Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Előadótermek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Előadótermek   Szer. Szept. 07, 2016 12:20 am

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Hétf. Okt. 17, 2016 9:20 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Már vagy öt teljes perce ülök a hatalmas előadó egyik hátsó sorában és még mindig nem történik semmi. A tanár is késik, ráadásul Edwin se tudom merre járhat, ami eléggé aggaszt. És persze Murphy törvénye, hogy a tanár pont akkor nem ér be időben az órájára, mikor én egyszer az életben pontosan érkezem. De mindegy is, most legalább megkíméltem magam egy újabb sziporkázó szurkálódástól a professzor részéről. Esküszöm, ha eljutok a diplomaosztóig, tuti, hogy már csak azért is, kitolásból nem fogja majd átadni az oklevelemet, annyira pikkel már rám. Mondjuk megértem. Fordított esetben én is ki lennék akadva magamra. Igaz én sose mennék tanárnak...
Előhúzom a mobilomat a táskámból, hogy még egy sms-sel megbombázzam Edwint, bár nem ez az első, amit kap tőlem. És valamiért úgy érzem az utolsó sem a mai nap folyamán. "Merre vagy? Én itt ülök a helyünkön, foglalom neked a széket." Bepötyögöm, oké, küldés. Eltelik két perc, aztán öt, majd tíz. Válasz nem érkezik, viszont a tanár szélsebesen besüvít az egyik oldalsó ajtón és felrohan a katedrára. Ledobálja a holmiját az asztalra, felcsípteti a mikrofont és igyekszik minél előbb életre kelteni a kivetítőket. Én a tollamat piszkálom és rajzolgatok a füzetembe, miközben fél percenként a telefonomra pillantok. De még mindig semmi.
Aztán meglátom Edwint besurranni, ám hiába integetek neki, mintha észre sem venne. Mi a fene?
"Hahó! Osonj fel, itt vagyok hátul." Újabb üzenet neki. Látom, hogy mozgolódik, a nyakamat merném tenni rá, hogy épp az én üzenetemet olvassa, de semmi. Nem áll fel a székről, de még csak válaszolni sem válaszol. Most megint miért vágta be a durcit?
Belesüllyesztem a füzetem és a tollam a táskámba, majd miután azt a vállamra dobtam, kezembe fogom a telefonom és elkezdek én Mission Impossible-öset játszani. Halkan állok fel a székről, mikor a professzor a táblára ír valamit és guggolás szerű különös testhelyzetben próbálok a lehető legkevesebb feltűnéssel lesétálni a karzatról.
- Miss McKendry, mit óhajt? Most érkezett vagy elhagyni kívánja az előadást? - Tudtam, hogy kiszúr, egyszerűen éreztem a zsigereimben. Felegyenesedem és bájosan elmosolyodom.
- Csak lejjebb szeretnék ülni, mert odafent nem igazán hallom, amit mond, Professzor úr. - Próbálok annyira kedvesen beszélni, hogy még én magam is meglepődőm, mennyire őszintének hallatszott.
- Akkor üljön már le, kérem és ne zavarja az órát! - Na jó, Ő mégse vette be, sebaj. Bólintok, aztán gyorsan lejjebb futok még pár lépcsőnyit. Muszáj valahogy Edwin vonzáskörzetébe kerülnöm, hogy beszélni tudjunk. De persze mellette sehol sincs hely.
- Bocsi, szabad ez a hely? - Suttogom egy sorral feljebb egy idegen lánynak, aki szemlátomást köpni-nyelni nem tud örömében. Nem tudom, hogy az óra hozta-e ekkora izgalomba vagy az, hogy én szeretnék mellé ülni, esetleg mindkettő, de kicsit ijesztő. Látod Edwin, mit meg nem teszek azért, hogy a közeledben legyek? A csaj még lehet kinyír a végén...
A lány arrébb rakja a táskáját én pedig végre lehuppanhatok pontosan Edwin mögé. A látszat végett előveszem a füzetem és a tollam, s miután a telefonomat is letettem a padra, megütögetem Edwin vállát. - Hé! Mi van veled? Miért nem válaszolsz az üzeneteimre? Minden oké? - Kérdezem, s habár próbálok halk lenni, meggyőződésem, hogy nem csak az hallotta, amit mondtam, akinek céloztam. De nem is érdekelnek a többiek. Csupán a prof meg ne hallja, mert még a végén kivág a teremből. Bár kívül tágasabb...

547 szó ; hypnotic ; remélem kezdésnek jó lesz :3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 12:03 am

A mai nap úgy gondoltam, hogy nem megyek be az órára. Már csak azért sem, mert nem akarok most Lynne-nel találkozni, azért amit tegnap láttam. Utálom, hogy mással találkozgat. Bár fogalmam sincs, hogy mi történt köztük az este folyamán, de el tudom képzelni, ami nagyon nincs az ínyemre. A telefonom pittyegése zökkent ki a mérgelődésemből, de nem sokáig tart ez a szünet, hiszen pont tőle kaptam még egy sms-t. Nagyon önuralom kell ahhoz, hogy ne írjak neki vissza olyat, amit később megbánnék.
Tudom, hogy az óra már rég elkezdődött, de mégis úgy döntök, hogy bemegyek. Maximum nem veszek róla tudomást, ami nagyon is nehéz lesz. Telefonomat lehalkítom, majd elindulok a folyosón. Valahogy fura, hogy nyitva van a terem ajtaja, és még mindig a diákok beszélgetése hallatszik ki, ami nem szokványos ezen az órán. Meg is lepődök, hogy nincs bent a tanár, bár pont sikerül elkapnom a szemem sarkából, ahogy egy másik ajtón behussan. Épp ezért le is ülök az első szabad helyre, amit találok, mert nem akarok balhét. Most legalábbis nem, mert annyira feszült vagyok, hogy a végén kirúgattatnám magam, amit nem akarok.
Egy újabb sms-t érzékelek, ahogy megrezzen a telefonom a zsebemben, amit egy kis helyezkedéssel elő is bányászok. Még egy jött tőle, mire sóhajtok egyet, és inkább lerakom az asztalra a mobilt. Jegyzetelni kezdek, másik kezemmel pedig a fejemet tartom. Nem bírok koncentrálni, végig az jár a fejemben, hogy valaki mással volt együtt az éjszaka. Arra kapom fel a fejemet, hogy a professzor épp Lynne-hez beszél. Inkább nem is reagálok, csak továbbra is tartom a fejemet, mikor a hátam mögött érzékelem, hogy leülnek. Gondolom ő az. A hangját hallva, egyre gyorsabban kezd el verni a szívem.
- Nem. Semmi sem oké. - Rántom meg a vállaimat, ahogy hangommal érzékeltetem, hogy mennyire is dühös vagyok rá. Igazából nem vagyok, csak inkább a helyzetre. Azt hiszem féltékeny vagyok, de persze ezt sosem vallanám be neki. Továbbra is a papírt bámulom, már rég nem jegyzetelek, valahogy nem tudok így, hogy mögöttem ül. Mindenesetre próbálom kizárni, hátha rájön, hogy miért is vagyok ennyire távolságtartó most.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 12:49 am


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Kezem valósággal lerepül a válláról, ahogy megrántja azt. Hangja dühös, s mégis egyben nemtörődő is. Nem tudom mi történhetett vele, csak az jár a fejemben, hogy valami épkézláb magyarázatot találjak a viselkedésére. Tuti, hogy megint a nővére kavart be valamivel. Nem értem, miért nem látja, hogy mennyi mindenben lekorlátozza Őt. Vagyis gondolom azért, mert mégis csak a testvéréről van szó. Vér vér ellen pedig jobb esetben nem fordul. De ha kell, vállalom én a rossz barát szerepét és felnyitom a szemét. Ha ez kell ahhoz, hogy kiszabadítsam a testvére börtönéből, akkor megteszem. Még akkor is, ha megutál érte. - Mivel kavart be a nővéred már megint? - Kérdezem kíváncsian, de mivel az Edwintől pár székkel arrébb ülő srác ördögi szemeket villant rám, lejjebb veszem a hangerőt. - Hé, nekem elmondhatod. Itt vagyok, tudod. - Újra megérintem a vállát - mindössze egy apró pillanatra -, mintegy megerősítésként a mondandómra.
Amikor a prof újra a tábla felé fordul, gyorsan szomorú kiskutyaképet vágva készítek magamról egy fotót, amit rögtön át is küldök Edwinnek. Remélhetőleg megnézi a telefonját, arra alapozva, hogy nem beszélek és smsezek neki egy ugyan azon időben. - Tudod mi jutott eszembe tegnap? - Ráfekszem a padra, hogy minél közelebb kerüljek a füléhez és így ne kelljen normális hangszínben beszélnem. - Olyan régen voltunk már a Patsy's-ben. Neked nem hiányzik az az isteni csokis palacsintájuk? - Várom a reakcióját hátha megszólal. Én legalábbis örömmel venném. - Figyi, lógjuk el a következő órát és menjünk el oda. Sőt, mehetnénk csapatostul. - Minél többen, annál jobb. Néha ugyanis nem feltétlenül jó ötlet kettesben maradnunk. Mert igen, beismerem - persze csak magamnak -, hogy van valami a srácban, ami olyan különlegessé teszi Őt a szememben. De ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy nem ildomos rálőni arra a bizonyos házinyúlra. És ezt meg is fogadtam magamnak. Mert ez így helyes. Én nem éppenséggel vagyok az a tipikus barátnő alapanyag, Edwin pedig rendes srác, éppen ezért sose szeretnék fájdalmat okozni neki.
Ujjammal szórakozásképpen megbabrálom a fülét és jót kuncogok, de erre megint szúrós tekinteteket kapok a padtársainktól. Én csak a nyelvemet öltöm rájuk, ennél felnőttesebb reakcióra per pillanat nem futja tőlem. Rezgő telefonomért nyúlok és rögtön széles vigyorgásba kezdek, mikor elolvasom a választ. Újra megkopogtatom Edwin vállát.
- A többiek benne vannak, úgyhogy mehetünk a Patsy's-be, nézd. - Előre nyújtom a telefonomat, hogy szemügyre vehesse a többiek mit válaszoltak az ötletemre. - Jó, nem? - Próbálok megbizonyosodni arról, vajon Ő is olyan jónak gondolja-e, mint mi. Remélem igen, nélküle nem szívesen mennék.
Mikor a professzor felénk pillant, komoly arckifejezést varázsolok magamra, tollamat fogom, s úgy teszek, mintha jegyzetelnék. Ezúttal talán beveszi. Vagy nem, hisz elég mérges tekintettel méreget.

