Üdvözlünk! |
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
|
Utolsó bejegyzéseink | A staff közleményei
írta: Hayley Witcher Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm
Lynne Hawkins
írta:Lynne Hawkins Csüt. Okt. 12, 2017 8:35 pm
Udvar északi része
írta: Kieran Blackwell Hétf. Okt. 02, 2017 7:30 am
Silhouette FRPG
írta: Skyler Montbrai Szomb. Szept. 30, 2017 11:24 pm
A Volterrából be- és kivezető autóútvonal
írta: Wyatt Volturi Vas. Szept. 24, 2017 12:06 pm
Dolgozószoba
írta: Gerard Williams Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm
Szökőkutas korzótér
írta: Gerard Williams Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm
Avatarfoglaló
írta: Caius Volturi Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm
Caius Volturi
írta: Mary Alice Brandon Cullen Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm
Black Rose Pub
írta: Skyler Montbrai Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm
|
Credit |
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
|
Ki van itt? | Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt. |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Ramon NorthTHE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó✥ REGISZTRÁCIÓ : 2016. Aug. 06.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK : 4
✥ SZÜLETÉSNAPOM : 1985. Nov. 13.
✥ KOR : 38
✥ LAKÓHELY : seattle
✥ FOGLALKOZÁS : biokémikus
| Tárgy: Ramon North Szomb. Aug. 06, 2016 1:17 am | |
| Ramon North Science never solves a problem without creating ten more. |
FAJ alakváltó SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM 1985. november 13., London, Anglia HOZZÁTARTOZÓK A falkám; ha White papa nem fogad be tizennégy évvel ezelőtt, nem tudom mi lett volna belőlem. Nem volt munkám, egy apró kis szobában éltem, amit nem igazán nevezhettem otthonnak, így a mai napig hálás vagyok neki. Halála után egyértelmű volt, hogy szárnyaim alá veszem a lányait, még ha nem is vagyok sokkal öregebb náluk. Nora és Mia olyanok nekem, mintha a húgaim lennének. Afféle nagytesóként vigyázok rájuk, segítem őket, teljes mértékben mellettük állok, rám számíthatnak. A falka többi tagjával is kijövök, bár némelyikük neheztel rám a pozícióm miatt. Ettől függetlenül a falkát a családomnak tartom, s ez azt hiszem a halálomig nem fog megváltozni. CSALÁDI ÁLLAPOT párkapcsolatban élek a tudománnyal ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE 14 évvel ezelőtt, Seattle városában TEREMTŐ Annyi biztos, hogy nem Isten... KÉPESSÉG A brit akcentusom és hogy képtelen vagyok befogni a szám TITULUS PLAY BY Rahul Kohli
|
Jellem és Küllem Első ránézésre indiainak tűnök - kreol bőr, fekete haj, mélybarna szemek -, ami nem is akkora tévedés, tekintve a szüleimet. Ők valóban Indiából származtak, de én már Londonban születtem, angol állampolgárként, s elég megszólalnom, rögtön egy brit férfire asszociálsz. Aztán már nincs időd gondolkodni, mert ha egyszer kinyitom a szám, nehezen fogom azt be, legyen bármekkora hülyeség, ami kijön rajta. Mert nagyon gyakran beszélek baromságokat, amiket előtte át kellene gondolnom, mégsem teszem. Sok esetben mégis képes vagyok bölcs tanácsokat adni, amivel olykor még saját magamat is meglepem, de tekintve, hogy sokat tébláboltam White papa körül, ez egyáltalán nem furcsa. Az már annál inkább, hogy izomzatom és magasságom ellenére igen szerencsétlen vagyok az esetek többségében. Nem botlom meg a saját lábamban már, mint átváltozásom előtt a hirtelen növekedésnek köszönhetően és nem járok görnyedten sem, mint mikor elkezdődött a folyamat és egyre több izom jelent meg testemen, de a megjelenésem