Rendkívül szép, hibátlan és vonzó teremtmények. A bőrük kőkemény gránitkeménységű, áthatolhatatlan, s hófehér színű, mely napfény hatására ragyog, akár a gyémánt. Szemszínük a koruktól és az életmódjuktól függően változik. Az Újszülött vámpírok élénk vörös tekintettel rendelkeznek egészen addig, amíg saját vérük a testükben kering, később pedig életmódjuk, fogyasztásuk függvényéhez idomul. A ragadozók, vagyis az emberi véren élők skarlát/rózsavörös szemekkel rendelkeznek, ugyanakkor az állatvéren élőknek, azaz a vegetáriánus vámpíroknak arany színű íriszeik vannak. A kor némileg meglátszik a szemszínükön, az igazán idős vámpírok(1000 év körül) szeme enyhén ködös, füstös árnyalatot ölt. Mindkét esetben meglátszik a szomjúság, ugyanis a szomjas vámpíroknak sötét, ónix fekete szemük van.
Színes kontaktlencséket hordhatnak ugyan, de egy vagy két órán belül a mérgük tönkreteszi a lencsét. S ha már itt tarunk, a már említett méregnek "köszönhetően" a vámpírok nem tudnak sírni.


A vámpírok fogai nem tűnnek másabbnak a normál emberi fogaknál, nincsenek külön megnyúló agyaraik, harapáshoz egész fogsorukat használják. Képesek keresztülharapni bármit, beleértve saját fajtársaik bőrét is.
Az emberi vérre az íze és az ereje miatt minden vámpír ösztönösen szomjazik. Ha már egyszer kóstolta, szinte függővé válik és pokoli nehéz lemondania róla. Éppen ezért nagyon ritka, hogy egy embervéren élt vámpír átszokik a vegetáriánus, azaz állati eredetű vérre. Nem lehetetlen, viszont ugyanolyan könnyen vissza is tudna csábulni a ragadozó életmódhoz. Amikor a vámpírok vérrel táplálkoznak, az felszívódik a szervezetükben, fizikailag erősebbé teszi őket, mégsem szükséges a létezésükhöz. A vámpírok nem halnak éhen vér nélkül, de a szomjúságuk növekedni fog, a fizikai és mentális képességeik pedig gyengülnek. Elveszítik a racionális gondolkodást és ésszerűséget, végül minden értelemben megszűnik bennük az emberiség szikrája. A megnőtt szomjúságtól a szemük alatt lilás-fekete apró erek jelennek meg. (ez részben az úgymond a kialvatlanságukat jelzi). Ezek a vékony csíkok csak akkor tűnnek el, ha a vámpír kellő mennyiségű vért vesz magához. A véren kívül nem tudnak megemészteni más ételt vagy italt, kivéve ha azt közvetlenül vér fogyasztása után teszik (így az alkohol is hatással lehet rájuk, de csak rövid ideig). Különben néhány órán belül mindent felköhögnek.


A vámpíroknak nincs szükségük levegőre az életben maradáshoz, mindazonáltal mégis ösztönösen lélegezhetnek. Ez lehet pusztán megszokás az emberi életükből, beilleszkedés a halandók közé, de valószínűbb, hogy mindezt a szaglásuk érdekében teszik. Elvégre ha nem lélegeznek, nem is érzik a körülöttük lévő illatokat és szagokat.... Mellesleg kényelmesebb a beszéd ha levegő van a tüdejükben.
Nem érzik a környezetváltozást, nem fáznak, nincs melegük, nem tudnak sem aludni, sem sírni, ebből a szempontból érzéketlenek, viszont érzelmeket, érzéseket épp úgy megélnek, mint bárki más. A a női egyedekkel ellentétben a férfi vámpírok képesek a gyermeknemzésre, bár kevés annak az esélye, hogy egy halandó túlélje magát az aktust és kihordja a gyorsan fejlődő, félig vámpírgyermeket.


A Twilight univerzumban a vámpírok sértetlenül tűrik a napfényt, a fokhagymát, a szentelt vizet, ezüstöt, keresztet. Az emberi fegyverek hatástalanok ellenük. Az egyetlen ismert módja annak, hogy egy vámpírral végezzenek: ha a testét apró darabokra szaggatják és elégetik, mielőtt "rekonstruálná" önmagát, ugyanis ha nem égetik el, a testrészek visszanőnek. A tűzön kívül csak a vérfarkasok fogai elég erősek ahhoz, hogy a gránit keménységű bőr alá hatoljanak és széttépjék azt.


