Azt mondják szép vagyok. Én nem látok magamon semmi különöset. Hosszú, hátközépig érő barna hajam van, ami természetes hullámokban omlik a vállamra. Szeretem változatosan copfokban, vagy fonatokban hordani, amellett hogy csak kibontva keretezi az arcomat. Vasalni vagy sütni nem szoktam, nincs túl sok türelmem ehez, mert elég sok hajjal rendelkezem, megszárítani is egy örökkévlóság. Arcomnak babás bája van, telt ajkaim vannak, amiket szeretek néha napján rúzzsal kiemelni, illetve nagy zöldeskék szemeimet sűrű szempilla keretezi, ezt kevés szempillaspirállal szoktam feldobni. De nem vagyok egy nagy smink guru, ahogy a divatban sem lelem túl sok kedvem. Az egyszerűbb, nőies darabokat kedvelem amiben kényelmesen érzem magam. Nem foglalkoztat, hogy az éppen megfelel-e az aktuális trendnek. Szerencsésnek mondhatom magam vékony testalkatommal, ami pont ott kerekedik ahol kell. Magasságom nagyjából átlagos, valahol 165-170 centiméter között lehetek, azt hiszem középiskolában mérték utoljára, nem igazán emlékszem a pontos számra.

Kissé különcnek számítok, bár inkább az a fajta akit mindenki szeret és csak legyint amikor az a bizonyos fura dolog kerül szóba. Ez a fura dolog nálam az olvasás és a könyvek szeretete. Rémes néha, mennyire el tudok merülni a sorok között, felőlem akár ágyút is lehetne robbantani a fülem mellett, ha elmerültem akkor elvesztem. Szerencsére ezt a barátaim tolerálják, ahogy Gary is szerette bennem, mennyire képes vagyok koncentrálni és átadni magam egy-egy élménynek. Én nem találom ezt különösen furcsának, elvégre amióta az eszemet tudom ilyen vagyok, csak azt érzékelem amit a többiek pillantásában látok, amikor egy új szerzeményemről beszélek. De azért nem vagyok teljesen antiszociális, bogarasnak meg végképp nem mondanám magam. Jól szótértek az emberekkel, mindig is kedves voltam az emberekkel. Nagyon ritkán fordul elő, hogy modortalan vagyok vagy kikelek magamból, de azért nem vagyok teljesen mimóza. Egy percig sem tűrném szó nélkül, hogy átgyalogoljanak rajtam vagy semmibe vegyenek. Az, hogy nem kiabálok és őrjöngök mindenért nem jelenti azt, hogy ne tudnám megvédeni magam, ha eljön az alkalom. Szerencsére eddig nem kellett komolyan megmérkőznöm senkivel. Ha tehetem inkább kerülöm a vitát és a kompromisszumra törekszem. Lehet gyengének nevezni, igazából nem törődöm azzal mit gondolnak mások. Magabiztos vagyok abban a tekintetben, hogy bízom magamban és abban hogy úgy élem az életem ahogy én szeretném és az a helyes. A magam ura vagyok, azt teszem amit szeretnék, és nem foglalkoztat hogy mások esetleg túlságosan jószívűnek vagy éppenséggel furcsának tartanak. Tehetnek egy szívességet és elmehetnek melegebb éghajlatra.

Soha, egyetlen rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. Itt valami pokoli tévedés történt, biztos nem ez az én sorsom. Nem tettem semmi rosszat, nem tudom mit ártottam, de érzem hogy valami nincs rendben. Szédülök és rettenetesen fáj a fejem, pedig nem ittam... semmit... csak...
Mi történik velem? Miért sötétült el minden?

Nem rajongtam az ötletért, hogy New Yorkba költözzünk. Az összes barátomat Írországban kellett hagynom, pedig éppen csak elkezdtük együtt a középiskolát. Nagyon szeretem apukámat, de ezek a folyamatos költözések amik a munkájával járnak nem először keserítették meg az életem. Volt, hogy nem vihetett minket, és akkor hiányzott. Volt, mint most is, amikor vitt minket és mint a mellékelt ábra is mutatta, hátra kellett hagynom a barátaimat és az addigi életemet. Kamaszkoromhoz képest nagyon rendes és nyugodt lány voltam, nem keveredtem bajba és nem feleseltem, de ez már nekem is betette a kaput. Mit fogok New Yorkban kezdeni magammal? Jó persze, biztos lesznek barátaim, de én leszek az "új lány". Mindenki rám fog figyelni és azt ki nem állhatom.
Kalandot akartam, de én esküszöm, egy egyiptomi nyaralással is megelégedtem volna...

