Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
A kastély bejárata

írta:Admin
Yesterday at 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 16, 2017 4:46 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Régi útszakasz

Hétf. Júl. 03, 2017 6:49 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

  Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: Nappali   Vas. Aug. 07, 2016 9:18 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
THE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 30.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
5
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1997. Jan. 01.
✥ KOR :
20
✥ LAKÓHELY :
La Push Falka
✥ FOGLALKOZÁS :
Kezdő védelmező, bajkeverő,

TémanyitásTéma: Re: Nappali   Vas. Aug. 14, 2016 9:43 pm


Rachel & Matt

 

Az élet igazságtalan, kegyetlen, és teljességgel szívtelen, nem de? Akkor voltaképpen én miért is legyek más milyen? Miért mutassak jót, ha minden csupa rossz az életben, ha minden lélegzet csak fájdalmas lehet, ha érzünk, és miért érezzek, ha azáltal csak összeomlunk? Sokáig abban a hitben éltem, hogy az emberi normák követése merő jó lehet, hogy ha megmaradok emberinek, akkor ember is leszek, de nem.. ez nincsen így, és soha nem is lesz. Én egy farkas vagyok, ezáltal pedig egy szörnyeteg, és nincsen bennem több. Az emberek szemében legalábbis, míg a többi természetfeletti faj sem vélekedik másképpen rólunk.
Nem élhetünk a múltunkban, amikor már annak régen nem vagyunk a részesei. Nem élhetünk a képzelgéseinkben sem, amikor is azok nem tükrözik a valóságot. Nem szabad egyetlen egy pillanatra sem megengednünk, hogy elragadjon az ár, elragadjon a végtelen sodrás, s valami olyasmibe keveredjünk, amit már rég letudtunk magunk mögött. Ismétlődne a múlt? Ugyan már! Egyedül csak is rajtam áll azon tényállás, hogy mit kezdek az életemmel, hogy merre megyek tovább, és mit választok utam gyanánt. Nem a múltam, sőt nem is az élet alakítja a sorsomat, hanem én magam. Így tehát céltudatosan vállalom, hogy minden, ami ez eddig történt velem, az csupán csak is miattam volt. A múlt ugyan meghatározó tény, és jelen esetben is felrémlik az elmémben, de ettől eltekintve nem élhettek a rabjaként, s nem engedhettem meg neki, hogy teljesen elvakítson. Ha megtenném, akkor a múltam lenne a fő éltetőm, de hát ebben mi érné meg nekem? Mi lenne azon pont, amely jelentős lenne abban, ha a múltam irányítana? Semmi, mert a múlt, az elmúlt, s vissza nem hozható sohasem. Igen, voltak fájdalmak, voltak mély pontok, voltak jó élmények, de mit számít ez már? Eltelt, mint a homokórában az idő, s eltűnt, mint a homokszemek sokasága, melyek eddig felül voltak, de immár alul hevernek.
Eltelt 24 óra és még nem alakultam át bestiává… azt hiszem ez dicséretre méltó.
Szóval Paultól és Samtől jár egy- egy plusz pont. Jó munkát végeztem. Nem vagyok én mindig egy agybeteg tank, aki úgy vágja falhoz a másikat, ahogy jól esik neki.
Néha, megtörténik... bár ritkán... hogy normalizálom magam. Már alig vártam a következő rohamot... akár társaktól… legfőképp tőlük. Vámpírok elől „elrejtenek”. Imádtam ezt... Ilyenkor tudtam a legjobban levezetni az energiáimat. Néha még az edzéseknél is jobban szerettem. Főleg amikor Paullal nyomom… És ami még erősen mellette szól... hogy kellőképpen kapok én is cserébe, finom, bőrt szaggató ütéseket, harapásokat, amit kifejezetten élveztem.
Paul nem régiben kért tőlem valamit, mivel ők most nagyon nem érnek rá. Járőröznek, csak engem hagynak ki a buliból. Helyette Rachelt kell meglátogatnom… még úgy sem voltam nála… azt hiszem csak egyszer találkoztunk, amikor még nagyon is halandó voltam, nem egy őrült tank. Ahogy a Blackék házának közelébe érkeztem, furcsa érzés kerített hatalmába. Furcsa volt, az összes végtagomon felállt a szőr és libabőrössé lett. A házra pillantottam és sietős léptekkel tettem meg a maradék távolságot. Az ajtó nyitva volt, majd valami bent eltörött. Szóval berontottam. Szó szerint. Kerestem eme hang forrását. Hamar meglett. A nő ijedt arcára lettem figyelmes legelőször, csak ezután vettem észre a tomboló embert… nem volt beszámítható állapotban.
Feszült idegállapotomnak köszönhetően így is gyakrabban vagyok türelmetlen, s ez nem helyénvaló. Nálam nem, aki nagy célokra hivatott ideérkezni. Nem engedhetek meg egy olyasfajta luxust magamnak, hogy feszült legyek.
Bár Rachel miatt nem ártana összekapnom magam.
Csak a düh maradt, a pusztító csalódottság, ami tökéletesen testet öltött az elmúlt fél percben.
19 év dühe, pusztító haragja tört felszínre, és ennek tükrében hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyosságot, hogy nem azonnal rontottam neki. De aztán felém fordult a férfi, ahogy rám pillantott…az agyamat úgy fosta el a lila köd. A falnak taszítottam, neki préseltem, torkát szorongattam és az átváltozás ténye kerülgetett. A férfi elájult, már lassan nem is vett levegőt. Majd egy puha kéz ért hozzá a karomhoz.
Kissé ridegen pillantottam az illetőre.
Rachel?
Nagyot nyelve szippantottam az oxigénből, hogy végre eljusson az agyamig a levegő, és képes legyek tisztán gondolkodni, de nem sok szabad teret adott.
- Jól vagy? - végig pillantottam rajta, nem láttam felületi sérülést, talán csak megijedt…