Mindegyik vámpírnak egyedülálló illata van, így is felismerhetik egymást. Ha egy vámpír megérzi egy másik illatát, örökre emlékezni fog rá és be tudja azonosítani. (A Quiluete farkasok szintén képesek felismerni és megkülönböztetni a vámpírokat az illatuk alapján, bár úgy vélik minden vámpírnak rettenetes a szaga, de ez fordítva is igaz. A vámpírok is bűzként azonosítják be a farkasok egyedi illatát.)


Amikor egy vámpír megharap egy embert, két dolog közül az egyik mindig megtörténik: Ha a vámpír nem öli meg az áldozatát, az átváltozás azonnal megkezdődik. Az ember életét még az sem mentheti meg, ha nem veszt túl sok vért, mert ha nem a vérveszteség öli meg, akkor a méreg fogja átváltoztatni. Mindazonáltal az is valószínűtlen, hogy a vámpír szándékosan nem ölné meg az áldozatát, mert a vér íze utáni mohóság gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vámpírnak, hogy megálljon amíg minden cseppet el nem fogyaszt. (Ritka esetekben meg lehet tisztítani a méregtől az emberi testet, de csakis akkor, ha a harapás még nagyon friss.) Abban a pillanatban, amint egy embert megharapnak, a méreg azonnal gyengeséget és erőteljes égető fájdalmat okoz, az áldozat képtelen a menekülésre, a teste megadja magát, a méreg pedig a véráramban a lehető leggyorsabb módon terjed szét. Maga az átváltozási folyamat három napig tart. Amint a szív megáll dobogni, az emberből lett vámpír készen áll az új életre. Előfordul, hogy a tudata teljesen kiürül, és vagy részletekben, vagy abszolút nem fog emlékezni a múltbéli életére. Ezek a vámpírok nagyon befolyásolhatóak.
Egy vámpír csak akkor képes átváltoztatni bárkit is, ha meg tudja állni a vér iránti elcsábulást, tehát teljesen ura önmagának. Sok vámpír soha nem fejleszti ki magában ezt a képességet és meg sem próbál átváltoztatni senkit sem, annak a bizonyos önkontrollnak a hiánya miatt.
Az újszülött vámpírok az első évükben roppant erősek, hála az ereikben keringő emberi életükből megmaradt vérüknek. Az önkontrollnak emberek közelében igencsak híján vannak, s a teremtőjük a felelős azért, hogy az önirányítást és a Volturi törvényeit megismertesse velük. Egy magára hagyott újszülött vámpír teljes összezavarodásában féktelen pusztításra képes.


A vámpírok bár nem élnek hierarchiában, mégis fejet hajtanak a legősibb vámpírcsalád szabályainak. A Volturi tagjai a toscanai Volterrában élnek, élükön 3 vezetővel, s azoknak közeli tagjaival, testőreivel. Aro, Marcus és Caius oly hatalmas erővel bírnak, amiről egyszerű vámpír nem is álmodhat. Dacolni ellenük egyenlő a biztos halállal. A nagy hármas törvényeket alapított, s betartásukat minden vámpírtól megkövetelik. A törvények közül mindegyik egy fő törvényből ered, mégpedig abból, hogy a vámpírok létezéséről halandó nem tudhat. Amennyiben eme törvényt megszegik, a büntetés halál a vámpír számára. Az az ember, aki tudomást szerez a titokról, nem jár jobban; ugyanis büntetése vagy a halál, vagy az átváltozás.
Minden átváltoztató felelős a teremtményéért! Ha egy újszülött megvadul és feltűnést kelt az emberek között, a Volturi elveszi az életét mind az újszülöttnek, mind a teremtőjének. Más szóval, ha egy vámpír másik vámpír teremtésére adja a fejét, de nem vállal felelősséget érte (általában legalább az első évben), jobb ha reménykedik, hogy nem kelti fel a volterraiak figyelmét.
A törvények megtiltják a gyermekek átváltoztatását, mert ezek a halhatatlan gyerekek túlságosan alulfejlettek és kezelhetetlenek, taníthatatlanok.


Ez csupán néhány vámpírnak adatik meg. Általában minden különleges képesség egy felerősödött jellemvonás a vámpír emberi életéből (pl. Alice esetében a látomások). Nem szokványos, nagyon ritka, hogy valaki adottságnak örvendjen, ezért aztán a Volturi kifejezetten "gyűjti" a hasonló vámpírokat.