Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Táborhely

Today at 4:41 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 23, 2017 8:09 pm


A kastély bejárata

írta:Admin
Pént. Júl. 21, 2017 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Noah William Morgan

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 I need you to come over

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 10:47 am


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Nem tudom, miért lepődtem meg azon, hogy a szüleimnek ismételten jelenése volt egy nívós rendezvényre, végtére is mindig eltűnnek valamerre. Néha olyanok, mintha elfelejtenék, hogy egyáltalán létezem. Ha ezt szóba merem hozni, akkor utalnak pénzt a bankszámlámra, vesznek nekem valamit és úgy gondolják, ezzel meg is oldották az ügyet. Holott nem. Évekkel ezelőtt az ilyenen még rendesen kiakadtam volna, ma már próbálom inkább a hasznomra fordítani az "adományaikat". Amik segítségével legalább a barátaimnak is örömöt tudok szerezni, hiszen ilyenkor ők azok, akik segítenek pénzt költeni. Nem vagyok erre büszke, ahogy azt sem szeretem, hogy a szüleim ennyivel lerendeznek, ahelyett, hogy megkérdeznék, milyen napom volt. De megtanultam alkalmazkodni a kialakult helyzethez, úgyhogy mindent bele.
Sötétedés után érkeztem haza a bevásárlásból és mire mindent sikeresen elpakoltam, rendesen el is fáradtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden kelleni fog a hétvégi baráti kiruccanáshoz, mégis még mindig azon idegeskedtem, nem felejtettem-e el valamit. Éppen ezért dobtam egy gyors körüzenetet, hogyha van valakinek valamilyen nagyon speciális igénye, azt legyen kedves magával hozni. Gondoltam itt például a gyógyszerekre, ugyanis én csak fájdalom és lázcsillapítót, na meg persze Aszpirint raktároztam be, bár reméltem, hogy mindannyian túléljük ezek nélkül is a hétvégét.
Éppen kényelembe helyeztem volna magamat a nappalink bársonyos kanapéján, amikor mozgolódást hallottam a pincéből. Ezáltal azonnal össze is rezzentem. Nem voltam egyébként ennyire ijedős, de világ életemben attól rettegtem, hogy valaki egyszer betör a házunkba és elrabol engem, így talán kicsit nagyobb volt a paranoiám, ha ilyen időben különös, szokatlan hangokat hallottam. Pláne ha még egyedül is voltam ebben a hülye nagy házban...
Ed!! Egyedül vagyok itthon és esküszöm, hogy valaki van a pincében! Gyere át légyszi, amilyen gyorsan csak tudsz!! Lehetett pár elírás az üzenetemben, amit Edwinnek küldtem, hisz olyan gyorsan és idegesen írtam, mint még talán soha. A telefonomat visszasüllyesztettem a farzsebembe és azonnal kezem ügyébe kaptam a kabátok alatt tárolt baseball ütőmet. Leoltottam a villanyokat és elbújtam a bejárati ajtó mellett található kis résbe, ahol a kabátok is lógtak.
Újabb mocorgást hallottam, ám mivel a bejárati és a pincelejáró ajtaja között voltam, hirtelen nem tudtam megállapítani, melyik irányból is jött a hang. Az egyik ajtó kinyílt én pedig ahelyett, hogy megnéztem volna kivel vagy mivel állok szemben, rögtön ütöttem is. Ráadásul sikeresen el is találtam valamit. De hogy mi volt az, arra még egy kicsit várnom kellett, hogy kiderüljön, ugyanis egy pár másodpercig még a szememet se mertem kinyitni.

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 7:05 pm

Átgondoltam az egészet, hogy mi lesz a hétvégén, de mivel fogalmam sincs, hogy hogyan is fogom kivitelezni azt, hogy még véletlenül se próbálkozzak be nála, azt nem tudom. Viszont egész nap ezen gondolkoztam és így még lefekvés előtt is csak ezen kattog az agyam. Nem segít az se, hogy a srácokkal beszélgettem erről, sőt még rosszabbodott is, mert ők azt mondják, hogy álljak elé. Ez nem fog megtörténni, én nagyon úgy érzem, de majd kiderül.
Már lefürödtem, és aludni készülök vagy legalább is az ágyba menni, mikor megpittyen a telefonom. Meg is nézem az üzenetet, Lynne neve tűnik fel elsőnek így biztos, hogy meg is nézem és talán válaszolok is, ha olyan van. Az, hogy egyedül van nem lep meg, bár az kicsit fura, hogy hangokat hall és ezáltal azt feltételezi valaki van a pincében.
Ki kelek az ágyból és egyből öltözködni kezdek. Meg is vagyok, nem is érdekel semmi, csak az, hogy minél előbb odaérjek hozzá. Fogok gyorsan egy taxist, és már úton is vagyok felé. Kb 10 perc kell, hogy odaérjek. Kifizetem, majd már megyek is fel a lépcsőn, hogy az ajtónál teremjek. Fogalmam sincs, hogy nyitva van-e vagy nincs, de remélem igen, ha már vár engem. A kilincset megfogva, nyomok rajta egyet, és az ajtó enged. Szóval nyitva. Benyitok és már lépnék is beljebb, mikor egy erős ütést érzek, amitől a földre kerülök. Magamhoz sem tudok térni, annyira váratlanul ért, viszont az egész fejem zsong.
- Auu... - Nyögöm, ahogy a szememhez nyúlok. Érzem, hogy melegség folyik végig a kezemen. Ekkora ütéstől nem csodálom, hogy felrepedt a szemem. Abban is biztos vagyok, hogy szépen be fog lilulni. Viszont azt hiszem ettől a szédüléstől hamar hányingerem lesz. Muszáj még fetrengenem, bár arra kíváncsi vagyok, hogy ki ütött le. Ha valóban betörő, ki tudja, hogy Lynne-nel mit tett már azóta, míg nem voltam itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 7:49 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Mikor délután elmentem bevásárolni, akkor azt hittem, hogy nyugodt körülmények között fog eltelni a napom hátralévő része. És mekkorát tévedtem! Mintha Murphy szándékosan velem akarna kikezdeni. Mintha itt ülne a vállamon, s röhögne a markába, akárhányszor eltervezek valamit. "Te csak azt hiszed Lynne, hogy ez összejön. Mindjárt bekavarok egy kicsit." Utálom, komolyan, holott nagyon is jól tudom, hogy nem egy élő személyről beszélek, de akkor is.
Csupán, hogy fokozzam ezt a csodálatos estét, először hangokat hallok a pincéből, aztán riasztom Edwin-t, majd gondolkodás nélkül lendítem az ütőt, mikor valaki belép az ajtón. Ahogy lenézek a földre, már tudatosul bennem, hogy mit tettem, de mikor a hangját is meghallom, azt hiszem azon nyomban rosszul leszek.
- Basszus! - Mérgelődök egy sort, s miután valósággal felcsapom a villanykapcsolót, azonnal letérdelek a fiú mellé. A baseball ütő szintén a földre kerül, de most az a legkevesebb, amivel foglalkozni óhajtok. - Úristen, Edwin, ne haragudj! Annyira sajnálom! - Óvatosan nyúlok a feje felé, hogy kicsit arrébb simítsam a haját, mielőtt összevérezné. Ajkamba harapok és ijedten nézek le rá.
- Nagyon fáj? - Kínkeserves hangon szólok hozzá, miközben a kezemmel még mindig a seb körül matatok. - Mond csak, hány ujjamat mutatom?! - Felmutatom két ujjamat és bízom abban, hogy jól válaszolja meg ezt a kérdést. De lehet jobb lenne, ha bevinném a kórházba. - Annyira szerencsétlen vagyok, tényleg ne haragudj! - Ostorozom magam mérgesen. Más esetben lehet csak szimplán bocsánatot kérnék, de most, hogy Edwint sikerült ilyen szépen kiütnöm, még az én szívem is belefájdul. Ő lenne az utolsó ezen a bolygón, akinek ártanék, erre tessék... Ő lett az első, akit a padlóra küldtem.
- Megpróbálsz felkelni? - Kicsit arrébb csúszok, hogy hagyjak neki több teret, na meg nem árt, hogy a hajam is kikerül az arcából... Ha fel tud kelni, akkor elkísérem a nappaliba, a kanapéra, hogy ott pihenjen tovább. Közvetlenül utána gyorsan előhalászom az elsősegély dobozkát és kitisztítom a sebet, végtére is ez a legkevesebb, amit tehetek. Már ha ezek után egyáltalán megengedi, hogy hozzá érjek.
Zöldborsó! Van fagyasztott zöldborsó a mélyhűtőben! Azt hiszem előbb fog az is kelleni, mint ahogy terveztem, de a duzzanatot azzal könnyen le tudjuk vinni. Szegény Ed... átjön, mert hívom, segíteni akarna, erre kiütöm. Mi jön még ezután Murphy, mi?