⊿ ⊿ ⊿

Note: Sok szeretettel.  Cool
Song: Szembe jövős zene!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
PURE SOUL NEVER DIES ✥ ember
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
10
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1987. Jan. 14.
✥ KOR :
30
✥ LAKÓHELY :
La Push
✥ FOGLALKOZÁS :
orvos
✥ KERESEM... :

TémanyitásTéma: Re: Nappali   Szomb. Szept. 24, 2016 2:17 pm


to Matt

Hatalmas mosoly szaladt végig az arcomon, mikor az óra és a váróból elszivárgó betegek is úgy döntöttek végre hazaengednek. A fehér köpenyt a fogasra akasztottam, alatta pedig ott volt a vastag szürke pulóver, ami egyrészt Paulra emlékeztetett, másrészt tökéletesen megóvott a hűvös időtől. Mostanában még érzékenyebb vagyok rá, ráadásul félek is a meghűléstől, nem szeretnék semmiféle komplikációt, ami végül azt eredményezné, hogy Paul kiharcolná magának, hogy otthon ülő nő váljon belőlem a terhesség további hónapjaira. A tétlenség az ellenségem, ezt már nagyon rég tudjuk mindannyian.
Az sem titok, hogy egyre inkább érzem, hogy egy-egy műszak után fáradtabb vagyok, és talán majd beadom a derekam. Néhány hónap múlva, mikor tényleg nyűgnek érzem majd, hogy nagy pocakkal kell dolgoznom.. Talán.
Most viszont csak az lebeg a szemem előtt, hogy a hazafele út után befekszem egy nagy kádnyi habfürdőbe és addig áztatom magam benne, míg ki nem hűl és vacogni nem kezdek. Vagy amíg Paul haza nem ér. Utóbbinak történetesen jobban örülnék, majdnem két napja nem láttam, mert egyfolytában járőrözik, vagy dolgozik. Megértem, hogy a falkában betöltött szerepét nem vitathatom, azzal viszont nem vagyok kibékülve, hogy dupla műszakokat vállal, mióta tud a babáról. Tudtam, hogy meg fog változni az életünk, csak arra nem voltam felkészülve, hogy már most az első hónapokban fenekestül felfordul minden. Vele is meg kellene beszélnem, hogy nem pont így képzeltem el ezt az egész helyzetet, hogy én nyűglődöm, ő meg folyton dolgozik, és az együtt töltött időnk nagyjából - és az még a jobbik eset - kimerül abban, hogy félálomban beesik mellém az ágyba.

