Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üdvözlünk!
twilight after dark
Épp most tévedtél az ország egyik legnagyobb, ha nem az egyetlen Twilight témájú fórumára, ami egyaránt dolgozza fel a könyvek és a filmek eseményeit. Ugyanakkor mi egy kicsit más irányba vittük el a történetet, így érdemes elsőként a világleírást elolvasni, rögtön a szabályzat után! Oldalunk már négy éve üzemel, bár nemrégiben be kellett iktatnunk egy költözést, s ezáltal nagyon sok minden változott; két új faj került bevezetésre, valamint számtalan új, egyéni canon karakter. Ha megtetszettünk, bátran regisztrálj fel, a staff áll a rendelkezésedre, s egészen biztos, hogy befogadó közösségre lelsz nálunk! (;
Trailer
twilight after dark
Minichat
Oszd meg gondolataid!
Utolsó bejegyzéseink
Dolgozószoba

Szer. Aug. 30, 2017 10:11 pm


A staff közleményei

Szer. Aug. 30, 2017 7:03 pm


Szökőkutas korzótér

Szer. Aug. 23, 2017 3:40 pm


Avatarfoglaló

Kedd Aug. 15, 2017 6:22 pm


Caius Volturi

Kedd Aug. 15, 2017 5:11 pm


A Volterrából be- és kivezető autóútvonal

Vas. Aug. 13, 2017 10:36 pm


Black Rose Pub

Vas. Aug. 13, 2017 10:34 pm


Aláírásbörze

Kedd Aug. 08, 2017 9:35 pm


Reagkódok

Kedd Aug. 08, 2017 9:14 pm


Nagyterem

Kedd Aug. 08, 2017 12:47 am


Facebook
csatlakozz hozzánk!
Már elérhetőek vagyunk itt is, s a könnyebb elérhetőség érdekében ajánlott csatlakozni, természetesen nem kötelező. Mindenkit szívesen látunk csoportunkban, ha van kedvetek, gyertek bátran!
Nyerteseink
gratulálunk nektek!

Similar topics
Szószámláló

Credit
tiszteld a munkánkat!
A fórumon található leírások, kódok mind a Twilight after dark tulajdonában állnak. Nem keveset dolgoztunk a kinézetünkön, tisztelj meg bennünket azzal, hogy feltüntetsz minket, ha megihlet a design egy része. Néhány kód alapja Lénától származik, míg a design többi része és a fejléc Alice munkájának gyümölcse. További segítséget nyújtott nekünk Sigmund, tanácsaival és kódjaival, Winnie, aki nélkül az utolsó bejegyzéseink modul nem lenne formázva és Jasper, aki a fórum trailerét készítette. Hálásak vagyunk nektek, köszönjük!
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (51 fő) Kedd Május 23, 2017 10:51 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Admin
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jun. 17.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
638
✥ SZÜLETÉSNAPOM :
1783. Jan. 04.
✥ KOR :
234
✥ FOGLALKOZÁS :
i am the boss

TémanyitásTárgy: Tengerpart   Csüt. Júl. 21, 2016 3:10 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://twilightafterdark.hungarianforum.com

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
25
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
Ex-természetvédő
✥ KERESEM... :
Az élet értelmét.

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Vas. Okt. 09, 2016 8:33 pm

(Jane és Jan)


