Amikkel rendelkezik:
- hajtóerő: mindig talál valamit, ami miatt úgy érzi, megéri küzdeni, lenyelni a gúnyolódásokat és nevetéseket. Mindig talál valamit, ami kellően ösztönzi, és segít neki, hogy csak a célt lássa a szeme előtt.
- bátorság: ügyetlensége mellé, nem kevés bátorság párosult, képes még a legmeredekebb helyzetekbe is fejest ugrani. Persze tisztában van azzal, hogy nem mindenható, így amit Ő maga is teljesen lehetetlennek tart, vagy túl nagynak a képességeihez képest, abba nem vág azért bele. Helyén van az esze, s nem egy öngyilkos lelkületű lány.
- célok iránti elkötelezettség: ha kitűz maga elé egy célt, attól eltántoríthatatlan, így nem is pocsékolja az energiáját azzal, hogy olyasmikre áhítozik, amik elérhetetlenek számára. Ellenben olyas valamit is elért már, amiről tudta, hogy lehetséges, épp csak több odaadásra van szükség.
- tudás: nem buta, rengeteg tudásra tett szert az akadémián, ezért tudatában van annak is, ő hol is szerepel azon a képzeletbeli ranglétrán, nem is igyekszik azon, hogy többnek mutassa magát annál, ami. Vagy elérje, hogy mások lássák többnek. Nem fellengzős.
- becsületesesség: a saját becsülete, minden másnál többet ér. Nem csinált még soha semmi olyat, ami törvénybe ütköző lett volna, nem is fog.
- optimizmus: ő nem ismeri azokat a kifejezéseket, hogy úgyse fog sikerülni, hogy lehetetlen. Teljesen optimista teremtés, aki mindig csak a napos oldalt látja, így ha el is buckázik a saját lábában, akkor is arra gondol, hogy lehetett volna rosszabb is.
- ítélőképesség: jó emberismerőnek mondhatja magát. Azon szerencsések közé tartozik, akik testközelből láthatták az emberi faj egy—egy díszpéldányát. Éveken keresztül figyelte őket, s bár simán okozhatnak még neki meglepetést, azért az alapvető jellemvonásokkal már tisztában van, amik segítségével, alkothat egy képet az illetőről. Ez egyébként segít neki abban, hogy álljon másokhoz, így a konfliktusokat is szépen el tudja kerülni.
- lelkesedés: kész energiabomba. Pedig semmit nem fogyaszt, használ annak érdekében, hogy ezt az állapotot elérje. Úgy kell fel minden reggel, hogy ez a nap jobb lesz, mint a tegnapi, és minden erejével azon is van, hogy tegyen róla.
- hajlandóság a kockázat vállalásra: bár ez nem az egyik erőssége, ha a szeretteiről van szó, na, értük aztán tényleg bármire hajlandó.
- barátságosság: noha eleinte félénk és kissé visszahúzódó, barátságos lány, ezt szinte már az első pillanatokban leszűrhetik róla, hála azoknak a lágy vonásoknak, na meg a mindig mosolygós tekintetnek.
- türelem: a lassú víz partot mos elv szerint éri az életét. Nem sürget soha semmit, még ha olykor nagyon is nehéz megvárni azt a bizonyos pillanatot. Végtelen türelemmel rendelkezik, amit egy-két ember akár meg is köszönhetne neki.
- kíváncsiság: erre azért nem túl büszke, hisz nem kevés kalamajkát köszönhet ennek a jellemvonásnak, de mint minden emberben, benne is megvan a kíváncsiság, csak talán több mint kellene.
- képzelőerő: abban viszont bővelkedik, valóságos álmodozó. Viszont tudja, mikor engedheti el a fantáziáját, és mikor van szükség arra, hogy két lábbal járjon a talajon.



A külsejét tekintve, nem egy kirívó személy, akin csak úgy megakad bárki tekintete, sőt sokszor észre sem veszik. Nem nádszál kisasszony, igenis van rajta némi felesleg, ami részben annak tudható be, hogy szeret jókat enni, másrészt pedig izmainak köszönheti, lévén farkas, akarva-akaratlan került rá az is.
Barna haja mellé, barna szempár társul, így teljesen pozitív hatást kelt, olyasmit, amivel az ember szívesen szembe találkozik. Ügyetlenségének köszönhetően, viszont nem egy sebhely, horzsolás díszelegne a bőrén, ha a gének ezt hagynák is.
Szeret nadrágot hordani, nőiessége bizonyára nem az öltözködésében nyilvánul meg, nem is szeret sok időt a tükör előtt tollászkodva tölteni, mikor más, sokkal hasznosabb dologba is fektethetné azt.
Ruhatára roppant egyszerű, nincs tömérdek ruhája, bálba járós konkrétan csak kettő, ami kellőképp jelzi azt is, hányszor fordul meg ilyen eseményeken. Nő létére, nem igazán titulálhatják annak, de gyerekkorában sem volt ez másképp.
Arcán legtöbbször mosoly látszik, nem önsanyargatós típus, képes még a legapróbb dolognak is örülni, főleg, ha kapja valakitől, vagy találja. Volt mikor egy kavicsot, aminek furcsa formája volt, úgy őrzött, mintha a világ legdrágább kincse lenne, aztán egyszer csak eltűnt. Szülinapjakor viszont visszakapta, egy nyakláncon díszelegve, amit az óta le sem vett, ez az ő kabalája.
Haját javarészt összeköti, és kicsit mérges is szokott lenni, mikor az elő kandikáló tincsek zavarják a látásban. Mivel fél életét egy erdő mellett töltötte, így otthonosan mozog hatalmas fák között.