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 8:52 pm

Nem gondoltam volna, hogy azért hív át, hogy leüssön. Komolyan ennyi erővel kérhetnék magamnak egy csókot, amivel enyhítené a fájdalmam. Kell pár perc míg magamhoz térek, mert jelenleg forog a világ. Ha az arccsontom is sikeresen eltörte, akkor fogok majd vele kezet. A sajnálkozása nem jut el a tudatomig, örülök, hogy nagyjából be tudom tájolni, hogy merre is van az előre.
- Áh dehogy... Ezt a múltkoriért kaptam? - Nézek rá nagy szemekkel, bár jelenleg az egyik szememmel nem látok, azt hiszem be is dagadt. Viszont az, hogy lekurváztam a múltkor azt tényleg betudható a féltékenységemnek, de azt már azt hiszem egy M&Ms-el lerendeztem, de ezek szerint nem.
- Fogalmam sincs. Örülök, hogy egy pillanatra egyet látok belőled. - Nyöszörgöm, mert eszméletlenül fáj és gondolkozni sem tudok, nemhogy még az ujjait számolgatni.
- Ezért talán ki is engesztelhetnél. - Mondom neki, bár lehet, hogy nem vagyok magamnál, hogy ilyeneket mondok neki. Tényleg jobb lenne, ha hozzám bújna vagy megcsókolna, de ilyet nem fogok kérni tőle. Elég az, hogy most itt van nálam. Viszont nem tudom, hogy a fejem zeng vagy tényleg valami mocorgást hallok a pince felől.
- Te is hallottad? Vagy csak zúg a fejem? - Nézek rá, bár felülni még nem ülök. Viszont a pince ajtaját figyelem, ami velem szemben van. Olyan mintha kaparna valami. Lassan, nagyon lassan felülök, illetve inkább az alkarjaimon megtámaszkodok, ez nekem most bőven elég kezdetnek. Viszont azt érzem, hogy az arcomon végig csurog a vér. Ha most valamennyire észnél lennék biztos, hogy neki rontanék az ajtónak.
- Nyisd ki! - Nézek rá, mert jelenleg én nem tudok felállni, bár kíváncsi vagyok, hogy mégis mi az. Lehet, hogy meg kéne várni míg magamnál leszek és nem lesznek koordinációs zavaraim, csak hogyha valóban valaki támadna akkor megtudjam őt védeni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 9:21 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Díjazom a viccelődését, mert ez azt jelenti, hogy nincs komoly baja, legalábbis ebben reménykedtem. Fájdalmas mosoly kúszik az ajkaimra kérdése hallatán, ami után rögtön megrázom a fejem. - Jaj dehogy! - Ha nem az előbb ütöttem volna ki, kapna egy tipikus Lynne-féle vállba bokszolást, ám a helyzetre való tekintettel most inkább kihagyom. Így is eleget ártottam neki.
Viszont az nagyon nem jó jel, hogy nem tudja megszámolni, hány ujjamat mutatom neki. Aggódom érte, lelki szemeim előtt már minden lehetséges durva végkimenetel megfordul. Ha valami történne vele, okkal gyűlölhetne a nővére. De erre most ne is gondoljunk. Következő mondatán már meg sem lepődök.
- Jó, kiengesztellek ígérem, csak ne tégy semmilyen hirtelen mozdulatot. Nehogy valami nagyobb bajod essen. - Nem érdekel, mi fordul meg kiengesztelés címszó alatt a fejében, ameddig viszonylag jó állapotban van.
Már hirtelen a "betörőt" is elfelejtem, csak akkor ugrik újra be, mikor Edwin felhívja a figyelmemet a pincéből felszűrődő zajokra. Nem válaszolok, mindössze némán bólintok a kérdésére.
A baseball ütőt megfogva, óvatosan felállok mellőle és a pincelejáró ajtajához sétálok. Mély levegőt veszek, miután egyre hangosabban hallom a mocorgást. Nyelek egyet, magam nyugtatása-képpen, aztán egy gyors és határozott mozdulattal kinyitom az ajtót.
- Mi a fene? - Sid, a kutyám villámsebességgel rám ugrik, boldogságtól túlfűtve nyüszög és csahol, aztán össze-vissza cikázik a földön fekvő Edwin és köztem. - Ezt nem hiszem el! Örülök, hogy anyáék elhoztak, nekem meg egy szót sem szóltak róla! - Mérgelődöm, miközben simogatom a kutyát, illetve nyugtatni próbálom, hogy Ő is lassabb tempóra váltson és lehetőleg ne tiporja agyon Edwint.
- Bocsi... - Elnyújtom a szót, Edwin felé fordulva és a lehető legbájosabb bocsánatkérős arcot próbálom mutatni felé. Hogy lehettem ekkora hülye? Sid közben befut a nappaliba és fetrengeni kezd a számára kialakított fotelben. Láthatóan majd kicsattan az egészségtől, aki nem tudná, meg se mondaná, hogy az a kutya múlt héten még a műtőasztalon feküdt.
- Na gyere, átmegyünk a nappaliba. - Ellentmondást nem tűrő hangon lépek oda Edwin mellé, hogy aztán kezemet nyújtsam neki és lassan, de biztosan felhúzzam Őt a földről. Hogy aztán rám támaszkodva átsétálhassunk a nappaliba. Ha nem ellenkezik és végre el is jutunk a kanapéig, nagyon óvatosan leültetem rá. - Csússz egy kicsit lejjebb és hajtsd hátra a fejed. Mindjárt jövök. - Nem, most nem az a rész jön, ahol Ő parancsol. Csupa vér az arca, muszáj rendbe szednem, főleg mivel az egész az én hibám. Hamarosan vissza is térek mellé egy tál meleg vízzel és az elsősegély dobozkával. - Ez tuti meg fog látszani egy darabig... - Suttogom, miközben a törölközőt a meleg vízbe mártva el kezdem letörölni az arcát. Szegény úgy néz ki, mintha egy horrorfilmből szabadult volna éppen.

