Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Megnyitott a Poison After Bite!
Mindenkit szeretettel várunk! <3
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
A staff közleményei

Szomb. Okt. 14, 2017 9:18 pm


Lynne Hawkins

Csüt. Okt. 12, 2017 8:35 pm


Udvar északi része

Hétf. Okt. 02, 2017 7:30 am


Silhouette FRPG

Szomb. Szept. 30, 2017 11:24 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Szept. 24, 2017 12:06 pm


Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Pince a romok alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Pince a romok alatt   Vas. Júl. 17, 2016 6:53 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
SLAVE OF MOON & BLOOD ✥ hibrid
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1984. Jul. 30.
✥ KOR :
33
✥ LAKÓHELY :
nomád életmódot folytat - jelenleg Forks
✥ KERESEM... :

TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   Csüt. Aug. 04, 2016 1:42 am


Jasper & Avery

you always have a choice. don't ever forget that.


A doktorral való beszélgetésem elég indok volt ahhoz, hogy az összes idegszálam megfeszülve várja, vagy épp ne várja az ominózus találkozót Jasperrel. Jóformán semmit sem tudtam a vámpírról, csak annyit, amennyit elárultak nekem, s hogy az mégis mi volt? Tudtam, hogy mindig is gondjai voltak az önuralommal, ami a múltjához vezethető vissza, tudtam, hogy kötődik a családjához, de legfőképp a társához, Alice-hez, tudtam a képességéről... Nos, nagyjából ennyi volt a tudásom. Ami nem számított soknak, tekintve az előttünk álló nehézséget. A találkozó megszerveződött, hogy ki állt mögötte, fogalmam sem volt, de mivel Carlisle közölte, s Alice adta a tippet a helyhez, úgy sejtettem ők ketten, vagy talán az egész család kivette a részét. Nem találkoztam személyesen egyikükkel sem, sikerült elkerülnöm őket, végtére is nem laktam a Cullen házat, s mikor a doktor elárulta, hogy a fia ott lesz, akkor is csak kívülről szemlélhettem meg. Fényűző otthon volt, a maga egyszerű, nyitott módján, s megígértem magamnak, a következő alkalommal nem utasítom el az invitálást. Úgy is a közelben leszek még... jó sokáig. A vérkészletem még néhány napig kitartott, így Carlisle felajánlását sem kellett igénybe vennem, ami azt jelenti, hogy mindössze egyszer találkoztam vele, amit egy telefonhívás, majd még egy találkozó követett. De nem is azért voltam a városban, hogy barátkozzam velük, komoly feladatom volt, amire igyekeztem mind fizikailag, mind lelkileg felkészülni. Rengeteg kelléket beszereztem, végszükség esetére, még a helyszínre is ellátogattam. Fel voltam készülve mindenre.
Az erdőn emberi tempóban keltem át, hogy addig is megnyugodhassak. Mély levegőket vettem, igyekeztem kitisztítani az elmém. Egyet már jól tudtam, nem szabadott belevágni egyetlen projektbe sem anélkül, hogy kiüríteném az elmém, leráznám magamról az érzelmeket, és le nem higgadnék. Mire odaértem a romokhoz, háromból kettő már megvolt, az érzelmeimtől pedig fokozatosan szabadultam meg. A hatalmas táskával a vállamon lépdeltem le a rozoga kő lépcsőn, majd az egyik leghátsó sarkába lepakoltam. Kivettem a viszonylag strapabíró láncokat, a csavarokat, egyedül a két üvegnyi állatvért hagytam benne, valamint a fél üveg nulla negatívot. Tudtam, hogy amint belép, meg fogja érezni, de épp az volt a lényeg, hogy leszoktassuk róla. Hogy mehetnénk biztosra, ha egy csepp vér sincs a közelében? Miután kipakoltam, egyedül a feladatra koncentráltam, kizártam az érzelmeim, hogy semmiképp ne befolyásolhassanak, majd felmentem a lépcsőn és várakoztam. A pince elég jól el volt bujtatva ahhoz, hogy akár egy természetfeletti is elmenjen mellette, amitől biztosítva volt, hogy senki sem zavar meg minket, ha mégis... nem kételkedtem benne, hogy olyan hamar olajra lép, ahogy csak tud. Két manipulátor vámpír egy helyiségben már eleve nem jelent jót, plusz egy acsarkodó valaki végképp nem eredményezne jó végkimenetelt. A hely tehát biztos volt, én is biztos voltam a dolgomban, az egyedüli bizonytalan tényező maga a projektem volt.

