Általában körülményektől függetlenül mindenkivel kedves vagyok. Ezt nézheted annak, hogy játszom magam, de nem. Én ilyen vagyok. Persze, vannak olyan emberek, akikkel már csak nagy nehezen tudok pár kedves szót váltani. Úgy ivódtam be a köztudatba, mint "a kedves lány, aki ahol tud segít". Persze, emiatt éppen elegen kihasználnak, amit még én sem hagyok szó nélkül.
Nekem sincs végtelen türelmem, pláne a bizalmam is nagyon véges. Hiszek a második esélyben, de ha valaki azt is elpuskázza, bármennyire is sajnálom az illetőt, kihúztam a listámról. Soha többé nem fogok benne megbízni, de ez nem egyenesen arányos azzal, hogy utálni fogom. Ez a "bűnének" nagyságától függ, lehet az volt élete utolsó hibája. Csak vicceltem, nem vagyok én vérengző házi sárkány!
Nagy általánosságban mindig mosolygok. De tényleg úgy képzeld el hogy mindig. Igen, elismerem, van amikor nem tudok, de az nagyon ritka dolog. Én úgy érzem, túl rövid az életem ahhoz, hogy szomorú legyek. Inkább mosolygok, mint búvalbélelten szürke egérkeként járok kelek. Nem szeretem, ha mások szomorúak a környezetembek, mindent megteszek azért hogy kicsit felviduljon.
Az első pillanatokban, órákban picit zárkózottabb vagyok az átlagnál, de amint feloldódik a jég, akkor már az isten sem ment meg a szóáradatomtól. Nagyon szeretek beszélni, főleg ha zavarban vagyok. Esetleg ha már kicsit soknak érzed, szólj rám ( finoman), nem fogok megsértődni. Inkább egy bocsánatkérő mosolyt villantok feléd és elpirulok.
Nos igen pirulás... Én vagyok az a személy, akit pillanatok alatt zavarba lehet hozni. Nem kell sokat tenned érte és máris pipacs vörös az arcom. Nagyon sokan aranyosnak találják, meg viccesnek, viszont én nem annyira. Elég érdekes úgy beszlgetni mondjuk egy fiúval, aki tetszik, hogy lépten nyomon elpirulok. De ez van, ezt kell szeretni. Lehet a végén még ebbe meg a hatalmas vigyoromba fog beleszeretni... Ki tudja?
Nagyon makacs vagyok és szeretem ha nekem van igazam, ami néha meg is esik. Ha lehet órákon át tudok érvelni az igazam mellett, de ha esetleg nem én nyerek picit duzzogva de elismerem. Ahogy a hibáimat is. Ilyenkor nem duzzogok, de mindenki legyen vele tisztában: Tudok a hibáimról, de senki kedvéért nem fogok kifordulni magamból.
Kitartó, ragaszkodó nagyon hûséges vagyok. Na meg reménytelenül romantikus és naiv.
Hiszek a tündérmesékben és az örök szerelemben. Lehet túl sok könyvet olvasok, és a romantikus regények már az agyamra mentek, de ez van. Tudom, vagyis szeretném azt hinni, hogy nekem is szántak egy herceget. Hogy valaki nekem olyan lesz, mint Lizzie-nek Mr. Darcy, vagy Júliának Romeó... Majd egyszer egy szép napon! (:

Hosszú szőke haj, kék szemek. Több sem kell az embereknek hogy megbélyegezzenek, ráadásul még általánosból rám ragadt a Törpilla becenév. Ehhez a névhez hozzá segített a nagyon kemény 165 centis magasságom is.
Hajamat legtöbbször kiengedve hordom, de szeretem copfban vagy különleges fonásokkal néha egyedivé tenni a megjelenésem. Ha nincs kéznél hajgumi, akkor két ceruzával oldom meg a hajproblémát. Szememet szolid sminkkel szeretem kiemelni, a kevesebb néha több és sokkal mutatósabb. Bár, be kell valljam a vörös rúzs a gyengém.
Öltözködés terén a kényelmesen elegáns és csinos oldalt képviselem. Mindig tudom mit kell ahhoz felvennem hogy jól érezze, magam és mégis az alkalomhoz illően jelenjek meg. Legjobban a póló/blúz-farmer-tornacsuka illetve balerina cipő kombót kedvelem néhány egyedi kiegészítővel.
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐJEGY:van egy tetoválás a jobb csuklómon "h.o.p.e"; ezek mellett a kedvenc csomózott karkötőim; vidám mosoly

-Nem most másztam ki a barlangból... -vetettem oda a kelleténél durvábban, a zsebkendős megjegyzésre és a falnak támaszkodva nézem mit csinál.
