Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
    Szószámláló

    Credit
    tiszteld a munkánkat!
    A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
    Ki van itt?
    Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

    Nincs

    A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

    Share | 
     

     Táborhely

    Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
    SzerzőÜzenet

    avatar
    Admin
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jun. 17.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    638
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1783. Jan. 04.
    ✥ KOR :
    234
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    i am the boss

    TémanyitásTárgy: Táborhely    Vas. Júl. 17, 2016 6:56 pm

    ***
    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

    avatar
    NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2017. Mar. 07.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    4
    ✥ LAKÓHELY :
    ☸ all around the world
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    ☸ being a captain
    ✥ KERESEM... :
    ☸️ my revenge + Sofia

    TémanyitásTárgy: Re: Táborhely    Kedd Júl. 25, 2017 4:41 pm



    Leah & Will




    Egy ideje a városban voltam, mégsem okoztam még elég nagy problémát a bundásoknak. Illetve... volt egy hibrid gyermekem egy farkasnőben, ami még nekem is gusztustalan volt, de ezzel árthattam neki a leginkább. Egy nő, aki azt hiszi nem termékeny, pedig a teste csak változásokon ment keresztül, természetfeletti változásokon, amit egy biológus sem tudna megmagyarázni. Érdekes fordulat volt az életemben, de ha ezzel az övükét még inkább fel tudtam forgatni, nem számított. Viszont... még nem szembesített a haragjával, én pedig annyira szomjaztam rá, hogy nem bírtam tovább ölbe tett kézzel várni, hogy ő találjon meg. Illetve... rá kellett csak segítenem. Tettem egy gyors kört a rezervátumbéli erdőben, ahonnan egyenesen visszarohantam Forksba, egy tömény illatcsíkot hagyva magam után a kutyulinak. Már csak várnom kellett. Az idő lassan telt, én pedig egyre éhesebb lettem. Állatokból nem táplálkozom, már csak elvből sem, az ő félelmüktől és szenvedésüktől nem lakott jól a bennem lakozó sötétség. Fél óra telt még csak el, de kezdtem ideges lenni és feszült. Utáltam várakozni, nem voltam türelmes embernek sem, vámpírként pedig ez még inkább felerősödött, pedig időm annyi volt, mint a tenger. Ahogy megéreztem az emberi vér illatát és a túrázóból áradó melegséget, egy szempillantás alá elé kerültem, még pislogni sem volt ideje, hirtelen útját álltam. Megszólalni sem volt ideje, csupán egy pillanatra láttam rajta a riadtságot. Aztán rá vetettem magam, fogaim a nyakába mélyedtek, felszakították a bőrét, és a meleg, vörös nedű a számba áramlott. Ilyenkor, s csak ilyenkor éreztem magam élőnek. Abban a pillanatban, ahogy megízleltem a vérüket, ahogyan a kezemben tartottam az életüket. Én döntöttem, mit teszek vele, én irányítottam. A gyilkolás előtti pillanatot szerettem igazán. Miután az illető halott volt, már nem éreztem az ég világon semmit. Újra üres voltam belül. A lány szőke haja emlékeztetett Loraine-re, pedig most egyáltalán nem az volt a célom, hogy az ürességet tompítsam magamban. A sors fintora, hogy épp egy porcelánbőrű, szőke hajzuhatagú szépség botlott belém az erdő kellős közepén. Mintha a bosszúm közepette valaki arcul csapna egy "Nesze! Szenvedj te is!" felkiáltással. Gyűlöltem a farkasokat és haragudtam magamra, amiért nem beszéltem le az én szépséges Sofiámat arról, hogy indiánok földjét keresztezzük. Felsóhajtottam és néhány perc séta után levetettem a vállamról a lányt, egyenesen a kövekkel kirakott kör közepére, majd rögtönzött tüzet raktam. A lángok először a szőke fürtökbe kaptak bele, végigszáguldottak rajta, majd az arcát kezdték nyaldosni. Elfordítottam a fejem. A jelenet túlságosan emlékeztetett Loraine halálára, akit csupán a baleset után tudtam összekaparni, s a tengerbe szórni. Összeszorult a mellkasom, s ekkor hallottam meg a recsegő ágakat és a halk lépteket. Egy halandó nem hallotta volna mindezt, de én igen. Nem fordultam meg, csak vártam, hogy felbukkanjon a nő. Éreztem az illatát, tudtam, hogy ő az. - Leah Clearwater. - szólaltam meg hangosan, s még mindig nem fordultam felé. - A lány, akit vártam. - fordultam meg a tengelyem körül, egyenesen vele szemben álltam meg. Hangom negédes volt, épp emiatt vészjósló.