446 szó △ öltözék △ 


A hozzászólást Avery Beaumont összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 04, 2016 1:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
12
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1845. Sep. 21.
✥ KOR :
172
✥ LAKÓHELY :
Cullen-ház
✥ FOGLALKOZÁS :
Önmagam keresése
✥ KERESEM... :
myself, mostly

TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   Csüt. Aug. 04, 2016 9:17 am

*Nem mondhatnám, hogy repestem a gondolattól, hogy az ismeretlenbe gyalogoljak, sőt. Minden idegszálam megfeszülve tiltakozott ellene, a bennem élő ragadozó és a belém oltott stratéga is acsarogva utálta azt a tényt, hogy jóformán semmilyen információt nem kaptam Cullenéktől, csak annyit, amennyit a vadságomat is bevetve sikerült kicsikarnom belőlük. Valaki Forksba jött azzal a szándékkal, hogy segítségemre legyen - s ezt a segítséget az elbeszélésben nem körvonalazott képessége jelenti majd.
Ám sem az illető kilétét nem fedték fel, sem a tehetség mibenlétét, sem semmit, ami ahhoz kellett volna, hogy felkészülhessek a találkozásra. Persze, a józanság hangja azt súgja bennem, hogy éppen azért nem tudhatom ezeket, hogy ne készülhessek fel. Gondolom, olyféle vámpírral kerülök majd szembe, aki akkor a leghatékonyabb, ha meg tud lepni. Bosszúsan felhorkantam. Hát, ahhoz sok sikert! Csak azért, mert nem tudok konkrétumokat, az összes érzékem vigyázzban állva pásztázza a környezetemet és a veszélyfaktorokat. Egy képességgel rendelkező halhatatlan pedig nagyon is okot ad a paranoiára, még akkor is, ha netán igaza van Alice-éknak, és valóban pusztán segítő szándékkal közeledne felém. De nem zárható azért ki teljesen, hogy a segítséget kétségbeesetten kereső, óhajuktól elvakult vegetáriánusokat sikerült megtévesztenie valakinek, s bizalmukba férkőzve óhajtaná teszem azt tovább bomlasztani a klánt. Hogy ez kissé paranoiás elképzelés? Lehet. De a családban mindig is az én tisztem volt, hogy paranoiás legyek, s felkészült a legrosszabbra. De még ha ezt a lehetőséget kevéssé valószínűnek nyilvánítanám is, akkor is kismillió veszélyfaktor marad, s azok már nem Cullenekre, hanem egyenesen énrám irányulnak, s ez érthető módon zavar. Józanul racionális énemet is, a múltamtól gerjedt óvatosságomat is, és a ragadozómat is. Nem ringatom magam illúziókba, sem hamis biztonságérzetbe: bár az egyik legjobb harcos vagyok, talán még a Volturi sok tagjának szintjét is megütöm, de vannak adottságok, melyekkel szemben a legjobb harci tudás sem ér semmit. A képességem is hasznos, még ilyen helyzetekben is, de pillanatnyilag az is instabil, akárcsak én. Könnyen lehet, hogy ugyanaz a hatás, amit valaki másban váltok ki, eluralkodik felettem is, mert nincs elég szilárd alapom, amire építkezhetnék, s mindaddig nem is lesz, ameddig ebben a köztes, félragadozó-félönmegtartóztató állapotban rekedek. Márpedig egyelőre nem úgy tűnt, hogy megtalálnám belőle a