Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Táborhely

Today at 4:41 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 23, 2017 8:09 pm


A kastély bejárata

írta:Admin
Pént. Júl. 21, 2017 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Noah William Morgan

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: Könyvtár    Pént. Júl. 22, 2016 4:43 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
10
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1100. Aug. 18.
✥ KOR :
916
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
kapcsolatfenntartó ;)

TémanyitásTéma: Re: Könyvtár    Hétf. Aug. 01, 2016 4:57 pm

E L Ő Z M É N Y
Santiago & Chelsea

" Your feelings are such an open book for me, dear.  
Just a little switch here and there, don't be affraid, you will be fine! "



- Ugyan, kedvesem. Egyszer sem mutatkozol vele, és az átlagnál is jobban kerülöd a társaságunkat, pedig isten a tanúm rá, nem bántatnánk a kis leányzót... Legalábbis nem harapnánk nagyot... - Persze csak humorizálok. Senki sem merné bántani a lányt, hacsak nem akar öngyilkos lenni vagy nem bolond. A kastélyban mindenki ismeri Aro hóbortjait, főleg a gyűjtögetési szenvedélyét, és egy ilyen rikta kincset nem minden bokorban találni. Nem éppen pótolható a leányzó, és még egy tapintatlan érzelmektől teljesen mentes hallhatatlannak is látnia kell mennyire különleges. Vagy legalábbis ezt gondolom én, és mivel nem gondolatolvasó tehetséggel vagyok megáldva, halvány segédfogalmam sincs mi járhat a többek fejében, a kacsolataikat és érzelmeiket leszámítva. Bár ez elég erős támpont lehetne a gondolatok mesterévé válni, tudni kell az érzelmekről hogy nagyon sokszor irracionálisak és megmagyarázhatatlanok. Szilárd meggyőződéseket pedig kívülálló szemmel botor dolog lenne állítani és nem ejtettek a fejemre. egy percig sem képzelem azt, tudom mit gondol a másik. Azt hogy viszont mit érez... Hát igen.
Kijelentése hallatán őszinte meglepetés ül ki az arcomra. Persze, nem feltétlenül kell nagy dolgokat belelátni ebbe a gyermekbe, de attól tartok engem túlságosan is lenyűgöz a származása és furcsállom, a mást nem. Ennek hangot is adok, miután kijelenti hogy semmi különleges nincs az említett lényben.
- Meg vagyok lepve, pedig egy ember és egy vámpír gyermeke, véleményem szerint nem éppen tucat gyártmány. Azt hittem volna, hogy te mint műértő és ebben Aro jobb keze meglátod a különlegeset a kis szerzetben...
A hűség, amit a klán és a mesterek iránt szinte páratlan. Mondanom sem kell, hogy amikor erősítek rajta, akkor szinte alig kell javítanom rajta valamit. Úgy vélem, rá is többszörösen hangzik, mint a legtöbbünkre, hogy bármennyire is furcsán hangozhat a Volturi egy család. Kegyetlen, tele szabályokkal és súlyos hierarchiával, de mégis csak összetartozunk, még ha ezt az összetartást sokszor én generálom. Sokunknak nem jutott ki az eféle érzelmekből, nem tartoztunk sehova és hálásak lehetünk, hogy a világon itt ez a hely aminek mi is a részesei vagyunk. Van hova tartoznunk és ha szükségünk van rá, alapos megfontolás után, van kihez szólnunk és van kivel együtt lennünk. Santiago a maga magányos természetével, lehet talán nem így fogja fel, és mint már említettem nem áll módomban megítélni mire gondol a másik. Én csak a hűséget látom és az a klánnak és nekem is jó dolog.
- Ebben maximálisan egyetértünk - hajtok kissé fejet. És komolyan is gondolom, nem szokásom megkérdőjelezni Arot, bár meg kell mondjam fáj ahogy Aftonnal bánik.
Amikor a velünk támasztott ellenszenvekről és előítéletekről beszélünk halvány mosolyül az arcomon. Nem egyszer ütköztem már ezekbe a falakba és az olykor szunnyadozó lelkiismeretemet eléggé meg tudja piszkálni, mennyire egyszerű ezeket a dolgokat elaltatni. Csak egy kis "nyissz" és volt nincs, a kiszemelt delikvens egyből ragaszkodik hozzánk és csatlakozni akart, pedig pár pillanattal azelőtt még egy másik családot szeretett és máshova tartozott, esetleg önmaga volt. Aztán már annyira nem...
