Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Utolsó bejegyzéseink
A staff közleményei

         Veranda Emptyírta:Hayley Witcher
Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm


Lynne Hawkins

         Veranda Emptyírta:Lynne Hawkins
Csüt. Okt. 12, 2017 8:35 pm


Udvar északi része

         Veranda Emptyírta:Kieran Blackwell
Hétf. Okt. 02, 2017 7:30 am


Silhouette FRPG

         Veranda Emptyírta:Skyler Montbrai
Szomb. Szept. 30, 2017 11:24 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

         Veranda Emptyírta:Wyatt Volturi
Vas. Szept. 24, 2017 12:06 pm


Dolgozószoba

         Veranda Emptyírta:Gerard Williams
Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


Szökőkutas korzótér

         Veranda Emptyírta:Gerard Williams
Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

         Veranda Emptyírta:Caius Volturi
Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

         Veranda Emptyírta:Mary Alice Brandon Cullen
Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


Black Rose Pub

         Veranda Emptyírta:Skyler Montbrai
Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Similar topics
    Szószámláló

    Credit
    tiszteld a munkánkat!
    A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
    Ki van itt?
    Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

    Nincs

    A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

    Megosztás
     

      Veranda

    Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
    SzerzőÜzenet
    Admin

    Admin
    Admin
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jun. 17.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    638
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1783. Jan. 04.
    ✥ KOR :
    241
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    i am the boss

             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Veranda            Veranda EmptyVas. Aug. 07, 2016 9:17 pm

    ***
    Vissza az elejére Go down
    https://twilightafterdark.hungarianforum.com
    Vendég

    Anonymous
    Vendég

             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Re: Veranda            Veranda EmptyHétf. Aug. 22, 2016 8:30 pm

