Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Vannak olyan napok amikor nekem is ki kell engednem a gőzt. Ilyenkor átkocsikázok Port Angeles-be és a táncstúdiót egy egész napra kibérelem. Kiteszem a zártkörű táblát és már tombolhatok is. A hangszórókból ütemes zene szól, inkább lüktető semmint csörömpölő. Tréningnadrág és sportmelltartó van rajtam, mezítláb és copfba fogott haj ami ilyenkor jellemez. Míg a balett rúdnál nyújtok addig a külvilágot egyszerűen csak kizárom, majd ahogy kezdek bemelegedni úgy hagyom, hogy testem átvegye a zene ütemét. Valójában már órák óta gyakorlok s csak nem tűnik belőlem a feszültség sőt ha valaki kintről bepillant még észre is veheti, hogy valami nem oké. Bár ehhez szakavatott szem szükségeltetik. Az ujjbegyeim izzanak az adrenalin pumpálta felszültségtől. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy apám eldobott magától és hogy az üzletemet felforgatták. A baj ha még jobban felpumpálom az idegzetem a táncstúdiónak is befellegezhet. Végül egy árny miatt állok meg, feszülten pislogok immár a félhomályban és fogalmam sincs hogy ki van itt. Nem vagyok egy ijedős lány de ebben a felfokozott hangulatban nem ajánlatos a közelembe jönni. Mélyet sóhajtok és leállítom a zenét és úgy figyelek percekig, aztán mikor nyílik az ajtó és csak sötétséget látok felnyikkanok. Ki a franc leselkedik rám ilyenkor? -Ha közelebb jössz megbánod.-hangom megremeg és egyet hátra is lépek. Ki lehet az?
Vannak az életben olyan alkalmak, mikor az ember számít arra, hogy új embert ismer meg. Mikor szándékosan lépünk valaki életébe, személyes terébe. Van, hogy előre be van tervezve, hogy valaki megtalál minket, vagy mi megtaláljuk őt. De vannak más esetek is. Mikor nincs előre eltervezve, hogy valakivel összehozzon minket a sors. Van, hogy csak egyszerűen meglepetésszerűen odalibben egymás mellé két ember, és csak utóbb derül ki, hogy nem volt véletlen, vagy épp hiábavaló. Ma sem számítottam rá, hogy megismerjek valakit. De néha akadnak alkalmak, mikor az ember csak úgy lézengeni kezd. És van, hogy az ember zajt hall, s feltámad benne a kíváncsiság, hogy megtudja, mi a forrása. Van, hogy az ember benéz egy épület ablakán, követve a zajt, egész pontosan a zenét, amit meghallott. És meglát egy alakot egy teremben. És érez valami furcsát. Jelen esetben azt, hogy az illető, akit megpillantott, hasonló forma, mint ő maga. Én is ezt éreztem, amikor benézve egy táncstúdió ablakán, megláttam egy nőt. Idegen, sosem láttam azelőtt, ez egészen bizonyos, valamiként mégis úgy éreztem, van benne valami, ami ismerős a számomra, és nem biztos, hogy ez az a feszültség volt, ami belőle áradt. Ezért hát bementem az épületbe, és megkerestem a termet, melyben ő tartózkodott éppen. - Nem akarlak bántani - felelem, miként belököm az ajtót, és teszek feléje egy lépést, hogy láthassa az arcomat. - Nem rossz szándékkal jöttem. De azt hiszem, van bennünk valami közös.
Kezdőlap