441 szó ; hypnotic ; huhúúú *-*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 10:08 am

Még mindig duzzogok, főleg ahogy eszembe jut, hogy az a srác végig simít a testén, ott csókolja, ahol nekem kéne. Ez még jobban feldühít, de ez eltörpül az mellett, hogy a nővéremet hozza fel. Tényleg nem értem, hogy mi baja van vele, hiszen teljesen normális nő, legalábbis én nagyon szeretem.
- Tessék?! - Fordulok hátra kicsit ingerülten. Nem szeretem, mikor a nővéremet is belekeveri ebbe. - Nem csinált semmit! - Fűzöm hozzá még az előzőhöz, majd visszafordulok megint, hogy folytassam a jegyzetelést. Legalábbis úgy teszek, mert koncentrálni már régen nem tudok. Konkrétan, amióta beléptem a terembe és egy lékörben vagyok vele.
Morgok egyet, ahogy megérinti a vállamat, mert tegnap nem így volt. Inkább nem is válaszolok, próbálom lenyugtatni magam, mert nem akarok vele veszekedni, de nagyon ott tartok, hogy fogok. A telefonom rezgése az egész teremben visszhangzik. A professzor is megfordul, én pedig pont abban a pillanatban nyúlok a mobilhoz.
- Mr Pearson! Kapcsolja ki és tegye el! - Fordul felém a professzor kissé idegesen. Esélyem sincs, hogy megnézzem az üzenetet.
- Megvárom. - Mellkasa előtt fonja össze a karjait, nekem pedig nincs más választásom, mint kikapcsolni. Meg is teszem, majd megmutatom neki és visszacsúsztatom a zsebembe. Visszafordul a tábla felé, én pedig hátra dőlök a széken. A mellettem lévők eléggé mocorognak, gondolom nem tetszik nekik, hogy beszélgetünk Lynne-nel.
- A túrós palacsintájuk jobb. - Javítom ki, mert megkóstoltam mindkettőt, de valahogy a túrós jobb volt. Pedig most pont kerülni akartam, de ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. Mégsem az bukik ki a számon, mint amit valójában akarok mondani.
- Miért nem mész el Chris-sel? Tegnap este is biztos jól el voltatok... - Morgok egyet, majd összefont karokkal ülök hátradőlve a széken, hogy még mindig halljam. Bár nem tudom, hogy miért vonom kérdőre, hiszen semmi közöm hozzá ilyen szinten, de akkor is idegesít, mikor ilyet csinál.
Elhúzom a fejemet, most jobb ha nem ér hozzám, mert akkor pillanatokon belül elfelejtem, hogy mérgesnek kell lennem rá. Illetve nem is kell, de valahogy akkor is az vagyok. Hátra fordulok, amikor megkocogtatja a vállamat és a telefonra nézek. Így már tényleg muszáj elmennem.
- Következő óra? - Ajánlom fel, hogy biztosra menjünk. Valahogy az egyetemen nincs kedvem most üldögélni. Úgysem tudnék figyelni.
- Azt hittem kettesben megyünk. - Fordulok teljesen hátra, hogy szembe legyek vele és a szemem sarkából pláne látom, hogy a padtársamnak nagyon nem tetszik a beszélgetésünk.
- Edwin! Ha ennyire nem érdekel ez a tárgy, minek vetted fel? - Kérdez rá Susan a mellettem ülő lány, mérgesen, amit meg is tudok érteni, de valahogy nem érdekel ez a tárgy.
- Azért, hogy bosszantsalak a jelenlétemmel és ezért még kreditet is kapok. - Szűkítem össze a tekintetemet, ahogy hozzá intézem a szavaimat, mire megüti a combomat ezzel is kifejtve a nem tetszését. Megforgatom a szemeimet, majd újból Lynne felé fordulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 11:00 am


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Utálom, mikor ilyen a légkör kettőnk között. Általában hamar lecsengnek a vitáink, ám valahogy mégis túl sok van belőlük. Vagy legalábbis több, mint amennyinek lennie kéne. Én azt szeretem, mikor minden szép és jó, mikor csak viccből szívjuk egymás vérét. És most bármit megadnék azért, hogy újra szent legyen a béke, mégis érzem, hogy az a pillanat még várat magára.
Olyan ingerülten fordul hátra, olyan gyorsasággal, hogy meg is ijedek. Jó, most talán tévedtem és nem a nővére okozta a galibát. De akkor meg mi a fene baja van és miért nem mondja el, hogy segíthessek neki? - Jó, oké. Bocsi. - Rövid bocsánatkérés következik a részemről, amit remélem meg is hall. Ez a bűnbánat a képpel együtt lenne teljes, de a professzor meghallja a telefon rezgését. Mondjuk csoda lett volna, ha nem hallja meg, hisz berezonált tőle az egész terem. Rögtön Edwin-re förmed, én pedig most tényleg rosszul érzem magam amiatt, hogy bajba sodortam.
Elmosolyodom mikor kijavít, mert ezt egy apróbb sikernek könyvelem el. Kezd megpuhulni. Éljen, mindjárt visszakapom az igazi Edwin-emet! Vagy mégsem. A következő mondata ugyanis jobban üt, mint amire fel voltam készülve.
Szóval Chris miatt van az egész? Pazar... Még ha legalább valami fontos dolog miatt kellene bűnhődnöm. Vagy legalább olyan miatt, ami valójában megtörtént. Örülök, hogy ismét a leglényegesebb résznél nem figyelt rám, holott a semmit sem jelentő csókcsatámat végignézte.
- Nocsak, hát akkor mégis észrevettél! Azt hittem Elisa mellei kitakartak... - Vágok vissza, most már én is morcosan. Halvány lila gőze sincs arról, hogy Chris miért csókolt meg, ráadásul ahogy láttam Ő se volt éppenséggel elhanyagolva, mert az egyetem egyik legnagyobb ribije valósággal tálcán kínálta fel magát neki. Azt csodálom, hogy nem támadta le Edwin-t rögtön ott, a szórakozóhelyen. Bár akkor közbe is léptem volna, még akkor is, ha semmi jogom nincs ahhoz, hogy ilyeneket tegyek. Sőt, tulajdonképpen, mint barát, inkább örülnöm kellene, ha összejön neki valamelyik lánnyal. De mégse ezt érzem, ha felbukkan egy cicababa a közelében.
Bólintok, mikor lefixáljuk a következő órát. Mi történt, most tényleg jól érzékelem, hogy megint puhult valamennyit? - Ha többen vagyunk, akkor nagyobb az esély arra, hogy nem fog veszekedésbe torkollni a kajálás. - Magyarázom, miért hívtam el a többieket és részben igazat is mondok. Mert azt a világért se vallanám be, hogy félek kettesben maradni vele. Mert én semmitől sem félek, bevállalós vagyok, laza, így ismer mindenki. És ez pontosan így van jól.
Amint Susan megszólal, szúrós pillantásokat vetek felé. Még csak az kell, hogy ő is bele folyjon ebbe. Ez egy privát beszélgetés, hahó!
De Edwin könnyű szerrel lerendezi, viszont az nem tetszik, hogy a lány hozzá ér. - Susan, inkább szűnj meg és ne fogdoss másokat! - Kicsivel hangosabban mondtam ki az iménti szavaimat, mint kellett volna és ezt az sem bizonyítja jobban, hogy a professzor ismét felénk fordul. - Fordulj meg. - Sziszegem a fogaim közül Edwinnek, mielőtt még Ő is nagyobb bajba kerülne. A saját bőrömet nem féltem, de Őt nem akarom bajba sodorni.
- Miss McKendry és Mr Pearson ez az utolsó figyelmeztetésem! Ha nem bírják moderálni magukat, akkor nyugodtan el is hagyhatják az órát, tudják merre van a kijárat! - Szinte már kiabál. Megértem, én abszolút megértem, de az igazság az, hogy érdekelni viszont már nem érdekel. Nem a beszélgetés lenne a legsúlyosabb, ami miatt már kicsaptak egy előadásról. Sőt, most még eléggé vissza is fogtam magam.
A prof elfordul, tovább magyaráz, én pedig úgy döntök, hagyok egy kis teret Edwin-nek. Aztán ijedten összerezzenek, mikor a telefonom megrezdül a zsebemben. Előhalászom óvatosan, alig észrevétlenül, de épphogy elolvasom a kapott üzenetet, a telefon kicsúszik a kezemből és Edwin lábáig meg sem áll. Ez nem lehet igaz. Most megint ki fog akadni.
Biztos észre fogja venni és tudni is fogja, hogy hozzám tartozik a telefon, mivel még mindig rajta van az az apró matrica, amit Ő nyomott rá még első héten, poénból.
Ha lehajol érte, akkor megint bajban leszek.
Hiszen a kijelzőn ott virít egy üzenet, amit biztosan félre fog érteni: Köszi a tegnap estét! - Chris

665 szó ; hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 11:55 am

Sosem szerettem mikor a nővéremet hozza fel, mint bűnbak, pedig ő általában nem is csinál semmit. Fogalmam sincs, hogy miért nem jönnek ki, Haven is folyamatosan csak piszkál Lynne miatt, hogy miért barátkozok vele és csak rossz hatással van rám. Komolyan nem értem a nőket. Már épp enyhülnék, mikor a professzor úr arra utasít, hogy kapcsoljam ki a mobilom. Miután meg van és végre mentési pontra jutottam, akkor vág vissza Lynne. Nem is értem ezt az egészet. Férfi vagyok, érdekelnek a mellek, mert még nem láttam meztelenül élőben, bár leginkább Lynne-re lennék kíváncsi, de ezt mégsem mondhatom neki.
- Nem is néztem a melleit! - Csattanok fel, talán kicsit hangosabban mint akartam, de csak a mellettünk ülők hallják meg, mire kapom is a morgásokat. Nem tudom egyszerűen vissza fogni magamat, ha a féltékenykedésről van szó.
- Csak nem félsz? - Teszem fel az első kérdésem, ami egyből felmerül bennem, csak ezzel is húzva az agyát. Mellesleg ha kettesben megyünk el valahova, nálam az randit jelent, amit nem mondok ki, de szerintem pontosan tudja. Csak, hogy tovább húzzam, fokozom az előzőt.
- Oh dehogynem, begyulladtál velem kettesben maradni! - Összeszűkítem a szemeimet, bár jobban szeretek vele kettesben lenni, mint a haverokkal, mert akkor vissza kell fognom magam. Igaz, hogy mindenki tudja, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak, ha nem vagyunk egymás társaságában, még szivatnak is, hogy mikor jövök már össze Lynne-nel, mert néha úgy veszekszünk, mintha 50 év házasság lenne a hátunk mögött.
Amint Susan is hozzám szól, sőt még meg is üt, rápillantok a professzorra, aki még nem érzékel ebből a beszélgetésből semmit, legalábbis az, hogy még mindig a tábla felé fordulva magyaráz, az következik ebből. Nem figyelek arra, hogy mit mond a mellettem ülő lánynak, mert már lezártnak tekintem. Azt viszont érzékelem, hogy morog mellettem és talán már rég elküldött minket melegebb éghajlatra. Későn is reagálok arra, amit Lynne mond, így sikeresen csak akkor mozdulok, mikor már a professzor úr dühösen velünk kezd el kiabálni. Visszafordulok és most már tényleg azzal foglalkozok, hogy valamit lekörmöljek a tábláról, de inkább elrakom a cuccaim. Ahogy pakolok a lábamhoz csúszik Lynne mobilja, már csak azért is felismerem, mert csak ő lehet ilyen béna, hogy eldobja a telefont, vagy direkt csinálta?
Összeráncolt homlokkal felveszem a földről, de baromira nem tetszik az, amit látok. Most már biztos vagyok benne, hogy direkt dobta el. Tudom nem szép tőlem, de válaszolok Chris-nek, hogy "fordulj fel". Ezzel a mozdulattal, mérgemben le is csapom a telefont Lynne füzetére, így biztos, hogy semmi kár nem keletkezik benne, majd a táskámat felkapva, minden szó nélkül kiviharzok a teremből. Szerintem még a professzor úr is meghökkent, ahogy elhagytam az előadást, de nem érdekel. Le kell nyugodnom. Még itt sms-ezgetnek. Egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ezt teszi, hányingerem is van. Egészen a szekrényemig megyek, ahol bedobom a táskám, majd a telefonomat újból bekapcsolva kezdem el nézegetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 12:38 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Ó, persze, még csak véletlenül se vette szemügyre Elise melleit, ennyire hülyének engem sem kellene néznie. Pasiból van, szemei is vannak, ráadásul a lány úgy kipakolta őket, hogy még az is észrevette őket, aki nem akarta. Szerencsémre nekem nem kell ilyen trükkökhöz folyamodnom, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Azzal a lánnyal ellentétben nekem van személyiségem és hiába hisznek mást az emberek, attól még nem szeretem, ha egy darab húsként tekintenek rám. Nem tudom, miért terjedt el rólam az a hír, hogy össze-vissza kavarok srácokkal. Nem szokásom összefeküdni velük, se egyéjszakás kalandokat létesíteni. Ismerkedni szoktam, mint mindenki, de vannak határaim, amit nem lépek át. De megtanultam már letojni az emberek véleményét. Viszont az komolyan fájt, hogy a tegnap esti látszatnak Edwin is bedőlt.
Kérdése meglep, s nem tudom csodálkozzak-e vagy mérges legyek rá. Beletrafált, én is tudom, valószínűleg Ő is kezdi összerakni a puzzle darabkákat, de ettől függetlenül nem fogom beismerni. - Ezt mégis miből gondolod? - Úgy érzem nem fogja megindokolni, ámbár nagyon is kíváncsi lennék a logikájára. Viszont lehet nem kellene feszegetnem a témát. Nagyon fontos a számomra, nem akarom Őt elveszíteni, de félek, hogy nagyon rossz felé haladunk ezzel a vitatkozással.
A prof leszid minket, de mikor látja, hogy "jegyzetelni" kezdünk, folytatja az előadását. Próbálok most már a tanárra figyelni, hiszen eddig nem éppen tüntettem ki őt a figyelmemmel, bár úgy érzem, ez után sem fogom túl sokkal. Figyelmes leszek arra, hogy Edwin pakolászni kezd, csak nem értem miért. És a telefonomért is lehajol. Remek. Ha eddig nem kelt ki magából, majd most ki fog.
Dühösen levágja a mobilomat a füzetemre és azon nyomban kiviharzik az előadóteremből. Magamhoz szorítom a füzetem, felkapom a tollamat, telefonomat elsüllyesztem a zsebemben és a táskámat a földről felemelve utána rohanok. Most már biztos, hogy a vizsgán úgy megszivat minket a tanár, hogy vért fogunk izzadni. De most nem érdekel. Utána kell mennem.
Ahogy haladok a folyosón, úgy pakolom el a cuccaimat a táskába, hogy ne kelljen még azokra is külön figyelnem. Újból rezeg a telefonom, mikor rápillantok, megdöbbenve látom Chris üzenetét. Ezt most miért is kaptam? Tegnap még azt mondtad nem lesz gáz. Most meg leoltasz? Nem is értem, hogy ez mire jött, de aztán megnyitom a beszélgetést. Jól láttam, hogy nyomkodott valamit Edwin a telefonomon, de nem gondoltam, hogy Chris-nek pötyögött választ.
Befordulok a folyosón és észreveszem Őt, ahogy a szekrényénél áll. Sietős léptekkel odamegyek hozzá, táskámat ledobom a földre és értetlenkedve nézek fel rá. - Fordulj fel? - Kérdezem, utalva az Ő által elküldött üzenetre. - Tudod, abszolút nem kellene magyarázkodnom, de csak hogy tisztában legyél vele, nem történt semmi sem tegnap! Hallod? SEMMI! - Hangosabban beszélek, jóval hangosabban, mint korábban, de nem kiabálok, mert akkor visszhangozna a folyosó. - Chris beszállt valami hülye "felelsz vagy mersz" játékba, és az volt a dolga, hogy tíz másodpercig megcsókoljon. 25 dollárt kapott érte. Ennyi! - Magyarázom a dolgokat, mentem az irhámat, kinek mi tetszik. Utáltam, mikor ilyen szemekkel nézett rám, mikor ennyire elborult az agya egy másik srác miatt. - Amint letelt a tíz másodperc, elköszöntünk és viszlát. Nem vitt haza, nem csókolóztunk tovább és végképp nem feküdtem le vele! - Az utolsó szavakat már az idegességtől remegve ejtem ki a számon. Azt már nem kötöm az orrára, hogy igazából csak Ő érdekel és csak Ő jöhetne szóba, ha az előbb felsoroltak közül bármelyik is eszembe jutna. De nem lehet. Ő az egyik legjobb barátom és a veszekedéseink ellenére sem akarnám elveszíteni.
- De örülnék, ha ezt nem kellene állandóan bizonygatnom neked. Ismersz nagyon jól és tudod, hogy a pletykákkal ellentétben nem az a fajta lány vagyok, aki összefekszik mindenkivel! - Mély levegőt véve dőlök neki az egyik szekrénynek, s meredve nézek más irányba. Nem akarok veszekedni, nem akarom ilyen rosszul érezni magam. Azt akarom, hogy minden olyan egyszerű és normális legyen kettőnk között, mint régebben volt.
Talán fel kéne ajánlanom pár nap szünetet, pár Lynne-mentes napot neki, míg lenyugszanak a kedélyek. De nem tudok megszólalni.

