Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Renata Volturi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 31.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
16
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1240. Jun. 22.
✥ KOR :
777
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
aro's bodyguard

TémanyitásTárgy: Renata Volturi   Vas. Júl. 31, 2016 1:45 am


Renata Volturi

You can't play on my feelings. I don't have any.



FAJ
volturi tag
SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM
 1240, Málta
HOZZÁTARTOZÓK
Aro Volturi - Nem, nem ő a teremtőm, de akár annak is nevezhetném. Miatta váltam azzá, aki ma is vagyok, miatta lettem ez a higgadt - nos, kívülről mindig annak tűnök -, erőteljes vámpír. A képességem hiábavaló lenne, ha ő nem mutatta volna meg, hogyan is használjam. Tartozom neki, az életemet is adnám érte, s nem csak azért, mert ez a dolgom. Sokan azt hiszik, csak Chelsea miatt vagyok hű hozzá, aki nem a klánhoz, hanem egyedül a mesterhez kötött hozzá, hiszen az ő életét kell védelmeznem. De nem. A klánhoz is hű vagyok, szolgálom Marcust és Caiust is. Aro mégis... egészen más nekem, mint bármely másik vezető, vagy bármely tag a klánban. Igazán kötődöm hozzá, s azt hiszem nem éppen apámként szeretem. Nem, szeretetről szó sincs, tényleg, nem tudom, hogy az arra való készség megvan-e bennem, de igen, ragaszkodom hozzá, jobban, mint kellene. Jobban, mint azt beismerném magamnak.
CSALÁDI ÁLLAPOT
elkötelezett testőr
ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE
 1260
TEREMTŐ
Luca
KÉPESSÉG
ÉLŐ PAJZS - Képes elhárítani bármilyen támadást, s mindezt mentálisan hajtja végre. Könnyedén elfeledteti veled, mi volt a valódi célod, így ha elég gyors (és általában az) még a képességek használatát is meghiúsítja. Egyszerre több személyt is a pajzsa alá tud vonni, s ugyanez igaz az ellenfelekre is, bár minél több a támadó, annál nagyobb erőfeszítésébe kerül(emiatt a hirtelen támadásokat nem feltétlen tudja kivédeni) valószínűleg egy tömegnyi embert nem tudna eltéríteni, de egy kisebb csoporttal még elbánik.
TITULUS
I'm worse than my demons
PLAY BY
Elizabeth Olsen



Jellem és Küllem
Hiába a hófehér bőr, vagy a bűbájos pofi, Reneta nem egy porcelánbaba, s ez látszik is rajta. Nem egy törékeny, gyenge nőt látsz, ha reá nézel, sokkal inkább egy mindenre elszánt, szívtelen szörnyeteget. Eredeti hajszíne szőke, amit ő gyakran sötétbarnára, vagy feketére fest, de haja elég hamar ledobja a színezőanyagot. Ruhái épp úgy sötétek, mint a lelke, vagy vörösek, mint a vér, ami kezéhez tapad. Ébenfekete köpenye alatt a régi, s modern ruhák ugyanúgy elő-előbukkannak, de sokszor még sminkje - amire egyébként szüksége nem volna - is démoni, torz elméjét tükrözi. Megjelenésével nem próbál elvegyülni, épp ellenkezőleg, felül próbál emelkedni az átlagon, bár nehezére esik, hiszen arca érzelmet nem mutat jóformán soha, hűvös, távolságtartó, épp, ahogy a többi gárdista, de ő sokkalta fontosabb náluk. Ő a felelős Aro, a legfőbb mester biztonságáért, de nem hordja fenn az orrát emiatt, még csak nem is egoista, csupán megtiszteltetésnek érzi, hogy egy ilyen nagyszerű és erőteljes vámpírt szolgálhat. Érzelmeket egyedül Aro iránt táplál, egyfajta rajongást érez, ha a mesterről van szó, de egyébként tekintete épp oly üres, mint megdermedt szíve. Elégedettséget, elszántságot gyakran érez, az effajta érzésekkel nincs problémája, olykor még mosolygásra is képes, de az sem több őrült vigyornál. Nem tudja, mikor változott meg, mikor fordult ki önmagából, talán már emberként sem volt vele valami rendben. Nem csak, hogy élvezi a vámpírlétet, a gyilkosságot, a vér látványát, s a kioltott életeket, nem tud létezni mindezek nélkül, így ha a mestereknek valamiért nincs rájuk szüksége, szeret a kínzókamra körül lézengeni, olykor bemocskolni a kezét, de erre nagyon ritkán van lehetősége, de annál jobban élvezi. Egészen másképp látja a világot, mint a többi vámpír, mint a többi klántag, talán ezért is szimpatizál annyira Aróval, akit sokan őrültnek, mániákusnak tartanak örökös gyűjtögetése miatt. Renata osztozik Aro örömében, hiszen érdeklik a tehetséges vámpírok, legfőképp az érdekli, kinek a képességét tudja hatástalanítani saját, egyedi pajzsával. A többi Volturi taggal nincs közvetlen kapcsolata, természetesen senkit nem gyűlöl, inkább közömbösek számára a többiek, a kínzókamrában ügyködő vámpírokat viszont kifejezetten szívleli.