nem épp egy magabiztos személyé. Képes vagyok rá, hogy előnyömre fordítsam az adottságaim, ami a génjeimnek köszönhető, s egyértelműen a vámpírok elleni harcban is jeleskedem, de a világon senki sem gondolná ezt rólam. Olyan típus vagyok, aki ránézésre egy légynek sem tud ártani és tényleg van egy ilyen énem, alakváltónak sem vagyok egy erőszakos fajta. Kíváncsi annál inkább, talán épp emiatt a biokémikus szakmát választottam, vagy mert magam is egy furcsa, megmagyarázhatatlan lény vagyok, akiről minél többet meg akarok tudni. Hogy miért "torzultak" el a gének a White falkában, miért épp a nőket sújtja az átváltozás, vagy egyáltalán minek következtében változtak az emberi gének természetfelettivé? Ezen felül a vámpírok létezése is azóta foglalkoztat, mióta tudomást szereztem róluk. A legtöbb emberfelettinek időbe telik ugyan, de elfogadja és tudomásul veszi, tényként kezeli a létezésünket, egy idő után pedig olyan megszokottá válik számára a dolog, hogy nem agyal rajta. Ellenben velem, mert agyam egy része a nap huszonnégy órájában ezen pörög, s még mindig bámulatosnak tartom a létezésünket. Igen, említettem már, hogy képes vagyok nagyjából bármi iránt lelkesedni? Egy tudós elméje az enyém, ezért az esetek többségében fehér köpeny takarja ruházatom, ami egész egyszerű darabokból áll. Farmer, póló, ing, pulóver, bőrdzseki... semmi különös, nem más, mint amit bármelyik férfitársam hord. Nos, kivéve a mélybarna bundát, ami átváltozás után válik a viseletemmé. Történet Belököm magam mögött a laborom ajtaját, a vasajtó hatalmas dörrenéssel csapódik be, vakolat hullik a padlóra. Mély lélegzetet veszek és a kődarabnak tűnő kart az asztalra dobom, ami furcsa hangot hallatva ütődik a fémnek. Érdeklődve szemlélem egy darabig, de mozdulatlanul hever, mígnem hirtelen megmoccan és az ujjaival előre próbál kúszni. - Ó, cseszd meg! - Nagyot ugrok ijedtemben, elképedve bámulom a mozgó végtagot. Tisztára mintha az Adams family-t nézném - már csak Fester hiányzik a jelenetből... Ingatom a fejem és rácsapok az ujjaira egy kezem ügyébe akadó dossziéval, de az rám ügyet sem vetve próbál (valószínűleg) a többi testrészéhez kúszni. Vagy a hamuhoz, ami lett belőle. Csodálom, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy a bokorban lévő kart nem dobtam a tűzre, helyette a hátam mögé rejtettem és eliszkoltam, egy fontos munkára fogva a sietségem. Nora valószínűleg sejtette, hogy valamire készülök, egyedül őt avattam be a szigorúan titkos kísérletembe, fölösleges pánikot kelteni a többiek között. Még ő sem örül neki túlzottan, mert "veszélybe sodrom a falkát", de emlékeztettem rá, hogy annak idején az apja is jó ötletnek tartotta a vámpírokon való kísérletezést, ha pedig ő bízott bennem, neki nincs oka az ellenkezőjére. White papa sosem volt együgyű, minden lépését előre megfontolta, ha ő áldását adta valamire, senki sem kételkedhetett benne. Én sem kételkedhettem magamban, a kíváncsiságom különben is erősebb mindennél. Felkapok egy baltát a sarokból és belevágom a karba, amin egy szabad szemmel nem látható(nos, nem emberi szemmel) repedés keletkezik, de a sérülés azon nyomban összeforr, viszont a balta feje kilazult, épphogy nem esik le a nyeléről. Félredobom, fémes csörömpöléssel esik a padlóra, én pedig a fejemet forgatom. Nem az első szerszám, amit tönkreteszek, de muszáj megtudnom, hogy mi tehet még kárt benne, az nem létezik, hogy csak a mi fogsorunk és a vámpírok ereje... Képtelenség! A kis, rumlis íróasztalhoz lépek és a sok papír közül előkotrom a jegyzetfüzetem, lefirkantom bele az előbbi tapasztalatokat és visszadobom