Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Játszótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Játszótér    Vas. Júl. 17, 2016 7:22 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1987. Jan. 14.
✥ KOR :
30
✥ LAKÓHELY :
La Push
✥ FOGLALKOZÁS :
orvos
✥ KERESEM... :

TémanyitásTárgy: Re: Játszótér    Hétf. Aug. 08, 2016 6:05 pm


to Evelyn

A reggeli rosszullétek hirtelen jönnek, aztán gyorsan el is tűnnek, csak arra elegendőek, hogy keserű szájízzel kezdjem meg a napot. Minden. Egyes. Reggel. Olykor annyira megvisel, hogy ahhoz sincs sok kedvem, hogy az ágyból kikeljek, és ha Paulon múlna, valószínűleg oda is szíjazna, nehogy véletlenül bármit is tegyek azon kívül, hogy pihenek.
Időbe telt, mire elfogadtattam vele, hogy a terhességet nem úgy kell kezelni, mintha betegség lenne. Nem kell folyton a nyomomban lenni és lesni a reakcióimat. Igazából semmi sem változott azon kívül, hogy kicsit kimerültebb vagyok a nap végére és nem vállalok plusz műszakot, nehogy bárkire is a frászt hozzam. Borzasztóak. Az egész falka úgy viselkedik, mintha hímes tojás lennék. Hozzászoktam már ugyan ahhoz, hogy a bevésődések mindig is különleges figyelmet érdemeltek ki a falka és a farkasok életében, nem csak a saját, de a többiek lenyomatáért is felelősek a srácok. De ebbe belegondolva ne higgye azt senki, hogy nem válik rém unalmassá, ha minden percben azzal kell szembesülnöm, hogy rosszul rejtőzködő bébicsőszök lesnek rám. Paul közbenjárására, gondolom. Csak akkor van némi nyugtom tőle, mikor ő a soros a járőrözésben, vagy épp dolgozik. egyébként minden felesleges idejét velem tölti, meg a kis trónörökössel, aki úgy döntött, addig nem hagy nekem békét, míg az anyja friss levegőt nem szív. Sétára indulok hát, Paul jelenléte nélkül hűvös az idő, a kardigánomat szorosan húzom magamra, miközben meglátom a házunktól nem messze eső játszóteret. A hintákat és a mászókát, amiket a húgommal rendszeresen koptattunk sok évvel ezelőtt. Rég nem jártam itt, pedig napjában legalább kétszer elhaladok mellette, s mivel most legkevésbé sincs kedvem körbe-körbe sétálgatni, inkább csak a játszóalkalmatosságok felé veszem az irányt. Talán a srácok rakták rendbe a szabadidejükben, a festés még igen frissnek tűnik rajta, ez alapján pedig úgy ítélem meg, hogy elég biztonságos és talán még engem is kibír. Nem lenne hátrány, ha nem én vágnám tönkre a hintát azzal, hogy felnőtt létemre nosztalgiázni támad kedvem. Végül csak beadom a derekam a késztetésnek, és pillanatokon belül a hintába pattanok, ujjaimat a láncra fűzöm és lassan, de határozottan lökni kezdem magam.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatar
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: Játszótér    Pént. Aug. 12, 2016 12:53 pm


Rachel & Evelyn

" I need your help!! "