Sétálok hazafelé, a rendelő messze van a házunktól, de minden további sportról lemondtam a folyamatos rosszulléteim miatt, ezért megerőltetem magam. A szél csípős hideg, az óceán illatát hozza magával, összeborzolja a hajamat, és még mindig azon jár a fejem, mennyire hiányzik mellőlem Ő. Vele soha nem fordul elő olyan, hogy fázom. Igazából úgy funkcionál, mint egy két lábon járó radiátor, én pedig lelkiismeret-furdalás nélkül használom ki, hogy csak úgy süt a testéből a meleg. Erre a gondolatra még inkább átfut rajtam a hidegrázás, és kivételesen nem bántam volna, ha nem gyalogszerrel kell megtennem az utat, de hamar megneszelem, hogy valaki dörömböl a bejárati ajtón.
Nagyon úgy tűnik, hogy senki nincs otthon, máskülönben Billy már rég elzavarta volna a fickót, aki láthatóan indulatokkal küzd és még csak meg sem próbálja elfojtani őket magával. Megfordul a fejemben, hogy elé álljak és kerek perec megkérdezzem, miért üti úgy a bejárati ajtónkat, mintha az élete múlna rajta, de inkább irányt váltok és a hátsó ajtón megyek be. A kulcsokkal matatok kicsit, le is ejtem, és talán meghallja, de az biztos, hogy a nappaliba és előszobába szűrődő fényt meglátja, mert még hangosabban püföli a fát, ami már néhány perc után kezd az őrületbe kergetni, így felpaprikázott hangulatban nyitom az ajtót résnyire.
Ezzel nem nagyon foglalkozik, válogatás nélkül zúdítja rám a szidalmakat, én pedig ledermedek ahogy meglátom a szemében a felgyülemlett indulatokat. Meg is tántorodom, ahogy beljebb löki az ajtót, és hátrálni kezdek, egy szó sem jön ki a torkomon, túlságosan letaglóz, hogy minden gyűlöletét nekem címezi és igyekszik eltüntetni a köztünk lévő távolságot.
- Megkérem, hogy hagyja el a házamat! Most! - próbálok nyomatékosan hatni rá, de a füle botját sem mozdítja a felszólításomra, bár valószínűleg nem sok hitelt ad a hangomnak az, hogy a mondat felénél megremeg.
Kezd érthetetlenül beszélni, mintha ő maga is zavarodott lenne, emelgeti a kezeit, mutogat és hevesen gesztikulál. Már nem vagyok benne biztos, hogy nekem beszél vagy saját magának, minden esetre elég ijesztő ahhoz, hogy hátráljak előle, egészen a falig.
- Ha nem tűnik el innen, hívom a rendőrséget! - próbálkozom újra, mert arra még mindig nem jöttem rá, mi baja és mit akar tőlem. Csak abban vagyok biztos, hogy az orvosi képességeimet firtatja, az okot viszont nem értem.
A rendőrség említésére meglendíti a kezét és a polcról nagy svunggal  leveri anya képét, amiben földet érve darabokra törik az üveg, én meg halk sikkantást hallatok. Ebben a pillanatban ismét kivágódik az ajtó.
Először azt hiszem Paul áll ott és ő próbálja meg visszatartani az átváltozást, de csak pár másodperc kell, hogy rájöjjek, ez nem ő. A szívem viszont még így is vadul verdes a mellkasomban, elvégre egy indulatos férfival még csak-csak elbánok néhány fenyegetés közepette, de egy farkassal szemben már semmit sem tudok tenni.
Olyan gyorsan történnek az események, hogy már csak akkor kapok észbe, mikor a falnak szegezve azt látom, hogy az egyik férfi fojtogatja a másikat. Ennek igazán nem a nappalimban lenne a helye... Gyorsan kell cselekednem, mielőtt valami végzetes történik, így gondolkozás nélkül indulok kettősük felé, hogy a kezem a férfi kezére téve próbáljam meg lefejteni azt a férfi torkáról.
- Engedd el! Csak engedd... - próbálkozom. Közelebbről megnézve teljesen biztos vagyok benne, hogy a férfi bevett valamit, mert a pupillái olyan tágak, hogy a fényre csak alig reagálnak. Nem is vagyok benne biztos, hogy így lát valamit is... Aztán elájul. Én meg a kezdeti sokkhatást kerülgetve azonosítom a másik férfit. Bár úgy tűnik eléggé megváltozott, de a bőre forrósága magyarázat erre az egészre.
Matt. Paul öccse, Matt. Akivel csupán egyszer találkoztam, de annál jóval többször hallottam már, mennyi problémát jelent, nem csak az, hogy átváltozott farkassá, hanem ő maga is olyan, aki vonzza a bajt. Minden esetre most azt hiszem hálásnak kellene lennem azért, mert felbukkant. De egyelőre azon gondolkozom, vajon elférne-e a nappaliban egy óriásfarkas, ha épp elkezd átváltozni...
- Igen, jól vagyok.. - túrom hátra zaklatottan a hajam és hátrálok pár lépést, s csak akkor közeledek ismét, mikor meglátom, hogy magát nyugtatva próbál mély levegőket venni. Ekkor a fickó felé lépek, aki ájultan hever a földön és a körülmények ellenére elkezdem megvizsgálni.


bocsi a késésért Embarassed
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: Nappali   

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Part 14 / 2
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: La Push :: Otthonok :: Black ház-