655 szó ; hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 2:05 pm

Tudtam, hogy egyből rá fog erre harapni. Igaz, fogalmam sincs, hogy fél-e vagy sem, bár a közös "randizgatásunknak" jobban örülök, mint a baráti társaságnak. Talán azért, mert akkor van némi esélyem közelebb kerülni hozzá.
- Miért? Nem így van? - Ugratom még mindig, tudom, hogy mennyire nem szereti mikor szívom a vérét, de ezt el kell viselnie. Elvégre ezért is jó, ha van egy legjobb barátod, aki igaz, már több is akarna lenni.
A következő 5 perc csendben telik, elég volt a leszidás, bár a következők annyira felbosszantanak, hogy inkább elhagyom a termet. Még képes sms-ezgetni ezzel a talpnyalóval. Eszem megáll. Egészen a szekrényemig megyek dúlva-fúlva, ahol szinte bevágom a táskámat, majd próbálom lenyugtatni magam. Gondoltam, hogy utánam fog jönni, de valahogy mégsem győz meg azzal, hogy nem történt semmi. Túl sokan mondják az ellenkezőjét, én pedig már fogalmam sincs, hogy miben higgyek.
- Ja persze... - Forgatom meg a szemeimet, ahogy sziszegem. Ökölbe is szorulnak a kezeim és legszívesebben most keresném meg Chris-t, kirángatnám az órájáról és szétverném. Kiakaszt ez az egész, talán jobb lenne, ha nem lennénk ennyit egymás társaságában, de azt meg nem bírnám ki.
- Te meg készségesen elvállaltad, mi? Ne etess már! Mit akarsz Chris-től? Csak nem tetszik neked? Akár járhatnátok is! - Duzzogok tovább mérgemben és teljesen átjár a féltékenység. Megőrülök, hogy más úgy érhet hozzá, ahogy én akarnék. Az meg, hogy pénz volt és tíz másodperc, nem nyugtat meg, inkább csak még jobban felbosszant. Vissza is utasíthatta volna rám való tekintettel, bár tudom jogom nincs, hogy miattam bármit is máshogy csináljon.
- 25 dollárért meg odaadtad magad, mint valami k*rva. - Morgok az orrom alatt, lehet, hogy pont ezt nem kellett volna kinyögnöm, de felidegesít, hogy ráadásul még pénzért is csinálta. Hiába kér arra, hogy ne keljen bizonyítania, mégis azt kérem tőle, bár nem ilyen szinten, mert tudom, hogy meg kéne benne bíznom, de valami mást találtam ki.
- Bizonyítsd! - Sziszegek rá, szinte visszafojtva az agressziómat. Igazából nem is tudná sehogy se bebizonyítani, mert hiába léptem le és nem láttam a következményeket, valahogy akkor is az jár a fejemben, hogy ezek ketten milyen jól elszórakoztak az ágyban.
- Mondjuk a palacsintázó jó is lesz. Egyél meg 10 extra csípős palacsintát 10 perc alatt. - Összeszűkített szemekkel nézek rá, bár tudom aljas húzás már csak azért is, mert tudom, hogy mennyire utálja a csípőset. Az sem biztos, hogy megteszi, hiszen az előbb olyanokat vágtam a fejéhez, ami ad okot arra, hogy itt hagyjon, de ugyanakkor tudom, hogy a kihívásokra sem mond nemet. Viszont ez a Chris még mindig idegesít és az, hogy képes volt belemenni ilyen hülye fogadásba a jelenlétemben. De most bűnhődnie kell és ezt a csípős palacsintával meg is fogja tenni. De még ha vissza is utasítaná, van rá egy nagyon jó módszerem, hogy mégis megtegye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 3:21 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

- Nem, nem így van. - Gúnyosan válaszolok, miközben próbálom elterelni a gondolataimat róla. Amikor ma reggel beléptem az iskola kapuján, akkor még azt hittem egy egész jó nap vár rám. Most már látom, hogy reggel hiba volt kikelnem az ágyamból. Másra sem vágyom, minthogy a fejemre húzhassam a paplanomat és végig aludhassam ezt a napot. Vagy a hetet, vagy amíg Edwin le nem nyugszik.
Nem tudtam nem utána menni, s már az sem érdekelt, milyen színben tüntetem fel magam ezek után a professzor előtt. Így se állt túl jól a szénám, ez a kis kirohanás az előadásáról már igazán nem oszt, nem szoroz.
Próbálom meggyőzni, de szinte forr a dühtől, így jóformán meg se hallja, amit mondok neki. A következő dühös kérdéseitől meg lassan én kapok agyvérzést. Bár nekem jobban sikerül fékeznem az idegességemet, mint neki, ebből adódik, hogy egész nyugodt hangsúllyal tudok válaszolni neki. - Semmit sem akarok Christől! Nem, nem tetszik és nem is akarok járni vele! Gondolom nagyon nehéz elhinni... De ha ennyire rá vagy kattanva a kapcsolatokra, szólj Elise-nek. Ő örömmel szétteszi majd a lábait neked. - Nem veszekszem, csak próbálok ugyanúgy visszaszúrni, ahogy Ő tette az imént. Fel nem tudom fogni, hogy miért nem hisz nekem. Tök mindegy, hogy ki mit hisz, hogy miről beszélnek az emberek. Ő a legjobb barátom, ha másnak nem is, legalább neki kutya kötelessége lenne nekem igazat adni. Főleg mivel én tényleg az igazat mondom. És még inkább azért, mert ha eddig valamiről füllentettem is, Edwin volt az egyetlen, akinek mindig az igazat mondtam. De most túlságosan elvakítja valami, ezért nem tud józan ésszel gondolkodni.
Reméltem, hogy nem fog olyat mondani, amivel megbánt, de csak kicsúszott a száján az az egy szó. Elsápadva nézek vissza rá és hirtelen azt se tudom, mit feleljek. Nyelek egyet, rendezem a gondolataimat, de az a szó úgy beleégett a tudatomba, hogy még a szívem is belefájdult. - A 25 dollárt Ő kapta, mert teljesítette a feladatot, de látom nem figyelsz arra, amit mondok. Végül is mindegy, hogy figyelsz-e vagy sem, már órákkal ezelőtt eldöntötted mi az igazság, anélkül, hogy beszéltél volna velem, a legjobb barátoddal. - Sziszegem neki halkan, nagyobb hangerőre nem merek váltani, mert félek, hogy őrültnek néznének, ahogy ordibálnék vele.
Őt nézem, miközben kibújok a pulóveremből. Egy vékony, fehér top van már csak rajtam, ami alól rögtön átüt a fekete melltartóm. Nyilvánvalóan nem szándékoztam ma megválni a pulcsimtól, de ha már k*rva vagyok, akkor úgy érzem az "igazi énemhez" kellene öltöznöm. Legszívesebben felpofoztam volna, amiért annak nevezett, de helyette csak a pulcsimat dobtam az arcába. - Nem bizonyítok neked semmit. - Mardossa a belsőmet a tudat, hogy nemet mondok egy kihívásra, hiszen ez már tényleg nem én vagyok. De talán az, hogy k*rvának nevezett felülírt mindent. - A k*rva most levonul a színről és ígérem békén hagy. - Felkapom a táskámat a földről és azonnal hátat fordítok neki. Nincs ínyemre, hogy így vonuljak végig a folyosón, de mivel a többség órán csücsül, talán nem látnak majd meg sokan. Ilyen formában se akartam elválni tőle, de nem könnyítette meg a helyzetemet. Mondjuk a pulóveremet talán nem kellett volna odadobnom neki, mert ha a látótávolságán kívül kerülök, visszavehettem volna, de most már mindegy. Meg aztán odakint szét fogok fagyni is... Remélem a bennem lévő düh némileg majd felmelegít.
Talán mégis szükségünk van pár nap szünetre, még mielőtt jobban eldurvulna a helyzet.