- Pedig ez ilyen Santiago, el se tudod képzelni milyen erősek tudnak lenni az ilyen ellenszenvek - itt szolidan a halántékomra mutatok - De egyik sem húzza sokáig, csak kellő türelem kell hozzá és szakértelem. Ami a lányka hevességét illeti, még rettenetesen fiatal és távolról sem abból a korból származik mint mi. Változott a világ, és ő pont a legnagyobb kavarodás és szabadosság közepére született. El kell nézned neki, hiszen ki tanította volna? Az anyja meghalt, az apja bolond... És egy farkas mellett - undorodva elhúzom az orromat - A türelem szép erény Santiago... - mindezt egyáltalán nem sértésnek vagy kioktatásnak szánom és remélem az arcomon ülő kedves mosoly és kifejezés, biztosítja efelől. Semmi értelme neki kielőadást tartanom, ezt tudom jól, elég lenne elvégezni a dolgom és aztán kisétálni a könyvtárból, de nem szeretek fél munkát végezni. Pláne akkor, ha az egyik olyan gárda tásramról van szó, akit éppenséggel még kedvelek is és Volturis mércével érdekel a sorsa. Sosem ártottunk egymásnak és költsönös tisztelet jellemzi a kapcsolatunkat. Éppen ezért rossz érzésként bizserget a tény, hogy a tudta és a beleegyezése nélkül babrálok az érzelmeivel, persze csak felsőbb parancsra. Már régen leszoktam arról, hogy önkényesen puszta szórakozásból használjam a képességem. Persze, azt is tudom hogy ezzel jót teszek, legalábbis szentül hiszek abban, hogy ez a két lény jól kijönne egymással, ha nem ilyen körülmények között találkoztak volna. És hozzáteszem, inkább Santiago legyen aki ideláncolja a lányt, mint némelyik gárdatársunk, akikből már régen kivesztek a lovagiasság legapróbb morzsái is. Igen, újabban én vagyok a jótündér keresztanya, tessék sorba állni. Afton egyik, szerintem, jótékony mellékhatása. Már előtte is szerettem az emberségemet, de mellette ki is tud bontakozni és úgy érzem ez jó. Persze, szigorúan csak fű alatt. A poziciómat meg kell tartani.
- Köszönöm a bizalmat, nem csalódsz bennem. Ami Arót illeti, támogatja a kis női csevejünket a félvérrel, legalább addig lesz időd egy kis magányra. Sejtem mennyire hiányzik neked és egy ilyen eleven lélek mellett nem sok részed lehet benne!
Láthatatlanul elfojtok magamban egy mosolyt, amikor elképzelem Santiagonak mennyire felborulhatott a magánya a lány miatt. A hűvös, csendes árnyékokat kedvelő vámpír és a tűzrőlpattant, heves félvér története. Tűz és víz, de mégis... Azt hiszem a gondolataim kezdenek nagyon szentimentális irányt venni, jobb lesz minél előbb befejeznem a feladatom. Befejezem Santiago érzelemfonalának nyújtását, lelkiszemeimmel elégedetten mérem fel a munkámat, szép, szikrázó ezüst fonal, olyan finoman munkált fajta, aminek a tapintása mint a selyem vagy bársony. Megteszi. Márcsak Charlotte van hátra.
- Hátrább az agarakkal, nem állt szándékomban megsérteni! Köszönöm a közreműködést és ígérem nem okozunk csalódást a Mesternek. A lány ittmarad, mégpedig önszántából, ezt borítékolom neked is és Aronak is.
Könnyedebb vizekre evickélünk, amikor a lány ittlétéről beszélünk. Figyelmesen hallgatom a férfit, majd miután elhallgat, megint nem tudom tűrtőztetni magam és tanáccsal látom el. Ha kéri, ha nem, de úgy érzem nem ártok vele ha elmondom, hasznát veheti, ha nem túl makacs és meglátja az értelmet a szavak mögött.
- Nos mint már említettem, fiatal még és türelem kell hozzá. Úgy vélem legjobb tudásod szerint bánsz vele, ezt nem kétlem és bizton állíthatom hamarosan mindannyiunknak egyszerűbb dolga lesz vele. De ha megengeded egy pillanatra, hogy női természetemnek hódoljak, adnék egy apró tanácsot. A helyedben én megpróbálnám megismerni, még akkor is ha nem szándékozol a közelében maradni... Ki tudja, talán jobban hasonlítotok mint képzelnéd... De legrosszabb esetben is értékelni fogja, még ha nem is vallja be önmagának sem! Mézzel és kedvességgel lehet a legjobban legyet fogni, a rideg szertartásosság ilyen forrongó lélekből csak vihart kavar... Remélem nem sértettelek meg - teszem hozzá, miközben az arcomon számára talán meghökkentő őszinteség suhan át.
.