    482 szó zene: take me to church  helló, szivi



    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése

    avatar
    THE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jul. 29.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    29
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1986. Dec. 13.
    ✥ KOR :
    30
    ✥ LAKÓHELY :
    La Push
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    La Push védelmezője, tanár

    TémanyitásTárgy: Re: Táborhely    Szer. Júl. 26, 2017 5:01 pm

    (Will és Leah)



    Nevezzük ösztönnek. Azt hiszem, részben amiatt küldtem haza Gwent, mert úgy éreztem, téved. Nem egy farkas jár az erdőben emberalakban. Bármennyire is hihetné az ember azt, ha nagyon vágyna rá. És bár az ösztönöm, ami új keletű volt, az a bizonyos "önmagamat védő", még nem tudott nekem megálljt parancsolni, de a farkasom akkor is bennem volt, és az automatikusan rávett, hogy a fák közé érve levessem a ruháim és átváltozva induljak el befelé. Elfutottam addig, ahol először éreztem a jelenlevőt, ám mire odaértem, már persze nem volt ott. Volt viszont ott valami más. Az illata! Otthagyta nekem az illatát... Igen, nekem. Idegen illat volt, és nem emberi... nem, és nem is farkas! Biztos voltam benne, hogy ez nekem szól... s bár nem tudtam még, mi ez az egész, mire jó, és mire megy ki, mi a célja... és még ha ösztönöm arra is próbált sarkallani, hogy hívjam a többieket... mégsem tettem. Nem egészen azért, mert magamat és a titkomat féltettem... azért is, mert úgy éreztem, ez a dolog veszélyes, és ha balul sül el, és odaveszek bele... nos, ráérek akkor szólni nekik, ha már a végét járom, s akkor talán csak én és a gyerek veszünk oda, és ők meg felkészülve és együtt rohanhatják le a veszélyforrást, míg az engem gyilkol épp le. Figyelemelterelésnek még jó lehetek, ha másra nem is, és ez segíthet a falkámnak és a népemnek. Ennek érdekében, hogy idő előtt senki ne zavarhasson meg bennünket, mikor már elég közel éreztem a szag tulajdonosát, és meghallottam a távolból a tűz ropogását, és megéreztem az emberszagot... a vérszagot... az égő hús szagát és a füstöt, és már tudtam, hogy legalább egy halott ember és egy vámpír várni fog ott, ahová igyekszem, akkor visszaváltoztam emberré, és felkapkodva ruháimat, úgy ólálkodtam lassan egyre közelebb...
    Egészen addig nevezhettem ólálkodásnak hangtalan lépteimmel való osonásom, míg meg nem hallottam egyszer csak a nevem... Kilépve a fák közül, az erdei táborhely egyik tűzrakókörében, egy égő húskupacot pillantottam meg, mely nemrég még ember lehetett bizonyára... amitől elszorult a szívem. Megmenthettem volna...
    És láttam egy férfit. Ki negédes hangon a nevem mondta az imént, és tovább is mondta a magáét, amivel rövid úton el is érte, hogy a hideg végigfusson a hátamon. Nem, mintha félteném az életem, de borzongató volt amit mondott, hisz tudja a nevem!
    - Szóval, maga engem várt? Miért? Ki maga és mit keres itt? Nem rémlik, hogy ismernénk egymást - mértem végig alaposan az alakot. Persze, picit hazudtam. Nekem nem mondott semmit az arca. Idegennek tűnt. De azt mindenképp éreztem, hogy van benne valami... ami ismerős. Nem tudtam mi, de valami volt benne, ami borzongást okozott nekem, és összeszorult tőle a gyomrom. Bár ezt próbáltam nem mutatni, hidegnek és komolynak akartam tűnni, aki profi a munkájában. És készenlétben tartottam magam, hogy amint esetlegesen olyat lép meg, már változzak is át, és hívjam a falkát.
    Szemem minduntalan a tűzrakásra villant. Tudtam, már csak ezért is halállal kell hogy lakoljon a vámpír, de még mielőtt támadólag lépnék fel ellene... tudni akartam, ki ez, és honnan tudja a nevemet. Hosszabb időre nem mertem levenni róla a szemem, de tudtam, még baj lesz abból, hogy az a holttest itt van... hisz, vagy hagyjuk hogy így találják meg, és egy beteg gyilkos után kutassanak majd az erdőnkben, aki elégetett itt, feltehetőleg egy túrázót, vagy eltüntetjük, de akkor vállalnunk kell, hogy egy eltűnt személy után fognak majd hetekig mászkálni az erdőnkben. Na mondjuk, mindkét esetleges forgatókönyv nagyban megnehezítheti majd a járőrözéseinket... vagyis... a falka járőrözéseit, hisz bárhogy is nézem, arra én mostanság nem leszek beosztva, ez biztos...
    Ez a vámpír, akarva vagy akaratlanul, de már most fejtörést okozott nekünk, és ez baj. De... valami azt súgta, ez őt nem nagyon fogja izgatni... sőt... inkább úgy éreztem... mintha élvezné a helyzetet...
    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/

