Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Yesterday at 12:06 pm


Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Chelsea és Afton szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Chelsea és Afton szobája   Pént. Júl. 22, 2016 4:49 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
11
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1100. Aug. 18.
✥ KOR :
917
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
kapcsolatfenntartó ;)

TémanyitásTárgy: Re: Chelsea és Afton szobája   Hétf. Okt. 03, 2016 5:20 pm


Afton & Chelsea

" And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me "
e l ő z m é n y

Nem kell kinyitnom a szemem, hogy tudjam, mikor jelenik meg Afton az ajtóban, és nem csak azért, mert természetfeletti érzékeimnek köszönhetően hallom a szinte némán nyíló ajtót, érzem a szobánkba beömlő illatát, sőt nem is csak azért mert olyan jól ismerem az elméjében tekergő kapcsolatokat, mintha születésem óta memorizálnám őket. Nem, ez valami egészen más, mélyebb és a közöttünk húzódó fényes arany szálhoz van köze. Ha vak és süket lennék, akkor is tudnám mikor jön a közelembe és mikor ér ő hozzám. A vámpír érzelmek a világ legerősebb kötelékei. Ha van olyan szerencséd, hogy egyszer megtalálod a másik feled egymás bőre alá költöztök. Örökké. Ha a sors is úgy akarja, az idők végezetéig támogatjátok egymást a végtelen úton évszázadokon át ívelő pályafutás során. Afton pontosan ez volt nekem, szinte az első pillanatban belopta magát az érzékeim közé. Tökéletes egészt alkottunk. Abban a pillanatban még nagyobb nyugalom árad szét a szobában, amint magam mellett tudom, lefekszik mellém.
Csak akkor nyitom ki a szemeimet és villantom rá karmazsin fényüket, mikor már eglszen közel van hozzám. Arcom felragyog, mert nem tudok betelni a látvánnyal, szelíd - boldog mosoly húzódik az ajkaimra. Épségben van, biztonságban, velem. Ez a tökéletes arc és önzetlen lélek az enyém és én az övém. Hát lehetne tökéletesebb az élet? Ujjai az arcomon bizsergetnek, válaszul én is a tenyerembe zárom az övét, ujjbegyeim lepkeszárny finoman simítanak végig a férfias áll vonalain, majd az ajka vonalán. Hihetetlen, hogy ilyen csoda jár nekem. Menyország...
... ami nem tart sokáig. Szemeiben meglátom a felhőket, és amikor azt mondja beszélnie kell velem felsóhajtok. Ne most. Lehunyom egy pillanatra a szemem, erőt gyűjtök, miközben egészen közel csúszok hozzá az ágyon.
- Ki vele, szerelmem - súgom vissza megadóan és búcsút intek, a törékeny nyugalmam utolsó pici hullámának. Ha a tekintetemből nem tudja kiolvasni, arcán nyugvó tenyeremből is érezheti a gyülemlő feszültséget. Legalábbis én úgy érzem lassan az egész testem visszatér a finom vibráláshoz, amit máskor gondosan elrejtek, de mindennap együtt élek ezzel. Csak ő tudja milyen vagyok igazából, csak ő ismeri a félelmeim és a démonjaim. Csak Ő láthatja, csak Ő tudja.
Csalódottság száguld végig a testemen, amikor bejelenti mi nyomja a lelkét. Újabb küldetés, újabb külön töltött idő, amitől a szívem szakad meg. Nem mondom ki, de egész lényemből árad mennyire felzaklat a hír. Nem kell szavakba öntenem, hogy tudja mennyire nem érzem fairnek, hogy elszakítják tőlem, hogy hosszú hetekig, néha hónapokig szinte levegő nélkül kell léteznem mert ő nincs mellettem. Ha minden másért hálás lehettem Aronak, ezért rettenetesen tudtam rá haragudni. Afton volt az én Achilles-sarkam, ha igazán bántani akartak csak Aftont kellett elővenni, ha ő nincs nekem is rettenetes erőfeszítésbe telt hogy erősnek mutassam magam. Pokoli színjáték a felszínen, miközben belül halálra kínoz a hiány.
- Valamit nem mondasz el - suttogom aggodalmasan, miután futó csókot nyomok az ajkaira. Muszáj volt, hirtelen annyira kétségbeestem a gondolataim örvényében, hogy kellett ajkai pecsétje, hogy újra visszanyerjem az önuralmamat - Essünk túl rajta szerelmem...
.


xxx ; Clair de Lune ; bocsánat, hogy megvárattalak!