    Grace & Jacob

    Hulla fáradt vagyok. De komolyan. Alig járok, szinte csak vonszolom a lábaim egymás után, minden lépés egy örökkévalóságnak tűnik. Koszos vagyok, éhes és szomjas, akár egy csellengő otthonról megszökött gyerek. Minden pénzem erre az útra költöttem, benne van a hotel szoba némi kaja és buszjegyek. Csóró, összezavarodott lányként érkezek meg gyerekkorom kedvelt helyére most azonban nem vagyok izgatott mint kislánykoromban. Csak arra tudok gondolni, hogy itt végre válaszokat kaphatok azokra a nyomasztó kérdésekre amik a fejemben kavarognak. Álmosan zöttykölődöm a buszon, már közel járok La Pushhoz, érzem a fenyők és víz illatát. A levegő hűvösebb és csípősebb és lám esik, ilyen az én szerencsém. Egyre nehezedő szemhéjakkal pillogok kifelé a vízpettyes ablakon, aztán a végén győz a fáradtság és lecsukódnak a szemeim. Számomra csak egy pillanatnak tűnik, de nyilvánvalóan nem annyi ideig bóbiskoltam. Amikor felriadok egy hirtertelen fékezésre riadtan eszmélek rá hogy elhagytuk a buszmegállót ahol le kellene szállnom. Nyoma sincs az előbbi kimerültségemnek, felpattanok magahoz húzom a táskám és őrült módjára kezdek el az első ajtó felé vánszorogni miközben sűrűn kérlelem a sofőrt, hogy álljon meg. Meglepetten bár de lefekéz az úton, morog valamit miközben én sietve leugrom a buszról. Hosszasan fújom ki a levegőt. Most aztán gyalogolhatok vissza, az esőben egészen a Black rezidenciáig. Körülbelül az első sarok után beázik a cipőm és talán már csak ez az utolsó csepp a pohárban, mert érzem hogy kezdek nagyon nagyon hisztis és nyűgös lenni. A hosszú út, bizonytalanság, a zavarodottság és a fáradtság kezdi megtenni a hatását. Kitartóan megyek tovább az utcán, a dzsekim esőkabátján kopognak az esőcseppek, próbálom elképzeni milyen arcot fognak vágni a Black testvérek amikor meglátnak. Tény, hogy abszolút nem ilyen belépőt terveztem, még nagyobb tény, hogy nem is terveztem őket meglátogatni, de úgy érzem egyedül maradtam és nem tudom kihez fordulnék ha nem hozzájuk. Feltűnik a ház és én megkönnyebbült felsóhajtok, hát végre csak itt vagyok. Előhalászom a telefonom a zsebemből és sietve - mielőtt teljesen elázik a képernyő - keresni kezdem Jake számát. Most majd kiderül, hogy ugyanaz e a száma, meg, hogy egyáltalán itthon vannak e, sőt itt laknak e még! Azért ezekre gondolhattál volna előbb is Grace! Okos kislány. Ám amint megpillantom a garázst, a motort és a széthagyott szerszámokat a szívem nagyot dobban azt suggalva: nyugalom jó helyen jársz. Megvárom amíg Jake felveszi a telefont majd a lehető legvidámabban - már amennyi a fáradtság engedi - beleszólok:
    - Gyere ki! - ennyit szólok csak és már vissza is süllyesztem a telefont a zsebembe, majd várom, hogy Jake alakja feltűnjön a verandán. Én biztosan nem lehetek szép látvány, tekintve a csomóban összetapadt hajam amit aligha védett meg a kapucnim, az ütött kopott sporttáskám a vállamon, a beázott cipőm és a megviselt felfehér beesett arcomat. Ám mindezek ellenére mosolygok, mosolygok mert végre itt vagyok! Amikor Jacob megjelenik a tornácon a szívem össze vissza kezd kalapálni. És most mi lesz Grace? Mit mondasz neki miért jöttél? Mert anyád meghalt, apád lelépett, te meg életképtelen lettél hirtelen? Hogy annyira becsíptél egyik este, hogy képtelen dolgokat halucináltál? Hm? Hirtelen rádöbbenek, hogy nem gondoltam tovább soha a dolgot. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy elérje La Pushba az unokatestvéreimhez, de itt meg is álltam. Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. Messziről süt rólam, hogy valami nincs rendben, tehát kár lenne hazugsággal próbálkoznom, de kérdésekkel sem bombázhatom. Hirtelen átfut az nevetséges gondolat a fejemben, hogy inkább szó nélkül zokogva a karjaiba borulok és kiadom az elmúlt egy hét felgyülemlett feszültséget. De inkább tartom magam és ismét elmosolyodom.
    - Nem így terveztem a belépőmet... - zavartan az alsó ajkamba harapok, hirtelen rosszul kezdem érezni magam amiért csak így beállítottam. - De azért remélem örülsz, hogy látsz! - teszem még hozzá gyorsan, viszont egyenelőre egy lépést sem mozdulok, inkább állok ott az esőben és várom a reakcióját.
    Vissza az elejére Go down
    Jacob Black

    Jacob Black
    THE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó
    admin
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jul. 29.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    13
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1990. Jan. 14.
    ✥ KOR :
    34
    ✥ LAKÓHELY :
    la push
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    autószerelő
    ✥ KERESEM... :
    Sam & a falka többi tagja

             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Re: Veranda            Veranda EmptySzomb. Szept. 03, 2016 1:04 am