1065 ;;  Haladunk, haladunk  
thank you dear


Everything is intensified
when you are a vampire



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Aug. 03.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
18
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1539. May. 24.
✥ KOR :
478
✥ LAKÓHELY :
Volterra, Volturi kastély
✥ FOGLALKOZÁS :
gárdista, műgyűjtő, restaurátor, preparátor...

TémanyitásTéma: Re: Könyvtár    Szer. Aug. 03, 2016 1:25 pm

*Valahol azért mulattat a kijelentése, még ha ezt nem is mutatom ki. - Az átlagnál is jobban? Nem gondoltam volna, hogy még tudom fokozni - somolygok, de tény, hogy még eközben a barátságosnak mondható beszélgetésben sem vagyok képes teljesen levetkőzni megszokott merevségemet, az tagjaimba, idegeimbe kúszott már. Az árnyak tehetnek róla, valószínűleg. Megszoktam, hogy irányítanom kell őket, márpedig az irányításhoz erő kell és fegyelem. Nincs mód holmi lazulásra. - Sajnálom, Chelsea, de tudod, hogy nem mindenki teljesen megbízható az önkontroll tekintetében... - teszem hozzá egy rosszalló homlokráncolással. Elsősorban persze a fiatalabb, újabb tagokra gondolok, de tény, hogy a kastély nem sok lehetőséget ad az önuralom gyakorlására. A vastag falak kizárják a külvilág csaknem minden ingerét, és amikor halandók teszik be ide a lábukat, az általában etetési céllal történik. A félvérnek pedig, ezt objektíven el kell ismernie mindenkinek, ínycsiklandóan édes illata van, mindenkit csábítana egy kóstolóra.
- Nem tucat, de nem is egyedülálló a világon, nem egy Kohinoor. Képessége sincsen, csupán... megszületett. Egy király előtt épp úgy nem esnék hasra, ahogy tőle sem - jelentem ki. Igen, abból a korból származom, amikor még egész életet meghatározó volt, ki hol és hová született. Hát tudom, mennyi múlhat rajta. De éppen e kastély lakói szoktattak le róla, hogy ezt olyan nagyra tartsam, mint akkori kortársaim. Részben tudattalan hatás volt ez, pusztán annak tapasztalata és belátása, hogy nemes és nemtelen, jellemes és jellemtelen alakok ugyanúgy hullanak el egy vámpír vérszomja előtt, s ugyanolyan halhatatlanként térhetnek vissza a halálból. Pusztán a kék vér nem tesz senkit a halálon túl különlegessé, nem ad számára képességeket, vagy a Mesterek megbecsülését, még csak jó pontokat sem. Részben azonban tudatos propaganda eredménye, és ezzel is tisztában vagyok. Nyilvánvaló, hogy Aróéknak nincs szüksége konkurenciára még gondolati szinten sem, érdekükben áll, hogy rajtuk kívül senkit-semmit ne tiszteljük túlzottan. - Elégséges, hogy Aro lássa, nem kell nekem is. Mindig ezer örömmel állok Mesterünk szolgálatára, amikor műkincsekről van szó, de a mozgó gyűjteményéhez sosem vonzott különösebben semmi - teszem hozzá halkan. Talán hiba, hiszen leginkább e szenvedélyének köszönhetem én is különleges státuszom, de mint a mellékelt ábra is mutatja, mégsem volt elég különleges ahhoz, hogy a nyakamba sózott Charlotte-próbatételt elkerülhessem általa.
