Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
A kastély bejárata

írta:Admin
Yesterday at 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 16, 2017 4:46 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Régi útszakasz

Hétf. Júl. 03, 2017 6:49 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Lorenzo Volturi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2017. Feb. 26.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
15
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
2001. Feb. 11.
✥ KOR :
16
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
A Volturi idegeinek cincálása.
✥ KERESEM... :
Az utam.

TémanyitásTéma: Lorenzo Volturi   Vas. Márc. 05, 2017 8:51 pm


Lorenzo Volturi

„Légy olyan, mint a róka. Lehet, hogy a tigris és az oroszlán nagyobb és erősebb... de láttál már rókát a cirkuszban szerepelni?”



FAJ
Volturi tagnak készülök.
SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM
Olaszország, 2001. február 11.
HOZZÁTARTOZÓK
Hazel Volturi, teremtőm, nevelőanyám, ööö... pártfogótisztem.
CSALÁDI ÁLLAPOT
Egyedül vagyok, mint az ujjam, új anyámat leszámítva... na meg a Volturi teljes létszámát, csaaak... ők erről még nem tudnak.
ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE
Olaszországban, most nemrégiben.
TEREMTŐ
Hazel Volturi
KÉPESSÉG
Halálosan idegesítő tudok lenni.
TITULUS
Road Runner
PLAY BY
Alberto Rosende



