- Miss Jane! - Hallom a recepciós nő hangját, amint elhaladok mellette. Mivel ez nem túlzottan az az üdvözlés fajta Miss Jane kijelentés, így veszem a fáradtságot, hogy visszaforduljak az emberhez. Nem sűrűn teszem meg, azt hiszem még a nevét sem tudom. Ő egy ember... Ha bármi dolgom kellene, hogy legyen vele, az maximum az lesz, hogy megeszem vacsorára. Mindenesetre a hangja igencsak fontosnak tűnik, valamint részben ideges is. Valószínűleg a lány nem túlzottan kedvel engem, tudja, hogy ez az érzés kölcsönös. Nem kedvelem őt, de Aro vámpírt akar belőle teremteni, ezért is van itt. Csak vár a megfelelő pillanatra. Fene tudja miért... Mostanában Aro túl sokat akar, vagy tíz újonc van a kastélyban az utóbbi időben, akiknek valami különleges képességeik vannak. Na persze egy részét rám is sózta a főnök, hogy majd én segítek nekik elsajátítani a képességeiket. Nem értem miért nem tudja ő maga felügyelni őket, ha már annyira kell neki mind. Persze ez csak a saját gondolatom erről, soha nem említeném meg Aronak, ahhoz túlságosan is tisztelem, ráadásul örökké hálás leszek neki mindenért amit értem tett úgy ezer évvel ezelőtt.
- Mit szeretnél? - Kérdezem végül a nőt, miután szemeibe pillantok. Szerencsétlenke zavarba is jön emiatt, így egy gonoszkás félmosoly jelenik meg arcomon, majd felvonom a szemöldököm, ezzel jelezve, hogy nem érek rá egész nap arra várni, hogy kibökje végre amit akar.
- Elnézést, Miss Jane! Van itt valami amit el kell intézned... - Felém nyújt egy papír darabkát. A nem túl kedves tekintetem alapján gyorsan sikerül neki kivédenie magát és hozzáteszi a következőt is. - Aro parancsa volt, hogy adjam ezt át neked. - Ha csakugyan az ő parancsa volt, akkor nem utasíthatom vissza, bár nem túlzottan tetszik, hogy mással üzen nekem... Főleg egy emberrel. Rápillantok a papírra. Egy cím van rajta, egy keresztnévvel meg még egy-két apróság.
- Na és mit kellene ezzel kezdenem most? - Kérdezek vissza mormogva. Miután elmagyarázta, hogy mi is a dolgom, még mindig kissé értetlenül állok előtte, de végül ráhagyom és a szobámba vonulok. Valószínüleg mindent meg fogok tudni, amint beszéltem azzal a sráccal. Nyílván Aro fontosnak vélte amit a recepciós lány mondott neki a srácról, hiszen elküld, hogy beszéljek vele. Vagy csak felelősségteljes "király" akar lenni, aki mindenkin segíteni akar aki bajban van. Na mindegy!
Kicsivel korábban érkezem a kelletinél, de ez nálam megszokott. Nem szeretek elkésni sehonnan, viszont azt sem tűröm el ha a másik fél késik. Remélem, hogy ez a férfi sem fog fél órával később érkezni, mivel akkor valószínűleg a falra kenem, vagy csak simán nem várom meg. Fel-alá járkálok, mintha csak ideges lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az, sokkal inkább kíváncsi. Mivel a naplementének már vége van, így a hely szinte teljesen üres. Napközben itt többnyire turisták vannak, akik közül mi sokszor vacsorázunk is. Néha felpillantok a csillagokra, majd le a cipőm orrára, végül csak helyet foglalok az egyik padon, na nem azért mert elfáradtam a járkálásban, inkább csak mert ehhez támadt kedvem.

489 szó ; music ;  

Néha-néha felpillantok a város közepén álló óratoronyra, amit szinte az egész városból látni lehet. Kezd az izgatottságom átváltani idegességre, ami nem tesz jót az érkezőnek, ajánlom neki, hogy ne késsen sokat, elvégre az a fejébe is kerülhet... Na jó talán a fejébe nem, elvégre az nem lenne túl szép, ha mikor visszamegyek a kastélyba, majd Aro megkérdezni mit akart az úr, én pedig bejelentem, hogy fogalmam sincs mert letéptem a fejét majd elégettem. Valószínűleg nem lenne túl boldog, de azért minimum egy kis fájdalomba belekerülne. Utálom ha késnek, és a vámpírok pontosan tudják ezt. Tudják, hogy vannak dolgok amiket elvárok tőlük, engem erről ismernek. Na meg a kínzási módszereimről, amitől a legtöbben rettegnek, szóval nem mernének ilyesmit megkockáztatni. Mindenesetre igencsak meglepődöm, mikor a szokásos néma csend helyett, szívdobbanás hangját hallom meg magam mögött. Először arra gondolok, hogy talán megérkezett a vacsorám, ha már az "ügyfél" nem volt képes eljönni, de mikor a fickó rákérdez a nevemre, hogy én lennék-e Jane Volturi, még jobban megdöbbent arccal fordulok meg. Ebben az esetben talán nem tévedek túl nagyot... Nem kizárt, hogy mégis a vacsim lesz, na meg az is aki megemlítette egy halandónak a Volturi klánt. Mégis mi a francot akar tőlünk egy ember? Ha vámpírrá akar válni, ahhoz nem szükséges, hogy eljöjjön idáig... Akár attól is kérhette volna, akitől hallott rólunk. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd közelebb lépek egy kecses mozdulattal.
- Így van. Jane Volturi lennék... - Bólintok egyet, majd végignézek rajta jól észrevehetően. - És ön pedig ha nem tévedek, Mr. Williams? - Úgy érzem érdekes lesz ez az este is. Nem gondoltam volna, hogy egy halandónak sikerül még meglepnie engem. Talán éppen ezért fogom megvárni mit szeretne, mielőtt megölöm. Érdekes fordulatot vett az este, mit ne mondjak. Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon Aro tisztában van-e azzal, hogy ez a férfi egyáltalán nem vámpír? Még csak nem is félvér. Az ő vére tiszta és egészséges... Valószínűleg nagyon ízletes is. Nem mondom, hogy nem kóstolnék bele szívesen. Vörösen izzó tekintetem az övébe vésődik, kíváncsi vagyok a reakciójára. Ha meglepődik valószínűleg még nem találkozott igazi vámpírral, akik vérrel táplálkoznak, nem pedig mókusokkal.
- Nem tart attól, hogy ez a találkozó az életébe is kerülhet? - Döntöm oldalra a fejem. - Megéri ez önnek? - Valószínűleg nagyon fontos lehet neki a találkozó egy Volturi taggal, ha már így ide mer állni elém. - Na jó... Térjünk a lényegre. Miért van itt? Mi az ami az életétől is többet ér? - Olyan pillantásokat vetek rá, mint az éhes oroszlán a prédájára. Talán kicsit rá is akarok ijeszteni a fickóra, vajon meddig tudja tartani ezt a "nem félek semmitől" arckifejezést?

438 szó ; music ;