Meggyőződésem szerint szeretem a városi életet. Kedvemre van az emberek társasága. De azért van az az élvezet, van az a béke, van az a... megfoghatatlan szabadságérzet, amit a város, az emberek, soha nem adhatnak vissza, az, amit csak a természet adhat meg. Egy szépséges rengeteg, egy érintetlen erdő, egy hegyvidék, vagy sík mező, esetleg tengerpart - mint most az esetemben is -, egy békés hely, ahol nem lát, nem hall, nem zargat és nem veszélyeztet semmi és senki, főleg, mert a legveszedelmesebb dolog, ami a környéken fellelhető lehet, az épp te magad vagy. Ilyenkor nincs bennem félsz, nincs aggodalom, mert tudom, bármiféle vad is tévedne a környékemre, én előbb tudnék róla, mint ő rólam, és nem kérdés, ki volna az erősebb.
Seattle környéke tökéletes az ízlésemnek, hisz ha a városra vágyom, itt van, de ha a békére, akkor azt is meglelhetem. A természet szépségei lenyűgöznek, itt is, legalább annyira, mint a világ bármely eddigi olyan részein, melyeket már bejártam. A környék megfelelő területein járva, vad, zabolázatlan, gyönyörű természetet pillanthat meg az ember fia.
Most ez is megvolt. Most, mikor egy tekintélyes kort megért félvámpír, egy békés, homokos tengerparton hever, fejem alá fektetve egyik kezem, másikat a mellkasomon nyugtatva, a "kószáló" felhőkön át-átszüremlő égbolt-szelvényecskéket figyelve, valamint az át-átsütő napsugarakat élvezve... ez érdemes felhozatal arra, hogy így töltsem az egész napom.
Azaz hogy... annak szántam. Igen, úgy gondoltam, itt senki nem fog háborgatni. Ugyan, ki is tehette volna? És miért? Ugyan. Nem feltételeztem, hogy itt bárki is keresne, na meg... eleve, bárki is, miért is keresne?
Aztán kiderült: néha még én is tévedhetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Sep. 20.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
volturi őr

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Kedd Okt. 18, 2016 12:50 am


Jan & Jane


Azt hiszem minden ember ismeri azt az érzést mikor napokig a négy fal közé van zárva, még csak ki sem mozdulhat. Nos, ezt az érzést én is ismerem, még akkor is ha vámpír vagyok... Sőt! Én hetekig ülök a kastély falain belül. Aro nem igazán szereti mikor kimozdulok, hiszen szerintem rám itt van szükség, ráadásul csak én lennék az egyik szeme fénye, nem igazán szeretné ha bármi bajom esne odakint a nagyvilágban. Mégis én néha ráveszem, hogy hagyjon már elmenni valamiért... Vagy éppen valakiért. Bár nem ad túl nagy munkákat, de apró dolgokért elküld. Mint például egy megbeszélés, vagy csak megfigyelni valakit, esetleg leelenőrizni. Harcolni egyedül nem mehetek, csakis akkor ha mások is vannak mellettem. Hiszen az én képességem nem igazán alkalmas közelharcra, vagy több vámpírra. Sokkal inkább alkalmas arra, hogy a háttérből figyeljek és győzelemre segítsem a Volturit.
Mindenesetre ez a mai nap is egy olyan nap, amikor kaptam egy kis megbízatást. Mivel újabban Aro rajong a félvérekért, mióta Bella lányáról tudomást szerzett, így ma azzal a kéréssel jött hozzám, hogy le tudok-e neki ellenőrizni valakit. Az illető túlságosan is idős ahhoz, hogy ne érdemeljen ki magának egy ellenőrzést, hiszen még az én koromat is meghaladja a duplájával. Pedig aztán én sem mondhatom magam fiatalnak. Ráadásul a srác túlságosan is gyanús azzal, hogy még csak nem is hallottunk róla... Több mint kétezer éves, de mi még a nevéről sem tudtunk egészen mostanáig.
Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy miért pont engem szemelt ki Aro. Ez a Jan idős és ezzel együtt erős is. De az én képességem ellen lehet a férfi erős, vagy gyors... Nem fog tudni ellenállni. Miután Aro néhány kis segédje kiderítette, hogy hol tartózkodik a félvér, én is elindultam, hogy kideríthessek néhány dolgot róla.
- Üdvözletem, Mr. Raym! - A szavakat tisztán és érthetően ejtem ki, sokkal inkább tisztelettel, mint bármi mással, hiszen ha szép szóval működik ez a párbeszéd, akkor nem kell erőszakot alkalmazni... Bár azt nem mondanám, hogy nem szeretném a nehezebb utat. - Azt hiszem lenne miről elbeszélgetnünk... - Sétálok közel a parton heverésző vámpírhoz, majd rápillantok. - A nevem Jane. Jane Volturi! - Teszem hozzá a teljes nevem, csak hogy tudja kivel is áll szemben, na meg, hogy meg sem próbáljon menekülni vagy egyebek. Hiszen azt mindenki tudja, hogy csak bajba sodorja saját magát, aki megpróbál elmenekülni a Volturi elől. - Gondolom nem zavarja ha rabolok néhány percet a hosszú életéből!? - Ez nem igazán volt kérdés, inkább kijelentés. Tehát nincs is más választása.

xxx szó ; music ;  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
25
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
Ex-természetvédő
✥ KERESEM... :
Az élet értelmét.