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 10:02 pm

Azért halvány mosolyt erőltetek az arcomra, mikor elhárítja a kérdésem. Tudom ez nem a legmegfelelőbb kérdés volt most, de legalább így tudom neki bizonyítani, hogy a fejzúgáson kívül nincs komolyabb bajom. Legalább is, amíg így fekszem addig biztos, hogy nincs baj.
Nem is firtatom, hogy hány ujjat mutat, mert jelenleg a fejem egyben tartása a fő cél és utána jöhet a többi. Arról nem mondok le, hogy kiengeszteljen, így természetes, hogy fel is hozom. Arról fogalmam sincs, hogy hogyan is fogom ezt kivitelezni, hogy jól is legyek az mellett, akit szeretek mégis azért visszafogjam magam.
- De bármit teljesítesz? - Kérdezek rá nagy szemekkel, szerintem most eljött az a pillanat, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszélek, mégis megnyugtatna a tudat, ha beleegyezne. Aztán ki tudja, hogy mi fog kettőnk között történni.
Azért kicsit megnyugszom és a szívverésem is lejjebb csillapodik. Viszont annak nem örülök, hogy egy kutya miatt lettem ennyire kiütve. Azért az oldalamra fordulok, háttal az állatnak, hogy még véletlenül se lépjen rám, vagy kezdjen el velem foglalkozni, mert most ez hiányzik a legjobban.
- Én örülök a legjobban. - Nyöszörgök a földön feküdve, mert mégis csak én kaptam a legnagyobb fájdalmat ezért a titokért. Csak legyintek egyet a bocsánatkérésére, szerintem le is zárhatjuk. Elég volt ez az egész.
- Jó, de lassan kérlek. - Sóhajtok egyet, még feküdtem volna itt egy darabig, de ha már ennyire akarja, akkor szép lassan megint az alkaromra támaszkodok és megvárom, míg megáll a világ előttem, majd felülök és megint csak pár percre megállok. Kicsit olyan mintha részeg lennék, de akkor valahogy nem fáj a fejem. Sóhajtok egyet mindezzel erőt véve magamon, majd feltápászkodok. Egyik kezemmel a falat támasztom a másikkal pedig őt fogom. Muszáj, hogy kicsit abbamaradjon a forgás és ha ez meg is történik akkor fogok elindulni.
Átbotorkálok a nappaliba, jó lassan megyek mint egy járókeretes öreg bácsi, de gyorsabb tempót most nem tudok diktálni. Miután végre eljutok a nappaliba, hogy leüljek a kanapéra, engedelmeskedek neki, és lejjebb csúszik. Lehunyom a szemeim és próbálok arra koncentrálni, hogy ne essen szét a fejem.
- A harci sérülésekért odáig vannak a csajok... - Jegyzem meg már magamnál sem vagyok. Érzem, hogy törli az arcom, mire elfordítom lassan a fejemet, azért fáj, csinálhatná gyengédebben is. Lüktet nagyon és azt hiszem kész vagyok.
- Meg is csókolsz? - Teszem fel a kérdésem, de ekkor teljesen elsötétül minden. Bár ő ebből csak annyit érzékelhet, hogy nem válaszolok, de valójában elájultam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 10:49 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Mikor megjelenik egy apró mosoly az arcán, akkor nyugszom meg úgy Isten igazából. Szépen is néznénk ki, ha kórházba juttatnám a legjobb barátomat. - Azért bármit nem. Csípős palacsintát mondjuk még egyszer nem eszem. Azóta se érzek ízeket. - Bár csak nem ilyen rossz ötletet találna ki kiengesztelés gyanánt, de azért nem árt, ha előre figyelmeztetem, mi az, ami nálam nem játszik.
Örülök, mikor Sid a boldogságtól felszabadulva és a pincéből előbújva inkább a fotelt választja társaságának, mintsem szegény Edwint, aki még mindig padlón van.
Bólintok, mikor lassúságra int. Nyilvánvalóan nem rántanám fel a földről, hiszen mégis csak Őt érte az ütés, Ő tudja mit milyen tempóban jó csinálnia. Ezért egy kicsit sem sürgetem. Óvatosan, vele együtt mozgok, hogy épségben fel tudjon állni a földről. Nem zavar a lassúság, most egyedül az a lényeg, hogy épségben eljussunk a kanapéig. Mikor ez megtörténik, boldogan nyugtázom, hogy engedelmeskedik nekem. Végre. Ahogy az arcát kezdem törölgetni, látom rajta, hogy fáj neki, ezért nagyon finoman próbálom újra megérinteni. Nem akarok még több fájdalmat okozni neki, ám néha beremeg a kezem, hisz úgy tűnik még mindig aggódom amiatt, hogy valami komolyabb baja esik. - Ez így igaz! - Értek egyet vele mosolyogva. Bár nem díjaznám, ha megpróbálna lányokat felszedni, de elméleti síkon meg maradhatunk ezen a pályán. - Majd azt mondjuk, megmentettél egy rablótól. Igaz, hogy kaptál egy ütést, de akkor is te leszel a hős. - Biztatom, hogy milyen jó kis álsztorit tudnánk kitalálni a monoklija mellé. Ha kell, minden lehetséges internetes platformon világgá kürtölöm, hogy Edwin Pearson egy hős, csak azért, hogy megbocsásson nekem.
- Hát a hősök meg szokták kapni a lányt... - Nem fér a fejembe, ezt vajon miért mondtam ki hangosan. Óvatosan tisztogatom tovább az arcát, figyelve arra, hogy már egyre kevesebb vér folyik a felszakadt szemöldökéből és közben abban reménykedem, hogy nem hallotta meg az előbbi mondatomat. Nehezen tudnám kimagyarázni magam belőle.
- Most meg nem szólsz semmit? Na szép... - Ujjammal finoman megfogom az állát és magam felé fordítom a fejét. Ekkor veszem észre, hogy az általam olyannyira imádott szempár most a szemhéjak mögé rejtőzik. - Jól van, Ed, befejezheted. - Mondom neki, mert biztosra veszem, hogy csak szórakozik velem. Nem is Ő lenne, ha nem ezt tenné. De nem válaszol.
- Edwin! - Óvatosan megütögetem az arcát, hátha felébred rá. Elájult volna? - Ed! - Hangosabban rákiáltok, majd az események felgyorsulnak. Gyorsan felpakolom a lábát a dohányzóasztalra, s még egy párnát is rakok alá. Kinyitom az egyik ablakot, hogy friss levegő jöjjön be, utána a pulzusát vizsgálom. Ugyan nem számolom, fogalmam sincs mennyi lenne a normális, de mivel érzem, nem esek még nagyobb pánikba. Kinyitom a száját, hogy utat engedjek a levegőnek, közben újonnan szerzett hideg vizes kendővel kezdem törölgetni a homlokát és a nyakát. - Edwin... - Szólítgatom, miközben remegni kezdek az idegtől.
Az elsősegélynyújtás órán ennyit tanultunk az ájulásról, úgyhogy többet jelen pillanatban nem tudok tenni érte. Szabad kezemben a telefonomat szorítom, hogyha nem térne magához pár percen belül, akkor hívjam a mentőket. - Edwin, kérlek... ébredj fel! - Jaj Istenem, kérlek segíts! Esküszöm nem leszek olyan elutasító vele szemben, nem fogom ellökni magamtól, csak kérlek szépen ne legyen semmi baja! Nem tudom mihez kezdenék nélküle...