Még mindig nem szoktam meg Forks poros utcáit, az általános fekete felhőket, a hideg esőt és a kisvárosi életet. Amikor Los Angelesben éltem azt hittem, hogy pontosan egy ilyesn kisvárosva van szükségem. Távol a nagyváros zajátol, a stressztől, az autóktól, a folyamatos forgalmi dugoktól, de most már látom, hogy tévedtem. Hiányzik a szülővárosom, hiányoznak a barátaim és a munkám is. Szerettem írni, szerkeszteni...de itt...nem igazán találom a helyem. Nathaniel szinte egész nap a hülye autókereskedésében van, próbálja fellendíteni az üzletet. Okos embernek ismertem meg, pontosan ez is az egyik oka annak, hogy beleszerettem, most viszont nem tudom felfogni hogyan jutott eszébe pontosan itt nyitni üzletet. A semmi közepén egy kisvárosban, ahol az emberek inkább járnak gyalogosan meg kerékpárral minthogy autóba üljenek. Minden ház előtt régi furgonok, meg rozsdás motorok álldogálnak és őszintén szólva kétlem, hogy az itt élő emberek képesek lennének a változtatásra. De ő valamiért mégis hisz benne. Tehetetlenül pakolom az edényeket egyik szekrényből a másikba és próbálom elterelni a gondolataimat, hogy ne bolonduljak meg teljesen. Hosszú idő óta először a mai nap az egyetlen, hogy látom a nap sugarait áthatolni a felhők rétegén. Jó lenne lemenni kimozdulni a házból, emberekkel beszélgetni, sétálni és évezni a nap melegét. Fekete farmenadrágom zsebébe nyomom a telefonom és a lakáskulcsom mielőtt még kilépek az ajtón. A szél fújdogál ugyan, de a szellő lágysága inkább kellemesen hat a bőrömre. Egy pillanatig megállok a ház előtt és azon tanakodok, hogy bepattanjak az auótba, vagy inkább gayalog vegyem nyakamba az utat. Rengeteget kocsikázhatok, amikor eső áztatja az utcákat, most szükségem van egy kis energiára és sétára, így hát gyalog indulok neki az utaknak. Fogalmam sincs merre megyek, csak egyik útról térek át a másikra. A város ezen részén még sosem jártam és most igazán furdal a kíváncsiság. Néhány saroknyira lehetek a házunktól, amikor elfogy a lábam alól az aszfalt és helyét poros ösvény veszi át, ami egyenesen az erdőbe vezet. Megtorpanok a sűrű mélység előtt és felpillantok az égre, ahol még mindig ragyog a nap. Nem biztois, hogy jó ötlet egyedül csatangolni az erdőben, de mivel társaságom nem nagyon akad nekivágok a rengetegnek. Úgy próbálok tájékozódni, ahogy valamikor az iskolában tanították és a fák mohás gyökereit vizsgálom. Óvatosan lépkedek a száraz ágak között, amik megreccsenek a lábam alatt és hol a fákat hol pedig a lábam alatt szétterülő száraz leveleket vizsgálgatom. Nem szeretnék rálépni egyetlen kígyóra sem, vagy bármilyen másik állatra. Nem vagyok egy biológus sem állatkutató, nem tudom milyen rejtett és feszélyes fajok bujkálnak a fák meg a bokrok mögött, de nem szeretném egy kígyó  mérgétől feldobni a talpam. Legalábbis nem itt és nem most. Egyre beljebb haladok az erdőben, ahová a nap sugarai már tudnak áttörni, és kezdem megbánni, hogy ilyen bátor lépésre szántam rá magam. A szívem hangosan dobog a mellkasomban, mintha kiugrani készülne, lábaim pedig autómatikusan gyorsulnak, minél hamarabb szeretnék kijutni. Fejmben az egyik kedvenc gyerekkori dalom dallam csendül fel és, hogy elverjem az idegességem dúdolgatni kezdem. Már egyáltalán nem tudom, hogy a szélrózs melyik irányába tartok, elvesztettem a tájékozódási képességem és a kétségbeesés uralkodik rajtam. A lábaikm is zsibognak már, szeretném végre a napfény simogatását érezni bőrömön. Szinte zokogva váltok lépésből szaladásba, ahogy a nagy sötéttség vágén fényt pillantok meg. Hát sikerült kijutnom. Hatalmas tengerparta tévedek, aminek a látványától még lelegezni is elfelejtek. A fény megcsillan a víz hullámain, a homokos parton gyerekek játszanak, a tengert pedig hatalmas szikrák veszik körül. Érdekes, hogy még soha nem hallottam erről a helyről, ha tudom hogy ennek a városkának ilyen rejtett csodái is vannak nem panaszkodtam volna. A sós víz illata és aszél símogatása gyermekkori énem juttaták eszembe, amikor az egész családdal hónapokig tartó nyaraláson vettünk részt. Közelebb lépkedek a víz partjaihoz és élvezem ahogy a lábam elsüllyed a homokban. Festői és csodálatos. Az előbbi félelmem tovaszállt és megkönnyebülten ültem le egy kődarabra még mindig a vizet bámulva.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de teljesen a gondolataimba merültem, amiből a telefonom éles csörgése rángatott vissza, ijedten kaptam a telefonom után, aminek kijelzőjén a férjem neve villogott. Fáradt hangon szóltam bele a kagylóba, Nate kérdéseire mint egy robot bólogattam, mintha legalábbis láthatná, majd kurtán odaböktem neki egy „máris megyek” lerázószöveget, és visszacsúsztattam telefonom a helyére. Aggódik miattam, úgyhogy ideje mennem. Körbenézek a parton és egy valamiben biztos vagyok...nem fogok többé bemenni az erdőbe, így hát az egyik ösvénynek látszó úton indulok meg...Fogalmam sincs, hogy merre járok, ez a városrész egyáltalán nem hasonlít Forksa...olyan más...sokkal barátságosabb és megnyugatatóbb. A nap már nem süt olyan erővel, mint eddig, a szél felborzolja a szőrt a hátamon. Egy játszótérre vezetett az ösvény, ahol első pillantásra egy lányt pillantok meg az egyik hintán. Óvatosan közelebb lépkedek hozzá, látszólag a gondolataiba van merülve és nem szeretném megijeszteni, de szükségem van az útbaigazjtására ahhoz, hogy hazataláljak...
- Khmm...elnézést! pillantok a fiatal lányra... Eltévedtem...megtudnád mondani hogyan jutok vissza Forksba? És...egyáltalán hol a fenében vagyok? remélem, hogy nem néz teljesen hülyének, majd folytatom...
- Én csak sétálni indultam, átvágtam azon az erdőn....és a tengerpartra jutottam ki... mutatok az erdő felé.
- Van másik út visszafele?