Jellem és Küllem

Lázadó tini. Ez volna a legpontosabb jellemzés, ami emberileg adható rám, de azt hiszem a vámpírok is így vélhetik. Emberként sem voltam egy egyszerű eset, heves voltam, lázadó, engedetlen, akaratos, sértett, önfejű, makacs, makacs, makacs, és még egy kicsit talán makacs is... Vagy talán nagyon is makacs, döntse el mindenki egyénileg, minek minősül, amikor az ember fia kitartóan ellenáll éveken át, annak, hogy behódoljon anyja új férjének, aki elvárta volna, hogy a fiú apjának tekintse, és engedelmes, jó gyereke legyen. Nekem nem állt szándékomban ezt benyelni, és minden tőlem telhetőt meg is tettem érte, hogy ezt érzékeltessem... lehetőleg az egész világgal, de legfőképpen a szüleimmel, és ennek érdekében nem riadtam vissza semmitől, sem vandalizmustól, sem gyújtogatástól, testi sértéstől, bolti lopástól, és mindenféle kisebb bűncselekményféleségtől, ami csak szem-szájnak ingere.
Amikor "meghaltam", és újjászülettem vámpírként, ez semmivel sem enyhült, csak a célpont változott meg. Azzal nincs is gondom, hogy megszabadultam az átkozott mostohaapámtól, és anyám hiánya sem törte össze a szívem, de... hát, drága új nevelőanyám, és... khm... kedves családja elvárásai valahogy ugyancsak nem akarnak egyezni, azzal a pályával, amit én gondoltam a halál utáni életről, a vámpírságról, a halhatatlanságról, stb. Valahogy nem tölt el rajongással, és engedelmességre való késztetéssel, hogy egy nő, akinek azelőtt semmi köze nem volt hozzám, most elvárja, hogy engedelmeskedjek a szavainak, ahogy az sem, hogy uralkodómnak - már a gondolat is nevettet - tekintsek egy hapsit, aki palástban téblábol a "vámpírfővárosban", trónja van, ja, és el ne felejtsem, gondolatot olvas, így feltételezem hobbiból turkál is egyfolytában mások fejében. Amúgy király dolognak tartom ezt a gondolatolvasási képességet, na de hogy egy vén fószer az én fejemben matasson? Na ne!
Ahogy arra sem vágyakozok túlzottan, hogy életem örökkévalóságának hátralevő felének nagy részét egy házba zárva töltsem, ahol humort és szórakozást még hírből se ismerő, vén vámpírok közt kéne hogy üljek és lessek, olyanok közt, akik csak úgy unaloműzésül bármikor túrhatják az életem, testben, lélekben, és gondolatban egyaránt.
És mit tesz egy tinédzser, ha valamit nem akar, amit a felnőttek viszont rá akarnak erőltetni? Lázad, igen. Testben, lélekben, gondolatban, úgy bizony. Mert én ilyen vagyok. Nem tetszik valami? Nem is fogok úgy tenni, mintha tetszene. Ha pedig erőltetik? Képzeljetek el egy megbokrosodott lovat, amit még tovább erőltetnének, arra, ami nem tetszik neki. Mit tesz olyankor a ló? Nekilódul. Felágaskodik. Én is ilyen voltam, és nem érzem úgy, hogy vámpírrá válva nagyon mást súgnának az ösztöneim. Sőt! Nem akarom, hogy pórázon tartsanak, hogy utasítgassanak, hogy megmondják, mit tegyek, hogyan tegyem, és hol tegyem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy keményen súrlódni fogunk az új "családommal". És hát, nem tudom, hogy őket milyen fából faragták... de engem nehéz betörni. Anyáméknak évekig nem ment. Vajon az örökkévalóság elég lesz rá? Vagy végül én töröm be a Volturit? Majd meglátjuk. Szegény "új anyám" nem tudja még, micsoda súlyt vett a nyakába. Remélem kényelmes cipői vannak, mert könnyen lehet, hogy megfájdul még a lába, mire kijárjuk együtt az utamat... utunkat. Feltéve persze, hogy fel nem adja előbb, és cserben nem hagy, ahogy a vér szerinti szüleim tették.
174 cm magas vagyok, olyan sötétbarna hajú, hogy az már inkább fekete. Egykor barna szemeim most vörösen virítanak, ami egyelőre eléggé idegen a számomra. Sportos művészlélek vagyok, habár az ember azt hinné, a két típus taszítja egymást, bennem megfér. Imádok futni, jól is csinálom, gyakoroltam eleget, és cseles menekülőművész vagyok. Lehet, hogy gyorsaságban le lehet engem is körözni, de cselességben aligha. Emellett viszont szeretem a zenét. Talán azért is, mert ha füles kerül a fejemre, könnyebb kizárni a világot, és annak minden nehézségét, amivel a környezetem az agyamra megy. Szeretem a zenét, tudok énekelni, és gitározni is, egy időben barátkoztam a hegedűvel is, de abbamaradt, mert túl... nyugis volt nekem. Nem tükrözte azt, ami bennem volt, így stílust váltottam.
Autó és motor közt a motor a nyerő, egyszer "kölcsön is vettem" egyet.
Toll és ceruza közt a toll, mert a "végleges" gyakrabban szerepel az életemben, mint a "javítható". Talán mert mindig mindenki javítani akart engem, miközben én nem is éreztem szükségét, hogy javítsak magamon, vagy mások rajtam.
Eső és napsütés közt a napsütés nyert, a föld és az ég között pedig a föld. Mélység és magasság közt a mélység, mert mászni tudok, de repülni nem.
Emberként volt némi gond a látásommal, olvasáshoz, és pihentetésül szemüveget viseltem... már amikor volt épp kedvem. Örülök, hogy erre vámpírként már nem lesz szükségem.
Falánk ember voltam, így nem tudom ez vámpírként mennyire lesz leküzdhető.
Ami a táplálkozást illeti, vagyis hát az ölést, egész pontosan... új még ez nagyon. Még nem tudom hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Egyelőre csak éhes vagyok... a következményeket még emésztenem kell, amit teszek, ahogy teszem, és hogy én teszem ezt. Mindenesetre, abban biztos vagyok, hogy ha egy nap ráébredek majd, mi is az amit konkrétan csinálok, azonnal érezni fogom azt is, jó-e így nekem, és akár igen, akár nem, az végleges lesz.