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 11:08 pm

Próbálok nevetni, de mikor megpróbálom csak fájni kezd az arcom. Inkább próbálom lenyugtatni magam, hogy ne gondoljak erre, mert az fáj. Viszont annak sem örülök, hogy a kutya körülöttem ugrál, mert a lábai alatt, a föld is mozog. Legalább is így érzem, és ez cseppet sem tesz jót nekem, mert csak hányingerem lesz.
Hamarosan meg is mozdulok, hogy eleget téve a kérésének a nappaliban a kanapén legyek. Próbálok minél lassabban és óvatosabban mozogni, mert jelen pillanatban minden mozdulatom veszélyes. Nem akarok előtte hányni, ezért is jobb a lassú tempó. Miután már a kanapén helyet foglaltam, próbálom elfordítani a fejemet, mert fáj, hiába csinálja gyengébben. Bár nem tudom, hogy a fejem fájása miatt fáj ennyire, vagy valóban érzékelem, hogy hozzámér. Nem tudnám megmondani, hogy valójában melyiket is érzem.
- A te hősöd. - Azt hiszem kezdek össze-vissza beszélni. Kezemet a combjára helyezem és ott pihentetem egészen addig, amíg ki nem hagy a kép. Most annyira békés, nem hallok semmit a fájás és a zúgás is abbamarad. Csak én vagyok a nagy sötétség közepén. Igazából ez kezd aggasztani és még kiabálok is Lynne-nek, de semmi. Nem hallja? Furcsa, de mintha egyáltalán nem hallaná, amit mondok. Pár perccel később, ami legalább egy óra elteltével, de újra magamhoz térek. Testem egy rángással jelzi, hogy "megérkeztem". Lassan nyitom ki a szemeimet, még hunyorgok, új ez az egész.
- Au.. Hol vagyok? - Nyúlok a fejemhez, majd szét akar esni, és hirtelen még az sem tűnik fel, hogy Lynne házában vagyok és mellette ülök. A lábaim kényelmetlenek, így leveszem a dohányzóasztalról, teljesen elzsibbadtak.
- Fhu, de hideg van. - Vacorgok és még libabőrös is leszek. Teljesen lehűlt a szoba. Fogalmam sincs, hogy ütöttem ki magam ennyire, még sosem ájultam el, viszont ez borzalmas.
- Kaphatok fájdalom csillapítót? Majd szétesik a fejem. - Nyöszörgöm, miközben a homlokomnak támasztom a tenyerem. Muszáj valamivel csillapítanom a fájdalmam. Ha megkapom a gyógyszert gyorsan be is veszem, majd eldőlök a kanapén, hogy Lynne combjára tegyem a fejem, úgy hogy a sérült felem legyen felfelé. Kicsit sem ejt zavarba, mert még mindig nem tudok magamról, hogy valójában mit is csinálok.
- Szeretlek! - Csúszik ki a számon, de már újból nem vagyok magamnál. Most viszont nem ájultam el, valószínűleg a fájdalom annyira kikészített, hogy sikeresen elaludtam, vagy csak elkábultam. Magam sem tudom megmondani, hogy mi történt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Pént. Okt. 21, 2016 11:44 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Igen, az én hősöm. Még ha nem is mondom ki hangosan, a némaságom beleegyezésnek minősül. Végül is tényleg az volt nekem. Bármikor számíthattam rá, mindig kihúzott a bajból, mindig mindentől csak megóvni akart. Most is pont emiatt került ebbe a helyzetbe. Rohant, mert én hívtam és végül én voltam, aki ennyire megsebezte. Szó szerint ráadásul.
A mentősök helyett apát hívtam fel, akinek rohadt nehezére esett félrevonulni a bálon, hogy adjon nekem némi orvosi tanácsot. Aggódtam Edwin-ért, jobban, mint valaha bárkiért, s miatta hajlandó voltam még apámmal szemben is felemelni a hangom. Szükségem volt a tanácsára, ezért nem érdekelt, hány embert kellett az asztalnál hagynia. De megnyugtatott, hogy valószínűleg Edwinnek nincs semmi baja, viszont ha elájult, akkor ne nagyon mozgassam, hagyjam, had feküdjön és pihenjen. Viszont azért egy gyors vizsgálatra majd be kellene néznünk a kórházba, lehetőleg még hétvége előtt. Ezt megjegyeztem. Holnap az első utunk a kórházba fog vezetni, hiszen minél előbb meg akarok győződni arról, hogy nem lesz komolyabb baja.
Mikor hirtelen magához tér, én is megijedek. Közelebb húzódom hozzá és próbálom elkapni a tekintetét. - Nálam vagy, szépen kiütöttelek a baseball ütővel... - Nem akarok poénkodni, hogy úgy tűnik a tanítvány túlnőtte a mesterét, mert most nem illene ide. Amikor a hideg levegőre panaszkodik, rögtön felugrom a kanapéról és becsukom az ablakot. - Persze! - Öntök egy pohár vizet neki, aztán a fájdalomcsillapítóval együtt odaviszem neki. Leülök mellé, aggódva figyelem minden mozdulatát. - Szükséged van még valamire? - Kérdezem idegesen és másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy mekkora bosszúságot na meg fájdalmat okoztam neki.
Beveszi a gyógyszert, aztán automatikusan eldől a kanapén, engem használva párnának. Ez pedig kicsit feszélyez. Az Ő közelsége mindig. Valahogy sokkal másabb, mint a többi srác. Bár gondolom azért, mert iránta táplálok olyan érzéseket, amilyenek másfelé nem. Csak ezt nem szándékozom bevallani neki.
Az "sz" betűs szó egyszerre rémít meg és tesz boldoggá, bár utóbbit még magam előtt is próbálom tagadni - sikertelenül. Nem tudok rá válaszolni, igaz nem is tudom, mit mondanék. Most valahogy kapóra jön, hogy ilyen kába. És pontosan emiatt félek a hétvégétől is. Hasonlóakat mondanánk egymásnak, ha túl sok alkohol kerülne a szervezetünkbe, sőt, nem hiszem, hogy meg tudnám tartani magam a "csak barátok" szintjén. A szívem dübörög a mellkasomban, muszáj vagyok pár mély lélegzetet venni, hogy kicsit lenyugtassam magam. Lehúzom a kanapéról a takarót, hogy ráterítsem Edwinre. Óvatosan egy ragtapaszt helyezek a sebére, hogy felfogja még azt a pár csepp vért, ami ki akarna törni, de örömmel nyugtázom, hogy már nem úgy néz ki, mintha egy horrorfilmből szalasztották volna.
Egyik kezem a mellkasán pihen, másikkal a haját simogatom. Megengedem magamnak ezt a pár, gyenge percet, mit arra használok, hogy megérinthessem. Hisz ha magához tér, akkor úgysem fog emlékezni rá. Remélem.
- Csak ne legyen semmi bajod... - Suttogom egyfajta imaként, majd hátradöntöm a fejem és várom, hogy újra magához térjen. De addig sem engedem el, hiszen külön jól esik, hogy itt van a közvetlen közelemben. Ami előbb még feszélyezett, most már nyugtatóan hat rám.
Ha pedig felébred, akkor megpróbálom rávenni, hogy felmenjünk a szobámba. Ilyen állapotba úgyse engedem, hogy hazamenjen, a franciaágyamon meg bőven akad hely mindkettőnknek. Bár ez csupán akkor lesz kivitelezhető, ha fél percnél azért több időt lesz magánál. Aminek személy szerint nagyon örülnék.

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Szomb. Okt. 22, 2016 12:38 am

Igazából megmondani sem tudnám, hogy mi történik velem, de azt érzem, hogy milyen békés minden. Ez a nagy sötétség nem az én világom, így inkább kikerülnék belőle, de Lynne mintha nem válaszolna. Tényleg ezzel akar szivatni? Hisz most ütött le, legalább annyit megtehetne, hogy beszél hozzám.
Pillanatok alatt térek magamhoz, de nem igazán érzékelem, hogy hol is vagyok. Sokat pislogok, hogy megszokjam a fényt és valamennyire visszatérjek a valóságba. Teljesen kába vagyok, így azt se fogom fel, hogy mit mond. Sokkal nagyobbnak tűnik a feje, vagy kettőnek? Hu.. Óvatosan megrázom a fejem, hogy kiverjem ezt a hülyeséget belőle. Ez csak azért nem tűnhet fel neki, mert betudhatja annak, hogy hideg van és rázkódok a hidegtől. Nem is értem miért nyitotta rám az ablakot. Bár sokáig nagyon nem tudok ezen gondolkozni, mert szétmegy a fejem. Ezért is kérek fájdalom csillapítót, amit egyből be is veszek, ahogy a tenyeremben érzem. A kérdésére már dőlök is, hogy a combjára tegyem a fejem.
- Rád! - Ejtem ki a számon, tényleg össze-vissza beszélek, és nagyon meg fogom ezt bánni. Viszont még egy szót tudok kinyögni, amit talán nem is kellett volna mondanom, de már mindegy. El is alszom. Illetve pihenek. Valamit csinálok az ölében. Azt viszont egyre jobban érzékelem, hogy simogatja a hajam és a keze tenyerének a melegségét érzem a mellkasomon, ami nagyon is megnyugtat. Az már más kérdés, hogy szívem ennek következtében sokkal gyorsabban ver.
Kell egy kis idő, míg a fájdalom csillapító hat és miután ez megtörtént mocorogni is kezdek. Szép lassan ülök fel a kanapén és újból próbálok magamhoz térni.
- Mi történt? - Mintha kiesett volna egy nap az életemből. De most már legalább jól vagyok, legalábbis az ilyen helyzethez képest.
- Meglett a betörő? - Az rémlik, hogy azért jöttem át, mert betörőt hallott. Aztán se kép, se hang, csak foszlányok, amikre nem nagyon emlékszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Szomb. Okt. 22, 2016 1:00 am