Történet
Bájos mosolyra váltja fel komor arckifejezésem, amint Aro közli, hogy nincs szüksége rám és ad egy kis kimenőt. Általában ilyenkor ellenkezem, nem szeretem, ha nincs tennivalóm, de ma érkezett egy halandó, aki azzal fenyegetőzött, hogy leleplez minket - és kész is lett volna megtenni. A piacon kaptuk rajta, amint éppen "vérszívókat" emlegetett, csillogó bőrrel, tűhegyes fogakkal és emberfeletti gyorsasággal. Kihátrálok a mesterek terméből és még éppen hallom, ahogy Aro megemlíti Marcusnak, mennyire hűségesnek tart és némely tag példát vehetne rólam. Szelíd vigyorral sétálok le a lépcsőkön, a kínzókamra irányába indulva, éppen elcsípve egy halálsikolyra emlékeztető hangot. Megszaporázom a lépteim, szó szerint odasuhanok és éppen akkor nyitom ki az ajtót, mikor Hector a torkánál fogva felemeli a férfit, vörös tekintete megcsillan a halovány, beszűrődő fényben, fogai a nyak vékony bőréhez közelítenek. Mikor meghallja az ajtó nyikorgását, felém fordítja a fejét és rám vigyorog, a következő pillanatban pedig a sarokba hajítja a himbálózó testet. A férfi felordít a fájdalomtól, karjához kap, ami a hangokból ítélve épp most tört szilánkosra. - Üdvözöllek, kedvesem! Épp jókor érkeztél. - rám kacsint, míg én vigyorogva biccentek és odalépek a férfihez, aki látványomra ép kezével átkarolja a térdeit és reszketni kezd. - A halandók és a félelmeik... - forgatom a szemeimet, hátat fordítva az embernek, Hector irányába fordulva. - Még mindig nem bírtad szóra? - kérdezem unottan, hiszen ez is épp úgy fog végződni, ahogy a legtöbb ilyen vallatás. Valószínűleg kedvenc kínzómesterem fejében is ugyanez játszódik le, mert az ember felé int és úgy tesz, mintha meghajolna. - Tiéd lehet a megtiszteltetés, ha szeretnéd. - vigyorog és tesz egy lépést hátra, hogy szemléltesse, tényleg átengedi nekem a férfit, ha úgy óhajtom. - Miért nem csináljuk együtt? - vonom fel egyik szemöldököm, a mosoly megint ott bujkál a szám sarkában, ahogy Hector közelebb lép és leguggol az áldozathoz. Én is hasonlóan teszek, a hajánál fogva feljebb húzva a fickót, ám mielőtt fogaimmal felszakítanám puha bőrét, beleszagolok a levegőbe. - Finom az illata, igaz? - nem felelek, de mosolyom kiszélesedik egy terebélyes vigyorba. Az adrenalin miatt mindig finomabb az illatuk, vérük pedig sokkal ízletesebb. Nem hezitálok, nyaka bal oldalához hajolok és felszakítom a bőrét; vére kiserken, egyenesen a nyelvemre, szétárad a számban és mintha ennek hatására még több méreg szabadulna fel szervezetemben. Hector a másik oldalához hajol, s ő is hasonlóan tesz, így a férfi már nem csak ordít, de vergődik is, szíve hevesebben ver, teste felhevül a méregtől. Még néhány korty a véréből és eszméletét veszti, aztán pár perc elteltével holtan zuhan a földre. Felállok a földről, megtörlöm a számat és megköszönöm a vámpírnak, hogy részt vehettem ebben. - A többiek nem tudják, milyen jó buliból maradnak ki! - nevetése visszhangzik az ódon falak között, még azután is hallom, hogy elhagyom a kamrát. A recepcióhoz érve megállok a pult előtt és odahajolok Fiorellához. - Tudasd Aro mesterrel hogy az elfogott halandó nem beszélt. Hector végzett vele. - mondom szárazon és ahogy elhaladok előtte, rákacsintok. Nem szokásom a közvetlenség, de a kislány személyisége igencsak imponáló. Nem fél semmitől... nem úgy, mint az előző lány. Még mindig cseng a fülem, ha a sikolyára gondolok.

.....