Ha hangosan kimondaná gondolatait a családról, talán egyet is érthetnék. Vagy inkább kiegészíteném. Nem csak család, és számomra főleg nem az, hanem... otthon. Nem az egyes tagok teszik azzá, ha szép fokozatosan cserélődnének (mint ahogy valóban van is némi rotáció), az nem csökkenti a megtartó erejét. De mindenképpen egy hely, ahová tartozunk, ahol önmagunk lehetünk... főleg persze akkor, ha épp nincs senki más a közelben, de minden otthonnak megvannak a maga stiklijei és titkai, a miénk talán éppen ebben rejlik. A folyamatos alakoskodás, taktikázás nem az én világom, ezért is kerülöm sokszor a társaságot, de sosem tudnék teljesen elszakadni innen, még ezt a látszólag kellemetlen aspektust is megszoktam, meg is szerettem tán, ahogyan egy kelletlenül befogadott, simogatnivaló macska éjszakai neszeivel tenné az ember. Jár a csomagban, hát egy idő után nem is bánja, csak az előnyöket el ne veszítse. Aztán persze nekem ott van Aro mester is, aki iránt oly alázatos imádattal fordulok, mint engedelmes fiú az istenített apához.
- Örülök, hogy itt vagy és meg tudod oldani ezeket a problémákat. Máskülönben igen nyomasztóak volnának. - Tán dilibogyót ettem, vagy a leányzó fárasztott le túlságosan, azért ez az őszinteségi roham, fene tudja, de hát ha már kimondtam, vissza csak nem szívhatom. Aztán viszont szöget üt a fejembe, mit is mondott tulajdonképpen, s homlokom közepéig szalad a szemöldököm. - Mondd csak, drága Chelsea, mégis honnan tudsz ennyit Charlotte múltjáról? - érdeklődöm olyan üres és semmilyen hangon, hogy az még halhatatlan mércével is vérfagylaló. Hegy tetjéről, hordó mélyéről is konghatna a szavam, levetkőzve minden emberiességét, a halandó érzelmek telt, érzelmes játékát. Élettelen, akár az árnyaim, akár én magam. Nem gondolok alapból rosszat a nőstényről, épp ellenkezőleg, de nem hinném, hogy Aro mesteren kívül bárki ismerné ezeket az információkat. Még én sem teljesen, ahhoz nem figyeltem elég sokáig a lányt Amerikában, s a beszélgetéseink sem mindig... informatívak a múltat illetően. Annál inkább más kérdésekben.
Még mindig fogalmam sincs róla, mi zajlik, nem veszem észre a finoman szakszerű simításokat kötődéseim szövetén. Érdekes figura vagyok abból a szempontból, hogy valóban megáldottak azzal az égiek: méla, érdektelen közönnyel, tulajdonképpen különösebb érzelmi kötelékek kialakítása nélkül szemlézzem a nagy-nagy többséget évszázadokon át. Egyesek szerint ez teszi az igazi szörnyeteget. Sem szimpátia, sem szánalom, de még csak ellenérzések sem születnek bennem velük kapcsolatban, s ez épp úgy áll a halandókra, mint tulajdon gárda-társaim zömére. Ám ha valami, valaki felkelti az érdeklődésem, akármilyen aprósággal is, akkor azonnal megjelenik az indokoltnál erősebb kötődés irányában. A mindennapok közönyössége mintha kiélezne rá, hogy kevés kapcsolatom viszont intenzívebb legyen a szokásosnál. Ehhez képest igen különös, hogy többnyire éppen ezekkel a személyekkel vagyok a leghidegebb, legközönyösebb; legjobb esetben is csak mérsékelt érdeklődést mutatok irányukban, nehogy megsejtsék a valóságot. Egyedül Aro mester iránti lelkesedésem és odaadásom a nyílt titok, azt nem rejtem véka alá - igaz, itt senki más sem, aki hasonlóan érez. Chelsea-t is sokkal erősebben kedvelem, mint valaha mutatnám, pedig ő aztán tudhatja, látván-érezvén a