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szer. Okt. 19, 2016 6:13 pm

Nem tudom mennyi is volt pontosan az az idő, míg felpillantva a fölém magasodó fiatal(os) nőre, azt mérlegeltem, hogy most akkor megpróbáljak-e futni. Mert ugyebár gyanús volna. Persze, az is gyanús lehet, hogy nem nyitom ki a szám, és reagálok valamit, arra, amit mondott, minimum arra, hogy köszönt... De igazából a nevénél elakadtam az ingoványban, és nem volt olyan egyszerű kimászni onnan, állandóan visszahúzott a gondolat, hogy egy Volturi nőstény áll felettem, ráadásul, ha információim nem csalnak - és nem szoktak -, akkor egy olyan nő, aki... nos, aki elől kár volna elfutni, mert megállítana, és bizonyára nem úgy, hogy én is élvezzem, hanem csak úgy, hogy ő élvezze.
- Nos... Miss Jane, ha meg nem sértem, hogy így hívom, hisz nyilván gondolhatja, én sem hiszem, hogy ezt a vezetéknevet szánták önnek a becses szülei. Az igazit pedig bizonyára már rég eltörölték az elméjéből, azok, akiktől a Stockholm-szindrómát is bátran eredeztethetnénk. - Tudom, kissé szemtelen vagyok, és igen, a tűzzel játszom, de... nem szeretném, ha a hölgy azt gondolná, hogy örülök a "családja" felbukkanásának az életemben. És ha elég szemtelen vagyok, talán nem veszi észre, hogy a piszkálódás mögött valódi, masszív undor és utálat lappang a "tartói" felé, azaz egész pontosan egyikük felé. Csak remélni merem, hogy nem azért küldték, hogy vigyen Olaszországba, mert akkor félek, egyikünk sem fogja élvezni a beszélgetést, én ugyanis oda aztán biztosan nem megyek. És hogy miért, arról mélyen hallgatnom kell, hiszen a hal is úgy akad horogra, ha kinyitja a száját, én pedig nem akarom, hogy horogra kapjanak. Addig jó nekem, míg nem tudják, s nem is sejtik, hogy ki vagyok.
- Éppenséggel nem zavar, kisasszony, legalábbis amennyiben nem hivatalos minőségben van itt, hanem mint egy hölgy. Kérem, árulja el nekem, miben lehetek a segítségére? - Teszem a hülyét, hisz reményeim szerint nem tudhatja, milyen hosszú is az én életem... de nem is akarom nagyon az orrára kötni.


A hozzászólást Jan Omael Raym összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 26, 2016 11:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Sep. 20.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
volturi őr

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Pént. Okt. 21, 2016 2:21 am


Jan & Jane


A pillantásomat egy pillanatra sem veszem le a férfiról, elvégre benne van a pakliban az is, hogy esetleg menekülőre fogja a nevem hallatán, és ha éppen nem figyelek akár csak egy másodpercig is, ő simán megléphet. Hiszen azért a vámpírsebesség nem olyan rossz. Miközben őt vizslatom, feltérképezem, még körbe is járom, mintha csak egy oroszlán lennék aki megkörnyékezi a zsákmányát. Nem támad, nem harap, csak figyeli és körbejárja. Na nem mintha harapni terveznék, az nem az én feladatom, én maximum majd csak ráveszem arra, hogy beszéljen, na meg, hogy velem jöjjön és a triumvírátus elé álljon. Szerencsére a módszereim elég jól működnek ilyen esetekben. Bár arra nem tart sokáig rájönnöm, hogy a srác nem túlzottan rajong értem, na meg valószínűleg az egész Volturi klánért. Szavai hallatán nem tudom eldönteni, hogy most fel kellene idegesednem és ízelítőt adnom neki abból amire képes vagyok, vagy inkább nevessek rajta és vágjak vissza valamivel. Mindenesetre az már egyszer biztos, hogy hogyha nem vesz kicsit vissza a szájából, valószínűleg még problémái lesznek, és nem is csak velem.
- Nem sért meg vele, hiszen ez a nevem. Bár ön minden bizonnyal jobban járt volna ha inkább szintúgy a nevével kezdi... És nem pedig valami olyasmivel amiért a fejét vehetik. A vámpír azt hinné, hogy az idősek már azért megtanulták a jómodort. - Fintorodom el, majd a következőt is hozzáteszem. - Habár ha jobban belegondolok, valószínűleg semmi szükség arra, hogy bemutatkozzon, hiszen majdnem mindent tudok önről, Mr. Raym - Jól megnyomom a hangsúlyt a "majdnem" szócskánál, ezzel próbálom érzékeltetni, hogy valamit nem tudok, de mindenáron tudni akarom. Ebből már rá is jöhet, hogy miért vagyok itt, vagy legalábbis, hogy információra van szükségem.
- Nos, azt, hogy mennyire nem hivatalos ügy, majd ön eldönti. Mindenesetre két választása van... - Billentem oldalra a fejem. - Vagy az én kérdéseimre válaszol, vagy pedig a Triumvírátus elé áll és akkor ott teszi meg. Az ön kezében a döntés, bár ha az elsőt választja, tulajdonképpen akkor is esélyes, hogy Aro elé kell állnia, az majd a válaszaitól függ. - Eresztek el egy gonoszkás kis mosolyt. Direkt nem térek a tárgyra, azt akarom, hogy kíváncsi legyen, a reakcióját figyelem, hogy vajon mennyire lesz ideges. Ha ideges lesz akkor szinte biztos vagyok abban, hogy van valami rejtegetni valója. - Szóval melyik legyen? - Teszem fel a kérdést még mindig a kis gúnyos mosolyommal.