558 szó ; hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 7:21 pm

Dúlva-fújva hagyom el az előadó termet, ahogy meglátom, hogy Chris írt neki. Persze semmi közöm nincs hozzá, de mégis bosszant. Örülnöm kéne neki, hogy valaki érdekli, de ezzel csak felmérgesítem magam. Viszont az megnyugtat, hogy nem akar semmit sem a sráctól, de akkor sem tudom, hogy minek vállalta el. Ami még ennél is jobban meglep az-az, amit ezután felhoz. Össze is ráncolom a homlokomat.
- Most, hogy jön ide Elise? - Értetlenkedek, hogy most miért keverte ide, én semmit sem csináltam vele, mindössze beszélgettünk. Ő volt az, aki csókolózott mással. Amit még mindig nem tudok hova tenni. Az meg, hogy széttenné a lábát, teljesen hidegen hagy, mert én valaki más lábai között érezném jól magam. Valahogy tényleg nem jut el az agyamig az, amit mond, csak annyi, hogy valaki pénzt kapott ezért, ő pedig vígan beleegyezett.
- Minek mentél bele egyáltalán? - Szűkítem össze a szemeimet, mert nem tudom elhinni, hogy megtette. Simán nemet is mondhatott volna neki. Helyette megint balhézunk valaki miatt, ahelyett, hogy egymással lennénk elfoglalva, hogy kitaláljuk kit szivassunk meg.
Csak végig nézem a produkcióját és egyből a melleire tévednek a szemeim. Hát hu... Folytatni nem tudnám a gondolataimat, mert sarkon fordul és ott hagy a pulcsijával a kezemben. Nem hagyhatom, hogy elmenjen, ezért utána megyek és beállok elé, mintegy úttorlasznak használva magam.
- Ha nem csinálod meg, csirke leszel. Miss Pipi lesz az új neved! - Gúnyolom, mert tudom, hogy ez a másik, amit nem szeret és már csak ez miatt elvállalja. Tudom kihúztam a gyufát, de mégis valahogy a tekintetem az átlátszó melltartójára téved. Majd az ajkaira téved, amit már úgy megízlelnék, de inkább észrevétlenül megrázom a fejem és a pulcsit felé nyújtom.
- Vedd fel, mert megfázol! - Adom vissza neki a pulcsit, mert nem akarom, hogy megfázzon, bár szívesen ápolgatnám, de az jobban zavarna, ha más látná így. Tudom, hogy megint elszúrtam és ki kell engesztelnem valamivel, de talán a palacsintás kihívás elvonja a figyelmét erről. Nem akartam ezt mondani neki, de valahogy kicsúszott. Mindegy, mert már nem tudom visszavonni.
- A többiek várnak minket. Gyere! - Nyújtom a kezemet felé, már biztos vagyok benne, hogy mindenki a palacsintázót választja az egyetemi óra helyett. Halványan el is mosolyodok és meggyőző tekintetemmel pillantok rá, amit nem tud visszautasítani. Legalábbis eddig nem tudott, de most ki tudja, hogy mennyire mérges rám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 8:00 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Á, jó kérdései vannak neki is, komolyan mondom. Most erre mit válaszoljak? Nem tudom, hogy jön ide Elise, ez volt az egyetlen, amivel valamennyire vissza tudtam vágni neki.
- Nem tudom, talán azért, amiért neked az agyadba égett Chris! - Csattanok vissza, bár amint kimondom, meg is bánom. Lehet nem ezt kellett volna válaszolnom, de az idegességtől kevésbé tudok tisztán gondolkozni. Mindegy, úgyse figyel arra, mit beszélek, ez se fog feltűnni neki. Bár azért ez nem fair, hogy Ő nyugodtan féltékenykedhet, én meg nem. Nem mintha egyikünknek is joga lenne hozzá, de ezt már mindketten megszoktuk. Ilyenek vagyunk és kész.
- Nem tudom! Ha tudtam volna, hogy ekkora balhé lesz belőle, akkor nem mentem volna bele! - Tényleg nem azért csináltam, hogy felbosszantsam Őt, de lassan észre kellene vennünk, hogy amit mi egymással művelünk az sem éppen egészséges. Szóra nyitom a szám, hogy még hozzá tegyem, Őt is megcsókoltam volna, ha Ő lett volna abban a helyzetben, de inkább megtartom ezt a gondolatot magamnak. Pusztán azért, mert nem tudom, jót tennék-e vele vagy inkább még rosszabb irányba sodornám ezt a beszélgetést. Mintha lehetne ennél sokkal rosszabb...
El akarok tűnni innen, minél messzebb, de utánam siet és még az utat is elállja előlem. - Nem leszek Miss Pipi! - Förmedek rá és még játékosan bele is bokszolok a vállába. Figyelemmel követem a tekintetét, kicsit oldalra döntve a fejem. Nem teszem neki szóvá, hogy nyugtáztam, amint végignézett rajtam, mert talán újfent olyasmit mondanék, amit nem kellene. A filmekben ilyenkor szoktak egymásnak esni a főszereplők, de esetünkben ez most ki van zárva. Még akkor is, ha nem lenne ellenemre a dolog. Egészen eddig úgy gondoltam, elrontanám a barátságunkat, ha utat engednék az érzéseimnek. Nos, ahogy az előbb beszéltünk egymással, ahogy veszekedtünk... talán nem is lenne mit elrontani.
Elveszem tőle a pulcsimat és gyorsan visszaveszem magamra. Nem Edwin tekintete zavar, hanem sokkal inkább a focistáé, aki elhalad mellettünk. Ezért nem szoktam mélyen dekoltált felsőkben mászkálni...
Mikor a kezét nyújtja és elmosolyodik, muszáj vagyok elkapni róla a pillantásom. Ő is jól tudja, hogy ilyen tekintettel nem tudok nemet mondani neki, és előszeretettel be is veti rajtam. Arrébb lököm a kezét, igaz már nem dühből, sokkal inkább játékból, de azért ezt a k*rvás beszólást nem tudom kitörölni olyan gyorsan az emlékezetemből. - Ha meg tudom enni a tíz palacsintát, ha nem, te fizeted ki. És a jeges teámat is mellé. - Elsétálok mellette és várom, hogy jöjjön velem.
Viszont van valami, amit már meg akartam tőle kérdezni és habár ez kicsit sem a legmegfelelőbb pillanat, úgy érzem, jobb elterelni arrafelé a gondolataimat. - A szüleimnek van egy háza a hegyekben, innen olyan másfél órányira kocsival. Arra gondoltam, hogy hétvégére összecsődíteném oda a bandát. Mármint csak a kisebb csapatot. Neked van kedved jönni? - Nem érdemli meg, hogy megkérdezzem, mégse tudnék úgy elmenni, hogy nem hívom el. Meg úgyse, hogy nem jön el. Ha nem jön, akkor már most elkönyvelhetem magamban, hogy kész katasztrófa lesz a hétvége.

490 szó ; hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 9:05 pm

Sóhajtva rázom meg a fejemet, ez nem egy jó indok, sőt a lehető legrosszabb. Ezért is borít ki ez az egész, főleg, ahogy mondja. Nekem sincs más választásom, mint ugyanígy válaszolni.
- De te smároltál vele! Mi csak beszélgettünk! - Akadok ki én is, hogy képes ezt megemlíteni, mikor tényleg nem történt semmi. Ennyi erővel a baráti társaságunkban lévő csajokkal se beszélgethetnék. Bár szerintem ők tisztában vannak azzal, hogy mi ketten máshogy állunk egymáshoz.
- Tudod ezzel csak megerősíted a pletykákat, amik terjengnek rólad, hogy bárkivel képes vagy kikezdeni... - Rántom meg a vállaimat, már belefáradtam ebbe, ezért is inkább lezárom. Ha nem tenne ilyeneket, biztos, hogy nem terjesztenének olyan pletykákat róla, mint amiket. Viszont azt nem hagyhatom, hogy elmenjen, nekünk még van egy elintézendő ügyünk a palacsintázóban. Épp ezért utána sietek és elé állok, hogy megtorpanjon. Tudtam, hogy ez be fog válni, utálja, ha csirkének hívom.
- Akkor kihívás elfogadva? - Szűkítem össze a szemeimet és így tekintek az övébe, mintha csak farkasszemezésre akarnám kihívni. A pulcsiját is visszaadom időközben, mert nem kerülte el a figyelmemet az, ahogy az a focista megbámulta. Már épp indulnék utána, hogy leüssem, de a látvány, ami Lynne felsőtestét illeti, jobban leköt.
- De ugye tudod, hogy az csalás, ha közben iszol! És így nem érvényes. - Kötöm ki az egyetlen olyan szabályt, amivel sakk-matt-ot adhatok neki, hisz tudom, hogy ivás nélkül nehezen lehet bírni a csípőset, főleg ha valaki azt nem szereti. Bár nincs ellenemre, hogy kifizessem, mást is fizetnék neki, ha ezzel közelebb tudnám magamhoz, de úgy érzem egyre távolodik.
- Persze. Jó kis buli lesz. - Mondom mosolyogva, bár belül mardos, hogy nem kettesben megyünk oda. Sokkal jobban hangzana, talán több is történne köztünk végre, mint a sima szivatás. Talán végre meg is tudnám csókolni, hisz annyira vágyok már az ajkaira.
- Hol találkozunk a többiekkel? Bent vagy még valahol előtte? - Nézek oldalra rá, mert előfordult, hogy mielőtt elmentünk volna kajálni, még betértünk valahova.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 9:30 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Nem tudok mit reagálni, ezért arcomat kezeimbe temetem és nyűgös hangokat hallatok. Elég volt, bőven elég volt már a veszekedésből. Nem csak mára, szerintem az elkövetkezendő tíz vagy akár húsz évre is elegendőt vitatkoztunk. Csak hagyjuk már abba.
- Nem érdekel, hogy mit pletykálnak rólam. Az a fontos, hogy a barátaim, akik számítanak, ők tudják, hogy milyen vagyok valójában. Főleg Te... - Pont le tudom tojni, hogy a felsőbb évesek vagy a szaktársaim mit gondolnak rólam, ha a barátaim tudják az igazat. És az, hogy Edwin-t is sikerült behálóznia ezeknek a pletykáknak, nos, ez rémített meg leginkább.
- Kihívás elfogadva. - Válaszolom fújtatva, tekintetemet pedig elkapom róla. Lehet, hogy a farkasszemezés a kettőnk dolga volt, de most nem voltam vevő rá. Ahogy viszont látom, hogy megbámulja a focistát, aki szintén végig nézett rajtam, megmosolyogtat. Igaz próbálom ezt nem túlságosan kimutatni az irányába.
A szabály hallatán szemeimet az égnek emelem, miután visszaügyeskedtem magamra a pulcsimat. Gondoltam, hogy valahogy ellehetetlenít attól, hogy nyerjek. - Jó, nem iszom közben! De amint megettem az utolsó palacsintát is, kérni fogom a jeges teát! - Ha pedig tüzet hánynék, akkor jobb lesz, ha menekülőre fogja.
A téma szerencsésen terelődik és talán mindketten csillapodni látszunk, ami némiképp boldogsággal tölt el. Még a végén kellemesen fog végződni ez a nap? Az aztán kész csoda lenne.
- Szuper. Akkor, csak, hogy bizonyítsam nem félek veled kettesben maradni, eljöhetnél velem előző este. Vinnénk fel elegendő kaját, piát, meg mindent, ami még kellhet. A többiek meg jönnének másnap reggel. - Így kell megjátszani a magabiztos embert. Mert valójában féltem vele kettesben maradni, de bíztam abban, hogy vagyok annyira kreatív, hogy átvészeljük ezt. Ráadásul korábban is voltunk már kettesben és még jól is szórakoztunk. Ezt most is össze tudjuk hozni.
- A Patsy's-ben. Mindenki akkor jön, amikor éppen odatalál, én csak annyit írtam nekik, hogy ott leszünk. Szóval leülünk egy asztalhoz és majd érkeznek. - Szerencsére a Patsy's nincs messze, mindössze pár perc séta az egyetem főépületétől egy kis utcában és már ott is van az egyik hangulatos udvarban. Kilököm magam előtt az ajtót és a hideg szélnek köszönhetően gyorsabbra veszem a tempót. És lelkileg már készítem magam a kihívásra. Amihez egy csepp kedvem sincsen, de ez már lényegtelen.

hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 10:03 pm

Be akarom már ezt fejezni, így rövidre zárom és remélem, hogy nem is fogjuk folytatni. Inkább másra akarok gondolni, hogy ezzel is tereljük a figyelmünket. Ennyi veszekedés egy napra pont elég.
- Engem nem érdekelnek a pletykák. Csak te adsz rá okot, hogy legyenek. - Rántom meg a vállaimat, mert nem érdekel, de jobban örülnék neki, hogyha nem lennének és nem hallanék ilyeneket róla. De mivel őt sem érdekli, sőt még hergeli is a többieket, persze, hogy minden nap ő a téma. Viszont leszeretném már ezt zárni, így jobb, hogy elfogadja a kihívást. Úgyis tudom, hogy nem fogja tudni teljesíteni, mert direkt extra csípőset kérek, még az sem bírja ki, aki szereti a csípőset.
Tudtam, hogy el lehetetlenítem a nyerési esélyét, és pont ez a cél.
- Amúgy mit kapok, ha nem sikerül teljesítened? - Ez az egy kimaradt és kíváncsi vagyok arra, hogy mi is a nyereményem. Már a zsebemben érzem a nyerést, hiszen tudom, hogy képtelen lesz teljesíteni.
- Az utolsó palacsinta megevése ott kezdődik, hogy lenyelted és vársz 1 percet. - Szemét lennék? Igen, de ezt is csak ő váltotta ki belőlem. Viszont tetszik az ötlete, de lehetnénk kettesben is odafent. Mintha gondolatolvasó lenne, úgy találja ki a vágyamat. Azt hiszem akkor főnyeremény lesz.
- Benne vagyok, de szerintem a pia meg a kaja el fog fogyni, mire a többiek megjönnek. - Magabiztos hangommal is csak arra akarok következtetni, hogy elég sokat fogunk inni, legalábbis én ezt tervezem, mert ha leitatom könnyebben férek hozzá. De ahogy ismerem magunkat biztos, hogy kitalálunk valamit, amivel a másikat bosszantjuk vagy akár kihívásokat is csinálunk.
- Akkor elég sokáig ott leszünk. - Mosolygok, mert tetszik ez a fajta hozzáállás. Kiengedem az egyetemről és már épp sétálnék mellette mikor felgyorsít. Nem akarok rohanni, ezért is kapom el a karját és magam mellé húzom, hogy az én tempómban menjünk.
- Hova rohansz? - Mosolygok fogat villogtatva, majd lekapom a pulcsimat és a hátára terítem. Tudom, hogy nincs meleg és talán ezért váltott gyorsabb tempóra, de ki akarom élvezni azt, hogy most itt van mellettem és kettesben vagyunk úgy, hogy senki se zavar minket.
- Azt ugye tudod, hogyha kettesben felmegyünk a szüleid házába, akkor nem lesz egyszerű éjszakánk. Mit szólnál ahhoz, ha társasjátékoznánk piával kombinálva? Úgy sokkal izgalmasabb lenne az este. - Teszek fel egy ötletet, amolyan itassuk le a másikat észrevétlenül. Persze tudok megint csak olyat mondani, ami miatt nem fogja visszautasítani ezt a kis játékot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Kedd Okt. 18, 2016 11:17 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Az utolsó mondatát már tényleg elengedem a fülem mellett, hisz láthatóan mindketten belefáradtunk már a vitába. Úgyhogy kell egy kis szünet.
Nem igazán volt kedvem ehhez a kihíváshoz, de ha már egyszer beleegyeztem, akkor tartanom kellett magamat a szavamhoz. Jelentőségteljes pillantást vetek rá, mikor rákérdez a saját nyereményére. Nevetnem kell, méghozzá nagyon. - Tíz túrós palacsintát. - Ez eléggé közömbösen hangzott, de hát ez van. Nagyobb nyereményre ne is számítson, hisz már most tudjuk mindketten, hogy nem fogom tudni teljesíteni a kihívást.
- Túlteng benned a versenyszellem és ez felettébb aggasztó. De figyelmeztetlek, ha rosszul leszek és hányni fogok, az a te lelkeden fog száradni. - Igazság szerint már most rosszul vagyok. Utálom a csípős kajákat, nem fér a fejembe, egyáltalán szabad akaratukból az emberek miért is esznek olyanokat. Elviselhetetlen. Fúj.
- Akkor a nagyobb részét felhozatjuk valaki mással. Nem fogjuk elpusztítani az összeset. - Mutatóujjamat kinyújtva rászegezem, mintegy figyelmeztetésképpen. Nem éljük fel a tartalékainkat, mert két és fél napot fogunk ott tölteni és jó lenne, ha nem azért kellene vasárnap hamarabb visszaindulni, mert már nem lesz mit ennünk.
Kiérve az utcára hiába váltok gyorsabb tempóra, elkapja a karom és visszahúz. - Fáz... - Nem tudom befejezni a magyarázatot, mert abban a pillanatban már rám is teríti a pulcsiját. Elmosolyodom ezen a vérbeli úriember reakción, de később megszólalok. - Így meg nehogy te fázz meg. Annyit nem ér ez a pár perces út. - Nem örülnék neki, ha miattam benyelne valami vírust vagy mondjuk egy tüdőgyulladást.
- Ha szóba hozod a vetkőzős pókert, akkor visszaszívom a meghívást. - Figyelmeztetem, mielőtt még túlságosan elvetné a sulykot. Pontosan tudom mennyire nehéz éjszakánk lesz, sőt, már rendesen osztom is magamat, amiért voltam ennyire hülye, hogy szóba hoztam. De már mindegy, úszok az árral inkább.
- De ha fokozni akarod az izgalmakat, megnézhetünk inkább egy horrort. - Ajánlom fel pont azután, hogy megemlíti az ivós társasjátékot. Tudom, hogy az alkohol segít feloldani a gátlásokat, ámbár nem szeretném, ha valami olyan történne, amit másnap rögtön meg is bánnánk. Szóval jobb szeretnék józan maradni, már amennyire ez a lehetőségek között szerepel.
Közben a gondolataimban az erdei házban vagyok és azt próbálom kitalálni, melyik két hálószoba fekszik egymástól a legtávolabb. Talán másnak nem lenne fontos szempont, nekem viszont jelen pillanatban nagyon is az. Jobb szeretném könnyíteni a helyzetünket és nem fölösleges nehézségeket gördíteni magunk elé. - De lesz még billiárd, darts, X-box, úgyhogy szerintem el leszünk. Piálni meg piálunk, ha megjöttek a többiek is. - Próbálom meggyőzni, hogy az ivós társasok helyett mikkel próbálkozhatnánk majd, ám a jakuzzit direkt nem említem. Aztán jó korán takarodó, alvás és mire kinyitjuk a szemeinket a többiek is ott lesznek. Remélem. A fene vinné el, hogy ennyire jó barátok vagyunk... Ha nem lennénk azok, nem kellene ennyit szenvedni, ennyit küzdeni azért, hogy ne romboljuk szét a jó kapcsolatunkat. Mekkora szívás már ez...

hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Szer. Okt. 19, 2016 12:18 am

Nem tetszik az, amit mond, hogyha én nyerek, de talán be kell ennyivel érnem. Eddig valahogy kreatívabb volt, abban, hogy legyen értelme küzdeni. De mivel nem én vagyok az "áldozat", ezért beérem a palacsintával is.
- Azt hittem valami eredetibbet találsz ki. - Öltöm ki rá a nyelvemet, mert ez nem rá vall, bár szerintem pontosan tudom, hogy miért mondta ezt. Lehetetlen küldetésre vállalkozik, hisz nincs épeszű ember, aki ezt meg tudná tenni. Igazából fogalmam sincs, hogy mire vágynék tőle, vagyis van, de a határokat nem akarom most feszegetni.
- Majd fogom a hajadat, ha cserébe nem hánysz le. - Nevetem el magam, ennyit feláldoznék, de tudom, hogy inkább abbahagyja, minthogy rosszul legyen. Legalábbis remélem, hogy nem ér annyit ez a kihívás neki, hogy hányásig szenvedjen. Gondoltam, hogy nem fog tetszeni neki, hogy már most arra gondolok, hogy kettesben mit is tudnánk csinálni fent a hegyekben, ahol valószínűleg nincsenek szomszédok, sok piával és kajával.
- Ez jó ötlet. - Adok igazat neki, és inkább nem fantáziálok tovább kettőnkről. Szerintem pontosan tudjuk, hogy mire megy ki a játék.
Gyorsan témát váltok, mielőtt jobban belemennénk és odaadom neki a pulcsimat, hogy ne fázzon, mert az elkezdett szavából és a rohanásából erre következtetek. Tetszik, hogy így aggódik értem.
- Legalább tudsz majd ápolni. - Vigyorgok, de nem hiszem, hogy megfáznék ezen a kis úton. Igaz, hogy nincs meleg, de azért annyira hideg sincs. Lehet fűt belülről valami és ezért nem érzem hidegnek a levegőt.
- Pedig az egy érdekes játék lenne... - Már csak azért is említem ilyen sunyi hangon, mert tudom, hogy nem tud pókerezni és hamar lenne meztelen, ami természetesen nekem nagyon is kedvező lenne. Hamar összeráncolom a homlokomat, ahogy áttérünk a horrorra.
- Mindegyik unalmas. Bár az ivászat után nézhetünk filmet. - Nagy önuralom kell ahhoz, hogy ne mondjam, hogy összebújva, de mégis csak sikerült kihagynom ezt. Szerintem ő is tudja, hogyha filmezünk összebújunk, legalábbis ez a tervem. Közel akarom magamhoz érezni. Viszont a horror tényleg unalmas téma, persze ha találunk egy értelmeset, akkor nincs ellenemre, hogy megnézzük. Manapság mindegyik ugyanarról szól, semelyikben sincs újdonság és ez miatt teljesen kiszámíthatóak.
- Ezekkel játszani tudunk ivászat közben is. - Rántom meg a vállaimat, valahogy azaz érzésem, hogy nem akar velem inni, főleg, hogy kettesben vagyunk. Lehet le kell mondanom arról a tervemről, hogy leitatom és ezáltal közelebb kerülök hozzá.
Hamar meg is érkezünk, kinyitom előtte az ajtót, majd mögötte belépek én is a palacsintázóba.
- Remélem felkészültél a csípős palacsintára. - Nézek rá önelégülten, mert hamarosan meg is nyerem a mi kis játékunkat. Nem kell 5 perc és fel fogja adni, érzem. Kiválasztok egy asztalt, majd elő is veszem az étlapot, ahol gyorsan átfutom a palacsintákon a tekintetem. Meg is van, amit kerestem, így odamegyek a pulthoz és rendelek. Magamnak túrós palacsintát, neki meg a 10 csípőset. Ezekkel együtt térek vissza az asztalhoz, ahol lerakom elé a palacsintákat. Előveszem a telefonom és ránézek.
- Kezdheted. - Adom is a kezdő szót, majd kíváncsian figyelem a reakcióját. Bőven kapott csípőset bele, szóval biztos vagyok benne, hogy tüzet fog hányni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Szer. Okt. 19, 2016 12:50 am


