Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Táborhely

Today at 4:41 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Júl. 23, 2017 8:09 pm


A kastély bejárata

írta:Admin
Pént. Júl. 21, 2017 4:18 pm


Törölt és figyelmeztetésben részesített felhasználók

Hétf. Júl. 17, 2017 2:18 pm


Black Rose Pub

Pént. Júl. 14, 2017 4:10 pm


Shadowhunters FRPG

Csüt. Júl. 13, 2017 10:26 am


Tengerpart

Hétf. Júl. 10, 2017 10:28 am


Park

Hétf. Júl. 10, 2017 10:27 am


Lynne Mckendry - Palvin Barbara

Pént. Júl. 07, 2017 12:14 am


Carlisle irodája

Hétf. Júl. 03, 2017 9:05 pm


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd. Máj. 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Kínzókamra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
630
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTéma: Kínzókamra   Pént. Júl. 22, 2016 4:42 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
23
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1988. Jun. 24.
✥ KOR :
29
✥ LAKÓHELY :
Volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
▴ ügyeletes áldozat ▴

TémanyitásTéma: Re: Kínzókamra   Hétf. Aug. 01, 2016 12:05 pm

E L Ő Z M É N Y

Afton & Charlotte

" Runaway from the darkness, away from the monsters "

Mindig is tudtam, hogy ez egy elátkozott hely. Gyűlöltem az egész nyavajás helyet, minden porcikámat átjárta a méreg és az elkeseredés. Pokoli düh bugyogott a szívemben az egész ragadozó bagázs iránt, de leginkább Aro és Santiago iránt, amiért fogvatartottak és arra kényszerítettek hogy ebben az istenverte veremben kell leélnem az örökkévalóságot. Mert tudom, hogy soha nem fognak elengedni, nem leszek többé szabad, nem láthatom soha többé Forks megnyugtató zöld erdőit és nem ölelhetem magamhoz azokat, akiket a világon mindennél jobban szeretek. A vérfagyasztó sikoly és zörgés a csontomig hatolt, mélységes rettegés és félelem lett úrrá rajtam, nem is beszélve a borzalmas kinzóeszközök és véres láncok látványától. A gyomrom úgy kavargott, mintha bármelyik pillanatban visszaadja a reggelit. Elfojtott nyögés tört fel a torkomból a sikításom után, a padló jéghidege minden egyes porcikámat átjárta. Megfagyott bennem a vér, képtelen voltam  talpravergődni és elmenni innen. Én, idióta tényleg elhittem, hogy a kiutat találtam meg, pedig csak a kastély borzalmait sikerült felfedeznem. Egy percet sem akartam tovább ittmaradni, de a látvány megbénított...
Aztán hirtelem a talpamon találtam magam, vasmarkok szorítottak és egy sötét csuklyás alak tornyosult fölém. A karmazsin szemek csillogásától veszettül szabadulni akartam és habár a térdeim vészesen remegtek és alig bírtak megtartani. Kétségbeesetten vergődtem, a félelemtől hatalmasra tágultak a szemeim és minden erőmmel azért küzdöttem, hogy ne kezdjek hisztérikus sikítozásba és még véletlenül se bőgjem el magam. A szívem ördögi ritmust járt, egészen a torkomig felküzdötte magát, mintha egyenesen a vámpír fogai közé akarná vetni magát, mint egy elcseszett öngyilkos. A vörös tekintetekről képtelen voltam elszakadni, adrenalin száguldott az ereimben. A felismerés jéghideg karmokkal ragadott torkon, ez a szörnyeteg éhes. Mélyen szívtam tüdőmbe a levegőt, a kis kamrát betöltöte a vérem és a rettegésem illata, olyannyira hogy majdnem megfulladtam tőle.
- Eressz el! Vedd le rólam a mancsodat, most azonnal!! - nyögtem kétségbesetten, miközben elszántan próbáltam kiszabadítani magam a kezei közül. Hangomat bújkáló hisztériás roham fűszerezte, vadul szedtem a levegőt, hiperventilálás közelébe rángatnom magamat. Szemem előtt kis fekete pontok táncoltak, biztos jeleként hogy nemsokára elvesztem az eszméletemet. Varázslatosan szánalmas voltam, de a pániktól nem tudtam tisztán gondolkozni, az elmúlt napok összes feszültsége, félelme és dühe egyszerre rohamozta meg a testemet és lelkemet. Nem bírtam tűrtőztetni magam. Teljes erőből vertem a vámpír mellkasát, mígnem egy árulkodó reccsenés és éles fájdalom arra engedett következtetni, hogy az öklömben eltörtem legalább egy csontomat.
Ügyes, Dupont... Nagyon ügyes...
Elkeseredetten nyögtem fel a fájdalomtól
- Nem hiszem el, hogy így kell végetérem - kiálltottam fel kétségbeesetten, szabadfolyást engedve érzelmeimnek. Szavaimat francia akcentus fűszerezte az indulattól, óceán illatú könnyek áztatták az arcomat, miközben dőltek belőlem a szavak - Képtelen vagyok elhinni, hogy itt a pokol hétszázhetvenhetedik bugyrában kell megdöglenem, távol mindentől egy nyűves vámpír fogai által.. Hol van itt az igazság?! Nem elég, hogy elraboltok még a vérem is kell?! Miféle átkozott szörnyetegek vagytok, előbb idecibáltok mint egy fényes trófeát, aranykalitkába zártok mint valami ritka állatot? Az isten verje meg...
Forró könnyek áztatták az arcomat, tekintetem ide-oda ugrált a borzalmas láncok és a vámpír fényes szemei között. Nem tudom sajnálni hogy kifakadtam. A bőröm lázasan izzott, a hideg kéz szinte égette a karomat. A törött csontom lüktetett és képtelen voltam szabadulni. Mint valami pokoli rémálom, csak ebbpl képtelen voltam felkelni...