xxx szó ; music ;  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
25
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
Ex-természetvédő
✥ KERESEM... :
Az élet értelmét.

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szer. Okt. 26, 2016 11:36 am

Miközben felkelek a földről, mérlegelem a lehetőségeimet. Nézem, miként jár körbe, és nem nehéz kitalálni, hogy méreget. Azt nem tudom ugyan, hogy vámpírféle, vagy emberi értelemben mér-e fel, de egyikből sem hinném, hogy túl messzire juthat velem. Felmérheti hogyan nézek ki, de mást túl sokat nem találhat ki ebből, úgy gondolom.
- Akkor, mint mondta, ha tudja, hogy Mr. Raym vagyok, akkor ugyebár fölösleges volna a nevemmel kezdenem, nem igaz, kisasszony? Ámbár, bátorkodom felvilágosítani kegyedet, hogy a mai világban már nem szokás a fejét venni az embereknek. Az ön idejében talán még az volt, de mára ez a szokás már kiment a divatból. - Ismét szemtelen vagyok, ezt nem tagadom, de még csak mérsékelten. Nem féltem a fejem, nem félem a halált, és nem érdekel a fenyegetése, míg nem fenyeget a veszély, hogy apám karmai közé löknek, ahol még a halált is megtagadnák tőlem. A halál nem riaszt, de bábú nem leszek.
- Viszont, ha már a témába vágtunk, esetleg elárulhatná, honnét is tudja a nevem, mert nem emlékszem, hogy bemutatkozólevelet küldtem volna a drágalátos uraságainak. - Őszintén érdekelne, ki vezette őket a nyomomra, ha már a "vallatókirálynőt" küldik utánam. Azt nem hinném, hogy közel járnak az igazsághoz velem kapcsolatban, de valami nyilván felkeltette az érdeklődésüket, s mivel nem rendelkezem különleges képességekkel, az eddigiek alapján csak a koromra vagy a félvérségemre tudok gondolni. Ha csak ezek érdeklik őket, az még nem olyan nagy gond, de nem is kívánom, hogy többet megtudni lehetőségük nyíljon.
Elmosolyodok. Még hogy Aro, meg a válaszaim, és hogy eléjük állni. Magabiztos mosollyal biccentek egyet "tisztelegve", Jane felé, és egy láthatatlan kalapot is megemelek a fejemen, mintegy csúfolódásként, aztán elfordulok a nőtől.
- Isten önnel, kisasszony, sajnos halaszthatatlan dolgom van, valahol a bolygó túl felén, valami kellemes árnyékos helyen, ami kicsit sem hasonlít Olaszországra. Fölöslegesen is tartóztatna a kérdéseivel, lévén, hogy semmi újat nem tudna meg rólam, azon kívül, amit már tud. Ha kicsit utána jártak volna az informátoruknál, megtudhatták volna, hogy nem szokásom mások kívánságai szerint tölteni az időm, ebbe beleértve a tartózkodási helyem és a társaságot is. Megnyugtatom, nem török világuralomra, úgyhogy velem nem lesz gondjuk. Viszlát! - El is indultam, bár önbecsapás volna azt feltételeznem, hogy Jane majd csak úgy, akadékoskodás nélkül elenged majd engem. Nem, ezt még véletlenül sem kell feltételeznem, de egy próbát megér, hátha nem kapott utasítást a keménykedésre, és elenged. Ha így lenne, hamar felszívódhatnék, hogy mire újra utánam jönnek, nehezebb dolguk legyen. Ha nem... akkor más módszerhez kell folyamodnom.