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Kész örökkévalóságnak tűnik, míg nincs magánál. Az agyam ráadásul őrültebbnél őrültebb végkifejleteket sorakoztat fel előttem, s talán nem is csoda, hogy egyik se nyeri el a tetszésemet. Sőt, kifejezetten elborzaszt mindegyik.
Nem akarok többet belemagyarázni a helyzetbe, mint ami valójában, mégse tudom elfelejteni, hogy azt mondta Rám van szüksége. Ahogy azt sem, ahogy a "Szeretlek" szó elhagyta a száját. - Itt vagyok. - Felelem még halkan, hogy éreztessem vele, nem megyek sehova. Ha Rám van szüksége, akkor itt maradok, egy centiméterrel se húzódom arrébb. Már ha a jelenlegi állapotában ez számít valamit.
Óvatosan előre hajolok, hogy egy apró, baráti puszit adjak a homlokára. Aha, baráti... Nem tudom, hogy melyikünknek kellene jobban bemagyarázni ezt. Ami közöttünk van, az már rég nem csak barátság. Eddig nem láttam rajta, hogy szenved ettől, de most, hogy sikeresen kiütöttem és alig tud valami magáról, megeredt a nyelve. Ha pedig ezeket a dolgokat mondja nekem először, akkor biztosan eléggé foglalkoztatja is Őt a kapcsolatunk. Nem tudom, miért csináljuk ezt egymással. Hiszen én is szenvedek, mindössze én jobban elrejtem ezt mindenki elől. Pontosan tisztában vagyok azzal, milyen érzéseket táplálok iránta, s eddig úgy gondoltam, akkor teszek jót, ha meghúzom a határokat. Ha nem engedem, hogy ezt átlépjük. Ugyan akaratlanul, de így talán nagyobb kárt okozok mindkettőnknek. Nem tudom, miért nem merem egyszerűen felvállalni ezt az egészet és fejest ugrani. Mi van akkor, ha nekünk pont sikerülne? Mi van, ha mi lennénk a kivétel, akik nem barmolják szét a barátságukat?
Ezek és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, még akkor is, mikor hirtelen magához tér és már fel is ül, elhúzódva ezzel tőlem. Szóra nyitnám a szám, hogy elmondjam neki, mi történt, de aztán újabb kérdést tesz fel. - Meg. Ott horkol. - Biccentek fejemmel Sid irányába, egy pillanatra sem véve le tekintetemet Edwinről.
- Hogy érzed magad? Bemenjünk a kórházba? - Óhatatlanul is felé nyúlok, aggódva meg akarnám simítani a kezét, de fél úton inkább visszahúzom a kezem. Nem akarom még ennél jobban is összezavarni. - Ne haragudj, hogy leütöttelek, esküszöm véletlen volt és nem is láttam, hogy Te vagy az. - Szabadkozom még egyszer, utoljára. Mikor korábban mondtam, akkor nem volt magánál, lehet most, kicsit józanabb légkörben már leordítaná a fejemet a hülyeségem miatt. Amit teljességgel meg is érdemelnék.
- Figyelj, ma itt alszol, jó? Nem akarom, hogy ilyen állapotban hazamenj... Itt pedig bőven van hely. - Aggódó pillantásokat vetek felé és remélem, hogy nem kezd ellenkezni. Amúgy se engedem ki az ajtón, kivéve, ha rosszul érzi magát és a kórház felé venné az irányt.
- Egyébként semmire nem emlékszel? - Kíváncsiskodom, hogy vajon mennyi minden dereng neki. Mondjuk az, hogy azt mondta szeret, vagy hogy rám van szüksége, esetleg érezte-e, hogy megpusziltam. Bár lehet mindezeket sem most kellene megvitatni.

gone, gone, gone ; help me =P

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Szomb. Okt. 22, 2016 1:01 pm

Fogalmam sincs, hogy mi történt miután az ajtón beléptem, csak most térek igazán magamhoz és még a fájdalmam is megszűnni látszik. Legalábbis már nem akar szétesni a fejem. Nem nagyon emlékszek a történtekre, csak halványan dereng valami. Viszont arra kíváncsi vagyok, hogy hova lett a betörő vagy aki miatt így kiütöttek. Fejemet a kutya irányába fordítom és hümmögök egyet. Szóval szépen egy állat miatt lettem fejbe vágva. A kérdésére újból ráemelem a tekintetemet, a második kérdésére viszont kikerekednek a szemeim.
- Jól vagyok és nem kell. Legalábbis nem érzem vészesnek a helyzetet, hogy be keljen menni. - Hangom talán kicsit rémültté válik, mert nem akarok bemenni, akkor csak egy csomó időm elmegy és a nővéremet sem akarom megijeszteni.
- Nem baj. Kopognom kellett volna. - Rántom meg a vállaimat, én is elrontottam de azt hittem, hogy már rég valahol az emeleten van vagy nem is tudom. Igazából fogalmam sincs, hogy mit gondoltam, hogy csak így beakartam sétálni.
Már rég csillognának a szemeim, hogy azt akarja, hogy itt aludjak, de pontosan tudom, hogy a vendégszobában kell lennem. Pedig olyan szívesebben feküdnék vele egy ágyban.
- Oké, úgyis rég élveztem a vendégszoba társaságát. - Halványan mosolygok és próbálom leplezni a csalódottságomat. Vele akarok aludni, de ezt inkább nem hozom fel. Viszont abban van igazság, hogy már rég aludtam itt. Nem is tudom, hogy miért, pedig régebben elég sűrűn itt voltam, főleg mikor a nővérem sem volt velem.
- Hát... Bejöttem az ajtón, aztán a földön voltam. Utána meg csak egy-két foszlány. De azt nem tudom, hogy kerültem a földről a kanapéra. - Rántom meg ismételten a vállaimat, mert ez a rész kimaradt. Igazából, ami itt a kanapén történt teljesen fekete lyuk. Végül is teljesen mindegy.
- Miért? Mi történt? - Ráncolom össze a homlokomat, de persze ez nem túl jó ötlet, mert húzódik a seb is a ragtapasszal együtt, ami elég kellemetlen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Szomb. Okt. 22, 2016 6:41 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Azért annak nem örülök, hogy az estéről kevés dereng csak neki. Rettentően bízom abban, hogy nincs komolyabb baja, de ezt majd holnap az orvosok is igazolják. Remélem.
Tipikus Edwin... Hiába én hibáztam egy hatalmasat, még majdnem Ő viszi el a felelősséget. Egyáltalán nem az Ő hibája volt, hogy leütöttem, hiszen én hívtam át, számíthattam volna arra, hogy villámsebességgel meg is jelenik az ajtómban. Hiszen sose hagyott cserben. De nem vitatkozom, így is elég galibát okoztam már mára.
- Most se fogod élvezni a vendégszoba szeretetét, mert nálam fogsz aludni. Még csak az kell, hogy rosszul legyél az éjjel és annyi szobával arrébb meg se halljam, hogy valami gáz van. - Elszörnyedve nézek rá, bár leginkább azért, mert hipochonderségemnek köszönhetően már a legrosszabbat is elképzeltem. Csodálom, ha egyáltalán el merek majd aludni... Valamiért azt hiszem, pont úgy fogok viselkedni, mint amikor egyszer bébiszitterkedtem. A kicsit le kellett fektetni délután én meg annyira féltem attól, hogy elfelejt majd levegőt venni, hogy végig azt néztem, lélegzik-e. Bár egy apró részem még bízik abban, hogy nem fogok ennyire paranoiásan viselkedni.
- Én cipeltelek át onnan. Lehet nem látszik, de ezek muszklik a javából. - Befeszítem az apró karizmomat, közben nevetek, hisz nyilvánvaló, hogy nem így történt.
- Semmi! - Vágom rá kicsit talán ingerültebben, mikor emlékezetfrissítést kér tőlem arról, mi történt. Talán nem kellett volna ennyire hevesen reagálnom, de már mindegy. - Azon felül, hogy térden állva könyörögtél, hogy kopaszra lenyírjam a hajad. - Alig bírom ki nevetés nélkül az újabb viccelődést. De muszáj vagyok elterelni a gondolataimat, amelyek az előző percekben annyira más felé száguldoztak.
- Ennél valamit? Vagy ezt inkább később kérdezzem? - Nem tudtam, szédül-e, esetleg hányingere is van, ezért elővigyázatosságból nem kezdtem el sorolni a választékot. De amúgy se egy elveszett ember, tőlem se fél, úgyhogy ha szüksége van valamire, akkor úgyis mondani fogja. Hirtelen bevillan, hogy mikor korábban, az este folyamán feltettem neki ezt a kérdést, akkor automatikusan válaszolta, hogy rám van szüksége. El kell kapnom róla a tekintetemet, mert a gondolataim ismételten más irányba terelődnek. Olyan irányba, amerre nem lenne szabad.

gone, gone, gone ; bocsi, hogy késtem, de bébiszitterkednem kellett ma :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Vas. Okt. 23, 2016 12:14 am

Azt hiszem most válik valóra az egyik álmom, hogy végre együtt alszunk. Igaz, nem tudom, hogy mi fog köztünk történni, valószínűleg semmi, mert még mindig úgy érzem, hogy ülve el tudnék aludni. Nem mondom neki, hogy mennyire izgatott vagyok ettől az egésztől és, hogy mennyire boldog. Alig várom már, hogy egymáshoz bújjunk és úgy aludjunk el. Pont ezért legszívesebben már most felmennék a szobájába, hogy együtt legyünk. Direkt nem szólok semmit, mert nem akarom, hogy meggondolja magát, mielőtt belegondolna abba, hogy egy ágyban fogunk aludni.
Összeráncolom a homlokomat, ahogy mondja, hogy ő cipelt át. Persze nem hiszek neki, de azért hozzáérek az alkarjához.
- Szép kis izom. Erősebb vagy nálam. - Jelentem ki, ami lehet, hogy nem túl előnyös, de persze pontosan tudom, hogy nálam nem erősebb. Jó így másról beszélni, mint erről a kis balesetről, mert nem akarok erre gondolni. Viszont nagyon meglep, szinte megrémülök, ahogy rávágja a kérdésemre, hogy semmi sem történt.
- Na jó, most nem fogod megúszni! Kivele! - Erősködök, de azért meghallom, hogy állítólag mit is kértem, amire csak megrázom a fejemet.
- Kizárt! A hajamhoz, csak a fodrászom érhet. - Öltöm ki a nyelvemet, ami igaz is. Még a nővéremnek sem engedem, hogy levágja, mert akkor biztos, hogy nem olyan lesz, ahogy elképzelem. Ez miatt vagyunk annyira egy hangon a fodrászommal. Semmi pénzért nem cserélném le.
- Nem! Inkább menjünk aludni. - Semmi sem menne le a torkomon, már csak azért sem, mert érzem valami nincs rendben a gyomrommal. De úgy vagyok vele, hogy szerintem hamarabb leszek jobban, ha alszunk. Illetve csak azt akarom, hogy hozzám bújjon vagy én ő hozzá, az teljesen lényegtelen. Most, hogy ebbe jobban belegondolok, csak a szívem kezd el hevesebben verni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Vas. Okt. 23, 2016 12:38 am