Az ágyamon heverek, fejem a plafon irányába fordítom, a gyönyörű freskót nézem rajta, amit egy kiváló - immáron halott - művész pingált rá. A csodálaton kívül nem érzek mást, a sötétség kellemesen beburkol a selyem ágyneműn, ébenfekete köpenyem szétterül alattam. A művészetet igencsak kedvelem, bár senki nem mondaná meg rólam sem első, sem sokadik ránézésre. Ha túl nagy a nyomás, előszeretettel heverek itt és bámulom a csodát a plafonomon, vagy ragadok ecsetet és én magam produkálok valamit. Elfordítom a fejem, a festőállványt célzom meg a pillantásommal, a fán heverő ecsetet, rajta a rászáradt vérrel. Ritkán "pazarlom" a vörös festékanyagnak is kiváló ételt, Heidi szerzeményéből egyet sem tartok meg művészeti célra, ha ecsetforgatáshoz van kedvem, magam szerzem be az alapanyagot. A festés valahogy megnyugtat, háborgó lelkem nyugalomra lel, ahogy az ecset sercegve érintkezik a vászonnal, ahogy a vörös árnyalatai dominálnak a képen, megtestesítve mindazt, amit érzek. Vagy amit nem érzek. Az üresség, a sötét mélység, ami olykor mintha beszippantani készülne, a furcsa nyugtalanság, mikor az összes idegszálam megfeszült - mind a részemet képezik. A különc, zárkózott, zavarodott részemet. Egy szempillantás alatt az állvány elé suhanok, köpenyem, amely eddig az ágyon terült el, most lobog mögöttem, majd puhán a bokámnak ütődik. Mezítelen lábam hangtalanul emelem és helyezem a padlóra, ahogy körbejárom a vásznat és ihlet után kutatok az elmémben. A sötétséget ragadom meg, ahogy már sokszor tettem. Fekete és fehér festékpöttyöket nyomok a palettára, amit a kezemben tartok, füstös árnyalatot képezve a két színből, s lassan, finom mozdulatokkal felviszem a vászonra. Hosszú percek, talán órák telnek el, míg kezem megállás nélkül mozog a festővászon fölött. Füst "kavarog" a festményen, Alec képességéhez hasonlatos sűrű, fekete füst, ami beburkolja a vörös hajú, sápatag bőrű, vékonyka lányt. A fiolába zárt, maradék vér illatától összefut a nyál a számban. Leteszem az ecsetet, hátrálok néhány lépést a képtől és úgy veszem szemügyre, épp akkor, mikor kopogás hangzik fel, csaknem beleremeg a tömör fa ajtó, ami arról árulkodik, hogy vagy sürgős a dolog, vagy az ajtó túloldalán valaki nagyon izgatott. Lassú lépteim ezúttal a bejárathoz vezetnek, s mikor kitárom, Hectort pillantom meg, aki ébenfekete szemeivel tekint rám. Kérdőn felvonom a szemöldököm, a nyugodtság úrrá lett rajtam, nem akarom megtörni a csöndet, hátha elillan a derűs hangulatom. Hector sem beszél sokat, csak int a fejével a folyosó irányába. - Heidi megérkezett. Szép kis szerzeményekkel. - nagyot nyel, ahogy a halandókról beszél, s már ott sincs, elsuhan, hogy még épp időben érkezzen a közös vacsorára. Visszafordulok a szobába, belebújok a cipőmbe és követem a férfit. Ahogy becsapódik az ajtóm, a nyugalmam is szertefoszlik, de az éhség túl erős ahhoz, hogy bánkódjak miatta, a sötétség pedig egyelőre nem tér vissza.


user: dq ✥ kor: 21 ✥ multik: a lot ✥ tapasztalat: lassan 5 év
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
23
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1988. Jun. 24.
✥ KOR :
29
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
▴ ügyeletes áldozat ▴

TémanyitásTárgy: Re: Renata Volturi   Vas. Aug. 21, 2016 9:28 pm




Renata Volturi


Üdvözöllek a fórumon!

Mindig meglepsz, pedig már nem az első karaterlapod van terítéken. Imádom minden sorod, félelmetesen jól vázolod fel a karaktereidet. Ez most sincs másként, mint ahogy mondtam már ezelőtt. Renata megelevenedett szemeim előtt, láttam a pokoli sötétséget ami a lelkéből tör erő. Fantasztikusan elevenítetted meg, nagyon ötletesen formáltad meg Arohoz fűződő érzelmeit, kötődését. Minden benne van a lapodban ami kell, és több. Nem húzom az időd, nyugodt szívvel mondhatom:

ELFOGADVA!
kérlek ejtsd meg a szükséges foglalásokat és irány a játéktér!



You have a cold heart You’re reckless and distant But I’ll be persistent I will understand you Strange how I'm drawn to the danger I’ll reach out my hand to you Do you long to be left all alone?

Set apart with a heart made of stone You are a strange sight Some new kind of wonder With good hidden under I’m sure that it’s true Strange, how your dark doesn’t faze me No, I won’t give up on you

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Renata Volturi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alkotás alatt :: Elfogadott karakterek :: Vámpírok-