A hozzászólást Jan Omael Raym összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 12, 2016 4:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Sep. 20.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
volturi őr

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Okt. 29, 2016 2:43 pm


Jan & Jane


Lassan nem tudom eldönteni, hogy direkt viselkedik úgy mint egy gyerek, mert bosszantani akar, vagy alapvetően ilyen modortalan a  személyisége, és képtelen arra, hogy megemberelje kicsit magát. Igazából nem tudom, hogy melyik is lenne a jobb. De mindenképpen ha ő így akarja, hát legyen így. De ha én sem leszek tekintettel rá, az bizony fájni fog neki. Valószínűleg muszáj lesz kicsit "megleckéztetnem" ahhoz, hogy végre figyeljen rám és hajlandó legyen Jane Volturihoz illően beszélni is velem.
- Én azt mondtam jobban járt volna, ha inkább a nevével kezdi. Az legalább nem lett volna ilyen modortalan. - Vonom fel szemöldököm, majd úgy döntök csatlakozom hozzá a játékban. - Akkor én is bátárkodom felvilágosítani önt, hogy az embereknek legfeljebba  vérét veszem. A vámpíroknak viszont még ma is a fejét illik venni, mikor nem hajlandóak megfelelően viselkedni. És bizonyára ön nagyon jó úton jár efelé... - Teszem hozzá fenyegetően. Már-már kezdem azt hinni, hogy ez a férfi tart attól, hogy a Volturi elé kell állnia. Valamiért nagyon igyekszik kihúzni magát ez a beszélgetés alól, és szemmel láthatóan alig várja, hogy akár csak egy pillanata adódjon arra, hogy elmenekülhessen. Szerencsére ez nem fog megtörténni, elvégre megvan hozzá az erőm, hogy megállítsam, hiába is dupla olyan idős mint én. Az lehetsséges, hogy erősebb nálam, de a képességemmel meg tudom állítani abban, hogy bármit is tudjon velem kezdeni. Ha a földre kényszerítem, onnantól kezdve a markomban van. Oldalra billentett fejjel figyelem, ahogy magyaráz, lassan ajkamra csúszik az a bizonyos gonoszkás mosoly. Hogy miért? Hát mert tudom, hogy kettőnk közül valakinek hatalmas fájdalmai lesznek, ha csak egyetlen lépést is tesz. Az a valaki pedig minden bizonnyal ő lesz.
- Hát jó... Én figyelmeztettem. - Jegyzem meg, majd mikor megteszi az első lépést, én is megteszem azt amit már oly régóta várok. - Kín. - Mondom ki az aprócska szót, miközben a férfira összpontosítok és tudom, hogy úgy két másodpercen belül a földre hullva fog könyörögni nekem annak érdekében, hogy hagyjam beszélni. Hiába próbáltam szép szóval elintézni, ő nem akarta elfogadni ezt. Így természetesen olyan módszerhez kell folyamodnom, ami olyan szinten fájdalmat okoz, hogy ha nem hagyom abba még néhány percig, akkor talán már azért fog könyörögni, hogy öljem meg.

xxx szó ; music ;  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
25
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
Ex-természetvédő
✥ KERESEM... :
Az élet értelmét.