527 ; Igyekeztem, lesz majd jobb
thx △


You have a cold heart You’re reckless and distant But I’ll be persistent I will understand you Strange how I'm drawn to the danger I’ll reach out my hand to you Do you long to be left all alone?

Set apart with a heart made of stone You are a strange sight Some new kind of wonder With good hidden under I’m sure that it’s true Strange, how your dark doesn’t faze me No, I won’t give up on you

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
12
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1493. Oct. 12.
✥ KOR :
523
✥ LAKÓHELY :
☩ volterra... többé-kevésbé
✥ FOGLALKOZÁS :
☩ volturista

TémanyitásTéma: Re: Kínzókamra   Szomb. Szept. 24, 2016 1:15 am


don't be afraid sweetheart!

Alig vártam, hogy szabaduljak, Forksba való utazásom szerveztem, mikor Aro előállt a zseniális ötlettel; látogassam meg újdonsült foglyunkat. Mintha bizony az én feladatom lenne a vallatás! Dühös voltam az elmúlt napokban és már a kastélyból sem tehettem ki a lábam, mert a drágalátos mesterem úgy vélte jónak, ha maradok. Mégis miért? Természetesen nem szegeztem neki a kérdést, gondolataimat pedig távolról nem olvashatta, csak eltorzult arcom és dühös pillantásom tanúskodhattak az érzéseim háborújáról, ami bennem tombolt. Haragos, nagy elánnal megtett lépteim is árulkodóak lehettek, amikkel elhagytam a tróntermet, köpenyem csak úgy lobogott mögöttem, emberi tempóm ellenére is. Az alagsorban pedig még több meglepetés ért, minden erőmre szükségem volt, hogy ne harapjam át a lány torkát, vagy törjem nyakát egyetlen mozdulattal. Az is megfordult vérvörös elmémben, hogy a falnak repítem egy jól irányzott ütéssel, vagy a hajánál fogva rángatom vissza a szobába, vagy bárhova is zárták. Különben is, nem Santiago vigyázta a félvér gyermeket? Dühös morgásom visszhangot vert a pókhálós, ódon falak között, az ajtó pedig hangos csattanással csukódott be mögöttem. Teljes sötétség volt, a vasajtó tetején lévő apró rések között szűrődött csak be némi fény, de mivel előtte álltam, a lány nem sokat láthatott, jóformán koromsötét borult rá, bár ha szerencséje volt a vámpír énje miatt többet látott, mint egy halandó. Én tökéletesen kivettem az alakját, rémült arckifejezését. Hangja megtörte a beállt csöndet, bár parancsoló hangneme egyáltalán nem tetszett. Hát tényleg nem látta, mennyire dühös vagyok? Mindennek tetejébe kicsi, törékeny ökleivel megrohamozta kemény mellkasom. Puff, puff, puff, puff. Az ötödik vagy talán hatodik ütésnél egy fülfájdító reccsenés elárulta, hogy csontját törte. Ingattam a fejemet, de eleresztettem a karját, kicsit talán nagyobb erővel húztam el a kezem, mint megérdemelte volna, minek következtében a földre rogyott, hacsak nem lelt valamiben kapaszkodót. Nem akartam ártani neki, Isten a tanúm rá - már ha méltatott figyelni engem -, hogy nem ez volt a célom! Ámbár mit tehettem volna? A dühöm az egekbe szökött, a vörös köd pedig úgy ült az elmémen, mintha bármi joga lenne ahhoz, hogy befolyásoljon. Fel