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Kölcsönkenyér visszajár, ha nyelvet ölt, én is azt teszem. Ne várjon túl nagy kreatívságot és nyereményt, mikor mindketten pontosan tudjuk, hogy a vesztembe rohanok. De ezt még visszakapja, valahogy én is megszivatom.
- Na persze, még csak az kéne... - Tudom, hogy miként vélekedek kettőnk kapcsolatáról, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy nem akarom feláldozni a barátságunkat. De akkor sincs az az Isten, aki kedvéért hagynám, hogy pont Ő legyen ott velem miközben hányok. Soha. - Inkább összekötöm a hajam. - Előhalászom egy hajgumit a táskám mélyéről, s miközben sétálunk, minél magasabbra próbálom felkötni a hajamat.
- Nemhogy Te vennél nekem M&M's-t, amiért megsértettél, még meg is etetsz velem tíz csípős palacsintát. Az eszem megáll... - Ez már csak tettetett méreg, ezzel Ő is tisztában van, s ebből kiindulva nagyon remélem, hogy nem kanyarodunk vissza a kezdeti témánkhoz és veszekedéshez.
- Az igazán szép hétvége lenne, ha végig az ágyban feküdnél lázasan én meg rohangálhatnék a forró, mézes teával. - Előrevetítem mi történne, ha tényleg megfázna és közben imádkozni kezdek, hogy nehogy megtörténjen. Éljük túl a hétvégét tüdőgyulladás, alkoholmérgezés nélkül, úgy, hogy hétfőn a suliban még egymás szemébe is merjünk nézni. Ennél többet nem kívánok.
Újabb ütést kap a mellkasára a sunyi hangneme miatt. Pontosan tudom, hogy mire gondol, bár a legmeglepőbb az, hogy nem zavar.
- Jó! Ha megígéred, hogy nem isszuk le magunkat a sárga földig, akkor választhatsz majd Te filmet. - Talán ezzel sikerül megpuhítanom kicsit. Nem akarok szombat reggel már másnaposan ébredni, főleg úgy, hogy a többiek még csak akkor érkeznek. Olyan állapotban még a hangoskodásukat sem tudnám elviselni.
- Darts és ivászat? Az azért durva lenne... Elég egy kis mellélövés, aztán a sürgősségin kötünk ki. - Nem vagyok ellene az iszogatásnak, csak a sulykot nem akarom elvetni. Bármi szóba kerülhet az este folyamán és ha megtörténik, akkor szeretnék észnél lenni, s emlékezni másnap arra, hogy mit mondtam.
Szomorú nyögés szakad fel a torkomból, ahogy kinyitja előttem a palacsintázó ajtaját. Nem akarok bemenni. Komótosan sétálok utána, aztán helyet foglalok a kiválasztott asztalnál. Leemelem a pulcsiját a hátamról és odahajítom neki, mielőtt még felállna, hogy leadja a rendelésünket. A többieknek meg persze még se híre, se hamva. Még a végén a kis szemetek nem is jönnek, vagy majd akkor állítanak be, mikor mi meg már menni készülünk.
Ahogy leteszi elém a palacsintákat vágok neki egy undorral teli képet. Feljebb húzom a pulcsim ujjait, veszek egy mély levegőt és elkezdem enni azt a borzalmat. Az első még úgy-ahogy lemegy, bár már a legelső falatnál érzem, ahogy végigmarja a torkomat. - Utállak. - Vetem oda neki, aztán még egyet harapok. Alig kezdem el a másodikat, még világosabbá válik, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Lecsúszik egy újabb falat. Legyezni kezdem magam az egyik kezemmel, a szemeim könnyben úsznak. A harmadik palacsinta után észveszejtő köhögés tör rám, ami miatt a többi vendég rögtön az asztalunk felé fordul. Aztán abbamarad. A szemeim még mindig könnyeznek, de most nem fogom letörölni őket, mert még csak az hiányzik, hogy a szemeimbe is belekenjem ezt a csípős vackot. A negyedik félig megy csak le. Újabb falat jön, de azt inkább kicsit sem nőiesen egy szalvétába köpöm. Megint rám tör a köhögő hullám, de egy perc múlva abbamarad. - Győztél. - Suttogom, fáj a szám, a torkom, nem vágyom másra, csak valami hideg üdítőre. - Hol a teám? - Suttogok tovább, mindvégig szúrós pillantásokat lövellve Edwin felé.
- Remélem élvezettel nézted végig, mert én most nagyon rosszul vagyok. - És ezzel tényleg nem vicceltem. Ajkamat lebiggyesztve, szomorú kiskutya szemekkel nézek újra fel rá. Most jól jönne valami bátorítás vagy csak sajnáljon meg egy kicsit. Viselkedjen jó barátként, mert most szenvedek. És megérdemlem.

hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Szer. Okt. 19, 2016 1:16 am

Gondoltam, hogy nem fog egyszerűen menni, hogy valami olyat találjon ki, ami a kedvemre esik. Persze ezzel nem fogom nyüstölni, mert pontosan tudjuk, hogy én fogok nyerni és már most kitalálom a győzelmi táncomat.
Most olyan jó barátként felajánlottam magam, hogy segítek hányni, ha arra kerülne a sor, de remélhetőleg odáig nem fogunk eljutni.
- Jobban áll, ha ki van engedve. - Ezt nem is tudom, hogy miért mondom, de sokkal jobban tetszik, hogyha nincs összekötve a haja. Nincs vele gondom, csak nem is tudom. Igazából nem kéne ilyeneket kijelentenem, mert a végén tényleg gyanakodni fog arra, hogy akarok tőle valamit, aminek jó lenne még titokban maradnia.
- Vissza is mondhattad volna. - Rántom meg a vállaimat, persze tudom, hogy nem tud nemet mondani egy kihívásra, főleg ha utána még gúnynevekkel is illetem, amiért kihagyta. Direkt nem reagálok arra, hogy megsértettem, mert tisztában vagyok vele, és már most megbántam, hogy azt mondtam neki. Önszántamból sosem sérteném meg, de túlságosan is elborult az agyam.
- Igazából máshogy is ki tudnál gyógyítani, nem csak a mézes teával... - Jegyzem meg halkan, még pedig arra gondolva, hogy akár mellettem feküdhetne, simogathatna, hozzá bújhatnék. De tudom, hogy ez az álmaimban történhet csak meg.
Halkan nyögök egyet, ahogy megüt, nem azért mert fájt, hanem mert hirtelen ért. Nem számítottam rá, hogy meg fog ütni, de egyáltalán nem zavar, mert legalább eljutott hozzá a rejtett üzenetem, hogy miért is mondtam ezt.
- Nem tudok olyat ígérni, amiben nem vagyok biztos. - Ajkam szegletében megjelenik egy gonosz kis vigyor, mert nem akarok ilyet ígérni, pont hogy az a cél, hogy leigyuk magunkat.
- Én nem darts-ra gondoltam. A biliárd viccesebb részegen. - Nevetem el magam, de szerintem ott inkább a több száz dolláros asztal bánná, ahogy felsértenénk.
Hála az égnek meg is érkeztünk így hamarosan a győzelmi vállveregetésemet is be tudom magamnak mutatni. Már csak azért is kíváncsi vagyok erre, mert tudom, hogy már csak az önbecsülése miatt sem mondaná vissza.
- Dehogy utálsz. - Mosolygok, ahogy figyelem hogyan is eszik. A harmadiknál már kezdek elgondolkozni, hogy talán az egészet megeszi, de a negyediket látva biztos vagyok a győzelmemben. Meg se várom, hogy kiköpje, felállok és a pulthoz sétálok, ahol rendelek megint. Visszatérek hozzá, kezemben a teával, csokis palacsintával és M&M-el. Leülök közvetlen mellé, és odaadom neki a poharat. Félre tolva a csípős palacsintát, elé teszem a csokisat és az M&M-et.
- Fel is adhattad volna. - Nézek a szemeibe és próbálok nem elveszni bennük. Már épp közelebb hajolnék hozzá, hogy valamit kitalálva a fülébe suttogjak, de nincs erre lehetőségem, mert épp betoppan két vidám barátunk.
- Oh, csak nem megzavartuk a randitokat? - Vidáman csengő hanggal csüccsen le a szembe lévő székre Ryan, akit követ Shaun is.
- Ez mi? - Húzza maga elé a csípős palacsintát, és mielőtt még megszólalnék, már bele is harap. El is kezdek kuncogni az orrom alatt, és azt hiszem most már ő is tudja, hogy miért. Arca pirosan ízzik, és azzal a lendülettel vissza is dobja a tányérra.
- Nem vagytok normálisak. - Nagy levegőket nyel, közben mellette Ryan már sírva fekszik a széken, ahogy közös haverunkat figyeljük, hogyan is szenved.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Szer. Okt. 19, 2016 2:14 am


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Lopott pillantást vetek Edwin felé, miután megjegyzi, hogy kiengedve jobban áll a hajam. Hát ebben igazat kell adnom neki, de most muszáj minden végkimenetelre felkészülnöm. És ha a legrosszabb következne be, nem akarnám, hogy hányni lásson. Azért ez megérthető, nem?
- Ja, persze. - Nem mondhattam volna vissza a kihívást, hiába mondogatja ezt. Jó lesz, gyorsan túl esek rajta és már rohanni is fogok haza. Miután magamba döntöttem úgy egy liternyi hideg üdítőt természetesen.
- Túl sok bujaságot vélek felfedezni a hangodban. - Állapítom meg halkan nevetve, igyekezve angol akcentussal beszélni, mintha valami régi brit filmből léptem volna elő. Hogy miért? Nem tudom, csak hogy szórakozzunk picit.
A gonosz vigyorát látva hirtelen megtorpanok. Nem most van itt az idő erre, letaglózni sem akarom a nyíltságommal, mégis úgy érzem, ha nem mondom ki, akkor csak adom alá a lovat. Ezért muszáj kinyitnom a számat. - Nézd, fordítsuk pár másodpercre komolyra a szót. Ha bármit mondunk, ha bármit teszünk, míg nincsenek ott a többiek... tényleg azt akarod, hogy alkohol befolyása alatt legyünk? - Nem célzok semmi konkrétumra, mindössze szeretnék rávilágítani az én szemszögemre. És ennyivel rövidre is zárnám a komolyságot a mai napra.
De szerencsére hamar tovább lendülünk a billiárdra. - Oké, akkor szombat este részeg billiárdverseny. - Csattanok fel izgatottan. Lehet, hogy a végén tényleg teljesen jó dolog fog kisülni ebből az egész baráti hétvégéből.
A palacsintázóban töltött idő most kifejezetten nincs az ínyemre. Mindig szerettem ide jönni, most azonban legszívesebben elrohannék, jó messze, ahol senki, még csak ki sem mondaná azt a szót, hogy csípős. Utálom, utálom, utálom!
A falat, ami végül a szalvétámban landolt jobban lekötötte a figyelmemet, mint az, hogy Edwin egy pillanatra eltűnt. Bezzeg eddig nagy szemekkel nézte, hogy mit csinálok... Mikor visszatér és odaadja a poharat, rögtön kortyolok belőle párat. A hideg ital kellemesen simogatja a torkomat, de érzem, hogy még pár napig nem fogok semmilyen ízt sem érezni. A palacsintának örülök, de amikor meglátom az M&M's-t, na akkor leszek igazán boldog. Ed felé fordítom a fejem és mosolyogva nézek rá. - Hoztál nekem M&M's-t. - Ezt inkább magamnak suttogom, ténymegállapításként. Vajon tudja, hogy ezzel mekkora örömöt okozott az imént? Biztos nem.
- Persze, hogy aztán életem végéig Miss Pipi-nek hívj. Még csak az kellett volna! - Válaszolom vissza, s habár van valami különös a tekintetében, amitől nem válnék meg, kénytelen vagyok, amint a szemem sarkából megpillantom a fiúkat. Visszafordulok a palacsintám és a poharam felé, hogy boldogan folytathassam a szapulás mentes étkezést. Immár olyan palacsintával, amit kivételesen szeretek is. Az édességet meg gondosan elrejtem a táskámba, mielőtt a két jómadár elkunyizná.
- De igen. - Szólok vissza Ryan-nek, bár már nem is törődik velem, mikor észreveszi, hogy Shaun szaglászni kezdi a csípős palacsintát. Aztán jön az, amire szerintem számítottunk. Beleharap és máris rosszul lesz. A többiekkel együtt szakadok a nevetéstől és hálát adok az égnek, hogy az én kihívásomnál még nem voltak itt. - Ezt bóknak vesszük. - Sose voltunk normálisak, de azt hiszem pont ez a legjobb bennünk.
Kicsit arrébb húzódom Edwintől, éppen annyira, hogy ne üssem le könyékkel, mikor kihúzom a hajamból a hajgumit. Amit aztán meglengetek a szemei előtt, mintegy célzásként, hogy kiengedtem a hajam. Amit utána automatikusan igazgatni kezdek.
A telefonom rezeg, anyu hív, gyorsan felveszem és egy pillanat türelmet kérek tőle. - Kiengednél egy kicsit? - Megtapogatom óvatosan Edwin lábát, hogy érzékelje, hogy ki szeretnék szállni a boxból, amiből csak rajta keresztül van kiút. Tátogom a fiúknak, hogy mindjárt visszajövök, aztán kisétálok a palacsintázó elé, hogy nyugodtan beszélhessek anyával. Szerencsére, csak a hétvégéről kérdezett, így nem kellett sokáig távol lennem a barátaimtól, viszont befelé már nem egyedül jövök, hanem Caroline-nal és Diane-nel.
- Azt ugye tudjátok, hogy mindenki a ti civódásotokról beszél? - Kérdezi Diane, pont mikor visszaérünk az asztalhoz. Kikerekedett szemekkel nézek le Edwinre, aztán elismerő bólogatásba kezdek. - Mert mi csináljuk a legjobb showkat! - Tartom Ed felé a tenyerem, hogy győzedelmesen belecsaphasson, ahogy szoktunk. Nem mintha büszkének kellene lennünk a korábban történtekre, de ne rontsuk el a hangulatot, hanem fordítsuk inkább az előnyünkre.

