this is the beginning of a new friendship

Ha nem járőröztem vagy Nessievel voltam, a műhelyemben szereltem. Most már nem csak az otthoni garázsban szerelgettem, de egy régi raktárat is sikerült átalakítanom műhelyemmé, ahol megbízásokat teljesítettem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy meg kellene hirdetnem egy állást, vagy szárnyaim alá venni egy kölyköt, de végül a megoldás egyenesen hozzám sétált, Matt személyében, akivel le is beszéltem egy próba napot. Tudtam, hogy valószínűleg fel fogom venni, ha kicsit is ért hozzá, Paul mesélte, hogy még nem kezeli túl jól az átváltozást. Pault nézve ez egyáltalán nem lepett meg, neki sem ment egyszerűen az elején, ha nagyon felmérgesíti valami, még a mai napig képes átváltozni tőle, de eleinte elég volt egyetlen csúnya pillantás és már beütött nála a dolog. Nekem anno sokat segített a szerelés, Sam és a többiek segítsége mellett kellett valami, ami eltereli a gondolataimat. Kész voltam ugyanezt átnyújtani Mattnek is, remélve, hogy végül neki is segítségére lesz. Plusz a segítség nekem is jól jött. Kora reggel bementem a műhelybe, hogy nekiálljak egy járgánynak, amivel másnapra kellett végeznem, s mire észbe kaptam, már két teljes óra eltelt. A gondolataim tiszták voltak, kevésbé zavarosak, mint előző nap, bár Grace néha eszembe jutott, de most sem ő, sem Bella nem tudott felzaklatni. A kezeim megállás nélkül ügyködtek a kocsi motorja fölött, a koncentrálás megint segített, emiatt hamarabb végeztem a munkával. Kezeimet egy rongyba töröltem, amit aztán az egyik munkapultra hajítottam, s azzal a lendülettel a motorháztetőt is lecsaptam. Időnként ellenőriztem a telefont, nem-e kell Grace-nek valami, vagy Renesmee nem-e keresett, s egy kicsit még ücsörögtem a műhelyben, a kávémat kortyolgatva egy termoszból, mire Matt felbukkant. Fogalmam sem volt, hogy épp időben érkezett, vagy késett kicsit, az sem zavart volna, ha órákig kell még ott ücsörögnöm. Feltápászkodtam, félretettem a forró, fekete löttyöt és egy elszánt vigyorral köszöntöttem a fiút. - Helló, Matt! - nyújtottam felé a kezem, ami itt-ott még mindig maszatos volt, de ha egy műhelyben akart dolgozni, bizonyára nem zavarta. - Nem sokszor futottunk még össze, de Paul mondta, hogy Sammel miért gondolják úgy, jó ötlet lenne itt dolgoznod. Egyetértek velük, az átváltozás utáni néhány hónap, vagy talán inkább év nem egyszerű. - jelentettem ki grimaszolva, mert még mindig kikészített a gondolat, hogy egyre többet és többen változnak át. Mintha Cullenék idevonzanák az összes létező vámpírt ebbe a kicseszett városba. Nem okoltam őket emiatt, de bosszantó volt, hogy Renesmee veszélynek van kitéve, s hogy az itteni kölykök sem élhetik az életüket anélkül, hogy hatalmas, szőrös bestiává változnának. Nem volt fair velük szemben.

412 szó; remélem így megfelel