Everything is intensified
when you are a vampire



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
12
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1493. Oct. 12.
✥ KOR :
523
✥ LAKÓHELY :
☩ volterra... többé-kevésbé
✥ FOGLALKOZÁS :
☩ volturista

TémanyitásTárgy: Re: Chelsea és Afton szobája   Kedd Jan. 17, 2017 11:23 pm


you fall in love with the most unexpected time

Sosincs szívem megzavarni Chelsea-t, mikor elárasztja a nyugalom, mert nagyon ritka alkalmak egyike, mikor Aro nem számít rá, s gond nélkül elterülhet az ágyon. Haja úgy veszi körül, mint valami ragyogó fátyol, késztetést érzek rá hogy beletúrjak a puha tincsek közé, de nem teszem, csak nézem néhány pillanatig, ahogy heverészik a hatalmas ágyon, melyen szinte elveszik törékenynek tűnő teste. Egyáltalán nem szoborszerű, habár mozdulatlan, tele van élettel, s egy pillanatra elképzelem milyen lenne, ha mindketten emberek volnánk és valahol Olaszországtól távol élnénk egy saját kis kuckóban mindenfajta kötelezettségtől mentesen. Ha nem az ódon falak között pillantottuk volna meg egymást, helyette egy épületbe költöztünk volna. Furcsa képzelgések, tekintve hogy már több, mint ötszáz esztendeje nem éreztem magam igazán emberinek. Amikor a nővel vagyok, élek, de csak félig, mert egy olyan helyen vagyok, amit gyűlölök, olyan emberek vesznek körül, akiket a pokolra kívánok, mégis állom a sarat, s még több rosszat is képes lennék elviselni, ha magam mellett tarthatnám továbbra is. A pokol legmélyebb bugyraiból is megtalálnám a hazautat őhozzá, mert számomra attól a pillanattól kezdve ő volt a mentsváram, hogy megpillantottam. Közünk aligha volt egymáshoz, csak az a néhány szó amit a folyosón váltottunk, mégis számtalanszor felidéztem az arcát, angyalként emlegettem magamban, aki leszállt egyenesen a pokolba, csakhogy a segítségemre siessen. Azonban ahogy mellé telepszek és rám emeli pillantását, mindent elfeledek, akár a harmadik világháború is kitörhetne, talán azt sem venném észre, mikor szemeit az enyémekbe fúrja. megszűnik körülöttünk a világ, csak ő és én vagyunk, a puha ágyunk helyett akár egy mocskos sikátorban is heverhetnénk. Nem számítana, mert amikor összekapcsolódik tekintetünk. Nem szívesen törtem meg a békés csöndet, de muszáj volt megtennem, mert nem tudhattam, meddig lehetünk kettesben, vagy mikor lesz legközelebb alkalmam rá. - Nem hiszem, hogy örülni fogsz annak, mit mondok. És talán el kellene hallgatnom előled... de úgy érezem hogy szétfeszíti a mellkasom ez a titok, túl nagy horderejű ahhoz, hogy megtartsam magamnak. Nagyobb veszélynek teszlek ki a hallgatásommal, mintha megosztom veled. - nagyot sóhajtottam, de pillantásom még akkor sem emeltem le róla, mikor legszívesebben elfordítottam volna a fejem. Már azt is nehéz volt beismernem, hogy titkolóztam előtte, pedig számtalan alkalommal megtettem már, hogy megvédjem. - Valójában én varrtam a saját nyakamba... Cullenéket kell figyelnem, minden mozzanatukat tudósítani a mestereknek. - nagyot nyeltem, mert ez már önmagában elég lett volna rá, hogy ki legyek borulva, de ennél sokkal többről volt szó. Végtére is, arra készültem, hogy elárulom a klánomat, de ezzel még én magam sem voltam tisztában. Ha kimondom hangosan, kénytelen vagyok szembenézni vele, ráadásul Chelsea-nak figyelnie kell, hogy erre semmiképp nem gondolhat majd Aro közelében, különösen ha "lopva" bepillant a gondolatai közé. - Mielőtt bármit is elárulok, tudnod kell, hogy ez egy olyan titok, amiről hallgatnod kell. Nem akarok még több terhet rakni a válladra, kedvesem, de... Egy rövid ideig jó lenne, ha Aro nem férkőzne a fejedbe. Meg tudod őrizni saját magadnak a gondolataidat? - nem tudtam, mekkora kérés ez tőle, de komoly tekintettel kémleltem az arcát. Mert nem egyszerű elérni, hogy Aro ne lépjen semmilyen testi kontaktusba vele, ráadásul nem mertem volna pontos időt mondani neki, mégis meddig. Fogalmam nem volt róla, mikor sikerül a tervem, vagy hogy utána mi lesz. Talán jobb lett volna, ha befogom a szám és nem szólok egy szót sem! A saját vesztembe rohanok, oké, elfogadom. De az egyetlen személyt, akit szeretek ebben a koszfészekben nem sodorhatom veszélybe! - Ne is válaszolj! - vágtam rá a saját kérdésemre és felugrottam az ágyról, hogy neki háttal, az ajtóval viszont szemben álljak meg. Menekülési útvonalat kerestem, de közben tudtam, hogy nem úszom meg könnyedén és nem hagyhatom így itt, kétségek közt vergődve. - A biztonságod érdekében jobb, ha nem tudsz semmit. Nem élném túl, ha miattam esne bántódásod. - lehajtott fejjel álltam a szoba szélén, az ágytól jó pár méterre, kezeimet összekulcsoltam a tarkómon. Sosem éreztem még ennyire nyomorultan magam, főleg nem az utóbbi időben. Dühös voltam és végtelenül kétségbeesett, a félelem a bőröm alá kúszott, mint valami fertőzés, amitől nem lehet szabadulni.