    Grace & Jacob
    eventually you always see who cares and who doesn't

    Nagyon sokat gondoltam az utóbbi időben azokra az időkre, mikor Bella a garázsomban lógott, meleg üdítőt kortyoltunk, vagy mikor a parton sétáltunk. Ki hitte volna akkor, hogy én egy hatalmas farkassá válok, ő pedig a Volturinál reked? Akkor számomra még a vámpírok létezése is egy ostoba mese volt, amiben Billy hitt. Most pedig elveszítettük őt, s valamiért úgy érzem még mindig, hogy kötelességem segíteni neki, Renesmee kedvéért különösen. Hiányzott a közösen eltöltött idő, s alig ért vissza a régi legjobb barátom, szinte azonnal el is szakította a Volturi. Borzalmas volt Charlie halála, megrázott engem is, de Bella és Renesmee legalább hazatértek hozzám, ennyi jó mindenképp volt benne. A halál mindig összehozza a családot, összetartóbbak lesznek, valahogy összekovácsolja őket a gondolat, hogy az élet múlandó és nem élünk örökké. A legtöbbünk legalábbis nem. A gondolataim csak úgy röpködtek a fejemben, megint úgy éreztem, hogy túl sok minden jön össze, bár valójában nem történt semmi az elmúlt hetekben. A gondolat mégis emésztett, amióta Bella elment, valahogy már semmi nem a régi. Egyedül az tart vissza az őrülettől, hogy Nessie velem van, nélküle már egyáltalán nem lennék önmagam, de baromi nehéz súlyokat cipelek, mert nem láthatom őt boldognak és nem tehetek ellene semmit. Mégis mit tehetnék? Nem ronthatok rá az olasz piócákra és rángathatom ki az édesanyját. Borzasztóan törtem a fejem, hogy rájöjjek, miként tudnám kiszabadítani, de a sokadik kudarc után a csavarkulcsot egyszeriben csak a földhöz hajítottam, ami fémes csattanással csókolózott össze a garázs betonjával. A csörömpöléssel csaknem egyszerre szólalt meg a telefon a zsebemben, mire a régi farmerembe töröltem az olajfoltos kezeimet, hogy fel tudjam venni. Néhány pillanatig csak bámultam a kis készülék kijelzőjén a nevet a hatalmas, rézszínű tenyeremben, mire képes voltam felvenni. Az ismerős, mégis idegen hangtól felébredtek bennem az emlékek, amikor még kicsi korunkban együtt játszottunk a tavaknál, vagy a tengerparton, a frászt hozva a szüleinkre, hogy belepottyanunk az óceánba. Ahelyett, hogy válaszoltam volna, csak ledermedve álltam még vagy fél percig, de Grace sem mondott többet, megszakította a hívást. Összeszedtem magam és kisétáltam a garázsból, a veranda felé igyekezve, koszos farmernadrágban és fekete pólóban, amin legalább nem látszottak a sötét foltok. - Mit keresel itt? - kérdeztem hirtelen, amint odaértem a házhoz a fák közül, de inkább öröm bujkált a kérdésben, nem volt semmi kellemetlen él benne. Elmosolyodtam, ahogy láttam a zavart az arcán, de azt egyáltalán nem állíthattam volna, hogy még el is pirult, sőt... Arca a halványbarna bőrszínéhez képes sápatag volt, nem volt valami egészséges színe, s ahogy végignéztem rajta, Leah ugrott be. Anyám halála után nem láttam túl sokszor, borzasztóan ritkán látogattak csak el hozzánk, de arra emlékszem, hogy Gracienek mindig is vékony alkata volt, ellenben most... szálkás izomzatot véltem felfedezni rajta, már amennyit látok belőle a dzsekije alatt. Egy pillanatra rémület futott át az arcomon és közelebb léptem hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem. Na, nem mintha láthatnám a jeleit annak, ha átváltozott volna, de a tekintete alapján akár ez is megtörténhetett. Letöröltem a képemről az "épp most láttam egy szellemet" arckifejezést, mielőtt még halálra rémisztem és inkább a másik irányba futna, egyenesen hazáig és próbáltam egy mosolyt produkálni, ami borzasztóan gyengére sikerült, de legalább megpróbáltam, nem igaz? - Sajnálom, hogy nem szóltál. Elmentem volna eléd a kocsival. - intettem a garázs irányába. - Mi járatban vagy itt? Minden rendben? - adtam hangot a rémületnek, amitől valószínűleg az én arcom is elsápadt, de belegondolni is szörnyű volt, hogy esetleg az unokahúgom is átesik azon, amin a La pushi srácok, beleértve engem is.