tudtam volna robbanni, hiszen Aro keresztülhúzta a számításaim, mindennek tetejébe egy félhalandó parancsolgatni próbált nekem, majd minden ok nélkül rám támadt, mintha bizony bántani akartam volna. Az emberfia már fel sem segíthet egy hölgyet a földről anélkül, hogy az ne kapna hisztériarohamot! Ugyan nem öltöttem arcomra semmiféle bűbájos vagy kedves kifejezést, de ettől még nem vagyok olyan, mint a többiek, talán nyomokban tartalmazok gonoszságot és némi sötétség lakozik lelkemben - egyre inkább kételkedtem benne, hogy csakugyan van -, de hogy olyan lennék, mint a mesterek és csatlósaik... Hittem, hogy nem. - Hé, hé! Higgadj le! - förmedtem rá, hangom félig emberi beszéd, félig morgásként tört elő belőlem. Azt hittem mentem darabokra hullok szét, ha tovább kell hallgatnom a női hisztit. Mégis mi baja a lánynak? Egyetlen szempillantásnyi időre majdnem megsajnáltam Santiagót, majdnem. Az idejét ezzel a fura szerzettel kellett töltenie, de azt hiszem, megérdemelte, hogy vele is pont ugyanígy bánjon, sokkos állapotba kerüljön és hisztérikus rohamot kapjon a felügyelete alatt. Bőven kijárt neki ebből a szenvedésből, de az is pont ugyanúgy elképzelhető volt, hogy a vámpír őrjíti meg hisztéria kisasszonyt a hűvös, borzasztóan különös viselkedésével, mintha egy egészen másik bolygóról érkezett volna. - Wow, mégis miről beszélsz?! - léptem közelebb hozzá, a szavakat fogaim közt szűrtem sziszegve, mint egy halálos suttogást. Szemeim izzottak a haragtól, méregtől átitatott fogaim összecsattantak, ahogy megrázkódtam. - Szedd össze magad, asszony! - mennydörgésszerű hangom hallatán a másik rab már nem ütlegelte a láncait egymáshoz, amik eddig fel-felhangzottak, mintha csak tetézni akarta volna az amúgy is fagyos hangulatot a tömlöcben. - Az ég áldjon meg, ha nem szeded össze magad most rögtön, előhozod belőlem az említett szörnyeteget és tényleg megteszem, a véredet veszem! Most pedig, fejezd be a hisztit, azt akarod, hogy fejemet vegyék miattad?! - igyekeztem higgadtabban beszélni, de még így is halálos fenyegetésnek hangzott minden egyes kimondott szavam. A karja felé biccentettem és arra gondoltam, mit fognak velem tenni, amiért kárt tett magában a félvér. Igaza volt, ő volt az aranykalitkába zárt legbecsesebb, legritkább madárka, aki szárnyát szegte miközben a társaságomat élvezte. Különböző képsorozatok pörögtek le előttem, miként fogja Aro elvenni az életem. Láttam magam előtt a porba hulló fejem amint fáklyával égetik, Chelsea halálra vált arca, hallottam Aro kísérteties nevetését... A hajamba túrtam rémületemben és egy vadállatias morgás tört elő a torkom mélyéről.


Charlotte & Afton

715 szó || the greatest || elnézést amiért megvárattam, hölgyem  
x
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTéma: Re: Kínzókamra   

Vissza az elejére Go down
 

Kínzókamra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Németország (EU)
» Kínzókamra

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Volterra :: Volturi kastély-