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Hétf. Okt. 31, 2016 2:06 pm

- Bocs, drágám, de alighanem más számított jó modornak a maga társadalmában meg az enyémben - mondom somolyogva, belegondolva, mi sors várt volna erre a szemtelen kislányra, ha anno berombolt volna egyik-másik törzsembe, és elkezdett volna parancsolgatni, és ugrabugrálni, hogy ő a főnök, és ha ez nekünk nem tetszik, hát visz a "papi" elé... Valahol nevetséges a gondolat, de azt hiszem, inkább mégis sajnálom őt. Mennyivel többre vihette volna szabadon, és mennyivel boldogabb lehetne, ha nem a fájdalom töltené ki élete értelmének pódiumát. Szegény lánynak fogalma sincs róla, mi az élet, talán soha nem is volt rendes élete, olyan tehetséggel, ami neki van, ki tudja, mióta lehet már az agymosottak birodalmának polgára.
Számíthattam, és számítottam is rá valahol, hogy nem fog csak úgy elengedni, ha már eljött idáig, bár tény, bíztam benne, hogy talán mégis. Viszont, ha van valami, amiben biztos vagyok, akkor az az, hogy Jane kezében semmi olyan fegyver nincs, amivel rávehetne, hogy ellenállás nélkül eljuttathasson Olaszországba. Ahhoz teljesen harcképtelenné kéne tennie, vagy meg kéne ölnie. Ennek megfelelően önmagam sem adnám ki neki soha, s mivel legmélyebben rejtőző titkom sosem kötném az orrára, sosem szerezhet igazi, 100%-os fegyvert ellenem. Ha az ellenségévé tesz, épp olyan rossz lehet neki, mint nekem. És neki van vesztenivalója, nekem meg nincs. A gyenge pont nélküli ellenség az a fajta, amit senki se kívánjon magának.
Állíthatnám azt, hogy nem fájt, de elég méretes önbecsapás volna. Fontos ugyan az elme kontroll alatt tartása, és bizonyos esetekben pozitív hatással is van az ember fájdalomreceptoraira, ha igyekszik elhitetni magával, hogy az érzett fájdalom igazából nem létezik, de... ez most nem egy ilyen eset. Nem, most hiába mesélgetném azt magamnak, hogy nem fájt, mert igenis hogy fájt, ezt bizonyította kiáltásom, bizonyította a térdemmel ütköző homokos föld, és az ujjaim közt sodródó homokszemcsék, miként fájdalmamban a homokba túrtam. De azt nem állítanám, hogy a legfájdalmasabb dolog volt ez, amit valaha éreztem. Nem. Mert a test fájdalma csak az emberi lények számára generálható fájdalom tizedét teheti ki, úgy vélem. Jane az ereje áldásából kiindulva bizonyára azt gondolja, ennél nincs rosszabb, azért ordítanak az áldozatai, és azért adják meg, amire vágyik, de nem. Éreztem én ennél már sokkal nagyobb fájdalmat is, és tudván, hogy azt túléltem, nem számít mit reagál a testem most erre, hogy görcsbe rándul, megfeszül, hogy ordít minden idegszálam, nem számít. Kibírom. Van, ami ennél sokkal erősebb bennem. Például a célom, hogy soha ne jusson apám tudomására, ki vagyok, és ne akarhasson megkaparintani maga mellé.
- Erős vagy, kislány, de bírom én ezt egész nap - nyögtem ki, felnézve rá, amikor végül megszűnt a fájdalom. A homokban térdeltem előtte, és szemernyi megadás nélkül néztem a szemeibe. Nem is tudom miért kezdtem tegezni... - Ügyes vagy a fájdalom okozásában, de az életet meg sem közelíted. Ha azt hiszed, az erőddel rávehetsz engem bármire, nagyot tévedsz. Sokat kell még tanulnod az életről és a fájdalomról. Ha azt akarod, hogy az általad okozott fájdalomtól dalolni kezdjek, előbb el kéne érned, hogy mást is érezzek irántad mint amit most érzek. Addig is, az ordításomon kívül mást nem kapsz ezáltal. - Kioktatóan beszélek, bár lehet hogy ezzel megint csak azt érem el, hogy megpróbáljon majd megcáfolni, de... megismertem már magam annyira az évek alatt, hogy tudjam, mindegy mennyire szenvedek, nem hagyom hogy mások uralkodjanak felettem, inkább megszűnök létezni a világ számára, mint hogy áruló legyek. Nem érdekelnek a világ kívánságai, akkor miért érdekelne hogy mit kíván tőlem egy butus kislány, vagy egy férfi, aki magát uralkodónak hiszi? Nem azért éltem meg ennyi évet, mert könnyű legyőzni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/

avatar
WE MAKE THE RULES ✥ volturi
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Sep. 20.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
19
✥ LAKÓHELY :
volterra
✥ FOGLALKOZÁS :
volturi őr