hypnotic ; huhú *---*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Csüt. Okt. 20, 2016 4:42 pm

Nevetek én is ahogy megváltoztatja a beszédstílusát. Tetszik, bár nem hiszem, hogy hosszú távon elbírnám viselni. Egyszer-kétszer így a poén kedvéért oké, de nem. Mellesleg meg szerintem pontosan tudja, hogy mire céloztam. Ahogy megtorpan, kénytelen vagyok én is. Már most rosszat sejtek abból, amit mond és ahogy kezdi, de végig hallgatom.
- Mire gondolsz, mi történne? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, mert konkrétan nem tudom, hogy mire céloz. Persze örülnék neki, hogyha több is lenne köztünk, mint barátság, de ahogy elnéztem ő inkább tartja a távolságot, amit kezdek megszokni.
Egy újabb ötlet, ha már iszunk akkor biliárdozhatunk is, hiszen annál nincs viccesebb, mikor részegségedben a három fehér labda közül próbálod elütni az eredetit. A jó hangulat pedig alap, hogy meglenne.
Hamar odaérünk a palacsintázóba, hiszen nincs messze az egyetemtől és már kezdődhet is a kihívás. Látom rajta, hogy csak szenved, így fel is állok és veszek neki normális csokis palacsintát, amit szeret, M&M's-t és hideg teát. Ezekkel térek vissza és adom át őket. A megjegyzésre én is elmosolyodok, hiszen ezt kötötte ki nekem, hogy ahelyett, hogy vennék neki ilyet, mert megsértettem, inkább kihívom. Most legalább meg volt a mai napi jó cselekedetem is.
- Miért? A Miss Vesztes jobb? - Nevetem el magam, mert persze csak húzom az agyát, hisz tudom, hogy legalább megpróbálta így nem mondhatom ezt rá, hiába veszített mégis.
Pont a legrosszabbkor jönnek a többiek, amikor épp közelebb hajolnék hozzá, a kérdésre viszont nem válaszolok. Az meglep, amit Lynne mond, bár tudom, hogy nem gondolja komolyan. Nem sokáig van időm ezen gondolkozni, mert hamar Shaun bele is kóstol a csípős palacsintába. Természetesen nevetek a többiekkel együtt, mert ez a fej mindent megér. Viszont nem tudom, hogy Lynne-nek mennyire tetszik, hogy elorozta tőle a poharat és kortyolt a teájából. De ezen ne múljon veszek egy másikat. Az hirtelen jön, ahogy hozzáér a lábamhoz, de gondoltam, hogy csak ki akar kéredzkedni. Fel is állok, majd hagyom, hogy menjen, de persze utána is nézek és végig kísérem a szemeimmel, ahogy kilép az ajtón.
- Nem is értem, miért nem mondod meg neki, hogy járni akarsz vele. - Szegezi nekem a kérdést Ryan, én meg csak megrántom a vállamat. Igazából nem is a kérdéstől félnék, hanem Lynne visszautasításától. Mert biztos vagyok benne, hogy nem akarna velem járni.
- Ez nem ilyen egyszerű! Mégis csak legjobb barátok vagyunk. - Mondom Ryan-nek, mire Shaun is felmordul.
- Ez hülyeség! Mindenki látja rajtatok, hogy odáig vagytok egymásért. Ezek a viták meg... Nem normális egy legjobb baráti kapcsolatban. - Jegyzi meg mellékesen, mire sóhajtok egyet. Pontosan tudom, hogy amit mi ketten művelünk az már réges-régen átlépte a legjobb barát kategóriát, de talán így a legjobb. Felemelem a tekintetem, ahogy a csajok is megérkeznek, és természetesen le is pacsizok Lynne-nel. Az viszont váratlanul ér, hogy Caroline az ölembe huppan.
- Helló Cukifiú! Ugye tudod, hogy a csajok helyén ülsz? - Szegezi nekem a kérdést, mire csak morgok. Nem azért, mert gyakorlatilag csajnak hívott, hanem azért, mert Cukifiúnak nevezett. Amint kiszáll az ölemből, fel is állok, hogy átüljek a srácok mellé.
- Tudod, csak a kisfiúk engedelmeskednek a felnőtt nőknek. - Hallom még az oltást a hátam mögött, mire Diane és Caroline is nevetni kezdenek.
- Oh, szóval nyuggernek érzed magad! - Fordulok meg, mert egy korosztály vagyunk, felnőttnek számítunk, szóval már csak az öreg korosztály van felettünk. Látom ahogy Caroline összeszűkíti a szemeit a beszólásomra, de inkább mindketten helyett foglalunk. Mintha csak farkas szemeznénk, valahogy nem engedem, hogy pislogjak és szerintem ő is ugyanígy van ezzel.
- Na jó van, hagyjátok már abba ezt a gyerekes játékot! - Üt oldalba Shaun, mire felé tekintek és ezzel el is könyvelve a veszteségem, bár nem mondtuk ki nyíltan, hogy farkas szemezünk.
- Rendeljünk! Ki mit kér? - Csattan fel Ryan, aki láthatóan már nagyon is éhes.
- Nekem valaki tartozik 10 túrós palacsintával, szóval azt behajtanám. - Sunyi tekintetemmel pillantok Lynne felé, hisz veszített, így megkaphatom a jutalmam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Csüt. Okt. 20, 2016 6:22 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

Gondoltam, hogy visszakérdez. Az agyamban szélsebesen cikáznak a gondolatok, hogy aztán kiválasszam, melyiket dobjam oda neki. Azt mégse mondhatom, hogy részegen talán ki merném jelenteni, hogy én is érzek iránta valamit. Vagy esetlegesen megcsókolnám vagy ami még rosszabb, ha átmennék a szobájába az éjszaka közepén. Nem tehetem kockára mindazt, amink van, hogy aztán lehet egy hetet se éljünk túl együtt. Mert akkor elveszíteném és soha, semmi se lenne ugyanolyan közöttünk.
- Nem tudom. Lehet kinézel az ablakon, meglátsz egy medvét és ahelyett, hogy józanul mondjuk figyelmeztetnél engem is és elbújnánk, részegen inkább kilöknél az ajtón. Hogy egyen meg engem, téged meg hagyjon békén. Tudod, bármi megeshet... - Persze, igen, pont emiatt az eshetőség miatt aggódom. De mindegy, nem is akarom túlmagyarázni a dolgokat, hiszen bízom abban, hogy az igaz mondandóm eljutott azért hozzá valamennyire. Ami tulajdonképpen mi is volt? Hogyha megcsókolnám, akkor jobb lenne, ha józanul tenném, mintsem alkohol befolyása alatt? Á, én tényleg nem vagyok normális. Mert mi van akkor, ha az alkohol nem kavarna be? Mi van, ha az alkoholra fogva bármit megtehetnénk? Na jó, Lynne, ezeket most hessegesd el szépen magad elől, mert kezdesz túlságosan rossz irányba haladni.
Amiatt pedig szintén egy őrült vagyok, amiért elfogadtam ezt a teljesíthetetlen kihívást. Vagy inkább mazochista. Vagy a kettő együtt, ami viszont még veszélyes is. Nem tagadom, hogy odáig vagyok az M&M's-ért és tényleg nagyon örülök annak, hogy kaptam tőle egy csomaggal.
- A Seggfejnél egyik se lenne jobb. - Mosolygok vissza rá, célozva arra, hogyha bármelyik becenévvel illetne, akkor én Seggfejnek hívnám Őt. Kölcsönkenyér amúgy is visszajár.
Nem folytathatjuk ezt az eszmei csevejt, mert megérkeznek a fiúk, Shaun meg aztán szokásához híven rögtön felfalja, amit csak lát. Nem kérdezi mi az, mi van benne, csak tolja a szájába. A csípősség érzése utáni feje pedig a világ összes pénzét megéri, így nem is csoda, hogy egy emberként röhögünk rajta mindannyian.
Az anyával folytatott maximum kettő perces telefonbeszélgetés egy cseppet sem felemelő, s habár szeretnék erről beszélni Edwinnel, hogy mennyire nem találom otthon a helyem, nem merek. Hiszen az Ő szülei már nem élnek, így nem akarnám olyanokkal traktálni, hogy mik azok, amik rendkívül idegesítenek a szüleimben. De ez most nem az a pillanat, mikor velük kellene foglalkoznom. Itt vannak a barátaim, így ideje megbeszélni a hétvégét.
Ahogy a lányokkal bemegyünk a fiúkhoz és visszaülök a helyemre, szinte azonnal felidegesít Caroline viselkedése. Tudom, hogy rá nem kell féltékenynek lennem, de mégis zavar, mikor belehuppan Edwin ölébe. Szúrós pillantásokat vetek rá, amit rögtön felváltok egy mosollyal, mikor tekintetem összetalálkozik Ryan-ével. Nem kellene, hogy Ő érzékeljen bármit is a reakciómból. - Care... Ha tovább folytatod, tele lesz a hajaddal a palacsintám. - Jegyzem meg neki, mire végre valahára feltápászkodik Ed öléből. Ennél jobban csak azért nem akadok ki, mert amúgy is tudom, hogy Ednek mennyire nem jön be Caroline és ezt bizonyítja az is, ahogy visszaszól neki.
- Nem mintha megbüntettek volna minket, ha most az egyszer nem úgy ülünk, ahogy szoktunk. - Hangot adok a nem tetszésemnek, mert nem értem, miért volt olyan fontos elültetni innen Edwint. Bár talán vissza kellene fognom magam, mert Ryan már túlságosan gyanúsan méreget és úgy vigyorog, mintha a legnagyobb titkomat tudta volna meg.
- Nyugi, Lynne, épségben vissza fogod kapni Edwint, ígérem nem bántjuk. - De jó, már csak a te megszólalásaid hiányoznak Ryan. Észre sem veszem, de közben imádkozok, hogy legalább Shaun ne szólaljon meg, igaz Őt most lefoglalja Ed és Care farkasszemes játéka.
- Megkapod a palacsintáidat. - Gúnyos mosolyt villantok Edwin felé és bólintok. Én is betartom a szavam, úgyhogy megkapja a palacsintákat. - Én viszont nem kérek semmit. Nekem mára elég volt. - Kinyújtom a nyelvem Edwinre, hisz miatta még mindig szenvedek a csípőstől. - Te meg rendelj magadnak külön teát, ez az enyém! - Visszahúzom Shaun elől a teámat és belekortyolok én is.
A lányok viszont annyira válogatnak a palacsinták között, hogy újfent, most őket állítom fel, hogy kimásszak bentről. Nincs kedvem végighallgatni, milyen furmányos módon jutnak a rendelésig, úgyhogy menekülőre fogom. - Most én választok zenét, ha jól emlékszem. - Jelentem ki és már meg sem állok addig a rozzant, ősrégi zenegépig, ami még mindig a hely egyik kedvenc retro eleme és látványossága. Bár a zeneválasztás inkább Edwin erőssége, úgyhogy nem bánnám, ha pár pillanat erejéig Ő is elszakadna a többiektől, hogy segítsen nekem.

