Ragadozó létére az egyik legkedvesebb teremtés volt mindig is, de néhány évtizede történt vele valami, amitől teljesen kifordult magából, megvadult és azóta számtalan emberi áldozatot hagyott maga mögött. Mindemellett határozott, igazán szókimondó, de ügyel rá, hogy mindent a lehető legkedvesebben hozzon a másik tudtára, így képes arra, hogy valakit melegebb éghajlatra küldjön úgy, hogy közben az illető talán észre sem veszi, vagy a szavait bóknak titulálja. Segítőkész, de tudja, mikor kell valakiről lemondani, bátor és erős nő, bár kinézetre karcsú, törékenynek tűnő porcelánbaba, valószínűleg nagy, csillogó szemei, szép hajkoronája és bájos mosolya miatt.
Akkor ismertem meg, miután elhagytam teremtőmet, s mielőtt még az olaszokhoz kerültem volna. Mindössze két évtizedig voltunk társak, nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, csaknem húgomként tekintek rá. Valami azonban történt Livvel, valami, amit a megalkotóra bízok. Annyit még tudni kell róla, hogy jobban megveti a Volturit, mint én magam, sosem értette, hogyan tarthat ott egy nő, miért nem lépek le. Most testközelből tapasztalhatja meg a klánom "vendégszeretetét", amitől nincs lenyűgözve, csupán azért megy bele, hogy csatlakozzon, mert túl büszke ahhoz, hogy feladja és a halált válassza helyette. Az ódon kastély falai közt nagyon szenvedni fog, de én a segítségére leszek, hiszen épp ugyanígy kerültem a Volturihoz, ahogy most ő.