Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Valamiért ma előbb mentem be, furcsa érzésem volt éjjel nem is aludtam sokat, ez persze azt jelentette, hogy reggel karikás szemekkel ébredtem. Kicsit erősebb sminket tettem fel, hogy ne látszódjanak a sötét foltok a szemem alatt, majd gyorsan belebújtam egy egybe részes nadrág ruhába, mivel hét ágra süt a nap így saruba bújtattam lábaimat beültem a én bébimbe és indultam is a szalonba, hogy nyissak, aztán ahogy kiszállok a kocsiból rögvest le is ver a víz! A szalonom ajtaja nyitva, az üveg kitörve, már tárcsázom is a helyi rendőrt, hogy legyen olyan kedves kijönni és megnézni mi történt. El sem merem képzelni, hogy mit vihettek el. Mondjuk a piercing ékszereket gyorsan beszerzi az ember, de a tetováló gépeket... Oda külön tanúsítvány kell és olcsó dolgokkal nem fogok dolgozni... Be sem lépek a helységbe, várom hogy Mr. Williams megérkezzen. Akkor is kedves volt mikor bejelentettem az üzletet, most sem lehet másként. Türelmetlenül kopogtatok a körmömmel telefonom hátlapján, és várom, hogy Gerard megérkezzen. Végül csak bekanyarodik az autója és ahogy kiszáll már el is indulok felé. -Jó reggelt, bocsánat a korai zavarásért. De valaki betört a szalonba. Kérem segítsen nekem Gerard!-vállam megereszkedik ahogy beszélek, majd lassan kifújom a levegőt, a bejárat felé intek és jelzek, hogy nézzen körül nyugodtan. -Én még nem mentem be.-motyogom és amíg a férfi nem lép be addig nem csinálok semmit.
" I'm only a man with a candle to guide me I'm taking a stand to escape what's inside me I've turned into a monster And it keeps getting stronger "
Csak egy újabb nap, ami ugyanolyan szar, mint az összes többi. Enyhe másnaposságtól zúg a fejem, ahogy kimászom az ágyból és a kávéfőzőhöz mászom. Tegnap is a szokásos báromban zártam a napot dupla whiskykkel, mint rendesen. Míg a kávé lefő, kiveszek egyet az olcsó sörök közül a hűtőből, kinyitom és nagyot kortyolok belőle. Dolgozni megyek, de kit érdekel? Már most késésben vagyok, de ez sem izgat. Ahogy semmi más sem, mióta az én drága feleségemet megölte valami mocsok vérszipoly. Semmi más, csak a bosszú. Azt sem értem, miért nem rúgtak még ki. Borzalmas munkaerő vagyok és nem is próbálom titkolni. A régi, kötelességtudó rendőrnyomozónak, aki egykor voltam, már árnyéka sem vagyok. De mégis mit számít? Hogy a kezdődő alkoholizmus jeleit mutatom, az is hidegen hagy. Talán, ha egyszer sikerül pontot tennem a bosszúm végére, ha sikerül végre végeznem azzal a mocsokkal, aki mindezért felelős és elhiszem, hogy Amy békében nyugodhat, talán akkor megpróbálhatok embert faragni magamból ismét. De az már biztosan nem Forksban lesz. Itt minden rá emlékeztet. Még ez a kicseszett ház is. Mintha még mindig itt lenne, de még sincs itt. Épp ezért fájdalmas. De még itt van dolgom. Nem mehetek el, nem zárhatom le így ezt az ügyet. Basszus, nagyon lüktet a fejem! És még ez a vacak kávéfőző is elromlott! Na szuper! Morogva veszem föl az egyenruhámat és ülök be a szolgálati autóm volánja mögé. Útközben még megállok egy Starbucksban, hogy beszerezzek egy kávét. Már most tényleg iszonyatos késésében vagyok, de ez sem foglalkoztat. Anélkül a kávé nélkül én ma nem élek túl. Kezemben a papírpohárral, nem túl rózsás hangulatban lépek be az őrs épületébe. Nem mintha az elmúlt két évben valaha lett volna jó hangulatom mondjuk. Azonban még ezt is lehet fokozni. Épp belépek az irodámba, már meg is szólal a telefon. Kelletlenül veszem fel. Kimérten, formálisan, kellő fásultsággal veszem fel a bejelentést egy feltehetően betöréses lopásról vagy rongálásról. Na szuper. Alig érek be, már autózgathatok is. Gyorsan lehajtom hát a kávémat és ahogy jöttem, már távozok is az őrs épületéből. Ahogy kiérek a helyszínre a bejelentést tevő, meglehetősen extrém külsejű, fiatal nő köszönt. Kicsit meglep, hogy igencsak bizalmaskodva a keresztnevemen szólít, mikor emlékeim szerint nem is találkoztunk korábban. Vagy csak én nem emlékszem rá? Mindegy. Ma már nem sok energiát pazarolok arra, hogy bárkinek is megpróbáljam memorizálni az arcát vagy a nevét. - Jó reggelt! Meglátom, mit tehetek - válaszolom színtelen hangon, ahogy ránézek és határozottan megindulok a láthatóan igencsak vandál módon tönkretett üzlethelyiség felé. A nő legalább megspórol nekem egy kérdést, mikor közli, hogy még nem járt bent. Talán jobb is így. Bár kétlem, hogy az elkövető még itt lenne. Előremegyek és körbepillantok az igencsak siralmas állapotban lévő helyiségben, ami szebb napjain valószínűleg egy tetoválószalon lehetett. Visszafordulok a nő felé, mivel úgy látom, a hely veszélytelen. Persze azért a szolgálati fegyverem környékén tartom a kezem, de kétlem, hogy bárki felbukkanna.