hypnotic ; bocsi, ez most valahogy hosszú lett :$

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Csüt. Okt. 20, 2016 6:46 pm

Muszáj nevetnem ezen a kijelentésen. Komolyan mondom ennél jobban nem is tudott volna kitalálni. Elég nehezen sikerül abbahagynom, mert már lelki szemeim előtt le is játszódott ez a jelenet. De az biztos, hogy nem kell ilyet feltételeznie rólam, mert biztos vagyok benne, hogy előbb védeném meg, minthogy bármi vagy bárki elé odalökjem, mint egy áldozatot.
- Azért az bánt, hogy feltételezed rólam, hogy simán odalöknélek egy medve elé... - Rántom meg a vállaimat, csak ha már komolyra fordítottuk a szót. Tudom, hogy ez a része nem tartozik abba, de akkor is. Viszont van elképzelésem, hogy miért mondta, de inkább azt nem hozom fel neki. Jobb ez így, inkább a beceneveknél ragadok le, bár nem tetszik, amit felhoz, mert szerintem nem adtam okot rá. Illetve az egyetem folyosóján, de az már a múlté.
- Jobbat nem tudsz kitalálni? Úgy érzem kezdesz fáradni. Ideje nyugdíjba vonulni. - Mosolygok édesen, csak, hogy felkészüljek a következő ütésre, mert biztos vagyok benne, hogy kapni fogok egyet. Vagy ha nem most akkor tuti, hogy a nap folyamán még egy párszor meg fog ütni.
Caroline megdöbbentett, de egyáltalán nem zavar, már csak azért sem, mert barátok vagyunk, és nem érzünk egymás iránt semmit. Legalábbis én abszolút semmit. Pont ezért jobb lenne, ha Lynne ülne az ölemben helyette. Miután feláll, én is ki tudok mászni, hogy a srácokhoz üljek és tökéletesen egyetértek Lynne-nel. Jobb szerettem volna mellette ülni, de akkor ne szakítsuk meg a hagyományokat.
Care csak a vállát rángatja, egyáltalán nem izgatja, hogy a palacsinta a hajába kerül, mert tudja, hogy Lynne nem bántaná. Illetve normális esetben nem, de ha rólam van szó, ki tudja.
- A hagyomány, az hagyomány. Edwin-nek a srácok oldalán a helye, ha csak nem érzi magát lánynak. - Hunyorít rám és szinte már megöl a tekintetével, ha megmerek szólalni. Mindössze csak sóhajtok egyet, inkább nem vitatkozok, elég volt mára belőle. Oldalra fordítom a fejem Ryan-re, ahogy magyaráz és csak megforgatom a szemeim. Mintha ez annyira vérre menne, hogy ki hova ül.
- Akár hívhatjuk győzelmi palacsintáknak is. - Önelégülten vigyorgok rá, csak hogy éreztessem vele, hogy vesztett. Erre persze Shaun is felkapja a fejét.
- Milyen győzelem? Lemaradtunk valamiről? - Izgatottá válik a hangja, szereti ha épp egymás ellen "harcolunk", mert abból mindig szórakozás lesz.
- Csak Lynne nem tudta megenni a csípős palacsintákat. De ő még mindig jobban bírta nálad. - Jegyzem meg gúnyosan Shaun-nak, elvégre Lynne három és felet is megtudott enni, míg Shaun az első harapást is kiköpte.
- Nem voltam felkészülve rá. - Rántja meg a vállait duzzogva, én meg csak vállon bokszolom. Shaun egyből felvonja a fejét, amikor Lynne elveszi tőle a teát. Morog is valamit az orra alatt, amit nem értek, de nem is érdekel. Ahogy felpattan Lynne, megint csak figyelem, hogy merre megy, mert azt hittem, hogy inkább hazamegy, minthogy itt maradjon velünk. Hátulról bámulom, annyira hozzásimulnék és puszilgatnám a nyakát. Annyira elbambulok, hogy Shaun szinte kilök a székről, így érdekes mozdulattal talpon termek.
- Menj már oda hozzá! - Adja ki az utasítást, és szúrós szemekkel nézek rá, mert még csak az kéne, hogy a csajok megsejtsenek valamit és tovább mondják Lynne-nek.
Mivel más választásom nincs, így odamegyek a zenegéphez én is, majd az oldalán megtámaszkodok.
- Sikerült választani? - Nézek a masinára, hogy épp mik közül próbál választani. Őszintén nekem nincs ínyemre ilyen zene, de inkább megvárom míg végső dűlőre jut.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Oct. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
57
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Aug. 31.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Csüt. Okt. 20, 2016 7:32 pm


Edwin & Lynne
I solemnly swear that I am up to no good

- Ki tudja mennyire homályosítja el az a temérdek alkohol majd az ítélőképességed! - Viccelődök tovább, nyilvánvalóan csak annak szántam, hisz tudom, hogy sohasem ártana nekem. Ha valami furcsa zajt hallok és egyedül vagyok otthon, akkor is Ő az első, akit felhívok. Van valami különleges érzéke ahhoz, hogy egy pillanaton belül megnyugtasson, de ha valamilyen csoda folytán mégsem sikerülne neki, akkor meg tudom, hogy öt percen belül az ajtóm előtt terem. Igen, talán ez már tényleg nem csak barátság, még akkor sem, ha pont erről próbálom olyan serényen meggyőzni magam.
- Én? Nyugdíjba? Könyörgöm, te vagy az idősebb! Mikor te nyugdíjas leszel én még a táncparketten fogom rázni... - Kikérem magamnak, nem is fáradok. De ha szekál, visszaszekálom, ez így van rendjén.
A palacsintázóban, mikor mindenki elfoglalja a helyét, én csak a szemeimet forgatom. "Hagyományok". Azért kialakíthatnánk néhány jobb hagyományt is, mint az, hogy ki hol ül az asztalnál. De mindegy, ebbe most nem megyek bele. Nincsenek fölös energiáim, pláne nem egy értelmetlen összeszólalkozáshoz. Így inkább elengedem. Mi a fene, tényleg fáradnék és öregednék, ahogy Edwin is mondta nemrég?
Edwin önelégült vigyorára én csak szomorú fejet vágok. Hátha elérem nála, hogy ne szívja már ezzel a véremet, bár az igazság az, hogy annyira nem zavar. Nem az a fajta vagyok, aki emiatt berág valakire, na meg aztán pont nem Rá fogok először megharagudni.
Shaun izgatottságán csak mosolyogni tudok. Persze, még csak az kellett volna, hogy ő is itt legyen a kihívás alatt és végignézze miként szenvedem át magam azon a pár palacsintán. Még mindig rosszul vagyok, ha visszagondolok rá.
Talán jobban is tettem, hogy egy pár perc erejéig kivontam magam a barátaim bűvköréből. Edwin utánam jön, de az Ő jelenléte egyáltalán nem zavar. Kérdését hallva érdekes, finnyás fejet vágva pillantok fel rá. - Hááát... - Megrázom a fejem. Értem én, hogy egy valóságos őskövület ez a masina, valójában meg van a maga bája, de hogy tíz éven belül itt már senki sem fogja beindítani ezt, abban is biztos vagyok. Mi is csak azért szoktuk, hogy kicsit szórakozzunk a régi nagy slágereken. Nem azért, hogy hatalmasat bulizzunk rá és kirúgjuk még a ház oldalát is.
- Van Elvis Presley, Beatles, Rolling Stones, AC/DC és meglepő módon Britney Spears is. - Britney nevét kiejtve még furcsább arckifejezésem lesz. Nem értem, hogy kerül bele ő is a listába. - Szerinted melyiket válasszuk? - Nézek rá segítséget kérve. Lassan odajutok, hogy egy teljesen hétköznapi döntést se tudok meghozni az Ő segítsége nélkül. Ez gáz. Tényleg össze kell szednem magam, bár ha jól látom a helyzetet, ehhez majd jövő héten tudok csak hozzáfogni. Főleg, hogy nyakunkon a közös hétvége is.
Az egyik pincérsrác lepakolta a zenegép melletti asztalokat és nem éppen elővigyázatosan indult meg felénk. Annyira magasra fogta a tálcát, hogy biztosra vettem, nem veszi majd észre, hogy útban vagyok neki. Kikerülni meg nem tud, mert ez a hely körülbelül akkora, akár egy cipős doboz. Egereknek talán megfelelő, nekünk embereknek már nem annyira.
Nagy, határozott léptekkel indul meg a pincér, én pedig kénytelen vagyok jóformán arrébb ugrani, nehogy rám borítson mindent. Az ugrást viszont Edwin szenvedi meg leginkább, hiszen Ő az, akit ennek köszönhetően a falhoz nyomok. Mivel a pincér nem halad túl gyorsan mögöttünk, mivel az ottani asztalokról is leszedi a mosatlant, pár másodpercig még egymáshoz simulva állunk a falnál. Ami talán nem annyira tesz jót egyikünk sem. - Bocsi. - Suttogom Ednek, s remélem, hogy nem látja, mennyire zavarban vagyok. És közel. Veszélyesen közel.
Aztán végre elmegy a pincér, ezért gyorsan vissza is lépek az eredeti helyemre. - Szóval? - Kérdezem, visszaterelve a gondolatainkat a zenére. Idegességemben igazgatni kezdem a hajam, tekintetemet pedig a zenegépre szegezem.
Nem lesz jó vége annak, ha kettesben felmegyünk a hegyekbe...

hypnotic ; *----*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
68
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Apr. 04.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
Port Angeles
✥ FOGLALKOZÁS :
Bajkeverő egyetemista

TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   Csüt. Okt. 20, 2016 10:55 pm

Szimplán megforgatom a szemeimet, mert erre már tényleg nem tudok mit mondani. Mosolygok rajta, tuti, hogy nem bántanám ilyen szinten, de sehogy sem. Legalábbis próbálkozok, de ha féltékeny vagyok, akkor nehezen tudok gondolkozni, és gyakran olyan hagyja el a számat, ami nem kellene.
- Csak 4 hónappal vagyok idősebb. - Csattanok fel, kikérem magamnak, hogy annyira idősebb lennék tőle. Tudtommal egy korosztály vagyunk csak a hónap nem stimmel, ami engem nem zavar. De ha már a nyugdíjnál tartunk, legalább 4 hónappal előbb fogom élvezni a semmit tevést, mint ő. Már rég a jakuzziban fogok pihenni, mikor ő még kora reggel elindul dolgozni.
A hely foglalás nem érdekel, most ennyire nem tud zavarni, hogy hol ülök, bár azt el tudnám viselni, ha Lynne ülne úgy az ölemben, mint az előbb Care. Viszont hamar ott hagyjuk mindketten a többieket, hogy zenét válasszunk. Hallva a neveket összeráncolom a homlokom és grimaszolok.
- Értem én, hogy ez egy ősdarab, de szerintem lehetne frissíteni. - Állok közelebb a képernyőhöz, hogy én is lássam mi legyen. Kérdésére egyelőre nem válaszolok, sőt annyira belemerülök a keresgélésbe, hogy váratlanul ér, ahogy a falhoz nyom és már azt hittem, hogy smárolni is fogunk, de helyette csak állunk. Ez idő alatt gyengéden megfogom a kezét, és közelebb hajolok a füléhez.
- Nem baj. - Suttogom bele, bár rég adnék neki csókot és folytatnám is, de az nem lenne túl jó kettőnknek szerintem. Megköszörülöm a torkom, mintha mi sem történt volna, és újból a képet nézem.
- Fogalmam sincs. Ezek mind sz@rok... Vagyis nem azok, csak... Lassan tényleg úgy fogom érezni magam, mint egy nyugger. - Sóhajtok egyet, semmi mai sláger vagy olyasmi, ami tényleg most az idegzetemnek való. Mert, hogy most le kell nyugodnom az előbbi pár másodperc miatt, ha nem akarom, hogy túlságosan is fájjon.
- Lehet jobban jártunk volna, ha tényleg csak kettesben palacsintázunk. - Nézek rá, mert szerintem azzal, hogy elvonultunk a többiek tudtára adtuk, hogy most nagyon nem a legjobbkor csatlakoztak hozzánk.
- Őszintén szólva nekem egyik sem tetszik, de poénból nyomj meg valamit, azt menjünk vissza a többiekhez. - Rántom meg a vállaimat, ahogy a monitorra nézek, teljesen mindegy, hogy mit nyom meg, vagy választ, mert ha tényleg keresgélnünk kell, itt leszünk nap-estig. Ha megnyomott valamit vissza is térek a többiekhez, valószínűleg vele. Mivel annyira jó barátaink vannak, a srácok nem engedik, hogy leüljek, ezzel is arra célozva, hogy akár ülhet Lynne az ölembe, de helyette inkább állok. Tudom, hogy mire megy ki a játék.
- Na jól van srácok, találjuk ki mi legyen. - Mondom az asztalra támaszkodva, hogy bármilyen ötletet szívesen fogadok, mert el kell terelnem a figyelmem. Folyamatosan azon a lehetőségen gondolkozok, amikor megcsókolhattam volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Előadótermek   

Vissza az elejére Go down
 

Előadótermek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Port Angeles :: Belváros :: 'Angeles Egyetem-