kiutat. Ha nincs a közelemben kísértés, vagyis ember, akkor nagyjából funkcionálok, ha rám tör a szomj, Alice (és csakis ő) képes elterelni a figyelmem és állatvér felé irányítani, de még ha egy állat kiszipolyozása után eltelve kerülnék is emberek közelébe, akkor sem tudnék gátat szabni eredeti gyilkos természetemnek, s ha még a leghalványabban szomjas is lennék, akkár már azt sem nézném, kin kell átgázolnom az áhított vörös életerő megszerzéséért. Nem is csoda, hogy az elmúlt napokat, mik visszatérésem óta elteltek, nagyon szigorú szabályok közé szorítva töltöttem, s a többiekkel is betartattam a távozásom terhe mellett. Az persze más kérdés, hogy mindez, bár a családnak sem éppen leányálom és sétagalopp, de engem visel meg a leginkább. Szemem alatt máris az éhség okozta karikák sötétlenek, az arcom beesettebb, mint amikor megérkeztem, izmaim belegörcsösültek az állandó riadókésültségbe, s hogy pillanatokig sem voltam képes ellazulni. A kedélyemről nem is beszélve... azt, hogy teljesen visszaszorítottam képességem használatát, nehogy ártsak vele a számomra kedveseknek, máris megsínylettem. Jól is jön most, hogy egyedül vagyok, így bárki veszélyeztetése nélkül, egy mély sóhajjal engedem el adottságomat, mintha rég ökölbe szorított kéz izmait lazíthatnám el, s árad ki magam köré a feszültség, miközben a szemem előtt addig nem látott színek elevenednek meg, a különféle régi érzelmi lenyomatok foszlányai. Mozgás, másik vámpír egyelőre sehol, de ahogy közeledem a helyhez, egyre erőteljesebbek a színek, jelezve, hogy nemrég valaki izgatottan haladt el erre, s ez ugyanúgy követhető számomra, akárcsak a szaga. Ám a színek viszonylag gyorsan olvadtak nyugodtabbá, azzal párhuzamosan, ahogy a szag felerősödött. Szokatlan volt számomra, majdhogynem ismeretlen: vámpírra hasonlított, de valahogy mégsem, idegen aromák keveredtek benne... ez tovább növelte feszültségemet, bár egy felületes szemlélő számára akár még nyugodtnak is tűnhettem volna, a mélyemben úgy izzott az ingerült nyugtalanság, ahogyan szabadulni vágyó nagymacska settenkedik ketrecében, hullámzó izmokkal, ugrásra készen. Nem közelítem meg teljesen a helyet, épp csak annyira megyek közel, hogy lássam a romokat, s megérezzem a várakozót. Érzékeimmel először a környéket pászzátom végig, további jelenlévők után kutatva, de senkit nem találok, csak ezután eresztem rá szenzoraimat igazán az ismeretlenre, felmérve amit csak lehet.*
- Gyere ki *morgok halkan. Eszem ágában sincs besétálni egy olyan helyre, amit valaki más akármivé előkészíthetett. Az, hogy Cullenék megbíznak a nőstényben - a nemét a szagából állapítottam meg, lévén még ennyit sem voltak hajlandóak elárulni róla -, mindenképpen egy jó pont, de édeskevés ahhoz, hogy magam is bizalommal viseltessek irányába. Azt ki kell érdemelni, s nem könnyű feladat.* - Miért vársz rám és mit akarsz? *Jobb, ha ezeket az "apróságokat" mihamarabb tisztázzuk.*