- Kérem, jöjjön be! A hely nem néz ki a legjobban, de veszélytelen, már nincs itt senki. Ön a tulajdonos, igaz? Nézze meg kérem, mi hiányzik, mit vittek el? - Csak úgy járok el, ahogy ebben a helyzetben szükséges. Tudnom kell, hogy betöréses lopással állunk-e szemben, vagy az elkövető csak szimplán szétverte a helyet valamilyen indíttatásból. Ez a legfontosabb. Ha bejön a nő, én közben körbejárok, szemrevételezem a helyiséget és készítek néhány felvételt. A nyomozásnál fontos lehet. Remélem, erős idegzetű a lány és nem akad ki túlzottan, mert lássuk be, szinte a felismerhetetlenségig szétvertek itt mindent. Lelket ápolgatni pedig a legkevésbé sincs sem kedvem, sem energiám.
Senki sem gondolná, hogy egy tetoválószalonba csak úgy betörnek, de pont velem ez is megesik. Totál balszerencsés vagyok, már korán reggel riasztom kedvenc rendőrömet, és várom, hogy megérkezzen. Kicsit mintha még ő is álomittas lenne, de persze nem jegyzem meg. Előre megy, mivel én még nem voltam benn az üzletben. Mikor szól, hogy menjek és nézzek körül már gondolatban a fejemet fogom. Ügyesen átlépem az üvegszilánkokat, és már Gerard mellett állok a következő pillanatban. Talán feltűnhet neki, de már mérem is fel a terepet. -Két tetoválógép, a piercing állványnak lőttek, az ékszereket már nem lehet felhasználni már nem sterilek. A tinták a padlóra locsolva...-sorolom a kárt. Arról már nem is beszélek, hogy az ülőalkalmatosságokat felhasították mind egy szálig... Idegesen kifújom a levegőt, megint milliók úsznak ki a zsebemből, mert mire a biztosító fizet addigra lemegy a nap. Most mégis... A mai előrejegyzéseket mondhatom is le... Apró v betűt formálnak felvont szemöldökeim, és bal lábamra helyezem a testsúlyom. -Azt hiszem ma nem nyitok ki, be kell szereznem mindent újra.-suttogom magam elé, majd a fülem mögé tűrök egy rakoncátlan tincset. -Mit tegyek most?-teszem fel a kérdést Gerardnak, majd inkább kimegyek az üzletből, látni sem bírom ami ott van bent.
" I'm only a man with a candle to guide me I'm taking a stand to escape what's inside me I've turned into a monster And it keeps getting stronger "
Távolról sem nagy lelkesedéssel vetem bele magam a munkába, mikor nem elég, hogy majd szétmegy a fejem a másnaposságtól, még egy bejelentés miatt ki is kell szállnom egy helyszínre, ahol az igencsak extrém külsejű nő már-már ismerősként köszönt. Még mindig nem tudnám megmondani, kicsoda, de talán mintha lett volna már hozzá közöm egy másik ügy során. Mindegy. Én csak teszem a dolgomat, minden különösebb beleérzés nélkül. Meg kell hagyni, odabent elég alapos rumlit hagytak. Vagy nagyon kerestek valamit, vagy szánt szándékkal akartak minél nagyobb kárt okozni. Viszont a tettes esélyesen már messze jár, így ilyen szempontból veszélytelen a hely. Kutató tekintettel fürkészem a nőt, ahogy bejön a nyomomban és szétnéz. Szerencsére úgy fest, elájulni nem akar, vagy pánikrohamot kapni, ez pedig már nekem mindenképp szerencse. Jegyzettömböt veszek elő és írni kezdem, amit mond a káráról. - Szóval a tetoválógépeket elvitték? A kasszában volt itt készpénz vagy bármi egyéb érték? Ha igen, kérem nézze meg, az megvan-e - gépiesen kérdezek, rutinból és jegyzem le a válaszait. Együttérzést egy fikarcnyit sem lehet felfedezni rajtam. Ez nekem csak egy munka, teszem, amit kell és pont. - Biztonsági kamera nincs esetleg akár az üzlet előtt, akár idebent, ami készíthetett használható felvételt? - közben körbe is forgatom a fejemet, hátha látok valamit ilyesmit. Bár ha látványos helyen van, valószínűleg fújhatjuk, mert az elkövetők tutira azt verték szét elsőnek.
- Feltételezem, kíván feljelentést tenni. Mert ha igen, akkor javaslom, zárja be, ami még megmaradt az üzletből és be kellene fáradnia velem az őrsre - kérdésére egyelőre csak ennyit tudok mondani. Nyilván sok tennivalója lesz még ezen kívül, de az nem rám tartozik. Rendőr vagyok, nem life-coach vagy terapeuta. Rám csak annyi tartozik, ami az én munkaköri kötelességem.
Kezdőlap
