Az "ifjú" Freya legtöbbször gyűlölettel tekint apjára, de nyilvánvaló, hogy ennek ellenére szereti, hiszen évtizedek óta kitart mellette, még a klánhoz is csatlakozott csak azért, hogy ne váljanak el útjaik. A lány kedveli a vámpírlétet, mindig is egy teljesebb, izgalmas élet után vágyakozott, s miután tudomást szerzett apja átalakulásáról, rögtön tudta, hogy ő is hozzá hasonló teremtmény akar lenni. Kapcsolata Odinnal már halandóként sem volt tökéletes, sőt, a kettejük közti ellenszenv már akkoriban is hevesen tombolt. Freya nem akart viking hagyományokként élni, a mai napig megtagad mindent, ami őseivel kapcsolatos, de a kegyetlenség őbenne is épp úgy megvan, mint édesapjában. Jó kapcsolatot ápol Lydiával, bármi problémája van, hozzá fordul, afféle anya figurát tölt be az életében, ami neki sosem adatott meg. Családja, vagy talán inkább egy normális család iránti vágyakozása teszi őt gyengévé, de mindebből a külvilágnak semmit sem mutat.