    avatar
    NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2017. Mar. 07.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    4
    ✥ LAKÓHELY :
    ☸ all around the world
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    ☸ being a captain
    ✥ KERESEM... :
    ☸️ my revenge + Sofia

    TémanyitásTárgy: Re: Táborhely    Szomb. Júl. 29, 2017 6:30 pm



    Leah & Will




    A lány annyira zavarodott volt, hogy legszívesebben felvettem volna Sam Uley alakját. Helyette csak álltam ott háttal, egy ideig meg sem fordultam, csupán néztem, ahogy az egykor gyönyörű lányból lassan égett hús és bűzlő füst marad csupán. Nem volt szokásom embereket égetni, de így volt a legegyszerűbb elfedni a nyomaimat. Amint hamu válik belőle, a kutya sem fog arra gondolni, hogy mit égethettek itt el. Nem marad utána sem ruha, sem bármiféle nyom. Ha pedig mégis rájönnek, ugyan, kit érdekel? De ha már kutyát emlegetünk... Egy széles mosollyal fordítottam hátat a lobogó tűznek, s immáron izzó vörös szemeimet rávillantottam a lányra. - Igen, rád vártam, kis farkas. - feleltem az első kérdésére, a többire pedig egyelőre csak a csend volt a válaszom. Csak nem gondolta, hogy majd mindent elárulok neki azért, mert szépen kéri? Ó, nem, nem... én annál sokkal kegyetlenebb voltam. Néha elgondolkodtam, hogy vajon egykori kedvesem, Loraine mit szólna mindahhoz, amit véghezvittem? Büszkeséggel töltené el, vagy inkább szégyenkezne miattam? De mivel a kérdésre nem kaphattam választ, igyekeztem minél kevesebbet gondolni rá. Ő sem tudna józan ésszel gondolkodni, ha engem veszített volna el. Ezt a mondatot viszont számtalanszor hallottam tőle, így nem túlzottan kételkedtem a tervemben. Nem gondoltam rá, csak arra, mennyire szeretném a nyomorult falkájukat szenvedni látni. Mindennél jobban fájdalmat akartam okozni nekik, nem számított, hogyan. A módszer nem volt fontos, csak az eredmény. -Ugyan, Leah! Erőltesd meg magad. Tudod ki vagyok. - Talán ebben a formámban nem ismert rám, de éreztem a belőle áradó bizonytalanságot, szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek pörögnek az agyában. Mélyen legbelül tudta ki vagyok, érezte, ahogy én éreztem, hogy valójában ismer. A tudatalattija még nem hozakodott elő a válasszal, de ismerős voltam neki, a farkas ösztönei pedig sohasem tévednek. - Tudod a kérdéseidre a válaszokat. Különben már rég megöltél volna. - Ő neki is éreznie kellett az emberi hús égő szagát már azelőtt, hogy a saját szemével láthatta volna a lassan szertefoszló női alakot. De mégsem váltott alakot, nem ugrott a torkomnak, mert válaszokra volt szüksége. Csak épp ő maga is tudta a válaszokat, nekem pedig öröm volt szórakozni vele egy kicsit. Ez az egész "tudod te, ki vagyok én" játszadozás emlékeztetett arra, mi célból csesztem ki a lánnyal, s egyúttal az egész falkával. Kellemes volt nézni, ahogy küszködik, a zavarodott női arc elégedettséggel töltött el. Kíváncsi voltam, vajon tudja már, hogy egy vérszívó gyermekét hordozza a szíve alatt? Én láttam rajta. Az arca enyhén piros volt, a szemei jobban csillogtak, a haja viszont egy kissé fénytelennek tűnt. A terhesség korai szakaszába ezt halandó ember nem szúrta volna ki, de én láttam.  Ha még hallgatóztam is volna, a gyermek szívverését is megneszeltem volna, de nem voltam rá kíváncsi. Tudtam, hogy a lány terhes, ez pedig épp elég volt nekem. A tervem első szakasza sikerrel zárult, csak ez számított.  Így volt lehetőségem egy kicsit játszadozni, titkolózni, hagyni, hogy ő maga jöjjön rá a dolgokra. De látnom kellett őt, tudni, hogy a tervem jó úton halad, látni, ahogy lassan ráébred, mit tettem vele. Hosszú hónapokat töltöttem el azzal, hogy felkészülök az alakváltásra, hogy tökéletesen le tudjam másolni a falkavezér vonásait, mozdulatait, viselkedését. Tudnom kellett, hogy megérte.