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Kedd Nov. 08, 2016 5:53 pm


Jan & Jane


Azt valóban nem tudhatom, hogy ezer évvel a születésem előtt milyen sors várt volna a magamfajra úri nőkre, de szerencsére most nem abban a korban vagyunk, így semmi sem akadályoz meg abban, hogy móresre tanítsam őt. Főleg ha nem hajlandó elbeszélgetni velem. Pedig én aztán semmi mást nem kértem tőle, csak hogy feleljen néhány kérdésemre, aztán ha nem találom érdemesnek arra, hogy Aro elé vigyem, akkor élheti tovább a nyomorult kis életét és fetrenghet tovább a tengerparton. Mondjuk azt nem igazán értem, hogy mi olyan érdekes van ebben, de ha neki ez tetszik, ám legyen. Nem szólok ebbe bele, ez nem vétek, kivéve ha közben itt szórakozik velem és nem hajlandó megegyezésre jutni.
- Először is, ha jól sejtem egyenlőre még nem vagyok a drágád. - Mondom felvont szemöldökkel, majd hozzáteszem a következőket is. - Másodszor pedig, szerencsére nem a te korodban vagyunk. Ez itt a huszonegyedik század és én pedig egy Volturi tag vagyok. Azt pedig remélem, hogy nem áll szándékodban keresztül tenni a Volturinak, mert ők egy évezreddel ezelőtt és még most is a fejedet veszik érte. - Mondom ellenkezést nem tűrő hangon. Ennek a vámpírnak tudnia kellene, hogy mégis hol is van az ő helye azon a bizonyos társadalmi ranglistán.
Igen. Ha valaki mégsem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie egy Volturi taggal az pontosan olyan sorsra jut, mint ahogyan most ő. Talán elmebeteg vagyok, egy pszichopata őrült, de ez engem nem érdekel. Élvezem ha fájdalmat okozhatok neki, ha megtaníthatom valamire, ha utána majd ártatlan szemekkel néz rám, retteg és csak úgy fütyül mindent amit hallani akarok. Legalábbis remélem, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy megtörjem és végre ne ellenkezzen akárcsak egy gyerek. Elvégre ő már nem egy húsz éves kis suhanc, még csak nem is kétszáz éves, tehát itt lenne az ideje, ha nem is úgy viselkedne. Mindenesetre miután a földre került, ordított fájdalmában és a homokon szerette volna letölteni fájdalmát, végül leállok.
- Elhiheted én is bírom ezt egész nap. Ha gondolod egyezkedhetünk és akkor maradok szórakoztatni... - Vágok vissza neki gúnyosan. Akármennyire is nem méltó hozzám az, hogy így beszél velem, mégis valamilyen szinten, valahol mélyen ez tetszik nekem. Tetszik, hogy valakivel szócsatába keveredheted, nem úgy mint a kastély falain belül. Ott ilyesmiért talán még az én fejemet is leszednék, még akkor is ha nekem van rangom. - Nem tudom miért bonyolítjuk túl a helyzetet... vagy inkább helyzeted. Csak néhány kérdésről lett volna szó, nem többről, de te mégis ezzel felhívod magadra a figyelmet. Miért tiltakozol ennyire? - Nézek szemeibe, próbálom kiolvasni belőle, hogy vajon mi lehet ott. Mi az ami miatt ennyire gyűlöl, hogy képtelen még szóba is állni velem?

xxx szó ; music ;  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
FOREVER BEATING HEART ✥ félvér
✥ REGISZTRÁCIÓ :
2016. Jul. 29.
✥ HOZZÁSZÓLÁSOK :
25
✥ LAKÓHELY :
Forks
✥ FOGLALKOZÁS :
Ex-természetvédő
✥ KERESEM... :
Az élet értelmét.

TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Vas. Nov. 13, 2016 3:06 am

Való igaz, ez a találkozás mehetne jobban is. De rosszabbul is. Végülis, még élek. Nem mintha ennek mind a ketten örülnénk. Persze, nyilván mondhatnám, hogy az ő hibája, mert imád kínozni másokat, de talán tőlem sem volt a legokosabb dolog, hogy provokáltam. De két nagyon fontos dolog van az életemben. Vagyis, inkább három. Egy: nem adom ki magamat. Kettő: Senki sem tudhatja meg ki az apám. Három: Volterra közelébe sem megyek. Egyelőre egyet veszélyeztet ebből Jane, de ha nem vigyázok, kettő lehet belőle hamarosan. Márpedig, ha arra az útra lépne, kénytelen lesz megölni, mert nincs az az isten, hogy magával vihessen.
- Nem is leszel. Nem vagy az esetem - felelem, és lesöprök némi homokot a karomról. Még mindig térdelve maradok, úgy ítélem meg, egyszerűbb innen visszaesni, ha újrakezdi. De még véletlenül sem szánom ezt a megadás jelének.
- Hogy őszinte legyek, nem igazán érdekel, mit csinál a Volturi, ahogy az sem, mit enged meg magának, míg engem békén hagytok. Ha a fejemet óhajtják a napsütötte vidékeken, tessék, vigyed, de köszönöm szépen, a többi részem itt marad. - Rámosolygok, de csak hogy esetleg bosszantsam vele, ha netán még nem húztam volna fel eléggé már azzal is, hogy tojok a királyságukra. Érzékelem én, hogy azt várja, hogy meghunyászkodjak, hogy bepánikoljak, hogy féljek tőle, meg a Volturi puszta említésétől is. De ez a vonat már rég elment. Nem félek tőlük. Nem is fogok soha. Egyetlen dolog érdekel, ha a Volturi kerül szóba: bármi legyen is, nem ejthetnek foglyul. Ha minden oda is vész, ha elbukok mindenben, akkor is tartom magam ehhez. Nem leszek öleb, mint ez a lány, aki királynő lehetne, de eladta magát rabszolgának egy olyan király mellé, aki bármikor odadobná a többi kutyának, ha talál egy nála csillogóbb játékot magának. Akár egy elkényeztetett gyerek, Aro csak ennyi, semmi több. Más félelmem nincs, csak a játékszere ne legyek én is.
- Ha csak ennyi örömöd van az életben, üsse kavics, feláldozom magam, élvezkedj csak, én ráérek, de tudd, hogy sajnállak érte - mondom, bár inkább szánakozva, sem mint bosszantási szándékkal. Őszintén megmondom, sajnálom őt, ha ez okoz neki örömöt, és főleg, ha CSAK ennyi öröm jut neki. Ha ezen múlik a boldogsága, nem bánom, csinálja csak, legalább azzal a boldogító tudattal hajthatom álomra a fejem este, hogy ma boldoggá tettem valakit, aki még nálam is szegényebb sorsot tudhat a magáénak. A kedvéért még szét is tárom a karjaim, hogy jelezzem, nem ellenállok, csinálhatja. - Emlékezetem szerint, ha a fehér ember kérdéssel kezdi, de a háta mögé rejtett kezében közben fegyvert szorongat, akkor nem beszélgetni, hanem hódítani jött. Én pedig nem segítem azokat, akik vérük, színük, vagy rangjuk okán feljebbvalónak hiszik magukat nálam. Te egy palástos fehérnép vagy, látom, és egy palástos fehér porcelánbabát szolgálsz, aki önkényesen királynak kiáltotta ki magát, bár egyikőtök sem tett semmi uralkodóhoz méltót, amivel kiérdemeltétek volna a címeteket. Így ha meg akarsz ölni, tedd meg, ha kínozni akarsz, tessék, de egy dolgot ne higgy, nem tudsz tovább törni valamit, amit már porrá morzsoltak. Erősebb, gyorsabb, és gyakorlottabb vagyok nálad, bánthatnálak, ha akarnálak, nem kéne több, mint egy másodperc. De nem akarlak, mert én nem látok benned játékszert, mint te énbennem. Engem ez tesz boldoggá. - S végül kezemmel a víz felé intek. Pillantásom a hullámokra siklik. Hallom a víz zúgását. Érzem az anyatermészet erejét. Ha úgy dönt, hogy végez velem, boldogan hunynám le végleg a szemem, mert ott érne a halál, ahol boldog voltam mindig, és szomorú soha.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://izombie.hungarianforum.net/
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   

Vissza az elejére Go down
 

Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tengerpart

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Városaink :: Seattle :: Külváros-