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Ma este valami megváltozott bennem és egyelőre még nem tudtam eldönteni, hogy ez vajon jó-e vagy inkább rossz. Éppen ezért jó mélyre ültettem el, az agyam leghátsó kis zugába, hogy majd akkor gondolkozzam ezen, ha egyedül leszek.
- Köszi, járok bokszolni. - Igazából csak egyszer voltam és akkor is untam. De tudom, hogy a srácok ilyenkor azzal vágnak fel, hogy mennyiszer látogatják az edzőtermet, így már csak a hecc kedvéért én is ezzel poénkodtam. Ha pedig már sportok, akkor hozzám legközelebb az úszás áll, bár nem tudom mikor jutottam el utoljára az uszodába. Lassan lehet arra is kéne szánnom egy alkalmat.
Kitör belőlem a nevetés, ahogy lebuktat a haját illető füllentésemmel kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, mennyire finnyás a hajára, így fogadás ide vagy oda, könyörgés ide vagy oda, sose mernék hozzáérni. Már hajnyíróval. És akkor most próbálok nem belepirulni abba, hogy alig fél órája pont a haját simogattam.
- Jó-jó, lebuktam. Nem kértél ilyesmire. Igazából össze-vissza beszéltél. De hablatyoltál, szóval gőzöm sincs, mit mondtál. - Nem hiszem, hogy szembesítenem kellene azzal, miket mondott nekem, úgyhogy megtartom saját kis titkomnak ezeket. Talán pár év múlva majd elárulom neki, mikor nem lesz ekkora tétje a dolgoknak.
- Oké, gyorsan bezárom az ajtót. - Felugrom a kanapéról, odasietek az ajtóhoz, hogy először a bejáratit majd a pincelejáróét is bezárjam. Nem kell ide több betörő, köszönjük, de egy életre elég volt a mai kis incidens. Még akkor is, ha Sid tehet róla.
Visszasétálok a nappaliba és megállok a kanapé mellett.
- Segítsek vagy tudsz egyedül jönni? - Kérdezem és ismételten aggódva pillantok rá. Szerintem sohasem fogom elfelejteni, hogy ekkora galibát okoztam neki, de megfogadtam, hogy többet nem hánytorgatom fel. Úgyis jobb lenne inkább elfelejteni az egészet.
Ha kell neki segítség, akkor természetesen segítek, ha nem kér belőlem, akkor pedig utána sétálok fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Hallom, ahogy Sid utánunk lépked, s jót mosolygok azon, hogy mire mi beérünk a szobámba, ő már el is foglalja a saját helyét az ablakom alatt.
- Mindjárt jövök, csak átöltözöm. - Szólok halkan, aztán eltűnök a szobámból nyíló fürdőszobába. Az ajtót behajtom, amíg átveszem a pizsamámat, bár kicsit tovább tart a folyamat, mint szokott. Ideges vagyok, ezért többször megmosom hideg vízzel az arcomat, hogy lenyugodjak kicsit. Közben áldom az eszem, amiért pont nem a leglengébb pizsamámat sikerült előbányásznom a szekrényemből. A leggings ugyan rásimul a lábaimra, de nem zavarba ejtően. A top pedig csak a vállaimat mutatja meg, úgyhogy amiatt sem kell aggódnom.
Lófarokba kötött hajjal sétálok vissza hozzá, éjszakára ugyanis kénytelen vagyok összefogni ezt a nagy loboncomat. - Keressek neked valami kényelmesebb ruhát éjszakára? - Ha jobban körül nézek, régebbről tuti találok a szekrényemben valami melegítőt, amit itt hagyott, bár ez teljesen rajta múlik. Engem nem zavar, bármiben is szándékozzon aludni. Igaz kétlem, hogy egyáltalán le tudom majd hunyni a szemeimet... Félreértés ne essék, nem félek, csak annyi minden kavarog a fejemben, hogy már most szinte biztosra veszem, hogy a gondolataim nem hagynak majd békésen pihenni.

gone, gone, gone ; bocsi, hogy késtem, de bébiszitterkednem kellett ma :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Vas. Okt. 23, 2016 9:05 pm