Chelsea & Afton

663 szó ||    
x
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
11
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1100. Aug. 18.
✥ KOR :
917
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
kapcsolatfenntartó ;)

TémanyitásTárgy: Re: Chelsea és Afton szobája   Szomb. Aug. 05, 2017 1:15 pm


Afton & Chelsea

" And all along I believed I would find you
Time has brought your heart to me "

Szavai csak növelik bennem az egyre csak duzzadó feszültséget, érzem hogy nem bírom már sokáig ezt a nyomást, éppen ezért inkább felültem és úgy néztem le rá. Úgy éreztem, ha nem mozdulhatok meg, biztosan darabjaimra hullok, vagy éppenséggel felrobbanok. Összezavartak a felém áradó érzései és őszintén megijesztettek. Valami nagyon nem volt rendben, olyan biztosan éreztem, mint hogy az ég kék és a fű zöld, és a nyakamat mertem volna rátenni, hogy bármi is következik ezután fenekestül felforgatja mindannyiunk életét. Féltem, mit féltem, rettegtem hogy valami bántódása esik azok miatt a gondolatok miatt, amik ezeket a sötét, borzasztó érzéshullámokat lökték felém. Legszívesebben sikítottam volna, a percekkel ezelőtti békémnek apró morzsáit sem éreztem.
- Afton, bökd ki végre, ez így elviselhetetlen! - túrok bele a hajamba feszülten, miközben szikrázó szemekkel vizslattam az arcát - Ne köntörfalazz, tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem!
Ha nem lettem volna ilyen ősöreg vámpír, biztosan remegtem volna az idegtől, ami össze-vissza cikázott a testem minden porcikájában. Ehelyett csak szobor mereven ültem, egyik térdemet az államhoz húzva. Törékenynek tűnhettem, de mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy ez mennyire nincs így... Legalább is ami a testemet illeti. Ami a lelkemet... Hát, ott voltak hiányosságok. Hála Aftonnak.
- Afton...  - kezdek bele a válaszba, de hirtelen feláll és felszólít hogy ne is válaszoljak. Elkerekedett szemekkel nézek utána, óráknak tűnő percekig nem is tudok megszólalni, miközben a gondolatok többszáz kilométer per órás sebességgel száguldoznak a fejemben. Titkolózni? Aro előtt? Teljesen összezavart és megrémített már csak az, ahogy szabadkozni próbált és hogy milyen dolgokat igényel az, hogy a bizalmába avasson. Ugyan azt talán kisebb - nagyobb erőfeszítések árán el tudtam volna érni, hogy a Nagymester ne érjen hozzám és szépen ellavírozzak anélkül, hogy belenézzen a fejemben, de a hozzá kötő évszázados hűség ellenkezve sikítozott. De mindez eltörpült a szerelmem iránt érzett érzéseim és aggodalmam mellett. Ebben a pillanatban is éreztem azt a kettészakító érzést, amit mindig ha Aftonról és a Volturiról volt szó. Kettő merőben eltérő ellentétes pólus, és ugyan sosem volt kérdés, amióta megismertem Aftont, hogy őt fogom választani, még sem tudtam abban a pillanatban azonnal válaszolni neki.
Viszont abban a pillanatban, hogy a biztonságom érdekeit említette, akaratlanul is eldurrant az agyam. Eddig csak bámultam a hátára, de most már én is talpon voltam, és a villámnál is gyorsabban előtte teremtem és tajtékzó szemekkel meredtem az arcára.
- Afton Thobias, ezt sürgősen fejezd be!  - rivalltam rá vészjósló csendességgel -  Tökéletesen tisztában vagy a ténnyel, hogy először is meg tudom magam védeni, másodszor is pedig azzal, hogy már ezzel a melodrámával is veszélybe sodródtunk mind a ketten! - kíméletlennek éreztem magam, pedig nem rá voltam igazából dühös, bár nagyon irritált az, ahogy nem akarta kinyögni mi mondja a lelkét. Megbántott azzal, hogy vonakodott a bizalmába fogadni, és ez meg is látszott a tekintetemen, bár valahol megértettem miért nem állt elő egyből a farbával. - Fejezd be a köntörfalazást és mondd el! Bármi az, meg fogjuk tudni oldani! A gondolataim miatt pedig ne aggódj, évszázadokon keresztül éltem itt és tudom mikor és hol kell lennem ahhoz, hogy elkerüljem az ilyen konfliktusokat... Ne zárj ki... Mondd el végre, különben mindenre ami szent esküszöm, hogy nem állok jót magamért, bármennyire is szeretlek!
Kezdetnek eltángálom... Aztán pedig alhat a kastély bejáratánál... Például.
.


xxx ; Clair de Lune ; bocsánat, hogy megvárattalak!


Everything is intensified
when you are a vampire



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Chelsea és Afton szobája   

Vissza az elejére Go down
 

Chelsea és Afton szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Szülőszobák
» Kol hálószobája
» Damon szobája
» Rebekah hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: Volturi kastély :: Az Őrzők szállásrésze-