Mint a legkiválóbb nyomkövető a vámpírok világában, igen nagy hasznát veszik a Volterra falai között élő vezetők, így általában a világ valamely pontja felé igyekszik, hogy megtalálja az aktuális áldozatot. Ha azonban véletlenül mégis az olasz kisvárosban tartózkodik, akkor csak élvezi a vámpírok könnyed életét a klánban és vérét veszi a éppen összeszedett halálraítélteknek. Szeret a városban járni, legyen az fényes nappal vagy sötét éjszaka, persze nyilvánvalóan csak óvatosan, nem leleplezve önmagát és a természetfelettit. Sok köpenyeges társával ellentétben azonban nagyon is beszédes alak, néha talán túl sok is a csendes falak között. A léte persze nem sokat változott az elmúlt században, különösebben nem foglalkozik mások dolgaival sem, így sokkal nyugodtabb az örökkévalóság számára. Az utóbbi időben megkörnyékezte az elégedettségért felelős, elhivatott Corint, de talán még ő maga sem tudja, mit akar a nőtől.