    579 szó; kusza és gyenge, a következő jobb lesz talán          Veranda 1453880618

    Vissza az elejére Go down
    Vendég

    Anonymous
    Vendég

             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Re: Veranda            Veranda EmptyVas. Szept. 04, 2016 2:05 pm

    Grace & Jacob


    Úgy várom Jake-et a latyakos sáros talajon toporogva mint a messiást, a lelkem mélyén attól félek senki nem fog feltűnni a ház körül ezért a tekintetem idegesen ugyanakkor reménykedve cikázik ide oda. Nem akarok vissza menni, szükségem van rátok... - mondom magamban, a bensőm megremeg a gondolatra, hogy esetleg vissza kell fordulnom. Másrészről pedif mardos a szégyen és a bűntudat amiért csak most vagyok képes ide tolni a képemet, amikor baj van. Az idejét sem tudom mikor látogattuk meg őket utoljára, rettegek, hogy esetleg ezt zokon véve elhajtanak majd a bús fenébe. Ujjaim belülről szorítják a kabátom zsebének anyagát, soha nem cigiztem de most hirtelen esküszöm rágyújtanék hátha attól gyorsabban múlik az idő. Aztán a tekintetem megakad Jacob alakján. Fekete polója szorosan tapad a felsőtestéhez, farmerja piszkos és olajfoltos. Úgy nézett ki mint aki épp most mászott volna ki egy autó alól. Valószínűleg pontosan ez is történt. Egy pillanatig ledöbbenve állok ahogy nézem őt. A kiállása olyan... olyan... magabiztos, az arcvonásai erősek és markánsak, barna szemeiben határozottságot és valamiért komorságot vélek felfedezni. Annyira megemberesedett, hogy nem is térek magamhoz a látványtól, csak akkor amikor megszólal. Mit keresek itt? Erősebben harapok az alsó ajkamba, s bár a hangja kellemes volt és nem számonkérő engem mégis rágni kezd valami belülről. Barna szemeimet ráfüggesztem, és most jövök csak rá, hogy fel kell nézem Jake-re. Tekintetemből sugárzik a meggyötörtség és a fáradtság de próbálok egy mosolyt erőltetni az arcomra. ahogy közelebb lép megcsap jellegzetes illata ami most a motorolaj szagával keveredik. Hátra pillantok mögötte s akkor látom az autót a garázsban.
    - Van egy járgányod?! - kérdezem kissé felderülve, lány létemre egészen odavagyok az autókért. Ezzel a kérdéssel pedig sikerült kissé jegelnem a "Mit keresek itt témát". Ahogy visszanézek az előttem álló vállas fiúra épp elkapom azt az aggodó gyors pillantását amivel végigmér, és ettől valahogy összeszorul a torkom. Mivel kezdjem? Mit mondjak? Hülyének fog nézni, talán még orvoshoz is elvinne beutalóért. De hazudni nem tudok, és nem is akarok neki, de akkor mégis mi a fenét mondjak? Jake arca egy árnyalattal halványabbra vált, ami bennem is csak fokozza a rossz érzéseket. Nagyot nyelek miközben egyik lábamról a másikra állok. Hallom az esőt kopogni a kabátomon, hallom ahogy a távolban valahol egy autó gyűri maga alá a vizes aszfaltot. Minden olyan bántoan élesen hasít az agyamba... érzem az esőt, a fákat, Jake olajos bőrének illatát. Mindent, és azt hiszem a szervezetem nem bír befogadni ennyi ingert. A testem megfeszül az állkapcsom összeszorítom, veszek egy mély levegőt, s aztán végre sikerül kipréselnem magamból pár szót.
    - Nem akarok bunkó lenni... - mégis az leszek. - de... nem mehetnénk be? - pillantok a ház felé. - Itthon van még valaki? - igyekeztem közönyösan feltenni a kérdést, de úgy érzem hallaható volt benne a remény. Jelenleg minden vágyam az unokabátyámmal kettesben lenni, félek ha a többiek letámadnak örömükben én éppen ellenkezőleg fogok rá reagálni a kimerültség és az ingerültség miatt. - Az az igazság... hogy szinte mindenem vizes... - kissé meglóbálom az egyik lábam ami nevetségesen cuppogós hangot ad a cipőmben összegyűlt víz miatt. - és... éhen halok ... - bököm ki végül kislányosan könyörgő tekintetem ismét ráemelve, aztán veszek egy nagy levegőt, úgysem kerülgethetem sokáig a témát, ám mielőtt újra szólok inkább lesütöm a szemeimet és a cipőmet kezdem vizslatni. - Történt pár dolog... ami... én nem is tudom... esetleg hallottad, bár az arcodból ítélve nem... - célzok itt anyám halálra, mert talán a reálisabb rosszhírrel kellene kezdenem és nem azzal, hogy szerintem megőrültem és elég durva hallucinálcióm vannak. Tudom, hogy ezzel a habozással csak rontok a helyzeten és valószínűleg csak a frászt hozom szegény Jake-re de egyszerűen képtelen vagyok kimondani. A gondolattól is érzem ahogy a könnyek égetni kezdi a szemeim, én pedig összeszorított foggal küzdök, hogy tartsam magam. Elfordítom a fejem és összeszorult torokkal nyelni próbálok. Ha rábólint és bemehetünk a házba hálásan követem, ha nem akkor továbbra is csak állok dermedten az esőben, nem nézek fel rá mert félek hogy attól az átható kutató pillantásától amivel engem fürkészett amikor most először meglátott azonnal kitörne belőlem a sírás. Helyette csak azt a fekete pólót tüntetem ki a figyelmemmel ami most még jobban a mellkasára tapad az esőtől.
    || Ugyan már! Tetszett nagyon!           Veranda 133272935
    Vissza az elejére Go down
    Jacob Black