//Formázás a közeljövőben várható Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
SLAVE OF MOON & BLOOD ✥ hibrid
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1984. Jul. 30.
✥ KOR :
33
✥ LAKÓHELY :
nomád életmódot folytat - jelenleg Forks
✥ KERESEM... :

TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   Csüt. Aug. 04, 2016 1:22 pm


Jasper & Avery

you always have a choice. don't ever forget that.


Nem kell sokáig várnom, Jasper néhány perccel azután érkezik, hogy berendeztem a helyet, amit még az se biztos, hogy ma használni fogunk. Nem tudhatom, miként reagál az ötletre a férfi, belemegy-e, vagy inkább visszavonulót fúj. Arra is fel kell készülnöm, hogy netán nekem ront, s védekeznem kell. Örülök, hogy Lazarus némileg felkészített erre.
Egymással szemben álltunk, a férfi nem sokkal messzebb tőlem, karnyújtásnyira, s igyekezett megmutatni, mi a helyes testtartás, ha harcra kerülne sor. Egyik lábam előrébb helyeztem, míg a másikat kitámasztottam, mintha futni, vagy elrugaszkodni készülnék. - Emeld fel a kezeid! - tanácsolta lágyan, mégis határozottan, s amikor megtettem, mögém lépett és beállította a kezeim védekező pozícióba, mintha csak boxolni készülnék vagy bármiféle sportra, a feladat az volt, hogy védjem az arcom és a mellkasom. Átkarolt, hogy némileg irányítsa a karjaim, majd gyorsan elhúzódott tőlem, vámpírgyorsasággal és megállt velem szemben, én pedig hálás voltam, amiért dobogó szívem, ami még így sem vert emberi tempóban, nem képes hallani, vagy ha mégis, túl halkan ahhoz, hogy felfedezze a különbséget. Ökle hirtelen megindult felém, melyet egyenesen a mellkasomra mért, valamivel a torkom alá, de alig érzékeltem valamit a gyorsaságából, beállított karjaim némileg tompították, ám még így is elért. Ingatta a fejét és rosszalló pillantást küldött felém, mire behúztam a nyakam, tekintete pedig meglágyult. - Koncentrálj! - buzdított és újabb ütést küldött felém, ezúttal az arcom irányába, amit sikeresen kivédtem. Késő estig gyakoroltunk, majd a következő napon is, hetekig tartottak az edzések, mire ráéreztem a dologra.
Mindez évekkel ezelőtt történt, mégis úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Megpróbálom messze küldeni elmémtől a képsorozatokat, az emléket, mielőtt még az érzelmeim átveszi felettem az uralmat. A hangra összerezzenek, bár a lépteit már messzebbről hallottam. Mély levegőt veszek, erősen koncentrálok, s végül sikerül rávennem magam, hogy a feladatra koncentráljak, némileg bevetve a képességem, így az idegességem is elmúlik, de mivel nem végleges módosítást hajtottam végre, így a koncentrációt nem lesz egyszerű fenntartani, de minden tőlem telhetőt megteszek. Legalább az érzelmeim már nem lesznek útban, az összpontosítás már a könnyebbik része a dolognak. Talán ennyire nehéz feladatom még sosem volt. Minden természetfeletti képes manipulálni, ahogy az emberek is, amikor szorult helyzetben vannak, bármit megtesznek, hogy ne változzon semmi, hogy kiutat találjanak a helyzetből. Ilyenkor mindent megígérnem, bármit képesek lennének elhitetni veled, de valódi manipulátorral még nem volt dolgom. Idegességem viszont a többi érzelemmel hátrahagytam, nem hergelem magam tovább, egyedül arra fókuszálok, hogy sikerrel járjak. Ez az alapja mindennek, a gondolatok teremtésre képesek, az én esetemben szó szerint is vehető, csak a megfelelő koncentráció és elhatározás szükséges hozzá, semmi több. Továbbra is a feladat minden gondolatom, a problémamegoldás, így sétálok fel a lépcsőn és mutatkozom a férfi előtt, merthogy épp erre kér. Kilépek a pinceszerű helyiségből és elindulok az irányába, kicsit távolabb a romoktól, de nem közelítem meg teljes egészében. Jó pár lépésre, jó pár méterre tőle állok meg és az egyedüli dolog, amit kiolvashat belőlem a képességével a kíváncsiság, elszántság és némi bizalmatlanság, merthogy én sem adom könnyen a bőröm, én sem bízom meg mindenkiben, különösen a férfiakban nem. Félelem egyelőre nincs bennem, bizonytalanság csupán egy csöppnyi, de az is a férfi számlájára írható. Azt hiszem láthatja rajtam, hogy bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, óvatosan méregetem, tehát nem a feladattól félek, sokkal inkább abban vagyok bizonytalan, mi a következő lépése. S mivel gyanúsan méregetem, azt hiszem, ez egyértelmű. A kérdése pedig várható volt, sejtettem, hogy vele sem osztottak meg mindent, rábeszélni gondolom nem is próbálták, külön jeleztem Carlisle irányába, hogy meg se próbálkozzanak vele, saját magától kell belemennie ebbe, neki kell akarnia, nem másnak. - Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. - jelentem ki szárazon, kezeimet kicsit megemelem, tenyérrel felfelé, mintha egy vadállatot próbálnék megnyugtatni, de ez inkább ösztönös, mintsem szándékos. - Kezdhetnénk talán a bemutatkozással. Te nem bízol bennem, én se benned, talán ez a legjobb módja, hogy levetkőzzük ezt. - Nem mosolygok, mert azzal megtörnék előtte, valamint azt hihetné, próbálok kedveskedni, mintha át akarnám verni. Nem, szó sincs erről, hangom határozott, kezeim leengedem, kihúzom magam és felvont szemöldökkel végignézek rajta, mielőtt biccentenék. - Avery vagyok. Te pedig Jasper, ha jól sejtem. A családod nem sok mindent árult el rólad, de tudom, miféle... szarba keveredtél, én pedig, nos, tudom a módját, hogyan oldhatnánk meg a kis problémád. Ha te is akarod, természetesen! - A káromkodás már rég nem az én asztalom, de egy kis részt megtartottam a régi énemből, az új, kifinomult Bee másképp fejezi ki magát, de mikor valaki ilyen nagy bajba keveredik, azt nem lehet szép szavakkal kifejezni. Képtelenség.

