Hogy milyen is vagyok én? Tudd meg erre a kérdésre még én is keresem a választ. Sokféleképpen jellemzhetném magam:odaadó, kitartó, merész, szószátyár, kedves, szellemes, okos, jószívű, segítőkész, céltudatos. De ugyanakkor mindezek ellentéte is ott motoszkál bennem: haragtartó, ha megbántasz nagyon nehezen lehet megbékíteni, céltudatosságom miatt, ha szükséges végigtiprok az embereken, hogy elérjem amit akarok, harsány, tettrekész leányzó vagyok. Alapjáraton mindenkihez normálisan viszonyulok, de a személyiségem hamar átformalható olyanra amit a helyzet éppen megkíván. Nem vagyok egy könnyű eset. Nos...mit is mondhatnék a külsömről....átlagos kinézetem van, nem tartom magam sem gyönyörűnek sem rondának. Festett vörös hajam van, de szívesen cserélgetem hajszíneimet, a hajunk a koronánk nem? Mindig igényes vagyok magamra és környezetemre, szeretek jól kinézni. Természetes sminket használok, elmaradhatatlan kelléke a mindennapjaimnak. Legtöbbször kényelmes, sportos ruhákban mászkálok a város között vagy otthon, de ez nem azt jelenti, hogy slampos vagyok. Szeretem a kényelmet és a szép ruhákat, miért nem lehet a kettőt összekombinálni? Van egy tulipán tetoválás a bal bokám fölött.

Forks.... Mi jut eszébe az embereknek először, ha meghallják ezt a nevet? A csend? A magány? Az eső? Fogalmam sincs, konkrétan még én magam sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Pedig ez lesz az otthonom. Mindig is egy kisvárosi életre vágytam, messze Los Angeles nyüzsgő kavalkádjától. Egy poros városkára, ahol majd boldogan élek Nathaniel-lel, és a gyerekeinkkel. Most pedig itt állok az új házam küszöbén és rémültség lesz urrá rajtam. Biztos, hogy akarom én ezt? Nekem való hely ez egyáltalán? Mit fogok én itt csinálni? Újságíró vagyok....Los Angeles egyik legmenőbb napilápjának voltam a vezető-szerkesztője. Van itt egyáltalán újság? Felpillantok a sötét felhőkre és a honvágy megmagyarázhatatlan erővel tör rám. Vissza kell nyelnem a gombócot a torkomban, nem szeretném, ha a férjem látná rajtam a bánatot. Hiszen érte csinálom. Ő itt tudja megnyitni az első kisautókereskedését...nekem pedig kötelességem vele tartani. Bár...nem tudom, hogy ki fog ebben a porfészekben autókat vagy motorbicikliket vásárolni. Hangos sóhaj tör fel a mellkasomból, ahogy kinyitom a bejárati ajtót. Odabent rettenetes látvány terül elém: a falakat benőtte a pókháló, mindenhol háromujjnyis por áll, és iszonyatos szellőzetlen szag terjeng az egész házban.
- Majd együtt kitakarítjuk... érzem Nathaniel gyengéd érintését a derekam körül. Mindig olyan pozitív, annyi energia van benne...Hálás pillantásokat küldök felé, de legszívesebben sírva fakadnék és egész délután bömbölnék mint egy neveletlen gyerek. Hangos puffanással landol a kezemben tartott doboz a konyhapulton, majd jobban szemügyre veszem, a helyiséget. Levendulaszínű falak, fehér szekrények, zsírtól csöpögő konyhapult és ujjlenyomatos ablaküveg.
- Ki kell festenünk! Utálom a levendulaszínt! Valami vidámabbat akarok! És...a bútrokat is ki kell cserélni! ezek már...kimentek a divatból....és koszosak is. nyitom ki az egyik szekrényajtót résnyire, amiből valami iszonyatos bűz terjeng, mintha valami megdöglött volna benne.
- Minden úgy lesz ahogy akarod kicsim. hallatszik a válasz a hátam mögül. - Régóta üresen áll már ez a ház...nagybátyám halála óta senki nem volt itt... apró puszikkal ostromolja nyakam vonalát, nekem pedig önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám...
- Elnézést Mr Bennett, de még nagyon sok a dolgunk... szembe fordulok vele és apró puszikkal halmozom el ajkait...
- Valóban? Mrs Bennett? én azt hiszem ennél semmi sem lehet fontosabb nevet bele a csókba, majd az ölébe kapva cipel fel az emeletre a hálószobáig.