Mosolygok, mert pontosan tudom, hogy nem jár. Értem én, hogy miért mondja, de nem szólom le ezért. Legalábbis nagyon remélem, hogy én lennék az első, akinek elmondaná, hogy bokszolni jár. Igaz, hogy lebeszélném róla, mert nem szívesen élnék azzal a tudattal, hogy verekszik és esetleg baja esik.
Viszont nagyon is tetszik, amikor nevet, ezért is nézem csillogó szemekkel. Mindenki tudja, hogy a hajamhoz a fodrászom nyúlhat, még akkor is, amikor úgy néz ki, mint egy fészek reggelente és nincs kedvem megfésülködni sem.
- Oh, értem. Biztos az ütéstől. - Rántom meg a vállaimat, csak erre tudok gondolni, mert magam sem emlékszem arra, hogy beszéltem volna vele. Mivel inkább hozzábújnék, ezért arra kérem, hogy menjünk fel. A beleegyezésével csak egyre jobban zakatol a szívem. Megvárom, míg bezárja az ajtókat, azért a szemeimmel követem őt. Milyen formás feneke van. Teljesen elkalandozok, így pontosan jó, hogy háttal van nekem, mert meg tudom rázni a fejem, hogy kiverjem ezt belőle.
- Azt hiszem menni fog egyedül. - Nézek fel rá, majd óvatosan és lassan felkelek a kanapéról. Azért érzem, hogy még nem állok biztos lábakon, így lehunyom a szemeimet. Hiába keltem fel lassan, érzem, hogy kezdek szédülni.
- Igazából lehet jobb lenne, ha segítenél. - Nézek rá nagy szemekkel, mert mégis csak biztosabb, ha segít. Próbálok nem rátámaszkodni, mert tudom, hogy nehéz vagyok, de már sokkal könnyebb, mikor a lépcsőn vagyunk, mert meg tudok kapaszkodni a korlátban. Miután felértünk és a szobájába vezet, leülök az ágyára. Nekem most ez a biztos pont. Annyira szívesen leskelődnék utána, de jelenleg örülök, hogy ülni tudok.
- Nem kell. Szerintem így alszok, ha nem baj. - Nem tennék hirtelen mozdulatokat és ez a levetkőzés eléggé az lenne. Arról nem is beszélve, ha ő vetkőztetne le, akkor valószínűleg nem bírnám vissza fogni magam és könnyen máshogy kerülnénk az ágyba. Bár lehet az állapotomat tekintve nem így történne.
- Megnézünk egy filmet? - Felülök az ágyra teljesen, így már félig fekszek, nagy szemekkel nézve rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Vas. Okt. 23, 2016 9:53 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Nem válaszolok semmit, nem kellene jobban belemenni a témába, így is eléggé veszélyes vizekre eveztünk nemrég. És míg a gondolataim nem rendeződnek, addig jobb Edwin-t is megvédeni a saját, korábban kimondott érzéseitől. Különben lehet megint veszekedésbe torkollana az este, amit meg aztán végképp nem szeretnék. Ezért is örülök annak annyira, mikor aludni szeretne menni. Így legalább hamarabb telik az idő és biztos, hogy nem fog szóba sem kerülni semmilyen kényes téma sem. Kivéve, ha beszélek álmomban... Bár eddig még senki se mondta, hogy így lenne.
Figyelem, ahogy felkel a kanapéról, de mivel azt mondta, menni fog egyedül is, ezért nem akarok tyúkanyó módjára rohangálni körülötte. Tartom a tisztes távolságot, ám azonnal közelebb lépek hozzá, mikor mégis rám szeretne támaszkodni. - Jövök, itt vagyok. - Hagyom, hadd nehezkedjen rám, igazából ez a legkevesebb, amit tehetek érte. Mikor eljutunk a lépcsőhöz, a korlát is segítségére van, de ennek tudatában sem engedem el. Még csak az kellene, ha innen meg leesne. Azt hiszem, akkor többet a szemébe sem mernék nézni. - Sid! - Rákiáltok a drágalátos kutyámra, aki természetesen majdnem hogy csak közöttünk óhajt felmenni a lépcsőn. Szerencsére eléggé jó nevelést kapott, így miután rászólok, gyorsan felfut a lépcső tetejére, majd be a szobámba.
Felérve segítek neki leülni az ágyamra és boldogan tudatosítom magamban, hogy biztonságban van. Gyors készülődés a részemről, mindössze pár percig kell csak nélkülöznie, majd újra visszatérek hozzá.
- Ha neked így kényelmes, akkor nekem nem baj. - Talán jobb is ez így. Remélem nem lesz semmi baja az éjjel, de ha rosszul lenne és be kellene mennünk a kórházba, akkor nem kellene még időt pazarolni az öltözködésre is.
- Aha, nézhetünk valamit! - Kifejezetten jó ötletei vannak, mint akkor, mikor teljesen épségben van, így most már talán tényleg megnyugodhatok, hogy kezd visszatérni a régi Edwin. Az ajtóhoz lépek és azt is becsukom, az ágy mellett elhaladva odanyújtom neki a távirányítót. - A sárga gombbal át tudsz váltani a pendrive-ra, ami a tv-be van dugva, onnan meg tudsz választani. - Hadarom el gyorsan, miközben az ablakhoz lépve behúzom a sötétítőfüggönyt. Mikor lehuppanok az ágyra, az éjjeli szekrényem felett található kapcsolóval lejjebb tekerem a lámpa fényét, hogy ne vakítsa ki a szemünket és kissé hangulatosabb legyen a szoba. - Azt hiszem rajta van a Bosszúállók, a Mentőexpedíció meg pár csajos film. - Bár akad még rajta pár akciófilm is, de azokra név szerint nem emlékszem, viszont csak talál valamit, ami kedvére való.
- Helyezd magad kényelembe nyugodtan, ha kell plüss, szólj, van még. - Mondom neki mosolyogva, miközben a párnámat igazgatom és kicsit beljebb csúszok az ágyon. Sose aludtam még itt senkivel, így eléggé furcsa lesz, hogy itt lesz mellettem. Igaz egy cseppet sem bánom. Félig fekvő pozícióba dőlök, hátamat és fejemet az ágytámlának. Onnan nézek fel rá, bár igazán nem tudom mikor kerültünk ilyen közel egymáshoz. Mármint fizikailag, hiszen mindössze pár centiméter feszül közénk, ami kissé furcsa hatást gyakorol rám. De ezt muszáj gyorsan elhessegetnem magamtól. - Na, melyiket nézzük? - Kérdezem és tekintetemet leemelem Róla, majd a képernyőre szegezem. Így könnyebb. Csak a szívemnek nem kellene ennyire dübörögnie a mellkasomban...

gone, gone, gone ; *---------*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Hétf. Okt. 24, 2016 2:53 pm

Könnyebben lépkedek felfelé, mikor segít. A kutya viszont a legrosszabb helyen próbál felmenni, de sokkal jobb, hogy a korlátba tudok kapaszkodni. Egy pillanatra még itt állok, csak hogy az egyensúlyom is visszatérjen, majd újból elindulok. Viszont levetkőzni vagy átöltözni nem akarok, nem lenne hozzá erőm, őt viszont nem kérhetem meg, az már tényleg nem barátság kategória.
Csak bólintok egyet, most tényleg ez lenne a legjobb, hogyha így maradhatnék. Mivel épp lefekvéshez készülődtem, a fürdés is megvolt, szóval tiszta vagyok. Film nézés közben hamar elterelődnek a gondolataim, így könnyebb is elaludni szerintem. Ha meg nem, akkor sem bámuljuk a plafont, hanem legalább szól valami.
Megkaparintom a távirányítót és az utasítás szerint járok el, miszerint megnyomom a sárga gombot és nézegetni kezdem, hogy milyen filmjei vannak. Annyira nem tévedett tényleg sok csajos film van rajta, bár annyira nem zavarnak. A romantikust úgysem nézzük meg, és nem is hiszem, hogy ő szereti. Legalábbis szerintem ez még nem merült fel kettőnk közt, mert eddig mindig társasággal néztünk filmet. Vagy pedig sorozatoztunk.
- Azt hiszem már kinőttem a plüssökből. - Nézek rá mosolyogva, elég nekem ő, mint plüss, akihez bújhatok, de ezt nem mondom. Mikor mellém telepszik csak akkor kezd el igazán verni a szívem. Most tényleg együtt fogunk aludni, ami már határozottan nem a legjobb barátság kategóriába tartozik.
- Valamelyik csajos filmet, amiben d*gnak. - Rántom meg a vállaimat, fogalmam sincs, hogy mit indítottam el, csak valamelyiket megnyomtam. Bebújok a takaró alá és lejjebb csúszok, hogyha elaludni, akkor mégse legyen kényelmetlen vagy ne keljen azért felkelnem, hogy ezt a rövid mocorgást megtegyem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Hétf. Okt. 24, 2016 7:38 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Ez a filmnézés azért tényleg egy jó ötlet volt. Ugyanis e nélkül fogalmam sincs, miként tudnék egyáltalán elaludni, már csak a tudatból kiindulva, hogy mellettem fekszik. Sokszor aludt már itt, igazából annyiszor, hogy össze se tudnám számolni az alkalmakat, de az egy ágyig eddig még nem jutottunk el. S most is csak az kavarog a fejemben, hogy hányszor és mivel fogjuk még nyomatékosabban is túllépni a barát zónát. Merthogy már jó párszor ezt is megtettük és egyikünket sem zavarta.
- Én nem. - Nyelvet nyújtok rá, hisz jól tudom én sohasem fogok kinőni a plüssökből. Bár igaz, hogy most már nem odabújáshoz használom őket, sokkal inkább próbálom mindegyiket párnaként hasznosítani. Néhánynak ugyanis rendkívül jó tartása van és a nyakamhoz is úgy passzol, hogy öröm rá hajtani a fejemet.
- Oké. - Nevetek halkan, mikor meghallom mennyivel összegezte a filmet, amit nézni fogunk. Ezek után roppant kíváncsi vagyok, hogy melyik is indul majd el. A főcímdal ismerős, ám mivel én sem vagyok túl nagy rajongója ezeknek a filmeknek, s egyedül is csak akkor nézem őket, ha épp nem tudok aludni, így pontosan megtippelni nem tudom mi is lehet ez. Aztán eltelik egy vagy kettő perc és mikor kiírják a címét, hangos röhögésben török ki. - Barátság extrákkal. Hát ebbe aztán szépen beleválasztottál. - A nevetést továbbra se tudom abbahagyni, főként köszönhetően a helyzet abszurdságának. Még a paplant is az arcom elé húzom, míg le nem nyugszanak a kedélyeim.
Inkább én is bebújok a takaró alá, legalább addig is el vannak terelve kicsit a gondolataim. Bár kicsit aggasztó ez az egész helyzet. Én mindig is a lazaságomról voltam híres, ám mióta jobban tudatosult bennem, hogy milyen érzéseket is táplálok Edwin iránt, nos... azóta bármi vagyok, csak éppen laza nem. Ez pedig így nem lesz jó.
A szemem sarkából lopva pillantok Edwinre. Az előbb már megjelent a színen Mila Kunis, ő szerintem annyira nem veri ki nála a biztosítékot. De mi lesz, ha észreveszi Justin Timberlake-et? Már előre félek.
- Legközelebb ígérem jobban felkészülök, ha moziestet tartanánk. - Jegyzem meg halkan, mielőtt jobban elkezdődne a film és körvonalazódna a történet.

gone, gone, gone ; *---------*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Hétf. Okt. 24, 2016 9:59 pm