kapcsolatokat, bár arról valószínűleg sejtelme sincs, mi váltotta ki annak idején a kíváncsiságomat irányába. S talán ezért is esik olyan nehezemre oldottabbnak lenni Charlotte társaságában. Mást szoktam meg. Fél órával ezelőtt kaptam volna a lehetőségen, hogy egy kicsit megszabaduljak a kötelességtől, és rásózzam a félvért Chelsre. Azonban fél órával ezelőtt ő még nem vett kezelésbe, s ahogy egyre fénylőbb a kapcsolat fonala a kezei között, úgy nő az én vonakodásom is. Nem óhajtom magára hagyni a leányzót, s állandóan elemző elmémben fel sem merül, hogy ennek mélyebb okait firtassam, besuvasztom az egészet a "kötelességtudat" feliratú mentális fiókban. - Tudom, hogy Arónak nincs ellenére, ez természetes, és én is megbízom benned, Chelsea, de... - Furcsa, még azt sem tudom, hogyan fogalmazzam meg ezt. Már ha teljesen őszinte lennék, amilyen nem szokásom lenni. A kapcsolat köztem és a félvér között önmagábab már attól erősödik, hogy ezt a gondolatot, az iránta érzett valódi aggodalmat nem hessegetem el. - ...de mindenképpen a közelében maradok, nehogy valami félresikerüljön - fejezem be végül lélegzetvételnyi szünet után. Az első ötven évemben - miután megtapasztaltam, hogy egy egész óceán átszelését jelentő hosszú utazás alatt sincs szükségem levegőre - gyakorlatilag teljesen beszüntettem az oxigéncsere áldásos tevékenységét, és csak azért szívtam be néha, hogy kifújván szavakat formálhassak. Időbe telt visszaszokni és újratanulni a szabályozását, érzékelni, mennyi a kapacitás, az elég, milyen ütemben távozik tüdőmből, és a többi. Az ígéretnek vehető kijelentésre bólintok. - Köszönöm, Chelsea. - És tényleg örülök neki. Letudom azzal, hogy könnyebb lesz a feladatom így, nem gondolkodom el váratlan mélységein. Hiába... valahol javíthatatlan vagyok, de hát ez a vámpírlétből fakadóan tulajdonképpen adott is.
- Nem hinném, hogy azt akarná, hogy megismerje bárki, és pláne én... - csóválom a fejem. Még az én csökevényes tapasztalataimmal is elég magabiztosan ki tudnám jelenteni, hogy ennek kivitelezéséhez azért minimum kölcsönös szándék szükségeltetne, önmagamban akár fejre is állhatok. Vagy nekiállhatok megkínozni, hogy kiadja magáról az infókat. Valahogy nem tűnik jó ötletnek, pedig pár napja még igen vonzó elképzelésként élt elmémben a lehetőség. - Valószínűleg inkább a poklok legmélyebb bugyraiba kíván. Végtére elraboltam és itt tartom, momentán akarata ellenére. Keresi a kiutat minden idegszálával, és könnyebb engem hibáztatni, hogy elállom a kijáratokat, semmint végiggondolni, hogy inkább én kapjam derékon, mint olyasvalaki, aki egyben be is vacsorázná megleckéztetésül - csóválom a fejem, a végén már szinte mosolyogva. Azt már igazán nem teszem hozzá, hogy a bőrömből csak nem fogok kibújni egy félember lányka kedvéért... ez a "rideg szertartásosság", ahogyan a másik vámpír titulálja, nagyon is hozzám tartozik. Egyébként pedig nem sértett meg, engem azt elég nehezen lehet... bár, tegyük hozzá, a fruskának már sikerült egyszer-kétszer, lehet, díj is kijárna neki ebben való ügyességéért. De ez a megállapítás olyan nyilvánvaló, hogy nem gondolom szavakat vesztegetni rá.*

