kedves szó, így másnak is biztos.
Kíváncsi: A kíváncsiságom az egyik dolog, amiről csak nemrég tudatosult bennem, hogy van. Az évekkel nőtt bennem ez a tulajdonságom, és ez szinte teljesen elkerülte a figyelmemet. Egyre jobban tudja fordulni az oldalam, ha valaki nem mond el valamit. Nem szeretem, ha titkolóznak, olyan rossz érzés nem tudni, amit a fejükben tartanak. Néha azt kívánom, hogy bárcsak tudnék gondolatokat olvasni.
Makacs: Néha sajnos nagyon tudok ragaszkodni a magam igazához, valamihez, vagy valakihez. Sokszor kerültem emiatt már rossz szituációkba, ami eléggé nem tetszik. Igyekszem engedékenyebb lenni, de ez egy olyan rossz tulajdonság, amit nehéz kiölni valakiből.
Paranoid: Azért még mindig eléggé félek, hogy a múltam egyszer nem csak kísérteni fog, hanem a valóság is lesz. Sokszor néhány emberrel kapcsolatban is eszembe jutnak dolgok, és olyankor a lehető leghülyébb dolgok is megfordulnak a fejemben. Félek, és ez talán valamennyire érthető is, bár szeretnék végre kikerülni ebből és teljes mértékben magam mögött hagyni mindent. Talán, majd egy nap ez is sikerülni fog.
Rendszerető: Mindennek meg van a maga helye mindenhol, és nagyon tud idegesíteni, ha valami kilóg a sorból, vagy nem ott van, ahol lenni kell. A könyveim is ábécé sorrendben vannak, minden tárgyamnak meg van az adott helye. Elég könnyen észre tudom venni ezért, ha valaki járt a lakásomon, mert a legapróbb változás is szinte azonnal szemet szúr nekem. Ezért is gyűlölöm, ha valaki a szobámban akar keresni valamit, majd inkább megkeresem én, legalább utána nem lett rendetlenség.
Szorgalmas: Már a cél-orientáltból is rá lehet jönni, hogy ez vagyok. A lehető legtöbbet megteszem a feladataim érdekében. Ráadásul ez nálam alapból jön, nem kell sokat győzködni magamat, hogy legyek szorgalmas valamiért.
Türelmes: Türelmem, mint az óceán, a láthatárnál is tovább tart. Nagyon nehezen lehet megvárakoztatni úgy, hogy már unjam magam, vagy akár kihozni a sodromból. Ha valaki bunkózik velem, csak hagyom, had csinálja, és várok én akár örökké is, hogy rájöjjön: ennek rajtam nem lesz hatása.
Ügyetlen: Sajnos a kétbalkezességem az egyik olyan dolog, amiről híres vagyok. Sokszor ejtek le dolgokat, tévedek el, botlok meg a saját lábamban, és még sorolhatnám napestig. Erre igyekszem ügyelni, hogy néha kitudjam kerülni, de ez nyilván nem egyszerű dolog, hiszen erről nem tehetek. Ez csak úgy van bennem.
Védelmező: Akik fontosak nekem, és közel állnak hozzám, azokat mind testileg és lelkileg is megvédek. Kiállok mellettük bármikor, és segítek nekik amiben csak lehet. A barátaim a legfontosabbak nekem, így nem tűröm el, ha valaki bántja őket. Óvatos tessék lenni, ha  a közelükben vagy.
Zárkózott: Ez leginkább a múltammal kapcsolatban igaz rám, arról nem szeretek túlzottan beszélni. Más dolgokról igazából szívesen beszélgetek, viszonylag könnyen meg is nyílok mások felé, így ezzel nagyon nincs gondom.


Magasság:  165 centiméter körül lehetek, ami átlagosnak mondható. Nem mondom, néha örülnék pár centi plusznak, viszont ettől függetlenül nekem tökéletesen megfelel az i, ami van.
Súly: Valahol 50 kilogramm körül lehet, de nem igazán mérem, számomra ez nem túl érdekfeszítő dolog. Ameddig jól érzem magam a bőrömben, nagyon nem is számít mennyit mutat a mérleg.
Bőr: Mivel anyám bőre kicsit sötétebb volt, ezért az enyém se lett annyira világos, mint néhány fajtársamnak, de azért nem is a legbarnább.
Szem: Szemem eléggé sötétbarna, talán néha már feketének is tűnhet. Tekintetem mindig kíváncsisággal és kedvességgel tele pillant a világra, a benne lévő dolgokra, élőkre.
Haj: Hajzuhatagom szökés barna színű, körülbelül a mellkasomig érő. Eleve enyhén hullámos, viszont sokszor göndörré, vagy egyenessé teszem. Épp olyanná, amilyen kedven van. Bár a legtöbbször kibontva hordom, nagyon ritkán az is megesik, hogy valami frizurát csinálok. Amit viszont pár havonta mindig megteszek, hogy a hajam végét lila hajfestékkel befestem. Egyedibbé teszi a kinézetemet, és ami a legfontosabb: nekem nagyon tetszik, ahogyan kinéz.
Öltözködés: Talán lehet azt mondani, hogy az a tipikus lány vagyok, aki imádja a divatot, és sokszor a legújabb ruhákban jár, de ez nem a teljes igazság. Bármennyire is szeretek a legújabb trendek szerint öltözködni, ugyanannyira kedvelem az egyszerű, hétköznapi és régi dolgokat. Igazából két fő feltétele van az egész ruhatáramnak: kényelmes és megfelelés. Az első magától értetődő, azt szerintem senkinek sem kell magyarázni. A megfelelés, viszont sokaknak mást jelenthet ilyen helyzetben, mint nekem. Igazából magamnak kell megfelelnie a dolgoknak, mások véleménye túlzottan nem izgat.  Szeretem a divatot, de attól még, hogy valamit minden újságban reklámoznak, nem fogom megvenni, csak úgy. A ruhákban az a lényeg, hogy nekem tetsszen és jól érezzem magam benne, legyen szó bármiről.