    Jacob Black
    THE SPIRIT OF THE WOLF ✥ alakváltó
    admin
    ✥ REGISZTRÁCIÓ :
    2016. Jul. 29.
    ✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
    13
    ✥ SZÜLETÉSNAPOM :
    1990. Jan. 14.
    ✥ KOR :
    34
    ✥ LAKÓHELY :
    la push
    ✥ FOGLALKOZÁS :
    autószerelő
    ✥ KERESEM... :
    Sam & a falka többi tagja

             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Re: Veranda            Veranda EmptyVas. Szept. 18, 2016 5:57 pm


    Grace & Jacob
    eventually you always see who cares and who doesn't

    Gracie látogatása nagyon meglepett, erre tényleg nem számítottam, de úgy néz ki az utóbbi hónapokban mindenki visszatér a rezervátumba. Először Rebecca Hawaiiról, most Grace, bár azt nem tudtam, ő mi okból érkezett, de volt egy baljós sejtésem, ami egyre inkább bebizonyosodni látszott. A családunk már régen nem olyan boldog, gondtalan és gondtalan, mint egykor, az átváltozás nagy hatással volt rám annak idején, Renesmee elvesztése pedig hosszú évekre komorrá és üressé változtatott. Csak épp kezdeném összeszedni magam, immáron több, mint egy éve szokom a gondolathoz, hogy újra velem van, de egyre több és több bonyodalom üti fel a fejét. Mintha a sors állandóan akadályokat helyezne elém.
    Grace tekintetét kutattam, miközben ő zavartan próbált felelni a kérdésre, vagy talán csak a gondolatait gyűjtötte össze, mikor megemlítettem a kocsit, ami furcsa mód nagyon érdeklődővé tette. Én is kicsi voltam még, mikor anyu meghalt, Grace fiatalabb nálam, de az utána való években, mikor néha-néha ellátogattak hozzánk, nem említette soha, hogy kedvelné az autókat. Persze voltak napok, mikor a garázsban ücsörögve nézte, ahogy bütykölök, de a családtagok és a barátaim gyakran kénytelenek akkor is a garázsomban lenni, ha találkozni akarnak velem. - Egy autóm és egy motorom is van. Csak nem érdekelnek a járgányok? - nevetnem kellett a felderült arckifejezésén. Nem sűrűn találkozik az ember olyan lánnyal, aki ennyire rajong az ilyesmiért, de a felcsillanó tekintete elég egyértelmű volt - ő olyan lány. A családban jóformán senki nem értette meg a rajongásom, vagy ha meg is értették a különös szenvedélyt a szerelés és a járművek iránt, nem tudták átélni, még Billy sem igazán, ő meg volt elégedve azzal, ha a dombról lefelé száguldhatott a tolókocsijával. Még azt sem értette, miért akartam annak idején mindenáron, hogy Charlie-nak adja el a lassú furgont. Igaz, a Rabbit is már több éves volt, de egy kis bütykölésen kívül, amit meg kellett tennem időnként, nem volt vele semmi probléma. Nem akartam megemlíteni Grace-nek, hogy sem a kocsi, sem a motor nem elég gyors már nekem, mióta átváltoztam, hiszen nem tudhattam, vele ez történik-e, vagy csak zűrös az életük mostanság. A titok pedig titok, mindaddig, amíg valaki nem deríti