//Csak egy gyors reag, mert hozzáfértem, majd beformázom meg minden.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
10
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1100. Aug. 18.
✥ KOR :
916
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
kapcsolatfenntartó ;)

TémanyitásTéma: Re: Könyvtár    Vas. Szept. 25, 2016 9:34 pm

Santiago & Chelsea

" Your feelings are such an open book for me, dear.  
Just a little switch here and there, don't be affraid, you will be fine! "



- Talán kicsit túloztam, de attól még nem lesz kevésbé igaz az állításom! Megértem a félelmed, de előbb utóbb kénytelen leszel közénk hozni, Aro is el fogja várni, nem csak mi vagyunk kíváncsiak az újabb ritka szerzeményre!
Legalábbis én nagyon kíváncsi vagyok rá és szerintem Afton is, bár vele még nem beszéltem az új jövevényről. Aro viszont tényleg szívesen látná sokkal többet, de a Mester bölcsen úgy döntött, amíg a félvér nem hűséges és kötődik hozzánk, addig megkíméli magát a felesleges intrikáktól. Nincs különösebben szükségünk a hisztire, pláne ha az egy ilyen kis forrófejű csitriből árad, aki bár rég elérte az érett felnőttkort, még olyan gyereknek tűnik közöttünk, a több évszázados élőhalottak között.
- Ugyan Santiago... - forgatom meg a szemeim, de jelen pillanatban nem sok kedvem van vitatkozni, más feladatom van - Ahogy gondolod, mindenesetre szerintem lenyűgöző, ki gondolta volna hogy mi vámpírok is, vagy legalábbis a férfiak, képesek életet teremteni! - lenyűgözve ingatom a fejem, majd mikor bókol a mosoly kiszélesedik az arcomon - Köszönöm a kedves szavakat, ez nagy elismerés a számomra! - hajtok fejet. Tényleg jól esik.
Sokatmondó mosolyt villantok rá, cseppet sem ijeszt meg, elvégre arról nem én tehetek hogy vele nem osztanak meg mindent, és erről őt is felvilágosítom. A mosoly most kevésbé éri el a szemeimet, ezzel is jelezve, hogy tudja hol a helye és még csak ne is próbáljon fenyegetni vagy nyomást helyezni rám. A rangsorban előrébb állok és játszi könnyedséggel ki tudnám iktatni, ha úgy tartja kedvem. Nem számít, mennyire kedvelem. - Ugyan Santiago, nem gondolod ugye, hogy Aro információk nélkül enged el egy ilyen feladat teljesítésére! Egy igencsak különleges teremtmény, minden kis információ  morzsa számít, és ezt a Mester is tudja és meg is adja...
Hangom nem sokat változik, de az ő érzékeny szerveinek tökéletesen hallható a jeges fuvallat. Sosem tűrtem jól, ha fenygegetnek és akkor is megvédeném magam, ha nem a klánban betöltött pozíciómról lenne szó. Nem szerettem az ilyen rivalizálásokat és erőfitogtatásokat, de még véletlenül sem akarom hogy Santiago téves következtetéseket vonjon le. Kedves vagyok, és tényleg segíteni akarok neki, de ez nem jogosítja fel sem számonkérésre sem fenyegető hangnemre. Remélem elég okos hozzá, hogy belássa, a képességem egyetlen picike rezdülésével elintézhetem hogy örökre búcsútvegyünk tőle, bármennyire értékes vagy fájó megszabadulni egy baráttól... vagy legalábbis valami nagyon hasonlótól.