Történet

Nem könnyű a kamaszok élete. Ezt senki sem vitatja. De valószínűleg abban még jobban egyetértene mindenki, hogy annak, aki egy kamaszt próbál nevelni, vagy egyáltalán felügyelni, na, neki nehezebb. Engem sem könnyű féken tartani, de... nem is azért töröm magam, hogy bárkinek is megkönnyítsem az életét. Inkább azért töröm magam, hogy a sajátomat rendbe hozzam. Amennyire egyáltalán lehet, merthogy... menet közben sajna belehaltam a próbálkozásba... izé... na jó, nem vagyok egészen halott. Vámpír vagyok. Bizony. Az ostoba filmekből ismert, vért szipolyozó, hegyes fogú, napon elégős, nem öregedő, villámgyors és erős szörnyek, amik a sötétben járnak-kelnek a horror-históriákban, valóban léteznek. Igaz, nem égnek el a napon, nincs koporsójuk, és a szentelt víz, meg a feszület sem riasztja el őket, de az igaziak is gyilkolnak a megélhetésért. Vért isznak. És most már én is...
Olaszországban születtem, 16 évvel ez előtt. Eredetileg volt egy normális, szerető családom, jó fej apám, szerető anyám, békés otthonom. Aztán... vége lett. Egyik pillanatról a másikra, apám meghalt, s még ki sem hűlt az ágy utána, a lelki sebek - részemről legalábbis - el sem kezdtek behegedni, mikor anyám már egy új férjet hozott haza, minden előzetes jel nélkül. Ekkor 6 éves voltam, és rém dühös. Apám eltűnt az életemből, és ő mindig is közelebb állt a szívemhez, mint anyám, s alig vesztettem el, anyám máris elvárta volna, hogy apámnak hívjak egy számomra vadidegen férfit, aki cseppet sem a kedvességéről volt híres. Nem tombolt bennem a vágy, hogy boldoggá tegyem őket, vagy hogy egyáltalán engedelmeskedjek az akaratuknak. Ezért pedig, bizony sok időt töltöttem bezárva a szobámban, vagy egyéb helyeken, hogy engedelmességet tanuljak.
Ám de... ahelyett, hogy én azt tanultam volna, inkább azt tanultam meg, hogyan kell az ilyen bezárt helyekről meglépni. És nem tudom, melyik idegesítette őket jobban, az, amikor a rendőrség vitt vissza, vagy épp telefonáltak, hogy ilyen vagy olyan illegális tetteim után értem kell menni az őrsre, avagy inkább az, amikor hetekig haza se evett a fene, és meg kellett magyarázni az iskolában, a rendőrségen és a szomszédok előtt, hogy hová tűntem el már sokadik alkalommal.
Na persze, az engedetlenségekkel, a szökésekkel, és egyéb "csínyekkel" csak még több bezárást... vagy legalábbis bezárási kísérletet zsebeltem be magamnak, de mondjuk úgy, hogy én csak örültem, ha újabb és újabb lehetőségeket kaptam arra, hogy fejlesszem szökési képességeimet. Hiszen, mit nekem egy bezárt ajtó vagy rácsos ablak? Néhány padlódeszka alá rejtett szerszám, vagy pótkulcs, illetve, némi leleményesség, és már kint is voltam újra, aztán ordíthattak utánam, futhattak, hívhattak rendőrt, vagy akármi más, ami eszükbe jutott, én még véletlenül sem fordultam vissza. Egyrészt, a "Becsület" nevű kis lény a lelkemben öngyilkos is lett volna, a "Büszkeség" nevű ikertestvéréről már nem is beszélve. És persze, tudtam jól, sokkal rosszabbul járnék, ha rögtön visszamennék és mostohaapám dühe még frissiben csapna le rám. Nem voltam én soha bolond, hogy elébe szaladjak a pofonoknak, akár az élet, akár a mostohaapám akarta épp adni őket, az mindegy volt.
Évekbe tellett, mire anyám feladta, és már nem próbálkozott a betörésemmel. Végül, rá sem hederített már, akármit is tettem. Nem sírt, nem dühöngött. Szerintem, még csak nem is aggódott, hisz minek, úgyis mindent túlélek - gondolhatta ezt ő. De a mostohaapám nem adta fel. Azt hiszem, személyes sértésnek tekintette, hogy nem tud betörni egy gyereket, sem szóval, sem erővel, sem leleményességgel, sem idővel.
Szóval, végső soron az ő hibája, hogy az lettem, ami. Miután évek óta először, sikerült két napig étlen-szomjan bezárva tartania a pajtában, én kissé bosszantónak éreztem, hogy két napomba került kijutni. El kell ismernem, ide s tova 10 év alatt egész jól kezdett kikupálódni az öreg, s már majdnem elkapott. Ez nem tetszett. Bár, végül kiástam magam a szószból, de... ahogy megálltam a napsütésben a pajta mellett, visszanéztem az épületre, és rájöttem, útban van nekem az a pajta. Nagyon is útban van.
És mit teszünk az olyan dolgokkal, ami útban van? Eltakarítjuk. És én erre azt a megoldást választottam, hogy felgyújtom az egészet a francba. Pipa voltam, szóval nem gondolkoztam egészen tisztán. Ezért lehetett, hogy jó megoldásnak tekintettem, ha előbb körbelocsolom az épületet benzinnel, aztán elindulok befelé, a kannával a kezemben, és odabenn is széjjellocsolom a gyúlékony folyadékot. Igen ám, de amikor végeztem a locsolkodással, ott hibáztam, hogy az "út végén" akartam meggyújtani a terepet. Ez az út pedig a pajta belsejében ért véget, és ha figyelt az ember, észrevehette, hogy én kívülről haladtam ugye befelé... Hát persze, hogy azonnal végigszaladt a lángcsík az úton, amit végigsétáltam. És pillanatok alatt megtelt a terület tűzzel és füsttel. Ahogy megcsapta arcom a meleg, leesett a tantusz, és el is indultam sietve kifelé, de... nem értem el az ajtót. A füst és a forróság legyűrt, és már félúton összerogytam. Azt is hittem, hogy végem. Eleve legyengülve indultam neki a feladatnak, ráadásul adrenalintól fűtve, és ennek meg is lett az eredménye.
Erőmet vesztve, levegőnek erősen hiányát szenvedve, fulladozva hevertem a lángoló pajta kellős közepén... amikor hirtelen megjelent felettem egy angyal. Ami már csak azért is abszurd volt, mert életem filmjét végignézve, tutira vettem, hogy a Pokolban fogok majd tovább égni... s való igaz, égtem is, sokáig, amitől meggyőződésem volt, hogy az angyal azért jött, hogy ő is átverjen, elhitesse velem, hogy valami jobb jön, majd lerántson a mélybe, és a purgatóriumba száműzzön.
Aztán elmúlt.
Hoppá - gondoltam magamban. És ahogy körbenéztem, még mindig nagyon úgy nézett ki a környezetem, mintha a való életben lennék. És ott volt az angyal is. És... rögtön tiszta és egyértelmű volt előttem, hogy valami ólajtó méretű bajba sodortam magamat... Végleges, halálos, és örökké tartó bajba.
Fuccsba ment minden, amiért addig harcoltam. Elszállt minden, amit elértem, vagy legalábbis hittem, hogy elértem. Szembesülhettem vele, hogy vámpír lettem, hogy ez a nő egy vámpír, és a teremtőm, és a... mostohaanyám, és egy olyan világhoz tartozik, aminek a létezéséről sem tudtam, csak a filmekből, aminek kevés köze volt a valósághoz. Oké, azt nem bántam, hogy eldobhattam a szemüveget, amire emberként hébe-hóba szükségem volt, nem bántam, hogy gyors lettem, erős, és az érzékeim mind olyan élesek lettek, amihez hasonlót elképzelni sem tudtam soha... de ott volt a vérszomj is, a fájdalom a torkomban, a vér íze a számban, és a Volturi... királyi család, főnökség... katonaság, rendőrség, vámpírállamfők... akárhogy is hívnám őket, durván a mostohaapám feladatkörére emlékeztettek, és nem örültem ennek. Első perctől biztos voltam benne, hogy nem fogom simulékonyan fogadni, ha be akarnak zárni, ha a fejemben akarnak búvárkodni, ha gúzsba akarnak kötni... és Hazel szavaiból én csak erre tudtam gondolni, ami már előre feszültséget keltett bennem ellenük. Mert ha azt hiszik, hogy megijedek és majd jól nevelten bólogatok... hm... akkor szegények állatira naivak. De sebaj. Kíváncsian várom, melyikünk húzza tovább. Lehet, hogy csak egy taknyos kölyök vagyok, hozzájuk képest, de... pusztultak már bele emberek a náthába is. Ki tudja, én milyen hatással leszek a vámpír-főméltóságokra?