Smink, ékszerek, egyéb: Sminkelni szoktam, bár ez nálam nem túl meghatározó dolog. Vele s nélküle is ugyanúgy érzem magam. Ékszerem van elég, talán ez nem is meglepő, viszont ami mindig rajtam van, az egy egyszerű, kopott vasgyűrű, ami még az anyámé volt egykoron. Ez az egyetlen dolog, amim van tőle. Nagyon más meghatározó jellemvonásom nincsen.

Lassan ballagtam a gyéren kivilágított utcákon, a lakásom felé tartva. Elfáradtam, igaz, főleg mentálisan, de így is kellett egy kis pihenés az ágyamban, ha nem is alvás. Nem siettem el egyetlen egy lépésemet se, azért még ráértem. Jó volt végre két lábon állni az egész napos ücsörgés követően. Végre a hátam se fájt, és nem éreztem úgy, hogy a lábaim nem létezőek. A távolban már lehetett látni az épületet, ahol lakom, így a táskámból kivettem a kulcsaimat, amik pontosan illettek a kezembe, ha megfelelően fogtam őket. Megnyugvással töltött el a kezemben lakozó kulcscsomó, ezért egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Rend a lelke mindennek, legalábbis a kezembe lévő tárgyakkal mindennek rendben kellett lennie, hiszen pontosan úgy fértek el a tenyeremben, mint eddig. Pár perc alatt elértem a bejárati ajtóhoz is, amit könnyedén, már megszokásból nyitottam ki, majd be is zártam magam után. Alig hallható lépesékkel mentem fel a lépcsőn, az emeletre, és a lakásom bejáratát is kinyitottam. Megnyugvás töltött el az ismerős hely miatt, így könnyedén lépkedtem beljebb, majd hirtelen belül egy hang megszólalt a fejemben: Valami nincs rendben! Kezdtem kicsit ideges lenni, de kíváncsi is, így tovább haladtam előre a hálószobám felé. Valami neszelés is megütötte a fülemet, ezért kicsit gyorsítottam a tempómon. Amikor befordultam az ajtón, egy nekem háttal lévő alak fogadott a sötétségben. Kezem szinte automatikusan a kapcsolóért nyúlt, amit meg is nyomtam, de semmi se történt. Értelmetlenül tekintettem a falra, és még vagy ötször megpróbáltam.
- Azt hiába nyomogatod Madelynn. - hallatszott egy számomra idegen férfi hangja. A nevem hallatán úgy éreztem a vér is megfagyott az ereimben. Mély levegőt vettem és tekintetem ismét az alakra emeltem. Most már felém fordulva állt. Ugyan a sötét nem okozott nagy gondot a látásban, de azért örültem volna egy kis fénynek. Akkor nem lenne ilyen ijesztő a helyzet. Bár tekintetem az ismeretlenen volt, szemem sarkából megpillantottam a szobám állapotát. Megint elnéztem róla, most már főleg a földet vizslatva. Az egészet papírok, könyvek, és egyéb tárgyak borították. Kirázott a hideg a rendmániám miatt, bár, már elve is libabőrös voltam a helyzet miatt. Ez csak rontott a helyzeten. Egy idegen volt a szobámban, aki széttúrta azt, és még a nevemet is tudja. Már teljesen ideges voltam, efelől kétségem se volt.
- Ki vagy te, mit keresel itt és honnan tudod a nevemet? - kérdeztem kissé ingerülten, miközben most már a szemeit figyeltem. Míg válaszára vártam a képességemet kezdtem el használni, hogy megnézhessem milyen érzelmek ölelik őt körül. Nyugodtság energiája ütött meg, de olyan, amit még sosem éreztem. Hirtelen az is megfordult a fejemben, hogy ez nem is az, hanem inkább üresség, maga a semmi. Egyre jobban nem tetszett a helyzetem.
- Eléggé idióta lennék, ha nem tudnám, hogy hogy hívják a nővéremet, nemde? - nézett rám egy gúnyos vigyorral, valószínűleg azért, mert tudta milyen reakciót fog kapni tőlem. Teljesen lesokkoltam, sőt, kezdtem pánikba esni.
- Az nem lehet... - hebegtem olyan halkan, hogy még az is csoda volt, én hallottam a saját szavaimat. Ha ő tényleg az öcsém, akkor az csak egy dolgot jelenthetett: az apám megtalált. A gondolataim kezdtek elborulni, a testem is magától kezdett el cselekedni. Körbenéztem, mindenfelé, Xavier után kutatva, viszont sehol sem láttam. Mondjuk ez még nem jelentette azt, hogy nincs itt.
- Amúgy, apánk üdvözöl. - szólalt meg ismét. Tekintetemet azonnal rávetettem, de már csak pár másodpercre láttam, ahogy távozott az ablakon át. Ha nem lettem volna olyan sokkos állapotban, megnéztem volna merre megy, vagy, hogy tényleg elmegy. Lehet, még utána is eredtem volna, de akkor és ott, nem voltam képes erre. Előtörtek belőlem a régi, szörnyű emlékek az apámról. Amikor akaratom ellenére gyilkológéppé akart csinálni, embereket öletett velem, és megbüntetett, ha ellent mondtam neki. Olyan nem létezik, hogy megtalált...