Meg kell mosolyognom őt, hogy még nem nőtt ki a plüssállatokból. Igazából mondanám neki, hogy használjon engem, mint plüss, de azt hiszem azzal végleg átlépnék egy határt. Jobb ez így nekünk, hogy nem lépünk tovább. Vagy ki tudja, a haverok már így is szétszekálnak minket. Legalábbis engem, de mikor együtt vagyunk, akkor sem kímélnek.
Aztán választok egy filmet, ki tudja, hogy mi az, igazából minél hamarabb azt akarom tettetni, hogy alszok, így van okom, hogy hozzábújjak. Tényleg fogalmam sincs, hogy mit választottam, de két perc után ki is derül. Pont a legjobban sikerült, akár a mi sztorink is lehetne, de köztünk azért nincsenek ennyire határ átlépések.
- Csak megnyomtam az elsőt, amin megállt a négyzet. - Rántom meg a vállaimat, majd bebújok a takaró alá, hogy később már ne keljen. Fura, hogy együtt alszunk, eddig is aludtam már itt, de mindig a vendégszobában. Azt hiszem most tényleg kijelenthetjük, hogy ez már bőven nem barátság, amit mi csinálunk, na de akkor mi? Inkább nem is gondolkozok ezen, mert a végén valami olyat mondanék vagy tennék, ami lehet tényleg örökre elrontaná a kapcsolatunkat, én pedig nem akarom őt elveszíteni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem a legjobb barátságot terveztük volna régebben.
- Legközelebb a leütést is kihagyhatod. - Mosolygok rá, de persze, tudom, hogy nem szándékosan ütött ki, de kell, hogy fenn tartsuk még mindig a barátságunkat. Mikor elkezdődik a film, lehunyom a szemeimet. Amúgy elég álmos vagyok, tekintve, hogy már félig aludtam, mikor elindultam ide és ez az ütés meg gyógyszer sem éppen kedvez.
Nem is tudom, hogy hány perc telik el, a film már javában szól, azért hallom, pont ezért a hátamra fordulok, hogy ne tűnjön fel, hogy még ébren vagyok. Egy pár percig megint így vagyok, csendben szuszogok, aztán újból fordulok, viszont már felé. Addig mocorgok, amíg a közelébe nem kerülök és már át is karolom. Fejemet is a vállához rakom. Az illatát szívom be magamba és egészen jól haladok szerintem. Legalábbis addig, amíg ebben a félhomályban véletlen hozzá nem ér az arcomhoz. Mert akkor biztos, hogy kiderül, hogy ébren vagyok. Bár már csak most érzem magam igazán jól, hogy őt ölelem és gyakorlatilag hozzábújva próbálok pihenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
19
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Hétf. Okt. 24, 2016 10:25 pm


to Edwin
When life leaves you high and dry, I'll be at your door tonight

Gyakorlatilag a Jóbarátok című sorozaton nőttem fel. Mindig, mindenki, éveken keresztül azért drukkolt, hogy Ross és Rachel végre összejöjjenek. Nekem pedig mindig ez jut eszembe, akárhányszor ugratnak minket a barátaink. Mondjuk nem hibáztathatom őket, hiszen bőven szolgáltatunk indokot és korán sem lehetne azt mondani, hogy ennek az egésznek nincs valóságalapja. Mert bőven van és szerintem ezzel mindketten tisztában vagyunk. De ilyenkor meg Rachel és Joey jut eszembe. Ők például annyira együtt akartak lenni és nem ment nekik, mert nagyon jó barátok voltak. Lehet, hogyha mi megpróbálnánk és nem jönne össze a dolog, mi is ugyanott tudnánk folytatni. De valamiért a legrosszabbtól tartok. Nem tudom, el tudnám-e viselni Nélküle az egyetemet. Az őrültködéseink, de esküszöm még a civakodásaink is hiányoznának. Hisz jóformán ebből áll az életem. A szüleimet alig látom, bár nem mintha túlzottan érdekelném őket. És persze mondhatom, hogy sok barátom van, hisz ez igaz. Számíthatok is rájuk, ahogyan ők is én rám. De ha valami történik velem, akkor én, a többi lánnyal ellentétben nem a barátnőimet hívom fel. Nekem akkor Edwinre van szükségem.
És most amennyire próbálok laza lenni, pont annyira nem megy. Eddig nem fagytam le a közelében, most azonban úgy fekszem itt mellette, akár egy darab fa és ez borzasztó. De nem is olyan régen szavakba öntötte az érzéseit, még akkor is, ha kettőnk közül csak én emlékszem rá. És valahogy, valamiért ezen képtelen vagyok túl lépni. Mindezek miatt pedig még inkább ideges vagyok a hétvégétől és attól, hogy péntek este csak ketten leszünk a hegyvidéki házban. Ha ott még alkohol is lesz... érdekes beszélgetésben lesz részünk, ezt már előre látom.
- Soha többet nem ütlek le. - Suttogom bocsánatkérő hangon, aztán figyelmemet megpróbálom a filmre összpontosítani. Így semmi baj nem történhet. Halkan kuncogok a vicces jeleneteken, de a fenébe is, ezek akár mi is lehetnénk! De nem, ilyenre most meg aztán végképp nem szabad gondolni.
Aztán Edwin forgolódik, aminek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, amíg át nem karol. Hirtelen még a lélegzetem is bent akad. Közelebb fekszik, fejét a vállamra hajtja. Nem tudok tisztán gondolkodni, ezért jön szinte reflexszerűen, amit teszek. Kezemet a kezére teszem, fejemet pedig ráhajtom a fejére. Ám mielőtt bármi pluszt belelátnék ebbe a mozdulatába, nyugtázom magamban, hogy biztosan kába még a gyógyszertől. Vagy be is aludt mondjuk. Úgyhogy nem is szükséges kétes következtetéseket levonnom. Kicsit úgyis elálmosodtam én is.
A hangerőn aprón halkítok, majd óvatosan lejjebb csúszok, gondosan ügyelve, hogy ne ébresszem fel. Szegénynek rossz estéje volt, ez a legkevesebb, hogy hagyom pihenni egy kicsit. Bár így meg egészen pontosan centiméterek választják csak el arcainkat egymástól. Lehet ez rossz lépés volt a részemről. De ha alszik, akkor neki úgyis mindegy, én meg próbálok mély levegőket véve nyugtatni az idegeimet.
Ó, annyival egyszerűbb lenne minden, ha tudnék csak barátként tekinteni Rá. De nem tudok. Ahogy azt sem tudom, meddig tudom még megjátszani, hogy nincsen közöttünk semmi több. A tervem, miszerint nem közeledek felé, nem bonyolódom jobban bele... nos, azt hiszem kukába dobhatom, mert nem jött be. Minél inkább próbálom távol tartani magam tőle - érzelmileg -, annál inkább vágyom a karjaiba. De az vajon tényleg annyira rossz volna?

gone, gone, gone ; *---------*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
66
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   Hétf. Okt. 24, 2016 11:39 pm

Jó hallani, hogy nem üt meg, így halványan mosolygok is. Gondoltam, hogy ez volt az első és utolsó, hogy megütött, de azt hiszem, hogy ezzel még fogom szívni a vérét. Igazából, ahogy az arcát nézem, lehet inkább fel se fogom hozni neki, de ahogy ismerem a haverjainkat még évek után is ezzel fognak minket de leginkább őt csesztetni.
Azt hiszem sikeres az akcióm olyan szempontból, hogy nem lök el magától, vagy húzódik el, sőt még meg is fogja a kezem és a fejét is nekem dönti. Ahogy érzem nem fog az arcomhoz nyúlni, ami nekem nagyon is. Érzem, ahogy helyezkedik, de nem mozdulok legalábbis úgy csinálok, mint akit ezzel megzavartak, de amint abbamarad a mocorgása, én is visszahelyezem a fejemet a "helyére". Őszintén szólva annyira békés itt, hogy komolyan jól esik, hogy itt aludhatok vele. A szívem is kezdi megszokni, hogy egyenletes ütemben dobogjon, így már ez sem zavar az alvásban. A sok történtektől elég gyorsan sikerül elaludnom, így kezem is elgyengül rajta, ahogy szép lassan átadom a testemet az alvásnak.
Tényleg csak pár perc és már szuszogok is ezzel jelezve, hogy végképp elaludtam. Már csak akkor kelnék fel, ha keltegetne, de remélem, hogy hagyja, hogy végig aludjak, és reggel keljünk együtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: I need you to come over   

Vissza az elejére Go down
 

I need you to come over

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Port Angeles :: Otthonok-