user: Andi kor: 25 év multik: Kate Denali, Jan Omael Raym, Leah Clearwater, Mark Dawson, tapasztalat: Sok-sok év.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
I CARE TOO MUCH ✥ vegetáriánus
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
59
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1901. Aug. 10.
✥ KOR :
115
✥ LAKÓHELY :
△ Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
△ the princess of fashion
✥ KERESEM... :
△ my husband's humanity & Charlin

TémanyitásTéma: Re: Lorenzo Volturi   Hétf. Márc. 06, 2017 11:46 pm



Lorenzo Volturi

Üdvözöllek a fórumon!

A karakterlapodat olvasva azon töprengtem, mit fogsz kezdeni a köpenyesek köreiben és hogy ők mit fognak kezdeni veled? Sem ők, sem te nem vagy könnyű eset, nagyon kíváncsi vagyok mi történik ha egy ilyen személyiség a gárda tagjává válik. Kicsit Aftonomra emlékeztetett, bár Enzo sokkal vadabb természetnek tűnik. (Egy közös játékot mindenképp be kell iktatnunk a két betöretlen paripával   )
A lapodban hibát nem találtam, érdekességet annál inkább, s azt említettem már mennyire imádom az általad választott pb-t?   Tovább nem rabolom az idődet, egy remek lapot olvashattam, már csak a játékaidat várom türelmetlenül! Wink
ELFOGADVA!
kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat és irány a játéktér!







they can't break me.
i'm already broken.







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Lorenzo Volturi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alkotás alatt :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-