Imádom New Yorkot. Fantasztikus ez a város, és el se hiszem milyen hamar be tudtam illeszkedni az iskolába. Hogy itt mennyivel több gyerek van. Szinte két nap alatt elmúlt minden újdonság és folytathattam tovább az életem. Amber nagyon aranyos, ő ül mellettem szinte az összes órán. Mázlim van, hogy mellette találtam helyet és hogy ennyire jófej és segít nekem. Kicsit furcsán beszélnek, de ha jól hallottam a folyosói pletykákat számukra én beszélek idegen akcentussal, de ahogy látom ez valamiért nem zavarja őket. Azt hiszem népszerűnek számítok és sejtem is, hogy csak azért mert úgy nézek ki ahogy. Ez bánt, de panaszkodni elég nagy pofátlanság lenne a részemről. Talán, ha rájönnek, hogy jobban szeretek könyvet olvasni, mint bulizni akkor már nem leszek ennyire közkedvelt...

Annyira boldog vagyok, hogy el se tudom mondani! Közben belül pedig egy kicsit haldoklom. Tipikusan az a helyzet, amikor valaki azt mondja: "Van számodra egy jó és egy rossz hírem!" A jó hír, hogy felvettek az egyetemre, ősztöl angol irodalmat fogok hallgatni. Még varázslatosabb hír hogy Gary is velem jön és együtt lehetünk. Olyan fantasztikus, a szerelmem és én együtt járunk majd egyetemre, ráadásul ugyan arra a szakra, közel egymáshoz kollégiumok tekintetében. A rossz hír, hogy anyáék visszamennek Dublinba. Rettenetesen fognak hiányozni, de én nem megyek velük. Évek óta alig vártam, hogy bejussak. Ráadásul Gary... Nem, ezegyszer nem követem apát. Ideje felnőni, elvégre tizenkilenc évesen elég idős vagyok már ehez. Ha vezethetek autót, akkor el tudom tartani magam. A könyvesbolti meló nem fizet sokat, de vígan megleszek. Hiányozni fognak....

Sok barátom van, de Kierant valamiért különösen kedvelem. Bár kissé kínos, hogy ennyire nem fogja fel a tényt, hogy én Garyvel vagyok, azért nagyon rendes. Szeretek vele beszélgetni, van benne valami nagyon nem mindennapi amitől csak még érdekesebb lesz az egész lénye. Először kicsit megijesztett, de ahogy egy könyvet sem illik a borítójáról megítélni, egy emberrel sem tehetem meg ezt. A mai napig ugyan még mindig elfog az a különös érzés, hogy talán itt van valami több és rosszabb, főleg amikor úgy elcsendesedik és csak néz... Ilyenkor mindig meglódul picit a szívem és valamiért úgy érzem távol kéne tartanunk magunkat egymástól, főleg nekem, de figyelmenkívül hagyom, és mindig ugyan úgy felderül az arcom, ha látom. Azt hiszem kicsit önző dolog tőlem a kedvesség amivel felé fordulok, ha ennyire nem tudja elfogadni, hogy mással járok. Ám hogy lehetnék vele egy kicsit is ridegebb, ha egyszerűen képes volt nekem egy könyvet adni! Könyvet, nekem! A hatalmas könyvmolynak aki nem tud létezni tömött sorokkal teleírt lapok és varázslatos történetek nélkül. Rettenetesen jólesett és meghatott, amikor a kezembe adta a kis csomagot, nagyon szívmelengető élmény volt. Főleg, hogy az Üvöltő szelek első kiadásban lapult a kis dobozban! Ilyen nagyvonalú és fantasztikus ajándékot szerintem még sosem kaptam! Képtelen vagyok nem kedvelni!

Szélesen mosolygok a körülöttem ácsorgó társaságra, aztán belekortyolok az italomba. De furcsa íze van ennek a sörnek... Miért ilyen édeskés? Na mindegy, biztos valamilyen más fajtát rendeltek. Vállat rándítva iszok még egy keveset és jól érzem magam a barátaimmal. Elvégre nem mindennap van Garynek születésnapja.
Milyen furcsa... Máskor nem árt meg ennyire két pohár sör. Kicsit szédülök, de különösebben nem pánikolok be. Biztosan keveset ettem a mai nap, talán nem kellett volna csak fél adagot rendelni az étteremben.... Nem, ez valami más... Kicsit imbolyogva kérek elnézést és indulok el a mosdóhoz. Valami határozottan nincs rendben, a látásom olykor-olykor cserben hagy. Mielőtt elérném a kerthelyiség végét és a mosdókat megtántorodok...
Elsötétül minden... Valami nem stimmel, mi történik velem?!