I solemnly swear that I am up to no good

Nevetésben török ki, mikor kikéri magának, hogy mindössze négy hónappal idősebb csak nálam. Bezzeg ezzel akkor nem foglalkozik, mikor ugyebár idősebb révén Ő szeretne meghozni valamilyen döntést. Na de most megjegyeztem magamnak, úgyhogy legközelebb visszakapja ezt a négy hónapos különbséget.
Talán nem volt épp jó döntés olyan hamar és gyorsan ott hagyni a többieket, mint ahogy tettük. Ugyanakkor semmi kedvem nem volt végighallgatni, hogy a lányok miként számolják ki a palacsinták kalóriáit. Sose értettem, miért csinálták ezt. Mindkettejüknek bomba alakja volt, bármit ehettek, nem látszott meg rajtuk... Akkor meg minek ez a felesleges görcsölés? Utólag Ryan-t és Shaun-t is sajnáltam, hogy ők bizony ott maradtak velük az asztalnál. De legalább Edwint és engem nem fárasztottak.
Bólogatok, mikor a zenegép repertoárjának frissítése kerül szóba. Biztos, hogy megoldható lenne. Épp azt nézem, miként lehetne szétszedni a gépet, mikor jön a pincérfiú mutatványa, amivel a falhoz nyom minket. Hirtelen ledermedek egy pár pillanatra, főleg, mikor megfogja a kezemet. Nem tudom mikor kezdett el ilyen érzéseket kiváltani belőlem a közelsége, de ennek tényleg nem lesz jó vége. Zavartan rámosolygok, amolyan köszönetképp, hogy nem haragszik, amiért felkentem a falra. Mondjuk nem is teljes mértékig az én hibám.
Óvatosan kihúzom a kezemet a kezéből és visszaállok a masina elé. - Aha. - Egyetértően szólalok meg, lassan én is nyugdíjasnak érzem magam. Vagy nem. Igazából jelen pillanatban azért harcoltam magammal, hogy helyre álljon a lelki békém, merthogy az előbbi incidens jobban felkavart, mint elsőre hittem. Nem akartam nagy jelentőséget tulajdonítani neki, ám szó nélkül elsétálni se tudtam mellette. Nem tudom, mi lehet velem...
- Igen. Lehet, most tényleg jobb lett volna. - Értek egyet ismét és halványan elmosolyodom, ahogy felnézek Rá. Amikor elhívtam a többieket, akkor még a veszekedés közepénél tartottunk és arra számítottam, szükség esetén majd lesznek villámhárítók. De most, jobban belegondolva, lehet jobb lett volna tényleg csak kettesben jönni.
- Oké, akkor vakon választok. - Bal kezemmel eltakarom a szemeimet, jobb kezemmel pedig megnyomom az egyik gombot. A zene hamarosan felcsendül és őszintén nem tölt el különösebb örömmel. Szerelmes szám hallatszik, Elvis Presley előadásában, de legalább nem valami zúzós rock, ami nem hagyná lenyugodni a kis lelkemet. Ennek szép, lassú dallama van, ami most külön jól esik, hisz annyira nyugtató.
Visszasétálunk a többiekhez, a korábban már látott pincérfiú pedig kihozza Edwinnek a tíz túrós palacsintát. Merthogy erről sem feledkeztem meg, csupán a zenegéphez tartó utamon rendeltem meg az egyik pincérlánytól. - Tessék a palacsintáid. - Tolom oda Edwin elé, mivel a fiú először elém teszi le, majd Ed sürgetését hallva szövegelni kezdek.
- Majd én mondom. Hétvégén mi hatan felmegyünk szépen a szüleim házába, a hegyekbe. Mi felmegyünk péntek délután, viszünk kaját, piát, pokrócot, mindent ami kellhet, ti pedig szombat reggel jöhetnétek. Na-na? - Gyorsan elhadarom a terveimet, de csak azért sürgetek így mindenkit, mert még nem sikerült teljesen lenyugtatnom magam az előbb történtek miatt. - Mielőtt még megkérdezné valamelyikőtök... - Jelentőségteljes pillantást vetek a fiúkra. - Nem, nem hozhattok kísérőket. Nincsenek plusz csajok, se pasik. Csak mi. Mi, hatan. - Próbálom érhetően kifejezni, hogy nem szeretnék hívatlan vendégeket és remélem, hogy ezt mindenki tisztában is fogja tartani. - Lesz billiárd, darts, kitalálunk majd valami ivós játékot is, később meg lazulhatunk a jakuzziban. Ó és nemleges válaszokat nem fogadok el. Jöttök és kész. - Mosolygok mindenkire. Örülnék, ha még a zárthelyi dolgozatok előtt össze tudna jönni a mi kis csapatunk és szórakoznánk egy jót. Civilizációtól kicsit távolabb. Igazából meg se várom, hogy reagáljanak rá, már is elkönyvelem magamban, hogy jönnek. Mert így lesz és kész.
Aztán felállok a helyemről és a táskámért kezdek nyújtózkodni. - Viszont, ne nyírjatok ki, de én most lelépek. Bent felejtettem az előadóteremben a füzetem és ha most visszafutok, akkor még szünetben odaérek. - Ebből semmi sem volt igaz, de mennem kellett. Igaza volt Edwinnek, kicsit elfáradtam. Meg aztán kicsit el is vette az eszemet, kár is volna tagadnom. A többiek társaságára most nem vágytam, bármennyire is rosszul hangozhatott. Viszont ha Edwin jönne, hát, ellene most nem ellenkeznék. Csak ne csináljak semmi hülyeséget.

hypnotic ; *----*