Ha ezen a kis incidensen túlestünk, tovább folytatom az érzeéem manipulálást és a kedélyes csevegést. Elvégre, ha nem ad okot, nem harapok.
- Természetesen a szomszéd szobában megvárhatod amíg elfecserészünk, szíved joga. Biztosíthatlak róla, nem akarom bántani a lányt!
Ezt a legkomolyabban gondolom. Az előbbi kis erő összefeszülés után inkább minél előbb el akarom végezni a feladatomat és hagynom, hadd menjen tovább minden a maga rendjén. Elvégre a kettejük közti vonzalom felerősítése gyerekjáték. A lány előbbi kötődése némi kihívás, de egy baráti kis csevely alatt megvagyok vele. Santiago érzelmi szála már készen is áll, hogy a lányéhoz kapcsolódjon. A dolgom itt elvégeztetett, már csak a kéretlen tanácsaim és a kis baráti hang tart itt. Szeretek a férfival beszélgetni, bár már azért szerettem volna menni, megkeresni Aftont, de ennek semmijen jelét nem adom. A beszélgetés továbbra is kedélyes udvariasságban megy, halad, és folytatom a férfi okítását a női gondolkodásról.
- Meglepődnél Santiago, mi rejik egy nő gyűlölelete mögött - mosolygok rá sejtelmesen, és már folytatnám a mondanivalóm, amikor vékony tűsarkak kopogása kelti fel a figyelmemet. Tekintetem a könyvtár bejárata felé fordul, ahol éppen Fiorella, a recepciósunk, bukkan fel, makulátlan öltözetben. Elismerő gondolatok cikáznak át a fejemen, ha nem lenne különleges a szőke emberlány akkor is lenyűgöző lenne, a vére illata édeskésen ingerkedik a torkommal, haja egyetlen libbenése felperzseli a szomjamat. Fiorella egy hivatalos kis mosoly kiséretében fejet hajt, majd egyenesen felém indul.
- Jó napot Miss Chelsea, Mr Santiago! Ne haragudjanak a zavarásért, Caius mester kéreti Chelsea kisasszonyt, a lakosztályában vár magára! Illetve Mr Santiago, Frederico jelentette, hogy a szobájából női sikolyok hallatszanak! - a lány pillantása nem árul el semmit. Kedves mosolyával közli mindezt, fikarcnyi félelem nélkül közvetlenül, mégis tisztelettel beszél mindkettőnkhöz, majd egy kecses főhajtás után távozik. Mintha itt sem lett volna.
- Kedvelem ezt a leányzót, igazi profi a kicsike!.. Hát, akkor ez a végszavunk drága Santiago - nézek újra a vámpírra miközben emberi tempóval emelkedem fel a fotelből - Légy nyugodt, és üzenj értem, hogy elvégezhessem a munkám! Menj te is és nézz utána mi van a félvérünkkel, további szép napot!
Apró biccentés és már ott sem vagyok. Ötletem sincs mit akar Caius, ami kicsit fusztrál, de nem sokat törődök még vele. Egyelőre túlságosan örülök annak, hogy előrelépést tettem Arotól kapott feladatomban és már csak egy egészen picike lépés választ el attól, hogy dolgom végeztével hátradőljek és figyeljem ahogy ez a két kis gerle egymásra talál...
.


Íme részemről egy zárás, nagyon szépen köszönöm a játékot!
Nagyon jól szórakoztam!    
thank you dear


Everything is intensified
when you are a vampire



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: Könyvtár    

Vissza az elejére Go down
 

Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Konoha könyvtára
» A Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: Volturi kastély-