745 szó △ öltözék △ 





be the color
in someone's life







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
NO MERCY, NO REGRET ✥ ragadozó
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
12
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1845. Sep. 21.
✥ KOR :
172
✥ LAKÓHELY :
Cullen-ház
✥ FOGLALKOZÁS :
Önmagam keresése
✥ KERESEM... :
myself, mostly

TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   Vas. Szept. 18, 2016 12:13 pm




Avery & Jasper

“We must embrace pain and burn it as fuel for our journey.” (Kenji Miyazawa)

*Nem voltam benne teljesen biztos, hogy ebben a pillanatban melyik vagyok. A logika, amit nagyra tartottam, azt diktálta, hogy én - én vagyok, az a Jasper, akit a Cullen család visszafogadott a tagjai közé. Pusztán azért, mert abban az állapotban voltam ura a cselekedeteimnek és a gondolataimnak. Ugyanakkor - mellőzve a filozófiai mélységeket - nem zárhattam ki az eshetőséget, hogy a másik két lehetőség nem olyan tudatlan a többi állapottal kapcsolatban, mint én. Előfordulhat, hogy például a ragadozó éberen, ám cselekvésképtelenül figyeli meg azt az időszakot, amikor kétségtelenül én uralom a testemet. Ebben az esetben pedig semmi sem zárja ki, hogy a tudatom máris átcsúszott az ő területére, és én igazából már nem is én vagyok, hanem ő, csak még nem realizáltam ezt a tényt. Ebben az esetben most még magamnál vagyok ugyan, de később nem fogok emlékezni erre az egészre.
A gondolat nyugtalanító volt, és elvetettem, mint valószínűtlent. Ha elveszteném a kontrollt, arról tudnék. Milyen elcseszett világ lenne az, amiben még ennyiben sem lehetnék biztos? Másrészt tudom, hogy a ragadozónak vannak előjelei. Figyelmeztetések, amik intenek, ha kezd kiszaladni a lábam alól a talaj. Ép elmémet nem őrizhetem meg, merthogy nincsen, de arra azért nem árt törekednem, hogy ne őrüljek meg még inkább, és ehhez szükségem volt erre a meggyőződésre. Szóval eldöntöttem, hogy én vagyok az, aki megközelíti a helyszínt. Egyelőre legalábbis.
Nem tagadhattam le a feszültséget, ami cikázott izmaimban, idegeimben a helyzettel kapcsolatban. Már önnön labilis mivoltom is merevséget lopott tagjaimba, de ez az ismeretlen nő ismeretlen képessége (ha mégoly baráti szándékról biztosítottak is a többiek) pattanásig húzott mindent. Azt hiszem, a ragadozót érzem magamban, de talán magamat is. Végtére... olyan nehéz megmondani a különbséget. Érzékeim, képességem használata nem olyan magától értetődő, mint lennie kellene, de nem tudom, ez a gondolat honnan származik (van nekem bármi összehasonlítási alapom?), de rögtön követi is a következő: az idegen túlságosan összeszedett. Az érzelmei csupán elmosódott foltokként jutnak el hozzám, mintha egy szürke fátyol állná érzékeim útját, lefojtva színeket, éleket. Halhatatlan, még mindig vörös, bár már lassacskán fakuló szemeim előtt azonban