Csak úgy süvítek a fák között, lehagyva a falka többi tagját, ignorálva a morgásukat, mert ez a vérszívó már másodszor próbál kijátszani minket, amit én nem hagyok.
Fogd vissza magad, Mia.
Nővérem már megint basáskodik, de az adrenalin túl nagy ahhoz, hogy fejet is hajtsak a szavai felett, a saját fejem után megyek megint, jól lehagyva a falka többi tagját, egyenesen a vámpír nő nyomában, kinek tekintetén látszik a meglepődöttség, mikor hátrapillant. Gyors vagyok, és eltökélt, már egyszer felhúzott, nem fogom csak úgy elengedni.
Ilyenkor vörös köd telepedik az agyamra, a bennem lévő szörnyeteg utat tör magának. Eltűnik minden jó érzés, minden jellemvonás, ami máskor megmutatja, ember is lakozik bennünk. Most csak a vadász van, aki szemét le nem vesz a prédáról, aki már-már érzi, ahogy a márványnyak roppan, majd szilánkosra törik a fogai között. Ezt akarom, most másra sem vágyok jobban, mint megmutatni, ez az én területem, és itt én diktálom a szabályokat, és rendesen megfizeti az árát az, aki nem tartja be őket.
Négy, négy áldozat írható a pióca számlájára, és ha rajtam múlik, több már nem is lesz. Meglátom az alkalmat, hirtelen rugaszkodok el a földtől, hogy ugrásom hevében, magammal terítsem a földre a vérszívót.
A francba Mia, fejezd be, most.
A többiek megtorpantak, nem mernek tovább jönni, csak ebből sejtem azt, hogy én is határt léptem, de nem érdekel.  Belemélyesztem a fogaim, és igen, érzem, ahogy a nyak roppan alattuk, és furcsa elégedettség árad szét bennem, még akkor is, mikor nővérem morran. Morogjon, megtettem azt, amit neki kellett volna már az első alkalommal.

- Meg kéne, hogy büntesselek… - közli félvállról, de hanglejtéséből ítélve, talán meg is fogom azt kapni. Utálom, mikor ilyen kimért és semleges, mintha tényleg elhinné, hogy ő a vezérünk.
- Hagytam volna megint elfutni, csak mert az alfa azt kívánja? És ha legközelebb a szomszédunkat öli meg? Vagy Gerard bát? Odaállsz a koporsó mellé krokodilkönnyeket ejtve, miközben ott lebeg a szemed előtt, hogy ez mind miattad, meg a hülye szabályaid miatt van? Meghalt nem? Elmúlt a veszély – vonok vállat, ahogy a többiekre nézek, s látom, ők is csak helyeselnek, még ha némán, magukban is teszik ezt.
- Ne kezdj bele. Sose kérdezted meg tőlem, akarok-e ide tartozni. Sose kérdezted, hogy akarom-e a helyed. Mindig csak követeltél és parancsoltál, ha meg nem úgy cselekedtem, ahogy azt te megálmodtad, hisztiztél… Most közlöm veled, utálom ezt az egészet. Utálom, hogy négy lábam van, hogy szőrös vagyok, hogy a bulik helyett, penészes kriptaszökevényekre kell vadásznom, hogy nem lehetnek barátaim, hogy folyton hazudnom kell, mert nem teregethetem ki a szennyest. Utálom, hogy csak elvársz, de azt már nem látod meg, amit önzetlenül teszek, és lehet, hogy a nővérem vagy, de alfaként még téged is utállak és ezzel nem csak én vagyok így, te vedd észre, hogy csak viccet csinálsz magadból… és vegyél vissza – holt nyugodtan, lassan, szépen tagolva vágom mindezt a fejéhez, ami megbotránkoztatja, hisz tudja, én kelek ki magamból, én nem ordítok, vagy toporzékolok, mikor dühös vagyok. A nyugodtságom az, ami kikészíti, na meg a következő mozzanat, mikor is stílusosan hátraarcot vágva, hagyom őt faképnél, az egész elcseszett bagázzsal együtt.