Kicsit azért jól esik hogy levette a cipőjet. Oké, hogy reggel nyaltam nagyjából körbe a lakást, de messze volt a megszokott tisztaságtól. Igazából az egész csak egy látszat rend volt, csak azok a részek voltak kitakarítva ahol a papok táncolnak, de nekem így per pillanat tökéletesen megfelelt. Ha valakinek nem tetszik nyugodtan elmehet, vagy akár ki is takaríthat.
Nézem ahogy szépen leveszi a kabátját és a fogasra teszi, közben már oda sem figyelve tömöm magamba a csoki fagyit. Ha így folytatom előbb utóbb le fog fagyni az agyam és csokoládé mérgezéssel vihetnek be a kórházba... hmmm szép lenne...
Újfent kikerekednek a szemeim amikor meglátom a haját... Barna?! Hát oké, nem rossz, de a régi sokkal megszokottabb volt. Csak tudnám miért vetemedett ilyesmire... Mindegy, szerintem nem firtatom.
-Jó a hajad... -jegyeztem meglepődötten mosolyogva. És igen talán az első őszinte mosolyom az elmúlt hónapban. Gratula, Honey!
És azt a cseppnyi lelkesedésemet is egyből letörte amikor a kávé felől kérdezősködik. Könyörgöm, tudom hogy szarul nézek ki, de ettől függetlenül még mindig én vagyo Hell és tudom az illemet.
-Nem felejtettem el, kedvesem -forgattam meg a szemeimet és kimentem a konyhába - Ne tévesszen meg a külsőm, én még mindig ugyan az vagyok, csak lassabb verzió, ne türelmetlenkedj az isten szerelmére!
Oké, nem tudtam megállni hogy most ezt ne engedjem ki. Sajnálom, furdal a lelkiismeret miatta, de ki kell mondanom. Tudom, neki sem lehetett könnyű hónapja, ha mindenki őt zaklatta miattam, de mit mondjak én?! Nate sikeresen tönkre vágta a báli estémet az én szoros együttműködésemmel, aztán nagyinak agyvérzése volt és a mai napig az intenzíven van...
Eközben már rég odaraktam a direkt Zinnek tartogatott, franciaországi kávét. Még nagyi küldte karácsony előtt. Nagyi gondolatára megremegtek a bögrék a kezemben, aztán véletlenül kilötyköltem a tejet. Szuper. Hell, gyerünk szedd össze magad.
-Bent elmondom....
Miután sikeresen lefőtt a kávé megcsináltam először Zinét, aztán a sajátomat és bevittem a nappaliba. Hatalmas sikerélmény volt, hogy sikerült úgy letennem a két bögrét az asztalra, hogy nem löttyintettem ki semennyit és a csészék sem törtek ripityára. 1-0 ide!
-Szóval minden a bállal kezdődött, vagyis ez a történet kicsit távolabbra nyúlik vissza... Még középiskolában jártam egy sráccal, Tommaél. Teljesen olyan volt mint Nate. Bomlottak utána a lányok, és ő élvezte szédíteni őket. Egy napon én lettem a szédítés tárgya, én meg amilyen naiv voltam és vagyok bevettem és megettem az egész történetet. Elhittem hogy megváltozott, a karjába omoltam a bókoktól és a sok romantikus randitól. Tündérmese volt az egész... Tökéletes. Egészen egy bizonyos motelszobáig, ahol mondhatjuk hogy megerőszakolt. Némán sírtam, miközben fájt, de mozdulatlanul tűrtem az egészet, hogy előbb szabaduljak. Miután végzett, ott hagyott. Felöltözött, és elment... Hát Nate is elkezdte elég rendesen szédíteni a fejem, és beugrott ez a kis affér Tommal... Nem viseltem volna el ha Nate is megteszi velem ezt, hogy csak trófeának jó vagyok... egy újabb csaj akit megdöntött...
A történet végére, már könnyes volt a szemem, de nem sírtam. Miattuk nem szabad. Sem Tom, sem Nate miatt... Nem érnek annyit, nem érhetnek annyit!
-Aztán a nagyobbik probléma, hogy a bál utáni hétfőn a nagymamámnak agyvérzése volt. Reggel jött a telefon Franciaországból papától, hogy nagyi kórházban van. Akkor azért hiányoztam egy hetet, mert kimentünk családdal meglátogatni nagyit. Azóta, a mai napig az intenzíven fekszik...
És itt törött el a mécses. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy az én drága nagymamám élet és halál között lebeg egy kórház intenzív osztályán.