nincs akadály, amikor felbukkan végre. Végigmérem tetőtől talpig, aztán vissza, majd még egyszer. Nem tudom, mire számítottam. Azt sem tudom, én mit teszek, szóval ez talán nem olyan meglepő. Még magamat sem találom, akkor hogyan birkózzak meg másokkal? Talán Edwardnak volt igaza, amikor figyelmeztetett, hogy elsietem ezt a találkozást. Úgy rémlik, régen nem voltam türelmetlen, de most igen. Rendet akarok a saját fejemben.
Lehet, hogy ez a nő épp az ellenkezőjét fogja elérni. Lehet, hogy minden csak átverés, hazugság, és az egész világ vörösben úszik körülöttem, csak még nem ismertem fel. Maria vérszínezte tekintete villan fel előttem egy pillanatra, majd el is tűnik, ahogy jött, zavart és ellenállás halvány emlékét hagyva maga mögött.
Nem akarok megint olyan lenni, bármennyire nem is vagyok vele tisztában, milyen az olyan. Halvány, alig kunkorodó mosolyba késztetem ajkaim görbületét, és próbálnám ellazítani a vállam, de az nem megy. Hirtelen ötlet fogalmazódik meg, körbejárom gondolatban, mielőtt ki is mondanám. - Üljünk le - vetem fel. Ez olyasmi, amit a ragadozó nem tenne, most semmiképpen sem, ezért helyénvalónak tűnik számomra. Kellően messze vagyunk egymástól. Ha Avery megmoccan, hogy eleget tegyen a kérésemnek, én is lassan a sarkamra ereszkedem. Végtére leülni és megbeszélni a dolgokat olyan... civilizált. Emberi. Felmorran bennem a másik utálata, de nem akarok törődni vele. Ideje reagálni a korábbi kijelentésre. - A név ismeretétől nem foglak ismerni téged. Te sem engem, hiába tudod a nevem - jelentem ki, egyelőre meglepően... higgadtan ahhoz a képhez képest, amit a család festhetett rólam. Nem az én családom, és mégis az, és mégsem... Hozzátenném, hogy én is tudom a saját nevem, mégsem ismerem magam, de nem akarom ezt az apróságot máris elárulni. Bizalmatlanság. Az enyém, vagy a ragadozóé? Az utóbbi időben minden nap legalább ezerszer fel kell tennem ugyanezt a kérdést a reakcióimmal kapcsolatban. Az enyém, vagy...? Ha nem lennék eleve őrült, akkor oda kergetne. - Mi az oka annak, hogy segíteni akarsz, Avery? - ízlelgetem a nevét, próbálkozom, hoz-e elő bármiféle felvillanást, éber álmot. Az elmém néma marad. Ha rejtőzik is benne bármi az ismeretlen nőről, nem mutatja meg magát. - És mit mondtak, mibe keveredtem? - Ez utóbbira nagyon kíváncsi vagyok, mert én magam sem tudnám megfogalmazni, mi is a probléma. Vagyis mi a legfőbb probléma. Túlságosan összetett, szerteágazó, lehetetlennek tűnik számomra kibogozni, melyik az eleje, a közepe, a vége, mi az ok és mi az okozat... kétlem, hogy más meg tudná tenni. Kétlem, hogy más tudna segíteni. Ennélfogva nem is igazán értem, mi a találkozónk célja, azon kívül, hogy ostoba módon reménykedek benne, hogy talán mégis... elmém mélyén a ragadozó fagyos kacaja felel a felvetésre, amitől láthatóan megrándulok, pedig semmi külső inger nem ért.*