ki egymaga, nem változik át, vagy vésődik be valamelyikünknek. - Ó, ne haragudj, én vagyok a bunkó... Gyere csak be, kerítek neked törülközőt és valamit enni! - intettem a bejárat irányába, s ha ellenkezett, ha nem, elvettem tőle a táskáját és elindultam a házba. - Csak én. Szóval ne aggódj, egyik nővérem sem fog a nyakadba ugrani, vagy körbeugrálni. - igazán úgy tűnt, hogy nem vágyik túl nagy felhajtásra, amit meg is értettem. Hosszú utat tett meg, fáradt volt és csurom vizes és egyébként sem volt a legjobb formájában. Miközben beszélt, megérkeztünk a ház első, kicsi helyiségébe, a konyhába, ahol a hűtőhöz sétáltam és kivettem a maradék spagettit, amit apu tegnapelőtt készített. Fogalmam sem volt, mégis hogyan lehet belőle maradék, Paul is nálunk evett tegnap, de Billy-t ismerve egy hatalmas üstben készítette. Arra az esetre, ha több falkatag is betoppanna. Gracie irányába fordultam, ahogy befejezte a mondatot és próbáltam megint az arcáról, a tekintetéből olvasni, ismét sikertelenül. - Mi történt? - kérdeztem aggódva, majd elfordítottam a fejem, időt hagyva neki, hogy összeszedje kicsit magát és a gondolatait. Közben a mikróba tettem egy adag kaját tányéron és törtem a fejem, hogy miről beszélhet a lány. Billy, Rachel és Rebecca sem említették, hogy bármi történt volna, akárhogy gondolkodtam, nem ugrott be, miről beszélhet, nyilván ők sem hallottak semmit felőlük. Amíg a spagetti melegedett a mikróban, sietős léptekkel a szobámba masíroztam, kihalásztam egy törülközőt és már a konyhában is voltam újra. A ház túl kicsi volt ahhoz, hogy hosszabb időbe teljen, míg a nagy lépteimmel átszelem. - A fürdőben megszárítkozhatsz, vagy kipakolhatsz Rachel régi szobájában. Ott fogsz aludni, ha megfelel. - nyújtottam át neki a törülközőt, épp abban a pillanatban, mikor a mikrohullámú őrült csipogásba kezdett. Az asztalra tettem a tányért és leültem az egyik kopottas székre vele szemben, egy óvatos mosollyal arcomon. Új volt nekem ez a házigazda szerep, nem sűrűn érkeztek hozzánk vendégek, s akkor sem én voltam, aki körülugrálja őket. Igyekeztem nem túlzásba esni, csak félvállról közölni vele, mi hogyan lesz, ha itt marad, hogy még véletlenül se érezze magát kellemetlenül. Az aggódás viszont elérte, egyre nagyobb gombóc keletkezzen a torkomba, akadályozva a nyelést, míg a gyomrom egészen picire húzódott össze.

    710 szó;           Veranda 1497050892

    Vissza az elejére Go down
    Ajánlott tartalom


             Veranda Empty
    TémanyitásTárgy: Re: Veranda            Veranda Empty

    Vissza az elejére Go down
     

    Veranda

    Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
    1 / 1 oldal

     Similar topics

    -
    »  Veranda

    Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
     :: Városaink :: La Push :: Otthonok :: Black ház-