    521 szó zene: take me to church  helló, szivi



    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése

    avatar
    THE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jul. 29.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    29
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1986. Dec. 13.
    ✥ KOR :
    30
    ✥ LAKÓHELY :
    La Push
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    La Push védelmezője, tanár

    TémanyitásTárgy: Re: Táborhely    Vas. Júl. 30, 2017 8:22 pm

    - Az egy ártatlan ember volt - mondtam, a halomra pillantva, hangomban tömény undorral, ami persze nem az áldozatnak, hanem a gyilkosnak szólt... és önmagamnak, hisz felelősnek éreztem magam a haláláért.
    Fájt végighallgatni. Tudom? Nem... hiába a lekezelő stílusa, az arca... a szeme... tudom, és mégsem tudom. Csak azt tudom, hogy nekem kicsoda, de hogy egyébként ki ez... az rejtély. És ez a bajom. Ezért nem... öltem még meg. Mert tudni akarom ki ez, és miért tette... miért tett engem tönkre...? Miért tett engem még nagyobb szörnyeteggé, mint ami már eddig is voltam...? Miért... miért néz rám úgy, mintha ő volna a világ legelégedettebb szarházija...? Ezt akartam megtudni, mielőtt megölöm. Mert ezt csak tőle tudhatom meg...
    - Nem, nem tudom ki maga, és épp ezért él még! - vágtam rá végül mérgesen, indulatosan, miközben kezeim ökölbe szorultak. - Tudni akarom... ki maga, miért jött ide, és miért... miért tette velem... azt...? - Azt sem tudom, tudja-e mi lett a következménye, vagy tudja-e, hogy egyáltalán lehetséges volt, bár... úgy éreztem... tudja. Tudnia kell... különben nem akart volna lefeküdni velem... Ennek célja volt... és valami azt súgta, épp az volt a célja, ami lett a dologból... De miért?!
    - Tudja? - remegett a hangom, ahogy megkérdeztem, de nem vitt rá a lélek, hogy konkretizáljam, mire célzok. Vagy kire...
    Hányingerem volt, a puszta látványától is... vagy a helyzettől... vagy az állapotomtól... vagy az égő hús szagától... végülis, oly mindegy, a lényeg az volt, hogy az van. Bár szívesen hinném, hogy mindtől együtt. És szívesen lehánynám a szarházit, hogy lássam, utána is ilyen átkozottul elégedett fejet vágna-e?
    - Tudja, hogy mit tett? - kérdeztem remegve, és dühösen töröltem le az arcomról egy kicsurranó könnycseppet, mintha magára a cseppre haragudnék, pedig magamra haragudtam. Magamra, a gyengeségemért, a korábbiért, és ezért a mostaniért is. Dühös voltam, mert fáj, és dühös voltam, mert megtörtént egyáltalán, de azért is, mert láthatja rajtam. Dühöngtem, és annyira, de annyira szerettem volna rajta levezetni... rajta, és csakis rajta, de tudni akartam miért?! Miért csinálta ezt?! És miért velem?! Miért most?! Miért így?! Miért Sam által?! Miért?!
    Magamban már ordítottam, de külsőleg... csak könnyeztem, remegtem, s szinte pislogás nélkül bámultam őt... Vártam...
    Vissza az elejére Go down
    Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/
    Sponsored content


    TémanyitásTárgy: Re: Táborhely    

    Vissza az elejére Go down
     

    Táborhely

    Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
    1 / 1 oldal

     Similar topics

    -
    » Táborhely a folyóparton

    Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
     :: Városaink :: Forks :: Külváros-