Bocsi, hogy csak most...   | zene lesz |  773
©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
SLAVE OF MOON & BLOOD ✥ hibrid
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
9
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1984. Jul. 30.
✥ KOR :
33
✥ LAKÓHELY :
nomád életmódot folytat - jelenleg Forks
✥ KERESEM... :

TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   Csüt. Nov. 03, 2016 4:33 pm


Jasper & Avery

you always have a choice. don't ever forget that.


Hatalmas felelősség nehezedett a vállaimra, de inkább a korom, mintsem a képességem miatt. Lazarus szerint elég tapasztalt voltam, hogy segíthessek és sok erőt adott, hogy ő megbízott bennem, de feszélyezve éreztem magam Jasper közelében. Egy több száz éves katona állt velem szemben és hiába tartottam magam, egy kis bizonytalanság kúszott a mozdulataimba, amikor leültem a lefelé vezető lépcső melletti romokra, amik egykor egy íves bejárat részét képezhették. Óvatosan ereszkedtem le ülő helyzetbe, ahogy a férfi kérte és enyhén felvontam a szemöldököm. Ahhoz képest, hogy kicsúszott a talaj a talpa alól, nagyon ésszerűen viselkedett. Már értettem, miért esett nehezére elhinni Carlisle-nak, hogy tudok segíteni. De egy pillanatra sem bizonytalanodtam el, még akkor sem, mikor láttam, hogy a férfi tudata teljesen tiszta. Sok olyan vámpírt és embert is láttam már, akinek tiszta volt a tudata, mégsem tudta a saját életét rendbe tenni, mert ez nem elhatározás kérdése. Első kézből tudtam, hogy a férfiak különösen nehezen viselik, ha nem tudják uralni az életüket, saját szememmel láttam a vőlegényem miként változik emiatt szörnyeteggé. Nem engedhettem, hogy Jasper megint a rossz útra lépjen, teljes felelősséggel tartoztam érte attól a pillanattól fogva, hogy rám bízták a feladatot és én elfogadtam. - Valahol el kell kezdeni. Nem szívesen bízik meg senki olyanban, akinek még csak a nevét sem tudja, igaz? - egy halvány mosolyt most már megengedtem magamnak, de csak futólag. Az érzéseim egy dobozba zártam, aminek még nem szándékoztam levenni a fedelét. Óvatosnak kellett lennem, amint szabadjára engedem az érzelmeket, Jasper az összesről tudni fog, ami hatalmas kockázat. Ellenem fordíthatja az összeset, vagy faképnél hagyhat. Első körbe meg kellett győznöm, kicsit a bizalmába férkőzni, éppen ezért a legelső lépés volt a legnehezebb. - Carlisle jó barátja a társamnak, Lazarusnak. Tőle értesültem a szituációdról. A miért nem jó kérdés. Miért ne? A képességemmel segíthetek másokon és minden alkalmat megragadok, hogy segíthessek. Ha nem lett volna Lazarus, nem tudom mihez kezdtem volna a létemmel, mert vámpírnak lenni nem egyszerű kezdetben, ezt bizonyára te is tudod. Miért ne könnyíthetném meg másoknak, mikor nehéz időszakon mennek keresztül? - az elmondottak teljesen leírták a személyiségemet, de sejtettem, hogy Jasper még így is bizalmatlan lesz. Az én bizalmam sem nyerte el soha senki azonnal, természetesen én sem bíztam benne, de kész voltam segíteni bármi áron. - Tudom, hogy a Volturi van a dologban és hogy hosszú évek munkája veszett kárba miattuk. - a szavaim hallatán eszembe jutott az a sok év, amit a halandók közelében töltöttem, s hogy mennyi kárba veszett munka volt az is, hogy megpróbáltam beilleszkedni közéjük. Jaspernek ugyanúgy fölöslegesnek tűnhetett az önmegtartóztatás. - Ahogy említetted, nem tudsz rólam semmit, nem ismersz. Hát itt egy apróság, amit tudnod kell rólam. Évekig az emberek között éltem. - nem terveztem, hogy folytatom a mondatot, de aztán elhatároztam, hogy elárulok neki mindent, talán megmutatom neki a bizalom felé vezető utat általa. - Hibrid vagyok, Jasper. Farkas és vámpír. Ha figyelsz, hallhatod a lassú szívdobogásom is és láthatod, nem viselek kontaktlencsét. Ha valaki, hát én tudom milyen kilógni a sorból. El kell fogadnod a másik éned is, nem lehetsz csak az egyik. Te vagy az, aki évtizedekig visszafogta magát és állatvéren élt, ugyanakkor te vagy a vad, ex-katona is, akit ural a vér. Ez nem szégyen, mindenkinek van egy sötét oldala. Nekem kettő is. - tettem hozzá vállat vonva. Ha kíváncsi volt erre a fejmosásra, ha nem, hallania kellett. Ugyanezen én is keresztülmentem, haragudtam a társaimra, tagadtam mindent, amit mondtak, pedig hiba volt rejtegetni a valódi énemet, a farkas és a vámpírt. Jasper pedig egyszer már lezárta a múltját, elszakadt tőle és új életet kezdett. Most újra meg kellett tennie, de ezúttal el kellett fogadnia mindent, amit tett, megbékélni a múlttat, nem pedig elzárkózni előle.

611 szó △ öltözék △ 





be the color
in someone's life







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Pince a romok alatt   

Vissza az elejére Go down
 

Pince a romok alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Alagutak Otogakure alatt
» Shirotsuki Yuki

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Forks :: Külváros-