835; remélem tetszik Smile
***
Vissza az elejére Go down

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1987. Jan. 14.
✥ KOR :
30
✥ LAKÓHELY :
La Push
✥ FOGLALKOZÁS :
orvos
✥ KERESEM... :

TémanyitásTárgy: Re: Játszótér    Hétf. Aug. 15, 2016 9:18 pm


to Evelyn

A nap finoman simogatja a bőrömet, a szél a hajamba kap, én pedig magamban mosolyogva elmélázok olyan dolgokon, amik rendszeresen jutnak mostanság eszembe. Vajon anya, milyen tanácsokkal látna el ebben a helyzetben, ha még köztünk lenne? Érdemes aggódnom azért, hogy Paul miként tud megbirkózni a helyzettel, vagy jobban tenném, ha ráhagynám, hogy a saját ütemében dolgozza fel. És mégis, mennyire fogja befolyásolni a kapcsolatunkat az, hogy jelenleg még nem szeretnék a felesége lenni? Egyáltalán nem akarom, hogy azt higgye, nem vele szeretném leélni az életemet, és amiatt meginogjon a hite a kapcsolatunkban, de... Muszáj megértenie, hogy elég nagy dolog küszöbén állunk most anélkül is, hogy feleségként is meg kelljen állnom a helyemet. Aztán ott van Rebecca is, aki még mindig neheztel rám, pedig próbálok résen lenni és a kedvében járni, hogy legalább szóba álljon velem. Egyelőre patthelyzet, de talán meg is érdemlem.. Végül pedig ott van az, ami a napjaim legnagyobb részét kiteszi, a kétség, hogy lehet-e belőlem jó anya. Nem én voltam az, aki anya halála után a nyakába vette a családot és mindent megtett annak érdekében, hogy ne szakadjunk szét. Foglalkozott Jake-kel, apával, a háztartással, és hagyta, hogy világmegváltó terveim legyenek és orvosnak tanulhassak.. Az mind Rebecca volt, és teljesen biztos is vagyok abban, hogy anyának való. Nem vagyok biztos abban, hogy bennem is megvan a hajlam arra, hogy ennyire önfeláldozó legyek, ez ugyanis örökletes tulajdonság, nem olyan, amit meg lehet tanulni. Akkor már rég a birtokában lennék. Ehelyett itt ülök, és csak remélni merem, hogy nyolc hónap múlva már nem mardosnak majd belül a kétségek és nem mételyez olyan gondolat, amitől még kevesebbnek érzem magam. Boldognak kellene lennem, mégis csak kósza mosolyokra futja tőlem. Ennek a kis csodának, aki bennem növekszik, nem ilyen anyára lenne szüksége... Azt viszont nem kétlem, hogy Paulból jó apa lesz, ha végre valahára.
Gondolataimból nem a közeledő léptek zaja ébreszt fel - szinte elképedek magamon, hogy nem vettem észre a neszezést, mikor elég nyilvánvalóan az orromra lett kötve, hogy legyek körültekintő, ha elmászkálok otthonról -, hanem a vékony hang, akinek a gazdája nagy valószínűséggel tőlem vár választ.
- Öhh.. Ez La Push..  A Quileute indián rezervátum. - válaszolok kedvesen. Lerí róla, hogy nem idevalósi, egyrészt mert ismerném, másrészt mert elég kevés itt az olyan ember, aki nem tősgyökeres lakos. - A 110-esen egyenesen oda jutsz, az megy Forksba. - adok útbaigazítást. Bár nem szoktam meg, hogy ilyen kérdéseket intéznek felém, erre akkor is tudom a választ, ha álmomból keltenek fel. Nap mint nap megteszem azt az utat én magam is, duplán. - Elsétáltál egészen a partig? Atya ég, az több, mint 10 mérföld... - kerekednek el a szemeim, ahogy végignézek rajta. Igazság szerint egyáltalán nem látszik úgy, mint akit megviselt ez a szakasz, elég jó kondiban lehet. - Busz errefelé nem jár.. - folytatom gyorsan, mielőtt elkezdené keresni a megállóját. A rezervátum egy kis közösség, iskolával, orvossal, minden megvan ahhoz, hogy csak ritkán kelljen bejárni a városba. Azt hiszem, nagyon peches napja van a lánynak, ha számításba vesszük, hogy visszafelé is ugyanez az út vár rá.
- Miért nem ülsz le egy kicsit? Egyébként Rachel vagyok.. - mutatkozom be és kéznyújtás helyett csak intek felé egyet, hátha mégsem lesz neki olyan sietős a visszaút.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Játszótér    

Vissza az elejére Go down
 

Játszótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: La Push :: Belváros-