az asztalra, egy nagy halom dosszié tetejére. Újabb kudarcba fulladt kísérlet. Nagyot sóhajtva fogom meg kissé undorodva a kőtömböt és a kukába dobom, majd egy gyufásdoboz húzok elő a fiókból és az égő fadarabkát a végtagra dobom. Bámulom a tüzet, ahogy lassan felemészti a kemény bőrt és húst, ami percek alatt hamuvá porlad, mintha sosem tartozott volna egy elpusztíthatatlannak tűnő vámpírhoz. *** A mikroszkóptól elhajolva bosszankodok, miközben próbálom megfejteni, mégis hogyan törhetném ketté a kesztyűs kezemben tartott fogat. Látszatra ugyanolyan, mint egy emberé, különbséget egyáltalán nem látok, de tudom, hogy egészen más a felépítése. A méreg viszont a fogakban nem található meg, ennyit sikerült megállapítom, nagy valószínűséggel a vámpírok nyálában lehet a méreganyag, de hát egyik üldözött vámpírhoz sem mehetek oda azzal, hogy "hé, vehetnék tőled nyálmintát?". Vagyis ez alapján kizárt, hogy valaha is rájövök, mi történik egy vámpír szervezetében, mi termeli pontosan a mérget és mégis hogy a francba létezhetnek vámpírok? Egy halott vámpír pedig már nem termel méreganyagot, s különben sem kockáztathatjuk meg, hogy nem égetjük el őket közvetlen a szétcincálásuk után. Egy vámpírfejjel a hónom alatt pedig nehezen tudnám titkolni a többiek előtt, hogy mit csinálok a laborban... *** - Sose értettem, miért marad meg a nadrágja Bruce Bannernek, valahányszor átalakul. Pedig nem szokásom belekötni a képregényekbe. - mormolom félig magamban, miközben rápillantok a mellettem ülő lányra, aki egy hihetetlen Hulk képregényt tart a kezében. - Tényleg?! - kérdezi gúnyosan Charity és bájosan felnevet. Azt sem értettem soha, hogy képes egy szarkasztikus mondata után úgy nevetni, mint egy ártatlan kislány. - És amikor azt mondtad, hogy hülyeség, hogy pókember a radioaktivitás miatt külsőleg nem változott meg, vagy halt bele a folyamatba? - teszi fel az újabb kérdést, amire valószínűleg nem vár választ, próbál vele sarokba szorítani. Anélkül, hogy gondolkodnék, rögtön válaszolok, ő pedig kicsit sem kedves pillantással néz fel a képregényfüzetből, miután lapozott egyet. - A tudós szólt belőlem. Már csomószor elmagyaráztam, hogy a radioaktivitás nagy dózisban a sejtek pusztulásához vagy elhalásához vezet. - felelem szemforgatva, miközben ő úgy mered rám, hogy majdnem elhiszem, hogy képes ölni a tekintetével. - Ha úgy imádod a képregényeket, ahogyan én, akkor kérlek fogd be! Ne rontsd el az élményt! - felhúzza a lábait a kanapéra és úgy fordítja a füzetet, hogy ne lássam, de még éppen látom, ahogy mosolyra húzza az ajkait. Letagadhatja, de pontosan tudom, hogy jól mulat a okoskodó megszólalásaimon. Ő az egyike azoknak, akiket nem kergetek a halálba vele. user: dq ✥ kor: 21 ✥ multik: úgyistudod ✥ tapasztalat: évek
|
| | | Hayley WitcherNO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó admin✥ REGISZTRÁCIÓ : 2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK : 38
✥ SZÜLETÉSNAPOM : 1993. Apr. 04.
✥ KOR : 30
✥ LAKÓHELY : ● Forks ●
✥ FOGLALKOZÁS : ● zeneszerző ●
✥ KERESEM... :
| Tárgy: Re: Ramon North Vas. Aug. 14, 2016 6:15 pm | |
|
Ramon North
Üdvözöllek a fórumon! Nem árulok el szerintem nagy titkot, ha elmondom mennyire imádom olvasni a karakterlapjaidat! Igazi tehetséggel építed fel a jellemet és kelted életre a karaktereidet. Ez most sem volt másképp. Már amikor az ötlet megszületett imádtam Ramont, még nagyobb öröm hogy közöm lesz hozzá! Nem húzom az idődet, vártál eddig eleget:
ELFOGADVA! kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat és irány a játéktér!
|
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |